ALÁZAT 

„Az alázat szó sokakban rossz képzeteket ébreszt: megalkuvást, megalázkodást, gyávaságot, alávetettséget. Valójában ezekkel pontosan ellentétes jelentésű: tiszteletet és öntiszteletet, valós ismereteket és önismeretet, önértékelést és mások értékeinek felismerését hordozza.

Az alázat az értékeket képviseli, és azokat segíti megformálódni. Egy alázatos személy minden körülmények között képes ellátni feladatát, függetlenül attól, hogy környezete mennyire ellenálló vagy negatív. Az alázat éppen ettől ellentéte a megalkuvásnak és a megalázkodásnak.“

Az egyik legcsodálatosabb megnyilvánulási formája a szeretetnek: az ALÁZAT.

Egyben alapvető feltétele az Istenben való létnek, a Felé való haladásnak.

Az alázat, ahogy a szóban is benne van, aláveti magát egy általa nagyobbnak elismert hatalomnak. Önszántából, felismerve saját korlátait és kicsinységét, érezve a felettes hatalom nagyságát és erejét.

Ami a legjobban gátolja az embert az alázat megérzésében, az nem más, mint az EGO.

Az ego nem fogad el maga felett senkit, mindig az első sorban ül, mindig a maga hasznát keresi, és saját érdekeit helyezi előtérbe.

Az alázattal az ember nem lesz kisebb, sőt, valódi nagysága ez által nyer teret.

Mennyivel könnyebb lenne az „iga” és gyönyörűségesebb, ha valóban alázattal lennénk Urunk felé. Azért érezzük sokszor csak a gyötrelmeket az Istenhez vezető úton, mert bár azt hisszük, alárendeljük magunkat Urunknak, mégis, becsapva magunkat nem adunk teljesen teret az Istennek. 

Az Ige ezt mondja:

„Igazságban járatja az alázatosokat, és az ő útjára tanítja meg az alázatosokat."        (Zsoltárok 25,9)

Mit jelent ez?

Ha valóban felismerem saját gyengeségemet és kicsinységemet,(elfogadva Uramnak Krisztust), a Mindenható kezébe kapaszkodva, az Ő hangjára hallgatva, nem tévedek el az úton. 

Hogy is tévedhetnék el, ha az Atya vezet?

Persze, ehhez nem elég, néha-néha hallgatni a szavára. Az alázat akkor is eszköze a felső hatalomnak, amikor nem érti miért is kell azt tennie, amit tenni kell. Nem kérdez, cselekszi a neki mondottakat, mert nem kételkedik abban, akinek alávetette magát. Felfogja, hogy a felette lévő akaratának érvényesítése nemes feladat, mert egy nála nagyobb és bölcsebb erő megnyilvánulásának lehet részese.

Az Ószövetségben és az Újszövetségben is sokszor hangzik el, hogy a nép megalázza magát.

„És megalázza magát az én népem, a mely nevemről neveztetik, s könyörög és keresi az én arczomat, és felhagy az ő bűnös életmódjával: én is meghallgatom őket a mennyből, megbocsátom bűneiket, és megszabadítom földjüket.“ 2kron 7.14

Az Ige ezen részében is arra mutat, hogy ha az ember tükörbe mer nézni,és felismeri tükörképében bűnös mivoltát és  Istenhez fordul, kegyelemre, segítségre talál az Úrban.

Nem elhanyagolható, hogy „felhagy az ő bűnös életmódjával".

Azzal, amivel emberi erejéből futja, amire a meglévő akaratából képes.

Az alázat hallatára mindenki egy térdeplő embert lát maga előtt, aki össze van görnyedve.

Az igazság az, hogy az alázatos felegyenesedik, kihúzza magát, meg meri mutatni valódi kicsinységét.

„Aki azért megalázza magát, mint ez a kis gyermek, az a nagyobb a mennyeknek országában." Máté 18,4

A mai szóhasználat és szavak értelmezése, eltorzítja ennek a szónak a jelentését. Hogy alázta meg magát egy kisgyermek? Az alázata abban van, hogy nyitott az emberek felé, figyel, befogadó, el tudja fogadni mások szavait, hiszen magánál nagyobbnak látja környezetét.

Nem tudjuk gyakorolni a Krisztusi szeretetet az alázat hiányában.

Hogy tudnék bárkit magam elé helyezni?

Hogy ülhetnék az utolsó sorban?

Hogy élhetnék másoknak?

Hogy lehetnék az Úr eszköze, ha saját akaratom érvényre juttatása motivál?

„És mikor olyan állapotban találtatott, mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig.“ Fil 2,8

Ki más mutatta volna meg, hogy milyen az igazi,az Istennek tetsző alázat, mint maga Jézus   Krisztus?

Vajon emberi szemmel nézve alázat, ha a másikat „viperafajzatnak“ nevezzük?

Alázatos ember kikorbácsol embereket a templomból?

Szembesíti az alázatos, a másikat, tükröt állít elé?

Emberi fogalmak szerint a válasz: nem. Az Írást viszont nem testi, hanem lelki emberként kell szemlélnünk. Nem azzal a vastag hályoggal a szemünkön, amit a világ és saját torz látásmódunk, egónk növesztett rá.

Alázatot mutatott, mert engedelmes volt az Atya felé. Az igazságot juttatta érvényre, azon az áron is, hogy kereszthalált kellett szenvednie érte.

AZ ALÁZAT, NEM EMBERNEK, HANEM  ISTENNEK VALÓ MEGFELELÉS.

Nem úgy leszek alázatos Isten felé, ha mindenki kedvére teszek. Nem úgy, ha látszólag kicsinek mutatom magam.

Akkor leszek alázatos, ha úgy tudok élni másoknak, hogy eszközként, mindenkinek azt közvetítem, ami számára a legjobb.

Mivel kevés az emberben az alázat, ezért az igazán alázatos emberek megítélése, pontosan az ellentéte valódi mivoltuknak. Mindenki meg van győződve, mi számára a jó, így képtelen felismerni az alázatosok hangját, amin keresztül Teremtőjük szól hozzájuk.

„Alázzátok meg tehát magatokat Istennek hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején.“ 1Péter 5,6

A világi értékrend fordítottja, az Isteni. Az alázat valódi jutalma, nem a földön vár az Istenben hívő emberre. Egy hívő, nem is a földön keresi jutalmát, sőt, az Atya felé való alázat lényege, hogy bérét a szolgálatban leli.

Szeretetből, nem kényszerből veszi fel az igát. Örömmel szolgál, mert érzi, hogy a szolgálat ajándék.

Nincsenek és nem is lesznek nagyobb tanítások az egyszerűségnél.

 Szeretet, hit, alázat, remény, és még sorolhatnám. 

Torzíthatjuk látásmódunkhoz az Igét, magyarázhatjuk fennkölt szavakkal, keríthetünk köré tudományokat, Isten Igéje azonban, mindig ugyan az lesz. 

A szeretet nem változik meg, nem idomul. 

Az Istenben való haladás egyik legszembetűnőbb jele, az Isten iránti alázat növekedése.

Ha növekszik bennem az alázat a Teremtőm felé, akkor növekednie kell ennek a teremtményei felé is(aki én is vagyok). Mindkettőnek szolgálok: az Úr rám bízott „csomagját“, a „címzett" testvéremhez juttatom.  

„Megjelentette néked, oh ember, mi légyen a jó, és mit kiván az Úr te tőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel."

                                                                                                                                Mikeás 6,8