" Kedves testvérem! 

Ha végig tekintesz életeden, bizonyosan

fogsz találni emlékeid között ilyen, vagy ehhez hasonló

gondolatokat: „Miért kell szenvedni itt a földön?

 S ha már kell,

miért kell egyiknek többet, a másiknak kevesebbet?

Miért nem vagyok én is olyan gazdag vagy hatalmas, mint más?

Miért van nekem bánatom?

Miért vagyok én szegény vagy beteg?

Miért éppen én?

Mikor én jobbnak érzem és látom magam, mint azt a másikat, aki mindabból a szenvedésből, abból a bánatból nem érez semmit, amit én érzek. Hiszen az Istent igazságosnak hirdeti minden vallás, és azt tanítja a szentírás, hogy mind egyforma teremtményei, egyforma gyermekei vagyunk a mi Atyánknak, Istenünknek!

Miért van akkor ez a kiválasztás?

Avagy én, aki szenvedek, nem éppen olyan teremtménye vagyok-e az Istennek, mint a nem szenvedő?

Vagy engem kevésbé szeret az Isten?

De miért? - Továbbá: hogy meg kell nyugodni Isten akaratában, ha csapás, ha bánattal, ha szenvedéssel látogat meg az Úr, mert minden így van jól, ahogy van, ezt tanítja a vallás, és ezzel vigasztalja meg a szenvedőt az Isten szolgája.”

Én azt mondom: igaza van neki, de neked is igazad van, mikor azt kérdezed utána: miért?

Mikor te nem vétettél senkinek, nem akartál rosszat soha, és mégis neked kell szenvedni, annak pedig, aki talán szándékosan cselekszi a rosszat, sőt határozottan ellene van minden jónak és igaznak, annak minden sikerül.

Feljajdul benned az igazságérzet, és ha idáig hittél is, most a szenvedésben megérlelődik benned a hitetlenség, mert szerinted nincs igazság még a vallásban sem.

És elkezdesz észszerűen gondolkozni, kitalálod, hogy a hitet és a vallást, az Istent és az igazságot csak azért hirdetik, hogy a tudatlanokat kizsákmányolás céljából félrevezessék.

De jó, hogy van tudomány, és nem szorulunk az ilyen szegény együgyűeknek való igazságokra. A hit, a vallás: mese!

Isten nem létezik, nem látta senki.

Ha létezne, nem történne ennyi égbekiáltó igazságtalanság, mert nem engedné megtörténni.

A természet igazgat mindent, azt látjuk és azt hisszük, amit látunk. Az élet örömeit kihasználjuk, ameddig bírjuk. Iparkodjon ki-ki magának az életetkellemessé, széppé tenni. Hogy hogyan, az mindenkinek az ügyességétől és leleményességétől függ. A fő, hogy sikerüljön kihasználni mindent, amit az élet adhat, mert úgyis elmúlik minden és következik egy nagy megsemmisülés.

Ide jutottál kedves testvérem a gondolkodásban!

Itt azonban állj meg, ne folytasd! Ez már az anyagi tudomány eredménye, és itt megszületik lelkedben az önzés, ha azelőtt még oly jószívű és önzetlen voltál is. Ez az elmélkedés az önzés bölcsője és ez, ha nagyra nő, megszüli a többi csúnya bűnöket, melyek a testet, lelket megmételyezik, és rettenetes fájdalmakba sodorják, mert egyre szaporodnak a vágyak, melyek olthatatlan szomjat okoznak, amennyiben kielégíteni nem lehet őket soha.

Azért mondom, ne folytasd a gondolatot, majd én folytatom.

Csak azt kérdezem: miért születtél, és miért kell meghalnod?

- Azt feleled rá, ha helyesen felelsz: „Mert minden születik és meghal; aminek kezdete van, végének is kell lenni.”

Mi volt, mielőtt te, vagy a másik kezdett élni? Ezekkel a kérdésekkel eljutunk messze, nagyon messze a múltba. Évmilliókatátrepülünk, a fejlődés minden fokát átkutatjuk, végre eljutunk az első sejtállatkáig. Ez is él, de hogyan, miképp?

Honnan vette az életet? Valahonnan vette, ahol volt és ez a kezdet.

Eljutottunk oda, hogy ha valami kezdetét vette, valahonnan kellett, hogy vegye, mert a semmiből nem lehet valami, és ha mégis lett, kell egy valaminek vagy valakinek létezni, ahonnan a kezdetét vette. Odajutottunk, ahol megszületik az Isten fogalma, mert Ő az a valaki, akitől a kezdet származik, még pedig minden kezdet.

Tehát van Isten, mert van kezdet. És ha van Isten, miért ne legyen az olyan valaki, aki a belőle származó kezdet folytatását is ismeri és vezeti.

És ha vezeti, miére ne vezetné jól, mikor az a cél, hogy fennmaradjon. És hogy fennmaradt, példa rá a világegyetem, amit az ember el nem tud képzelni, hogy milyen lehet, mert csak egy kis részét látja, amennyit az ő szűk látóköre megenged neki.

Az Isten tehát megvan, de hogyan bogozzuk ki a szálakat, amelyek megismertetik veled a te elégedetlenséged, nyomorúságod és szenvedésed okait?Figyelmeztetlek, nehogy vakságodban eldobd magadtól azt a kis világosságot, amellyel megtalálhatnád a legközelebbi utat, amelyen eljuthatsz a megismeréshez!

Az Isten fogalma ez a kis világosság.

Ezzel induljunk útnak.

Én elvezetlek, csak ne félj, ne türelmetlenkedj, mert nem oly rövid az út, de aki igaz, őszinte vággyal keresi, meg is találja. És meg fogod találni te is azt a szálat, mely a mostani szenvedésed okaival megismertet."

                                                 (A mai kor vallása-bevezetés)