ISTENSZERETET ÉS ISTENFÉLELEM

A Szentírás nagyon sok helyen említi az Istenfélelem kifejezést. Az Ószövetségben sokszor hangzik el, hogy féljétek az Úrat, sokszor olvashatjuk, hogy az Istenfélelem a bölcsesség kezdete és az élet kútfeje. Szerepét és fontosságát Igék sokasága hangsúlyozza.

„Az embernek pedig mondá: Ímé az Úrnak félelme: az a bölcsesség, és az értelem: a gonosztól való eltávozás.”   Jób 28.28

„A kin az Úrnak lelke megnyugoszik: bölcseségnek és értelemnek lelke, tanácsnak és hatalomnak lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke.” Ésaiás 11,2

„Az Úrnak félelmében erős a bizodalom, és az ő fiainak lesz menedéke.” Példabeszédek 14,26

” Az Úrnak félelme a bölcseségnek tudománya, és a tisztességnek előtte jár az alázatosság.” Példabeszédek 15,33

„Az Úrnak félelme az életnek kútfeje, a halál tőrének eltávoztatására.” Példabeszédek 14,27

„Az Úrnak félelme a gonosznak gyűlölése; a kevélységet és felfuvalkodást és a gonosz útat, és az álnok szájat gyűlölöm.”                               Példabeszédek 8.13

Ezek annak a lelkületnek szólnak, akik még félelemből imádják Istenüket. Félelem a tetteik következményétől és a büntetéstől. Ez a félelem az ilyen lélek számára megtartó erejű volt a fejlődése útján. Távol tartotta a bűnös dolgok megcselekedésétől, illetve ha bűnbe esett visszafordította tekintetét Teremtője felé. Ez a fajta félelem elengedhetetlen és nagyon hasznos volt a fejletlen lelkeknek. (Persze a múlt idő használata csak akkor jogos, ha ezen a lelkületen már túlléptünk.)

Mikor Isten elküldte Jézus Krisztust, kinyilatkoztatta általa a valódi lényegiségét: A SZERETETET.

Már nem büntető Istenről beszél, hanem a Szeretet Istenéről. Nem félelemből, hanem lélekből kell imádni az Istent.

  „Mert nem kaptatok szolgaság lelkét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Lelkét kaptátok, a ki által kiáltjuk: Abbá, Atyám!”       Rómaiaknak 8,15

„Hogy megszabadulván a mi ellenségeink kezéből, félelem nélkül szolgáljunk néki.” Lukács 1.74

Óriási a kettő közötti különbség! Nem Isten változott meg, Ő benne változásnak nyoma sincs.
Az Istenkép változott és a lelkek lehetőséget kaptak a Messiás elvégzett munkája után, hogy üdvösségre jussanak, Krisztuson keresztül, a hitük által.

A Szeretet Istenétől miért félne az ember? Hiszen kinyilatkoztatta, hogy hazavár bennünket, gyermekeit.
Nem bűneink szerint bánik velünk, irgalma és kegyelme végtelen.

Az Istentől kapott egyik legdrágább kincsünk a szabad akarat.

És ez olyan ajándék, melyet Ő maga sem tud áthágni, mert amit kimond, azt nem tudja megváltoztatni. Hiszen ez ellentmondana Isteni lényének.

Az Úr szava örökre fennmarad, mert nincs benne a változásnak árnyéka sem. Mert ha Ő egyszer szabad akaratot ad, nem tudja megváltoztatni.

És ezt Ő, velünk szemben teljes mértékben, tiszteletben tartja.  Figyelmeztet, megmutatja a helyes irányt, de a döntés a mi kezünkben van.

 Semmit nem erőszakol ránk, mivel erőszaknak Őbenne helye nincs.

Szabadon dönthetek, hogy melyik utat választom, szabadságom van abban, hogy miképpen cselekszem.

Az Úr hazavár, de nem ránt Magához. Arra vár, hogy lélekből vágyjunk MI, a hazatérésre.

Ehhez minden segítséget megad. Mit adhatna még, mint Saját elsőszülöttjét, Jézus Krisztust.

Isten nem ember, hogy hazudjék! Nem dönt helyttünk, nem kötelez minket semmire.

Ő nem tudja nem betartani az ígéretét és ezt várja a Benne hívőktől is. "Az adott szavadat akkor is meg kell tartanod, ha abból neked károd származik, ha te is az igaz Istent akarod követni."

Mivel részei vagyunk az Atyának, ezért minden teremtett lélekben el van ültetve a vágy Teremtője felé.

„Én mondottam: Istenek vagytok ti és a Felségesnek fiai ti mindnyájan:” Zsoltárok 82,6

Szabad akaratomon múlik, hogy ezt a parányi részt táplálom-e és növekedésnek indul, vagy engedek a világ talmi csábításának, bűnös vágyaimnak és elnyomom azt.

Sokan vitatkoznak a szabad akaratról, hogy létezik-e egyáltalán.

Csak az vitatja ennek létét, vagy ferdíti el jelentését, akiknek nincs, vagy nagyon torz az Istenképe.

