PÁDÓN (szabadulás, megváltás, megmentés).

Templomszolga, akinek leszármazottai hazatértek Babilonból (Ezsd 2,44; Neh 7,47).

PÁFUSZ (a legszebb).

Ciprus szigetének fővárosa, Pál meglátogatta (ApCsel 13,6-13).

PÁGIEL (Isten adta sors, Isten az én sorsom; Isten találkozik, szemben jön; Isten gondot visel).

Áser törzsének fejedelme a pusztai vándorlás idején (4Móz 1,13; 7,72).

PAHARAI (Jahve kijelentése, aki kinyitja a száját; kiáltó).

Arbiból való férfi; Dávid hőse (2Sám 23,35). Az 1Krón 11,37-ben "Naárai".

PAHAT-MOÁB (Moáb fejedelme, helytartója).

Júda egyik vezető családjának feje, akinek utódai Zorobábellel és Ezsdrással (3) visszatértek a fogságból (Ezsd 2,6; 8,4). Egyesek közülük elbocsátották idegen feleségeiket (Ezsd 10,30); Hasub (1) segített a kőfal építésénél (Neh 3,11); egyik főemberük Nehémiással (3) együtt aláírta a szövetséget (Neh 10,14).

PÁHI.

Lásd: PAHU.

PAHU (kiáltás, bőgés, lihegés, nyögés, ásítás).

Hadárnak, Edom királyának fővárosa (1Móz 36,39). Az 1Krón 1,50-ben: "Páhi".

PAJZS.

Lásd: FEGYVEREK.

PÁL (a kicsi, alacsony, csekély).

Héber neve Saul volt; mindig így nevezik, egészen Barjézussal való összetűzéséig Páfuszban (ApCsel 13,9); azután csak Pálnak, A szétszórtságban élő zsidóknak gyakran két nevük volt; egy héber és egy római.
Származása: Benjámin törzséből való zsidó (Fil 3,5); farizeus fia (ApCsel 23,6); a római polgárjogot atyjától örökölte (ApCsel 22,28); a cilíciai Tárzusban született (ApCsel 21,39); Jeruzsálemben Gamálielnél (2) nevelkedett (ApCsel 22,3; 26,4-5); mestersége sátorkészítés volt (ApCsel 18,3); jelen volt mint tanú István megkövezésénél (ApCsel 7,58; 26,10-11).
Megtérése és munkásságának kezdete: Damaszkusz felé tartott, hogy az ottani keresztyéneket elfogja, amikor megjelent neki Jézus (ApCsel 9; 22; 26); miután Anániás (2), Jézus megbízásából kezeit ráhelyezte, hirdette Damaszkuszban, hogy Jézus az Isten Fia (ApCsel 9,20-22); járt Arábiában (Gal 1,17); Damaszkuszból menekülnie kellett (ApCsel 9,23-25); a jeruzsálemi keresztyének eleinte gyanakodva fogadták (ApCsel 9,26-28); Tárzusba küldték (ApCsel 9,30); később Barnabás Antiókhiába vitte magával (ApCsel 11,20-26); a nagy éhínség idején az összegyűlt adományt Barnabással együtt elvitte a jeruzsálemi gyülekezetnek (ApCsel 11,29-30).
Missziói útjai: Az antiókhiai gyülekezet Barnabással és János Márkkal együtt missziói útra küldte (ApCsel 13-14); részt vett a júdaizmussal foglalkozó apostoli tanácskozáson Jeruzsálemben (ApCsel 15); második missziói útja Kisázsiába, Macedóniába és Görögországba vezetett (ApCsel 15,36-18,22); harmadik missziói útja nagy részét efézusi tartózkodása tölti ki (ApCsel 18,23-21,16); elfogatása Jeruzsálemben, különböző kihallgatások (ApCsel 21,17-23,30); fogság Cézáreában (ApCsel 23,31-26,32), majd Rómába viszik (ApCsel 27-28); ott legkevesebb két évet tölt fogságban (ApCsel 28,30); valószínűleg újra szabadan engedik, ezután következik újabb missziói tevékenysége, melynek során írja az 1Timés Titleveleket; majd a második római fogsága (2Tim); kb. Kr. u. 67-ben Rómában hal meg, valószínűleg mártírhalállal (2Tim 4); az ÚSZ-ben 13 levélnek ő a szerzője.

PALÁL (döntőbíró, egyengető).

Zsidó férfi, aki segített Jeruzsálem falai helyreállításánál (Neh 3,25).

PALÁST.

Általában nagy, ujjatlan felső ruhadarab (1Kir 19,19; Ézs 3,22).

PÁLCA, VESSZŐ.

Erős ág vagy bot; jelképezi a tekintélyt és hatalmat (2Móz 4,2.17.20; 9,23; 14,16); a büntetést és fegyelmezést (Mik 5,1); később a messiási Király jelképe (Ézs 11,1); jelkép a kísértésre is (Jób 9,34).

PALESZTINA.

A név a "Filisztea" (vándorlás, a bevándorlás földje) szóból származik, terület a Földközi-tenger keleti partja mentén, amelyen a filiszteusok laktak (Zsolt 60,10); eredeti neve Kánaán (2) (1Móz 12,5); a honfoglalás után Izráel földje néven ismeretes (1Sám 13,19); a görög-római korban: Júdea; az ország mintegy 105 km széles és 225 km hosszú volt, északon a Libanontól délen Beérsebáig terjedt; a Jordántól nyugatra levő része 9000 km2, a keleti része 6000 km2; északon Akkótól a Genezáret-tóig 42 km, délen Gázától a Holt-tengerig 71 km; az ország földrajzilag öt részre oszlik: Sáron síksága és a filiszteus síkság a tengerpart mentén, ehhez csatlakozik a sefeleh, vagyis a hegyek nyúlványa; majd a központi hegyvidék; ezután a Jordán síksága; végül a Jordántól keletre a transzjordániai felföld.
Palesztina különféle földrajzi szerkezete igen különböző éghajlati feltételeket teremt: a tengerparti síkság évi átlaghőmérséklete 13,9 C° Joppéban, 17,2 C° Jeruzsálemben; Jerikónak és a Holt-tenger vidékének viszont trópikus klímája van; ezért az országban a legkülönbözőbb szélességi fokok növényeivel és állataival lehet találkozni. A tél, amely novembertől áprilisig tart, enyhe és esős, a májustól októberig tartó nyár forró és száraz.
A honfoglalás előtt kánaániták, hitteusok, hóreusok, emoreusok és amálekiták laktak ezen a földön, akiket Józsué (1), a bírák és a királyok legyőztek; Kr. e. 931-ben az ország kettészakadt; az északi ország, Izráel lakóit Kr. e. 722-ben az asszírok, Júda lakóit Kr. e. 587-ben a babilóniaiak fogságba vitték; Kr. e. 587-től egészen a makkabeusi korszakig az ország a babilóniaiak, perzsák, Nagy Sándor, az egyiptomiak és a szíriaiak uralma alatt állt; Kr. e. 63-ban a Makkabeusoktól a rómaiak vették át az uralmat, amelyet egészen Kr. u. 638-ig, a Mohamed által vezetett iszlám hódításig fenntartottak; az ÚSZ-i korban a Jordántól nyugatra lévő rész Galilea, Samária és Júdea, a keletre fekvő rész pedig Dekapolis és Perea tartományokra volt felosztva.

