IMÁDSÁG

 






A legjobb megfelelője az imának, ha le akarjuk írni mi is az, a következő: Beszélgetés Istennel.
Az ima nem mindig szavakban történik, lehet egy sóhajtás is, vagy egy szó nélküli gondolat.
A lényege az Istennel való belső érintkezés. Az Isteni kegyelem egyik formája, aminek alapfeltétele a HIT. Minél élőbb a hitem, annál inkább hallom az útmutató hangot. Érzem és értem, hogy meghallgatásra találok és a válaszokat, amiket kérdéseimre kapok.
Ez az Istennel való kapcsolat egyik kiváltsága.  
Természetesen, mindenki élhetne vele, azonban fejletlen lélekkel , hit nélkül,  aggyal kutatva, megfosztjuk magunkat a megélésétől, megérzéstől.
Az ima, a mai egyházakban sajnos mást jelent. Nem értem, mikor egy gyülekezetben egyszerre mondják a leírtakat, „sablon” szerint kérnek Istentől és olyanra mondják az „Ámen”-t, amit valójában nem is gondolnak át. A Szentírás világosan kimondja: „Áldozatot és ajándékot nem kívántál”. Nincs szükség képmutatásra, külsőségekre, olyan cselekedetekre, amik nem lélekből fakadnak, ha Isteni kapcsolatra vágyunk. Egy összekulcsolt kézzel és lehajtott fejjel mondott szó, csak egy szó marad addig, amíg abban nincs benne lelki valónk, mezítelenre vetkőzött őszinteséggel.
Istennel beszélgetve ne feledkezzünk meg arról, hogy Ő belénk lát. Átlátja lelkünk minden kis zugát, ismeri szándékainkat, gondolatainkat, vágyainkat. Ha nem tudok teljesen őszinte lenni magamhoz, úgy Őhozzá sem tudok az lenni.
A legnagyobb hiányosságunk, hogy olyan kevésszer vagyunk kíváncsiak Isten „Véleményére”. Csak akkor keressük vele a kapcsolatot, mikor már emberi gyarlóságunkból, önzésünkből adódóan, olyan helyzetbe hoztuk magunkat, amit képtelennek látunk megoldani.
Sokszor lázadozunk, amikor olyan dolog történik velünk, ami nem tetszik. Nem úgy alakulnak a történések, ahogy azt elterveztük, kudarcot vallunk. Feltekintve az égre azt kérdezzük: De miért, Uram?
Tegyünk fel egy-két kérdést magunkban, mielőtt vádaskodnánk:
- Az Isten mondta, hogy úgy tegyek, ahogy tegyek?
- Kértem az Ő segítségét a döntésem meghozatalakor?
- Ha kértem, úgy cselekedtem, amint mondta?
- Mondtam, hogy mindazonáltal, legyen meg a Te akaratod ?
- El tudom fogadni, hogy  számomra mindig az lesz a jó, ha Isten akarata szerint történnek a dolgok az életemben?
A kérdéseket megválaszolva, a vádaskodó lelkület elvész, ha őszintén felelünk .

Bármit kérhetünk Istentől!
Lelkületünket szépen tükrözi, mikor imáink csak kérésből állnak.
Ne feledjük: AZ IMA, BESZÉLGETÉS ISTENNEL.
 Az imában mindig „kívánságlistákat” megfogalmazók,( hálaérzet és köszönet nélkül), egy „feneketlen bendőt” testesítenek meg, akik gyakorlatilag nem is kaptak semmit. Mert ha kaptak volna, előbb megköszönnék az Úr kegyelmét és szeretetét.
Ha csak akkor imádkozom, amikor szükségem van valamire, és nem tudok ilyen formában hálát is adni, addig ne csodálkozzam, hogy nem érzem az Isteni erőket.
 A cél, az Istennel való folyamatos kapcsolatra törekedni. Ami nem más, mint e párbeszéd iránti kiolthatatlan vágy.
Mikor úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretnénk, ahogy vágytuk, hányszor emlékezünk meg Istenünkre?
A kérdésre mindenki tudja a választ, ha magába néz.
Legyen számunkra az IMA szent. Azáltal, hogy bemerjük ismerni magunknak tetteinket, vágyainkat, vétkeinket, s mindent, ami bennünk munkálkodik. Legyen célunk az őszinte beismerés, magunk felé, hogy Isten elé vihessük azt, amink van. Ő, úgy is látja, amink van. Ahhoz hozzátenni és elvenni sem érdemes.
Mindenki bizakodhat imái bevalósulásaiban, Isten segítségében, aki őszinte szívvel járul Ura elé.
Gyermekei vagyunk Istennek, alig várja, hogy végre olyat kérjünk tőle, ami hasznunkra is válik.  
Az Ő keze, sem a természettel, melynek Alkotója, sem egyéb korláttal nincs megkötve.
ISTEN SZERETETE SZABADON ÉRVÉNYESÜL.

Legyen áldott Istenünk mindörökké! Az Ő szeretetéből fakadó, végtelen kegyelméért felénk, amiért hazavár minket, annak ellenére, hogy eltékozoltuk a tőle kapottakat!
Atyám, csak lehessek Hozzád minél közelebb, és a Te házad népe között élhessek!
Ámen.                                        

Egy meghallgatott imádság