Könnyű azt mondani, hogy minden eleve el van rendelve. Mindegy mit teszek, úgy is úgy lesz, ahogy Isten akarja; kivonom magam a felelősség alól, mennyivel könnyebb így.
Isten olyan szabadságot adott a teremtett lelkeknek, amit emberi ésszel fel sem foghatunk!

Ha a szabad akaratunkból, HITTEL, Krisztust választjuk az ellentét helyett, lelkünk a végtelen szabadságot tapasztalja meg!

 „Az Úr pedig a Lélek; és a hol az Úrnak Lelke, ott a szabadság.” 2 Kor 3.17

Csak becsapjuk magunkat, hogy Krisztust választottuk és megtértünk, ha egy keresztény közösségbe járunk, vagy egy egyházhoz tartozunk, de nem hiszünk az Úrban.

Akkor lehet csak akaratom szabad, akkor választom Őt, ha érzem a lényegét és igazságát, vágyom felé.

Mert ennek hiányában nem szabad akaratomból, hanem megfelelésből és agyból veszem számra nevét, élettelen tárgyként tekintek rá.

Az ember azt választja szabadon, amit önmaga számára kedvezőnek ítél, amihez érzelmileg kötődik, amiből úgy érzi, hogy haszna származik.

Félelemből nem választhatjuk az Isteni utat, mert a félelem útja és a szeretet ösvénye nem egy irányban haladnak.

Aki ezt valóban megérzi, már nem félelemből nem teszi a bűnös dolgokat, hanem egyszerűen nem vágyik már ezekre. Örömét abban leli, ha Istennek tetsző dolgot cselekedhet.

„ A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: a ki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben. Mi szeressük őt; mert ő előbb szeretett minket!
Ha azt mondja valaki, hogy: Szeretem az Istent, és gyűlöli a maga atyjafiát, hazug az: mert a ki nem szereti a maga atyjafiát, a kit lát, hogyan szeretheti az Istent, a kit nem lát?”   1János 4.18-20

Tehát az Ószövetségi Istenfélelem nem vezet üdvösségre, szemben az Istent szeretetből, lélekből imádó Krisztusi Igével.

Azonban mindkettő alapja a hit.

Pont ebből a különbségből adódóan hisznek olyan kevesen a Szeretet Istenében. Mert még az a lelkület van nagy többségben az emberekben, ami fél, ami ítél, ami ha tehetné, kárhoztatna.

Fejletlen lélekkel sosem lesz számunkra élő Isten Igéje, soha nem látjuk meg Jézus Krisztus valódi lényegét, nem kerülhetünk be az Atyai házba.
Teljessé kell, hogy legyünk a szeretetben, amiben nincs félelem.
Mi is a félelem?
Az ember nagyon sok dologtól fél. Ezeket most kár is lenne megpróbálni felsorolni. Nem a félelem tárgya a lényeg, hanem maga a félelem.
Előrevetítünk magunknak egy meg nem történt dolgot, ami lehet, hogy sosem fog megtörténni.

A múltbeli sérelmek újra életre keltésével, azokon való képzelgéssel is ebbe az állapotba jutunk el.

Így visszatartjuk magunkat a jelenbeli feladataink elvégzésétől, rettegünk, lelkünk szorong.

A gondolataink teremtő erejűek, a félelemmel teli gondolatok nehézségeket vonzanak életünkbe.
(Ezt még akkor is tapasztaljuk, ha nem hisszük, hogy ezzel a teremtő erővel valóban bírunk.)

Ha szeretnénk félelmeinktől megszabadulni, tudnunk kell, hogy a félelem bennünk van.

Ez így evidensnek tűnik, de a legtöbb ember a félelemtől való szabadulást, félelme tárgyának megszűnésétől reméli. Ha ezt valamilyen módon eléri, akkor csodálkozik, hogy félelme új tárgyat talál magának.

Nem a „betegséggel foglalkozunk”, hanem csak a tünetekkel.

A félelem, bénító erejű a lélek számára, minél jobban elhatalmasodik az emberen, annál inkább vonja tetteit is irányítása alá.

Azaz, gondolataink teremtő ereje által, életre kelnek a tetteinkben megnyilvánulva.
Ez elfajulhat egészen addig, amíg az ember megszállott lesz, vagy öngyilkosságot követ el.

Mikor bizalommal vagyunk Isten felé, kapcsolatunk az Úrral bensőséges, nem uralhatnak ilyen érzések. Tudjuk és tapasztaljuk Teremtőnk végtelen szeretetét és hatalmát, ki árthatna nekünk?
Mitől félnénk? Hiszen a Mindenség Úrát szolgáljuk, aki számára semmi sem lehetetlen.
Embertől, haláltól miért tartanánk? Életünk az Istenben van, Szent Fia által.
Ha valóban megerősödik bennünk ez a HIT, akkor megszűnnek a félelmeink. Nincs helyük többé lelkünkben, mert azt a szeretet tölti ki teljesen.

Félelmeink csak Istenben szűnnek meg, a szeretet által, sehol máshol nem találhatunk rá gyógyírt.

Szolgáljunk alázattal és hittel, és legyen bizodalmunk, hogy az Úr a Fiúság lelkét adta nekünk, nem a félelemét, a rabszolgaságét.