PALLU (kiváló, kitűntetett, kiválasztott; csodálatos, szokatlan, híres).

Rúben fia (1Móz 46,9; 1Krón 5,3); a palluiták nemzetségének törzsatyja (4Móz 26,5).

PÁLMA.

Lásd: NÖVÉNYEK.

PALOTA.

A régészek a bibliai kor különböző földjein számos palotát ástak ki, amelyek közül számosat fontos kutak és források mellé építettek.

PÁLTI (Jahve szabadítása, megszabadítva, megváltva).

1. Rafú fia, Kánaán (2) földjére kiküldött kém Benjámin törzséből (4Móz 13,10).
2. Lais (2) fia, Mikál második férje (1Sám 25,44).
   A 2Sám 3,15-ben: "Páltiel" (2).

PALTIÉL (Isten megszabadít, Isten szabadítás v. menedék).

1. Issakár törzsének fejedelme az ígéret földjének felosztásakor (4Móz 34,26).
2. Lásd: PÁLTI (2).

PAMFÍLIA (minden nemzetségből való keverék, sok törzs, valamennyi törzs v. nemzetség).

Római tartomány Kisázsia déli részén, amely 110 km hosszan húzódott a Földközi-tenger mentén, és 45 km-nyire terjedt a szárazföld belseje felé a Taurus-hegységig (ApCsel 2,10; 13,13; 14,24; 15,38; 27,5).

PAP.

Az ÚSZ-ben a "pap" szó a "szent"-tel kapcsolatos, és olyan embert jelent, aki szent dolgoknak van odaszánva és elkötelezve; a pap héber szava (kohen) ismeretlen eredetű, eredetileg olyasmit jelenthetett, mint "néző", azaz olyan ember, aki isteni dolgokban forgolódik; papnak nevezték valamely vallás vagy pogány kultusz szolgálattevőjét (1Móz 41,45; ApCsel 14,13), kivált az ÓSZ-i világban (Mt 8,4; 1Pt 2,5.9); kezdetben egyes személyek (1Móz 4,3-4), később családfők (1Móz 12,7; 13,18); a Sínai-hegynél Isten Mózes által Áront, annak fiait és azok utódait rendelte, hogy papjai legyenek (2Móz 28,1); az ároni papságot rendkívül szigorú rendelkezések szabályozták (3Móz 21,16-24); a szentélyben való szolgálatuk alkalmával különleges ruházatot viseltek, és egy meghatározott szertartásnak voltak alávetve; 24 papi rendbe sorolták be őket, amelyek közül mindegyiknek bizonyos időnként egy-egy hetet kellett templomi szolgálatban eltöltenie (1Krón 24,1-19); képviselték a népet Isten előtt, bemutatták az áldozatokat, és imádkoztak a népért. A főpap bűnért való áldozatot mutatott be (3Móz 4), és ő mutatta be az áldozatot a nagy engesztelési napon (3Móz 16); ő szerzett bizonyosságot Isten akarata felől az "urim és tummim" (lásd ott), a melltáblácska szent sorsvetése által (4Móz 27,21; Neh 7,65); az ároni papok segítői a léviták voltak (4Móz 3).
Az ÚSZ úgy beszél Jézusról, mint "Melkisédek rendje szerint való főpap"-ról (Zsid 5,6.10; 6,20; 7,1-17); Vele megszűnt az ároni főpapság (Jn 14,6; 1Tim 2,5-6; Zsid 5,7-10). Az Általa bemutatott áldozat Ő Maga volt, s ezért ezt soha többé nem kell megismételni; halálával engesztelést szerzett egyszer s mindenkorra az emberek bűneiért; az ÚSZ minden hívő papságáról tanít. A hívőknek részük van Jézus papi munkájában, az emberekhez viszik Krisztus Igéjét, és ezáltal sokakat Krisztushoz vezetnek (Ef 2,18; Zsid 10,19-25; 13,15; 1Pt 2,5.9; Jel 1,5-6).

PAPÍR.

Lásd: PAPÍRUSZ.

PAPÍRUSZ.

Nádféleség, amely mocsarakban és folyó- vagy tópartokon található, kivált a Nílus partján; 2,40-3,60 m magasra nő; kosarakat, szandálokat, csónakokat készítettek belőle; elsősorban azonban az írópapír alapanyaga volt. Az ÚSZ valamennyi könyvét valószínűleg papíruszra írták (Jób 8,11; Ézs 18,2).

PAPOK ÉS LÉVITÁK RENDJE.

Dávid a papokat és lévitákat 24 csoportba sorolta, amelyeket a Lk 1,8"rend"-nek nevez; mindnek külön elöljárójuk volt (1Krón 24-25).
Mindegyik rendnek meghatározott időközönként egy-egy hetet kellett a templomi szolgálatban eltöltenie.

PÁRA (üszőborjú, termékeny; ő eloszt).

Város Benjámin területén (Józs 18,23).

PARADICSOM (várfal, fáskert, park).

Képes kifejezése annak a helynek, ahol az ember Istennel zavartalan közösségben élhet (Lk 23,43).

PARAKLÉTOS (vigasztaló, védőügyvéd, pártfogó, intő, figyelmeztető).

