Az adás
Mindnyájunknak az a kötelességünk, hogy adjunk.
Kötelességünk.
A Szentírás nagyon sok helyen figyelmeztet minket erre.
"Hasonló a mennyek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet az ember, miután megtalált, elrejt, örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a szántóföldet. Hasonló a mennyek országa a kereskedőhöz is, aki szép gyöngyöket keres. Amikor egy nagyértékű gyöngyre talál, elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja azt." Máté 13,44-46
Mit is jelent Krisztus Úrunk ezen példázata?
Arról az emberről beszél aki már megérett arra, hogy mikor megérinti Isten Igéje felismerje annak végtelen gazdagságát, valódi természetét. Csak az tud őszintén lélekből mindentől megválni, aki valóban érzi a különbséget az anyagi javak és a mennyei kincsek között.
Ahhoz, hogy megvásárolja azt, el kell adnia mindenét.
Mi is az ő mindene?
Nem csak anyagi javakról van szó. Meg kell szabadulnia mindentől amihez ragaszkodik. Pénz, személyek, dogmák, érzések.
Ahhoz, hogy ezt meg tudja tenni az ember hosszú út vezet itt a földön az anyagi síkon. Mivel az emberi szem által látott értékek anyagi természetűek és az ellentétes erők ezeket a talmi, látszólagos értékeket csak erősítik az emberekben.
Különbözőek vagyunk, szellemi fokozatunk eltérő. Annak mértékében tudok lemondani, adni amilyen a szellemi fokozatom.
Nehéz megérteni az emberek többségének, hogy az az övék amit odaadnak.
Ameddig az ember lelke ragaszkodik valamihez önként láncolja magát ragaszkodása tárgyához.
Minél több ilyen dologról le tud mondani (önként, rossz érzések nélkül), annál több ilyen köteléktől szabadul meg, felszabadulnak lelki erői. Mert minden ilyen ragaszkodás kötöttség, leláncolva tartja az ember lelki erőit.
Odaadom ragaszkodásom tárgyát, lelki kincsekkel gazdagodom. Nem újat kapok, hanem a bennem lévő lelki embernek adok nagyobb teret, így lesz enyém az amit odaadok.
Ha valamit odaadok másnak az enyém lesz, mert nem ragaszkodom hozzá, nem kötődöm többé hozzá.
Ha a helyes úton járunk akkor fokozatosan felismerjük a birtokolt dolgaink hiábavalóságát. Minél szellemibb lesz az ember, annál inkább kíván szabadulni mindentől, ami szellemi életéhez szükségtelen. Örömmel válik meg az óember bálványitól, mert érzi, hogy a szeretet egy dolgot kíván tőle: ADNI.
Sokan most azt mondhatják, hogy könnyű ilyen igazságokat leírni de ezeket megcselekedni szinte lehetetlen.
Mint említettem különböző fokozatú az emberek szelleme.
A kötelességünk az, hogy a tőlünk telhető legtöbbet adjuk, kötelességünk a munkálkodás. A tétlenség az ami valóban megöli a lelkünket.
„Aki nincs velem, ellenem van, és aki nem velem gyűjt, tékozol." Máté 12,30
Igyekezzünk munkások lenni, a saját szellemi szintünkhöz mérten.
Ha még nem jóérzésből adok hanem az értelmem vezet nem adok igazán, de legalább igyekszem elindulni egy úton, van bennem egy szándék.
Meg kell értenünk, hogy minden ami a rendelkezésünkre áll, azért van nálunk, hogy azt a „jó” szolgálatába állítsuk.
"Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem ássák ki, és nem lopják el. Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is." Máté 6,19-21
Számon leszünk kérve, hogy mit kezdtünk a ránk bízott erőkkel, ugyanis minden ilyen kincsnek tartott dolgunk erő.
Minden, ami nem tölti be a szerepét, ami a szükségletemen felül van, az felesleges. Ez a felesleg másoknál hiányként jelentkezik.
A földi gazdagság legyen az törvényesen szerzett, törvénytelenül, vagy örökség arra van, hogy azt a „jó” szolgálatába állítsam odaadjam a nélkülözőknek.
Ha az ember az Istent akarja szolgálni megkap mindent ami ehhez szükséges.
Mivel a földön élünk, a földi javakra is szükségünk van.
Ha javaimat az igazság szolgálatába állítom mennyei kincseket gyűjtök magamnak, ha önzőn csak engem szolgálnak tékozlok és bűnt követek el.
„Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak. „ Jakab 4,17
„De jaj néktek, gazdagoknak, mert elvettétek a ti vigasztalástokat.” Lukács 6,24
„Tehát, ti gazdagok, sírjatok és jajgassatok a bekövetkező nyomorúságaitok miatt! Gazdagságotok megrothadt, ruháitokat megrágta a moly,aranyotok és ezüstötök megrozsdásodott, és rozsdája ellenetek tanúskodik, és megemészti testeteket, mint a tűz. Kincseket gyűjtöttetek még az utolsó napokban is.Íme, a földjeiteket learató munkások bére, amelyet visszatartottatok, égre kiált, és az aratók panasza eljutott a Seregek Urának a fülébe. Dőzsöltetek a földön és tobzódtatok, hizlaltátok a szíveteket, mint az áldozati állat levágásának napján.”
Jakab 5,1-5
„A jótékonyságról és az adakozásról pedig el ne feledkezzetek, mert ilyen áldozatokban gyönyörködik az Isten.” Zsidókhoz 13,16
Testvéreim! Munkálkodjunk azon nap, mint nap, hogy elvágjuk a ragaszkodás köteleit. Törekedjünk lelki emberként élni, mert semmit nem vihetünk magunkkal ami anyagi. Gyűjtsünk mennyei kincseket, adjunk oda amit csak tudunk.
Mert az a mienk, amit odaadunk.
Gédert Gábor
