Húsvét alkalmából...IV.rész

Urunk,  Jézus Krisztus emberré lett értünk, testet öltve. Földi élete , s a világ reakciója az általa hirdetett Igére, egyértelmű válasz arra, hogy mi vár azokra, akik követni akarják.

Sokszor szomorúsággal tölt el, hogy olyan kevés embert ismerek, akit hasonlóképpen érint meg az Ige. Ebben a fertőzött világban, ahol Isten és Jézus nevét szinte csak a káromlásokban hallom az utcákon és tereken, néha úgy érzem nincs senki, akinek vágy lenne a szívében az Ige iránt. Persze a tudatomban ott van, hogy a juhok összetereltetnek, tehát : vannak juhok. És azt is tudom, hogy mindenkiben meg kell látnom a Krisztust.

Bevallom, ez sokszor nem könnyű.

 Istenben nincs változás, ahogy a Krisztus által elhozott Igében sincs. Ne álltassuk magunkat. Ha valóban érezzük az Igét és annak szellemében is cselekszünk, nem tapasztalhatunk mást, mint Jézus . A világ nem Jézus személye ellen volt, hanem amit elhozott: az Ige ellen. Ha ugyan azt az Igét hirdetem életemmel, ugyan úgy ellenem lesznek, de igazából nem ellenem, hanem az Ige ellen. És az Igazság az, hogy aki az Ige ellen van , önmaga ellen van.
Az én életemet sem kísérheti hatalmas elfogadás, ütközésektől mentes nyugalom és béke. A keresztúton mindenkinek végig kell mennie, aki hasonlatos akar lenni hozzá, hordoznia kell keresztjét. A tömeg, ami őt övezte akkor, ma sem különb. Azt a keskeny utat, bizony ugyan az övezi most is.
Megvetettség, kigúnyolás, bolondnak nézés, szidalmak , ördögtől valónak mondás.
Köpetek, átkok, árulás, megaláztatás, hazug vádak.
Ezek azonban , valóban nem mérhetőek a jutalomhoz. Nem úgy beszélek, mint aki nap-nap után szenvedi el ezeket töményen . Még csak úgy sem, aki látta már a valódi jutalmat.
Azonban , ha még gyarló emberként, vétkek közt, kiteljesületlen lélekkel, Isten az Ő végtelen kegyelméből megajándékoz (mikor alkalmas a lelkületem) Krisztus békéjével , az maga a csoda. Ezzel a lelkülettel érezheti meg az ember, hogy gyönyörűséges ez az iga, s minél nagyobb teret engedek Istennek, annál könnyebbé válik.
Milyen lehet hát a valódi „jutalom“? Ha ezek a megélések megszüntetik körülöttem a világot? Ha így is képes Uram éreztetni velem a mennyei otthon békéjét és nyugalmát?
Bármilyen is az amit elnyerhetünk ezen az úton, egyet bátran állíthatok: emberi ésszel fel nem fogható, minden földi kívánság fölé tornyosuló „ajándék“.

Egy tanítvány nem lehet nagyobb a mesterénél, így mi sem lehetünk különbek Krisztusnál.
Sokan mondhatják: ki mondta, hogy nagyobbak lehetnénk nála, ha el sem érhetjük az ő nagyságát?
Isten Igéje azonban azt mondja, hogy mikor mindenek alá lesznek vettettve Krisztusnak, Ő is alávettetik Istennek.
Ezt, hogy magyarázza meg aki túlmisztifikálja Őt? Nem kisebbíteni akarom, hanem pont, hogy megvilágítani az ő nagyságát.
Istenben nincs személyválogatás! Ha mindenki alávettettik, mindenki azonosul a Krisztus által elhozott tannal, eggyé lesz vele, mi különbözteti meg őket akkor egymástól?Krisztust, a vele teljes mértékben azonosulóktól?  Sokak számára Istenkáromlásnak tűnhetnek e szavak, de hiszem ennek igazságát, mert Isten Igéje ezt érezteti-láttatja velem.  Az Ő kegyelme által, ami kaparja le a hályogot a szememről, mikor megmaradok útmutatásában.

Atyám! A Te szent Neved legyen mindörökké áldott, s Fiadé ,Urunké , Jézus a Krisztusé, aki nekünk rendelt főpapunk , Melkizédek rendje szerint.
                                                                          Ámen.