Olyasvalaki, aki másvalakinek az ügyében közbenjár; Jézus Krisztus ezt a kifejezést a Szent Szellemre (Jn 14,16.26; 15,26; 16,7) és önmagára alkalmazza (1Jn 2,1).

PARALELIZMUS (párhuzamos sorok).

Az ÓSZ-i héber költészet egyik sajátos jellemzője; abban áll, hogy ugyanaz a kijelentés két, egymásnak megfelelő, vagy éppen ellentétes jelentésű mondatrészben jut kifejezésre; semmi köze sincs versmértékhez vagy rímhez.

PÁRÁN (kiásva, kivájva, szépség, ékesség).

1. Párán pusztája, a Sínai-félsziget, Idumea és Kánaán (2) között elterülő sivatagos felföld, Izmáel (1) lakóhelye (1Móz 21,21); innen indultak ki a kémek Kánaán földjére (4Móz 13,4.27).
2. Hegység az (1) alatti vidéken (5Móz 33,2; Hab 3,3).

PARANCSOLAT.

Az eredeti héber és görög szó a legkülönbözőbb jelentésű: törvény, rendelkezés, utasítás, előírás, ige, ítélet, kijelentés, parancs stb.

PÁRÁN PUSZTÁJA.

Lásd: PÁRÁN (1).

PARÁZNA NŐ (PROSTITUÁLT) (aki nyilvánosan áruba bocsátja magát).

Feslett életű leány vagy asszony (3Móz 19,29; 5Móz 23,17); a fogalmat az ÓSZ-i próféták gyakran használják képes értelemben, hogy kifejezzék vele Izráel szellemi hűtlenségét Istenével szemben (Ézs 1,21; Jer 2,20); az ókor pogány kultuszai gyakran egyfajta kultikus prostitúcióval kötötték egybe a templomi istentiszteleteket (3Móz 19,29; 21,7.9.14; 5Móz 23,28). Pál óv a paráznákkal való közösségtől, mert az tisztátalanná teszi az embert (1Kor 6,15-16).

PARÁZNÁLKODÁS.

Törvény által tiltott, házasságon kívüli nemi érintkezés (1Kor 6,9.18; 2Kor 12,21; Gal 5,19; Mk 7,22); a pogány bálványáldozati kultuszok többnyire szexuális kicsapongásokkal jártak (Jer 2,20; 3,6); jelképesen: Isten iránti hűtlenség (Ez 16).

PÁRDUC.

Vad, félelmet nem ismerő, igen okos állat; sárgás bundája van, fekete foltokkal a hátán és az oldalán (Jer 13,23).

PÁRKÁNY.

Megerősített épületeken vagy városfalakon orompárkányzat volt; biztonsági okokból a törvény előírta, hogy a házak tetejére korlátot kell szerelni (5Móz 22,8).
Sátán megkísértette Jézust, hogy vesse le magát a templom orompárkányzatáról (Mt 4,5-6; Lk 4,9).

PARMÁSTA (a legfőbb, az igazi fejedelem, előkelő, nagy; legfelsőbb lény).

Hámán fia, akit a zsidók megöltek (Eszt 9,9).

PARMÉNÁS (kitartó; állandóság).

A hét diakónus egyike, akiket a jeruzsálemi gyülekezet a szegények gondozására kiválasztott (ApCsel 6,5).

PÁRNA.

Jákób kőpárnán nyugtatta fejét (1Móz 28,11.18); Jézus párnán aludt a hajóban (Mk 4,38).

PARNÁK (világos ragyogás, tehetséges; vágtatva; vad tüske).

Elicáfán atyja (4Móz 34,25).

PAROS (bolha, ugró; menekülő).

Zsidó férfi, akinek leszármazottai Zorobábellel és Ezsdrással (3) visszatértek a babiloni fogságból (Ezsd 2,3; 8,3). Egyesek közülük elbocsátották idegen feleségeiket (Ezsd 10,25); Pedája (4) segített a kőfal építésénél (Neh 3,25); egyik főemberük Nehémiással (3) együtt megpecsételte a szövetséget (Neh 10,14).

PÁRPÁR (gyors, mozgékony).

Damaszkuszi folyó (2Kir 5,12).

PARSANDÁTA (kikönyörgött ajándék, meghallgatott kérés; törvénytanító).

Hámán fia, akit a zsidók megöltek (Eszt 9,7).

PÁRTUSOK (harcosok, kivándoroltak).

Pártiának, a Perzsiától északnyugatra és a Kaspi-tengertől délre fekvő vidéknek a lakói; birodalmuk egykor a Tigris folyótól egészen Indiáig terjedt, kb. a mai Irán területén (ApCsel 2,9).

PARUÁH (kivirult, sarj, hajtás; repülve, repülő).

Jósafátnak (3), Salamon tiszttartójának atyja (1Kir 4,17).

PARÚZIA (megjelenés, eljövetel).

Az ÚSZ-ben gyakran előforduló görög szó (parousia), a mi Urunk visszajövetelének (1Kor 15,23; 1Thessz 4,15; Mt 24,3; 1Thessz 3,13; 2Pt 1,16), vagy valamely magasrangú személyiség megjövetelének kifejezésére.

PÁRVAIM (keletre, elől; termékeny).

Vidék neve Arábiában, ahonnét Salamon aranyat hozatott (2Krón 3,6).

PÁSÁK (vágás, a szétosztó).

Áser leszármazottja, Jaflét fia (1Krón 7,33).

PASDAMIM (a vérbűn elintézve, vége a vérontásnak; halotti csend).

Helység Júdában, Sokó és Azéka közt (1Krón 11,13); az 1Sám 17,1"Efes-Dammim"-nak nevezi.

PASEÁH (béna, sánta, bicegő; elhaladó).

1. Férfi Júda törzséből (1Krón 4,12).
2. A fogságból Zorobábellel hazatért templomszolgák törzsatyja (Ezsd 2,49; Neh 7,51).
3. Jeruzsálem falait javító Jójada (5) apja (Neh 3,6).

PÁSKA ÜNNEP.

Lásd: ÜNNEPEK.

PASSIÓ (KRISZTUS SZENVEDÉSE).

Lásd: JÉZUS KRISZTUS.

PASSÚR (köröskörül jólét, kiterjedés; szabadítás, megváltás, szabadság).

1. Immár fia, pap, templomi elöljáró és felügyelő; Jeremiást (1) börtönbe vetette (Jer 20,1-6).
2. Melkiás fia, főember, aki társaival együtt meg akarta ölni Jeremiást (1) (Jer 21,1; 38,1.4; 1Krón 9,12).
3. Gedáliás (4) atyja (Jer 38,1).
4. Pap, aki Nehémiással (3) együtt megpecsételte a szövetséget (Neh 10,3).
5. Pap, akinek leszármazottai Zorobábellel tértek vissza a fogságból (Ezsd 2,38; Neh 7,41); egyesek közülük elbocsátották idegen feleségeiket (Ezsd 10,22).
   Esetleg azonos (2) alattival.

PÁSZTOR.

Akinek az a feladata, hogy az állatokat őrizze (1Móz 13,7); disznónyájat is (Mt 8,33); Egyiptomban ezt a foglalkozást megvetették (1Móz 46,34), Izráelben azonban nagyra becsülték (1Móz 47,6; 1Krón 27,29).

PÁSZTORI LEVELEK.

A Timóteushoz írt két levél és a Titushoz írt levél közös neve, amelyeket Pál apostol két belső munkatársához intézett, akiket a gyülekezetekben meghatározott vezetői feladatokkal bízott meg, amikor eljött ennek az ideje. Az 1. Timóteusi levélaz Efézusban tartózkodó Timóteusnak szól, Pál ekkor még az Égei-tenger partvidékét járta be; a Titushoz szóló leveleta Krétában tartózkodó Titushoz írta, valószínűleg Nikápolyból, vagy valamely más macedóniai városból; míg a 2. Timóteusi leveletPál a második római fogságának vége felé írja. A levelek témája a gyülekezet rendje és fegyelme, foglalkoznak felvigyázók és diakónusok kinevezésével, a szektások és egyéb zavart keltő gyülekezeti tagok elleni küzdelemmel, és figyelmeztetnek a tiszta tanításban való megmaradásra. A levelek szerzősége szüntelen vita tárgya, mert szókincsük és stílusuk eltér Pál többi levelétől, és mert a Pál utazásával kapcsolatos részeket nem lehet egykönnyen összhangba hozni a ApCsel-ben leírt páli utazásokkal; noha ezek az eltérések valóban fennállnak, jelentőségüket mesterségesen felnagyították; ezek az idők változásával, továbbá a szerző témájának és szándékának megváltozásával magyarázhatók. Ezeknek a leveleknek a szerzője egy pályafutásának végéhez közelgő öreg ember, aki azokat tanítványaihoz és követőihez intézi, továbbá olyan gyülekezetekhez, amelyek már túl vannak az alapítási éveiken; a történelmi utalások összhangban vannak Pál életrajzával, ha abból indulunk ki, hogy ő a Csel-ben leírt első római fogságából kiszabadult, és második, végső fogsága és kivégzése előtt még egy utazásra vállalkozhatott. Teológiailag sincs ellentmondás a pásztori levelek és Pál többi levelei közt; mert noha a hangsúlyt a jó cselekedetekre helyezik, de egyértelműen bizonyságot tesznek az egyedül hit által való üdvözülésről (Tit 3,5).
Történelmi háttér: Első fogságából kiszabadulva, Pál Titust, a tanítványát Kréta szigetén hagyja, hogy ott rendbehozza a gyülekezet dolgait (Tit 1,5), majd Efézusba utazik, ahol viszont Timóteust bízza meg a gyülekezet vetetésével (1Tim 1,3-4); tovább utazik Macedóniába, onnan ír Timóteusnak és Titusnak; röviddel utolsó fogsága előtt Pál nyilván meglátogatja még az Ión városokat, mert a levelekben említi Korintust, Efézust és Milétust (2Tim 4,13-20); legtöbb barátja már elhagyta (2Tim 4,10-11), és már túl van az első perén (2Tim 4,16).

A levelek felosztása:
1Tim:

1. személyes bizonyságtétel (1,1-20);
2. a gyülekezeti tisztségekre vonatkozó rendelkezések (2,1-4,5);
3. javaslatok a gyülekezet helyes magatartására vonatkozóan (4,6-6,21).

2Tim:

1. emlékezés a múltra (1);
2. intések a jövendőre vonatkozóan (2);
3. figyelmeztetés az elkövetkezendő nagy romlásra (3);
4. intés a helyes magaviseletre (4).

Tit:

1. a gyülekezet igazgatása (1);
2. az igazi szolgáló pásztorolási feladatai (2);
3. intés mennyei életvitelre (3,1-11);
4. befejező szavak (3,12-15).

PATAK.

Keskeny vízfolyás, amely Izráelben rendszerint csak esős időben tartalmazott vizet (5Móz 2,13; 1Kir 18,40; 2Sám 15,23).

PATARA (szabadonbocsátás).

Kikötőváros Lícia délnyugati tengerpartján (ApCsel 21,1-2).

PÁTMOSZ (táplálék).

Mintegy 23 km kerületű sziget, Kisázsia tengerpartja előtt, Számosztól mintegy 42 km-nyire délre; ide száműzték János apostolt, aki itt látta a Jelenések könyvének látomásait (Jel 1,9).

PATRIARCHÁK.

Izráel népe törzsatyáinak ÚSZ-i neve: Ábrahám (Zsid 7,4), Jákób fiai (ApCsel 7,8-9), Dávid (ApCsel 2,29).
Ma általában azokat nevezik így, akiknek a neve a nemzetségi táblázatokban és a szövetségi történetekben Mózes előtt jelenik meg (1Móz 5; 11).

PÁTROBÁS (atyai, atyai barát).

Rómában lakó keresztyén férfi, akinek Pál üdvözletét küldi (Róm 16,14).

PATROSZ (déli, délvidék).

Felső-Egyiptom egyik vidéke (Ézs 11,11; Jer 44,1.15; Ez 29,14; 30,14).

PATRUSZIM (PATRUSZIAK).

Az egyiptomi Patrosz lakói (1Móz 10,14; 1Krón 1,12).

PÁVA.

Lásd: MADARAK.

PECSÉT.

Bélyegzőszerű eszköz, amelyen egy jel, név vagy valamilyen szöveg található, amely azután lágy anyagba (pl. nedves agyagba vagy viaszba) belenyomva láthatóan kiábrázolódik és megmarad. Hivatali ténykedés jeleként; levelek, okmányok hitelesítésére (1Kir 21,8), szövetség megerősítésére (Jer 32,11-14) szolgál; hogy könyveket és más okiratokat illetéktelen használattól megóvjon (Jer 32,14), a valakire ráruházott hatalom alátámasztására (1Móz 41,42); szolgál még ajtók lepecsételésére (Mt 27,66) vagy tulajdonjog hivatalos igazolására; átvitt értelemben is használatos (5Móz 32,34; Jób 14,17).

PÉDAHÉL (Isten megment, Isten megváltott; kiváltva, megszabadítva).

Naftali törzsének fejedelme az ígéret földjének felosztásakor (4Móz 34,28).

PEDÁJA (Jahve megvált, megment, megszabadított; az Úr szabadító).

1. Joákim nagyatyja (2Kir 23,36).
2. Joákin fia v. unokája, Sealtiél fivére (1Krón 3,18).
3. Jóel (10) atyja (1Krón 27,20).
4. Zsidó férfi, aki Jeruzsálem falának újjáépítésénél segített (Neh 3,25).
5. Benjáminita férfi, Szallu (Sallu) (1) őse (Neh 11,7).
6. Lévita, templomi kincstartó, a fogság után (Neh 13,13).
7. Ezsdrás (3) mellett álló férfi, valószínűleg pap, a törvény felolvasásakor (Neh 8,4).
   Talán azonos (6) alattival.

PÉDASUR (a szikla (Isten) megment, megszabadít, megment; a szikla a szabadító).

Gámliel (1) atyja (4Móz 1,10; 2,20).

PEHULLÉTAI (Jahve jutalmaz, Jahve a jutalom, Isten jutalma).

Lévita, a szent sátor ajtónállója (1Krón 26,5).

PÉK.

Lásd: MESTERSÉGEK.

PÉKA (nyílt, nyílás, rés; éberség; nyitott szemekkel, látva).

Remália fia, Izráel királya; megölte Pekáját (2Kir 15,25); Kr. e. 734-714-ig uralkodott (2Kir 15,27); szövetségre lépett Damaszkusszal Júda ellen (2Kir 15,37); kénytelen volt meghódolni Asszíria előtt (2Kir 15,29); Hósea (4) megölte (2Kir 15,30).

PEKÁJA (Jahve megnyitotta a szemet; az Úr az éberség, a szem megnyitása).

Izráel királya; Menáhem fia és utóda; istentelen király, a bálványozás előmozdítója (2Kir 15,23-24); Péka meggyilkolta (2Kir 15,22-25).

PEKÓD (felügyelet, gondoskodás, meglátogatás [ítélettel]).

"Bábel" allegórikus neve (Ez 23,23).

PELÁJA (Jahve kitüntet, kiválaszt; Jahve csodálatos).

1. Férfi Júda törzséből (1Krón 3,24).
2. Lévita, segítségére volt Ezsdrásnak (3) a törvény magyarázásánál (Neh 8,7), és Nehémiással (3) együtt megpecsételte a szövetséget (Neh 10,10).

PELÁLIA (Jahve dönt, ítél).

Pap, Jeróhám (4) atyja (Neh 11,12).

PELÁTIA (Jahve megszabadított; az Úr a szabadítás).

1. Zorobábel unokája (1Krón 3,21).
2. Katonai vezető Simeon törzséből, Ezékiás (1) király idejében (1Krón 4,42).
3. Főember, aki Nehémiással együtt megpecsételte a szövetséget (Neh 10,22); talán azonos (1) alattival.
4. Izráel egyik fejedelme, aki ellen Ezékiel jövendölt ("Pelátjáhu": Ez 11,1.13).

PELÁTJÁHU.

Lásd: PELÁTIA (4).

PÉLDABESZÉD, PÉLDÁZAT (parabola, hasonlat).

1. Példákkal való kifejezésmód (1Sám 10,12; 24,14); képes prófétai beszéd (4Móz 23,7.18; 24,3); költemény (4Móz 21,27-30; Zsolt 49,5; 78,2); találós kérdés (Zsolt 49,5; Ez 17,2).
2. Olyan történet, amely a hit világából származó szellemi igazságokat és történéseket mindennapos földi eseményekkel, mint hasonlattal fejezi ki; vagy pedig egy földi-emberi történet, amelynek mennyei jelentése is van, kivált gyakran Jézus igehirdetésében (Mt 13; Lk 15).

Megkülönböztetendő a tanmesétől (fabula), a mítosztól, az allegóriától és a közmondástól.

PÉLDABESZÉDEK KÖNYVE.

Lásd: SALAMON PÉLDABESZÉDEI.

PÉLDÁZAT.

Lásd: PÉLDABESZÉD.

PÉLEG (felosztás, elválás, nyílás, szakadás; körzet, a fele; patak).

Héber (6) fia (1Móz 10,25; 11,16-19) ("mivelhogy az ő idejében osztatott el a föld").

PELET (szabadulás, kiválasztás; megmenekülés).

1. Férfi Júda törzséből, Jaddai (2) fia (1Krón 2,47).
2. Benjáminita férfi, aki Siklágnál csatlakozott Dávidhoz (1Krón 12,3).
3. On (2) atyja (4Móz 16,1).
4. Jérahméel (1) leszármazottja (1Krón 2,33).

PELETEUSOK (futár, filiszteus).

Dávid testőrségének egyik csoportja (2Sám 8,18; 1Kir 38,44; 1Krón 18,17).

PELIKÁN.

Lásd: MADARAK.

PELLA.

Város a Genezáret-tótól keletre, amely Dekapolishoz tartozott; ide menekült a keresztyén gyülekezet Jeruzsálemből, mikor a rómaiak ostrom alá vették, és Kr. u. 70-ben lerombolták a várost.

PÉLONBELI.

Dávid két hősének, Hélesnek (2) és Ahijának (4) a mellékneve (1Krón 11,27.36; 27,10).

PELYVA (POLYVA).

A gabona rostálásának a maradványa (Jób 21,18); Zsolt 1,4; Ézs 17,13; Zof 2,2); száraz fű (Ézs 5,24) és szalma (Jer 24,28) is. Gyakran jelképe valamely haszontalan, értéktelen dolognak (Zsolt 1,4; Mt 3,12).

PENIÉL (Isten arca, v. megjelenése).

Hely Sukkóttól keletre a Jabbók réve mellett, ahol Jákób (1) egy titokzatos angyali lénnyel küzdött (1Móz 32,24-32).

PENINNA (korall, ág, szétágazódás).

Elkána (1) egyik felesége, aki Elkána másik feleségét, Annát (2) gyermektelen volta miatt sértegette és ingerelte (1Sám 1,2-7).

PENTATEÜCHOS.

A Biblia első öt könyvének a gyűjtőneve. Ezek tartalmilag a teremtéstől Mózes haláláig eltelt időt foglalják össze. A Biblia a könyvek szerzőségét Mózesnek tulajdonítja. Felosztása:

1. kezdet v. őstörténet (1Móz 1-11);
2. a törzsatyák vagy pátriarchák kora (1Móz 12-50);
3. Izráel szabadulása Egyiptomból (2Móz 1-18);
4. Izráel vallása és hite, az Istennel való szövetség megpecsételése (2Móz 19-3Móz 27);
5. Izráel népének megszámlálása és életrendje (4Móz 1,1-10,10);
6. Izráel vándorlása a pusztában (4Móz 10,11-22,1);
7. előkészületek az ígéret földjének elfoglalására (4Móz 22,2-36,13);
8. visszapillantás és előretekintés (5Móz).

Lásd még: TÓRA.

PÉNUEL (Isten arca v. megjelenése).

1. Húr (5) fia (1Krón 4,4).
2. Benjáminita férfi, Sasák fia (1Krón 8,25).

PÉNZ.

Izráelben csak a babiloni fogság után vertek pénzt. Eleinte csupán a cserekereskedelmet ismerték. Ezt követte a mérlegelés rendszere (1Móz 23,16; 1Krón 21,25).
Az izráelitákat arra kényszerítették, hogy a pogány hódítók pénzeit használják. A pénzek közt a sekel (ezüst), a drachma (egy napi napszámnak felelt meg), a státer és a dénár voltak a leghasználatosabb pénznemek.

PÉNZVÁLTÓ.

Olyan ember, aki felár ellenében egyik pénznemet a másikra váltotta át (Mt 21,12; Mk 11,15; Jn 2,14-15).
Kivált a templomban volt szokásban a mindennapi életben használatos pénzeket templomi pénzre (a templom saját pénzneme) átváltani.

PEÓR (nyílás, megnyílás, széttárás).

1. Hegy Moáb területén Bét-Peór városa közelében (5Móz 3,29); Bálám ennek tetejéről szemlélte meg Izráel táborát (4Móz 23,28; 24,2).
2. "Baál-Peór" (2) városának rövidített neve (4Móz 25,18; 31,16; Józs 22,17).

PEREA.

Josephus Flavius zsidó történetíró így nevezi a Jordántól keletre fekvő területet; az evangéliumokban: "a Jordánon túl" (Mt 4,15.25; Mk 3,8); maga a Perea szó nem fordul elő a Bibliában.

PÉREC (törés, repedés, bevágás, áttörés).

Júda fia Támártól (1) (1Móz 38,29); a péreciták törzsatyja (4Móz 26,20). Dávid és Jézus őse (Ruth 4,12); a Mt 1,3"Fáres"-nek nevezi.

PÉRES (trágya, szemét, a gyomor tartalma).

Férfi Manassé törzséből Mákir (1) fia (1Krón 7,16).

PÉRES-UZZA (Uzza törése, csapása).

Ezen a helyen esett össze Uzza (5) holtan, amikor a frigyládát megérintette (2Sám 6,8; 1Krón 13,11). Lásd még: KIDON és NÁKON.

PERGA (nagyon földi, az egész ország).

A kisázsiai Pamfília fővárosa (ApCsel 13,13-14; 14,24-25).

PERGAMENT.

Lásd: ÍRÁSMŰVÉSZET.

PERGÁMUM (PERGAMON) (vár, fellegvár, erődítmény, őrség).

Város a kisázsiai Misiában (Jel 1,11; 2,12-17); innen származik a pergament.

PERIDA (gabona, kiválasztás; az elválttól, magányostól; válás; kiterjedés).

Salamon szolgája, akinek leszármazottai hazatértek a fogságból (Neh 7,57); az Ezsd 2,55-ben "Peruda".

PERIZEUSOK (parasztok; szétszórtan lakók, egy falu lakói).

Kánaán (2) földjén élő néptörzs, amelyet Júda és Efraim törzse elűzött lakóhelyéről (1Móz 13,7; 15,20; Józs 11,3; 17,15).

PERSEPOLIS.

Perzsia fővárosa, a mai Siráztól 45 km-nyire északkeletre; I. Dárius alapította (Kr. e. 521-486); Kr. e. 331-ben Nagy Sándor elpusztította.

PERSIS (a földre vetett, föltehetően).

A római gyülekezet hűséges női munkása, akinek Pál köszöntését küldte (Róm 16,12).

PERUDA (gabona, kiválasztás).

Lásd: PERIDA.

PERZSIA (szétosztás; a lovak országa; tiszta, ragyogó).

A régi perzsa birodalom földrajzilag magában foglalta az iráni felföldet, amelyet nyugaton és délen a Tigris völgye, keleten az Indus folyó völgye, északon pedig az örmény hegyvidék és a Kaspi-tenger határol, területe mintegy 1,5 millió km2; a birodalmat Círus alapította, mikor legyőzte Médiát és Babilóniát; Kr. e. 539-331-ig Perzsia volt Ázsia vezető nagyhatalma; Nagy Círus, akit "Kores"-nek is neveztek, megengedte a zsidóknak, hogy a fogságból hazatérhessenek atyáik földjére (2Krón 36,22-23; Ezsd 1); I. Dárius támogatta a templom újjáépítését is (Ezsd 6); I. Xerxes valószínűleg azonos Eszter könyvének "Ahasvérus"-ával (2), I. Artaxerxes megengedte, hogy további fogoly zsidók térhessenek haza (Ezsd 7-8; Neh 2,1-8).

PESITA.

A legelterjedtebb régi szír bibliafordítás.

PETÁHIA (Jahve kinyilatkoztatja, Jahve szabadon engedte v. megszabadította).

1. A 19. papi rend feje Dávid idejében (1Krón 24,16).
2. Lévita, aki elbocsátotta idegen feleségét (Ezsd 10,23); a bűnbánati ima egyik vezetője (Neh 9,5).
3. Artaxerxes király zsidó tanácsadója (Neh 11,24).

PÉTER (kőszikla, szikladarab, kő).

Az ismert apostol, akinek eredetileg Simon (1) vagy Simeon (7) volt a neve (ApCsel 15,14); Betsaidából (1) származott (Jn 1,45); Jóna fia (Mt 16,17); atyjával és fivérével, Andrással együtt halászok voltak (Mk 1,16); házas ember (Mk 1,30; 1Kor 9,5); Jézust fivére, András által ismerte meg (Jn 1,41-43); Jézus elhívta, hogy állandó követője és kísérője legyen (Mk 1,16-20; Lk 5,1-11); az apostolok közé választotta (Mk 3,13-19; Lk 6,12-16), tanúja volt Jairus leánya feltámasztásának (Mk 5,37; Lk 8,51); ott volt a megdicsőülés hegyén (Mt 17,1; Mk 9,2); Cézárea Filippinél vallást tett Jézusról mint Messiásról és Isten Fiáról (Mt 16,13-16; Mk 8,27-29); nem értette, miért kell Jézusnak meghalnia (Mt 16,22; Mk 8,32); Jézussal volt a Gecsemáné-kertben (Mt 26,37; Mk 14,33); a főpap udvarában megtagadta az ő Urát (Mt 26,69-75; Mk 14,66-72); Krisztus személyesen megjelent neki a feltámadása napján (Lk 24,34; 1Kor 15,5); Jézus megbízta juhainak legeltetésével (Jn 21,1-23); pünkösdkor Jeruzsálemben prédikált (ApCsel 2,14-40); az ősgyülekezet vezető férfia (ApCsel 1-12; 15); Péter két levelének szerzője; a hagyomány szerint a Néró alatti keresztyénüldözések idején mártírhalált halt Rómában, Kr. u. 64-67 közt.

PÉTER 1. LEVELE.

Szerzője Péter apostol (1,1), "Babilon"-ból írta, ez valószínűleg Rómát jelentette (5,13); a "Pontusban, Galáciában, Kappadóciában, Ázsiában és Bitíniában" élő keresztyénekhez címezte (1,1), valószínűleg a 60-as évek közepe táján keletkezett; célja, hogy bátorságot öntsön az üldözött keresztyének szívébe. Felosztása:

1. bevezető üdvözlet (1,1-2);
2. milyen a mi üdvösségünk (1,3-12);
3. az isteni szabadítás megtapasztalása (1,13-25);
4. a megtapasztalt üdvösségből származó kötelességek (2,1-10);
5. a megváltottak erkölcsi magatartása (2,11-3,12);
6. bizalom Isten üdvözítő kegyelmében (3,13-4,11);
7. a megváltottak magatartása a szenvedések és üldöztetések közepette (4,12-5,11);
8. záró üdvözletek (5,12-14).

PÉTER 2. LEVELE.

Szerzője ugyancsak Péter apostol (1); ugyanazoknak szól, mint első levele (3,1); keletkezési helye ismeretlen, valószínűleg Róma, ideje közvetlenül Péter mártírhalála előtt; óvja címzettjeit a hittől való elszakadás veszélyétől. Felosztása:

1. bevezető üdvözlet (1,1);
2. a szellemi megismerés (1,2-21);
3. a hittől való elszakadás veszélyei (2,1-22);
4. az istentelenek vége (3,1-7);
5. a hívők reménysége (3,8-13);
6. záró intések (3,14-18).

PÉTOR (asztal, gödör, kiterjedés; magyarázat, jelentőség).

Bálám szülővárosa Mezopotámiában, az Eufrátesz nyugati partján (4Móz 22,5; 5Móz 23,4).

PETUEL (isteni egyszerűség, nyíltság, odamenetel; Isten a szabadító; Isten megpillantása).

Jóel (1) próféta atyja (Jóel 1,1).

PETTYEGETETT.

A tarka juhokat Lábán magának válogatta ki (1Móz 30,35; 31,8.12).

PIAC.

A régi városokban az a hely, ahol az eladók áruikat kirakták, ahol az emberek kipihenték magukat és társaséletet éltek, nyilvánosan üzleteket kötöttek és igazságot szolgáltattak (Mt 11,16-17; 20,3-6; Mk 12,38; ApCsel 16,19; 17,17).

PI-HAHIRÓT (nádas hely, barlangbejárat).

Hely Egyiptom északkeleti részén, ahol az egyiptomi üldözők hada Izráelt utolérte (2Móz 14,2.9; 4Móz 33,7).

PIKKELY.

Az izráeliták csak olyan halat ehettek, amelynek pikkelye és uszonya van (3Móz 11,9-12).
A pikkely képes értelemben is használatos (ApCsel 9,18).

PIKÓL (mindenki szája, szóvivő; festő).

Főparancsnok Abimélek (1) seregében (1Móz 21,22.32; 26,26).

PILÁTUS (hajítódárdával ellátott; a felfegyverzett).

Júdea tartományának helytartója (Kr. u. 26-36); kihallgatta Jézust; noha meg volt győződve Jézus ártatlanságáról, engedett a zsidók erőszakos követelőzésének és kiszolgáltatta Őt, hogy megfeszítsék (Mt 27; Mk 15; Lk 23; Jn 18,19); Eusebius szerint öngyilkos lett. Teljes neve: "Pontius Pilátus".

PILDÁS (cséplő bíró, tűz, láng; nagy fű).

Náhor (2) fia (1Móz 22,22).

PILHA (áttörés, születés, vágás).

Főember, aki Nehémiással (3) megpecsételte a szövetséget (Neh 10,24).

PILTAI (Jahve megment, Jahve megszabadított; az Úr a szabadítás).

Papi nemzetség feje Jójada (4) főpap alatt (Neh 12,17).

PINON (ércbánya, rovátka, sarok).

Ézsau családjából származó edomita fejedelem (1Móz 36,40-41; 1Krón 1,52).

PIÓCA (NADÁLY).

Ujjnyi vérszívó féreg (Péld 30,15).

PIRAMISOK.

Hatalmas, gúla alakú síremlékek, amelyeket az egyiptomi sivatag szélén a fáraók földi maradványai részére építettek. Mintegy 80 maradt fenn belőlük.

PIRATON.

Lásd: PIREATON.

PIREÁM (vadszamárhoz hasonló, kóborló, vad).

Jármut (1) kánaánita királya (Józs 10,3).

PIREATON (PIRATON) (fejedelmi; csúcs).

Város Efraim területén, Sikemtől (3) nyugatra, ahol Abdon (1) bíró (Bír 12,13-15) és Benája (2), Dávid hőse (2Sám 23,30; 1Krón 27,14) lakott.

PIREATONITA.

Lásd: PIREATON.

PISIDIA (pusztító nő; megöntözött vidék).

Római tartomány Kisázsia déli részén, közvetlenül északra Pamfíliától; Pál kétszer látogatott erre a vidékre (ApCsel 13,14; 14,24).

PISON (áramlás, folyam, túláradó, szabadon áramló, bőven folyó, féktelen).

Az Éden kertjéből kijövő folyam (1Móz 2,11), közelebbről meg nem határozható.

PISPA (kiterjedés, kiszélesedés).

Férfi Áser törzséből (1Krón 7,38).

PISZGA (rész, darab, hasadék, szétosztás; csúcs).

Hegy a Holt-tenger északkeleti partján (4Móz 21,20); ide hozta Bálák moábita király Bálámot, hogy átkot mondjon Izráelre (4Móz 23,14); innen nézett végig Mózes az ígéret földjén, mielőtt ezen a hegyen meghalt volna (5Móz 34,1-5).

PITÓM (Atum napisten háza).

Egyiptomi gabonaraktározó város a Nílus és a Timsa-tó közt, Atonnak, a napistennek szentelve (2Móz 1,11).

PITÓN (időköz; a száj ajándéka; ártalmatlan).

Saul király (1) leszármazottja (1Krón 8,35; 9,41).

PLATÁN.

Lásd: NÖVÉNYEK.

PLINIUS.

Gaius Plinius Caecilius Secundus, akit "az ifjabb"-nak is neveznek; római kormányzati tisztviselő; irodalmi értékű leveleivel lett híressé, amelyek különböző témákkal foglalkoznak; egyik ilyen levele meglehetősen pontos leírását tartalmazza Bitínia kisázsiai tartomány keresztyén gyülekezeteinek. Plinius ui. Kr. u. 112-ben helytartó volt itt; ez a Traianus császárhoz intézett levele és az arra adott válasz fontos adatokat tartalmaz a rómaiaknak a keresztyénekkel szemben tanúsított hivatalos magatartásáról.

POGÁNYOK.

Héberül: "gój" vagy "gójim" = nemzet. Minden nem-izráelita nép jelzője (Bír 4,2; Ézs 11,10; 42,1; 43,9; Mal 1,11; 2Móz 34,24; Jer 10,1-25).

POGÁNYOK UDVARA.

A templom legkülső udvara, ahová a pogányok is beléphettek.

POHÁR.

Lásd: KEHELY.

POHÁRNOK.

Udvari tisztviselő, aki a király asztalánál a bort töltögette (1Móz 40,1kk; 1Kir 10,5; Neh 1,11).

PÓKERET-HASSEBAIM (aki gazellákat teper le, fog be, kötöz meg).

Salamon egyik szolgája, akinek utódai Zorobábellel tértek vissza a fogságból (Ezsd 2,57; Neh 7,59).

POKLOSSÁG (LEPRA).

Lásd: BETEGSÉGEK.

POKOL (HADES) (amit nem láthatunk).

A halottak helye vagy állapota. Megfelel a héber "seol"-nak, amit "sír"-nak vagy "pokol"-nak fordítanak. Az ÚSZ-ben legtöbbször az örök gyötrelem helyét jelenti, de jelzi a halál komor és örömtelen oldalát is (ApCsel 2,27; Jel 1,18; 6,8; 20,13-14). Hangsúlyozhatja a megfizetés gondolatát is (Lk 16,23). Jelenti továbbá a megváltatlan emberek büntetésének helyét és módját; örökkétartó (Mt 18,8-9); olthatatlan tűz (Mt 3,12; Mk 9,44); tűznek tava (Jel 20,14); féreg és tűz (Mk 9,48); kínok (Jel 14,10) és a külső sötétség helye (Mt 8,12; 22,13; 25,30).

POLGÁRJOG.

(gör.: "politeuma" - közösséghez tartozás).
Az ÚSZ-ben a "polgár" szó általános jelentése: egy város (ApCsel 21,39) vagy egy ország (Lk 15,15; 19,14) lakója. A római polgárnak bizonyos előjogai voltak, pl. a peres eljárásnál mint legfelsőbb bíróhoz, a császárhoz fellebbezhetett; nem lehetett továbbá minden további nélkül testi fenyítékben részesíteni. Ez a polgárjog születés útján, bizonyos összeg lefizetése vagy valamely különleges teljesítmény által volt megszerezhető (ApCsel 16,37-39; 22,25-29; 23,27). Pál hirdette, hogy a keresztyén ember mennyei polgár, és aszerint is kell élnie (Fil 1,27; 3,20).

POLLUX.

Lásd: KÁSZTOR ÉS POLLUX.

PÓLYA.

Tiszta gyolcs, amelybe az újszülöttet bepólyálták (Lk 2,7.12); átvitt értelemben is használatos (Ez 16,4).

POLYVA.

Lásd: PELYVA.

PONTIUS PILÁTUS.

Lásd: PILÁTUS.

PONTOCSKA.

Kicsi, szarvformájú jel, amely a héber szó hangsúlyát jelöli, vesszőcskének is nevezik (Mt 5,18; Lk 16,17).

PONTUSZ (tenger, hullám).

Római tartomány Kisázsia északi részén a Fekete-tenger partvidékén (ApCsel 2,9; 1Pt 1,1).

PORÁTA (ékszer; a sorsvetés által adott).

Hámán fia, akit a zsidók megöltek (Eszt 9,8).

PORCIUS FESTUS (a derűs, ünnepélyes; vadkan).

Júdea római helytartója, aki elődjét, Félixet követte tisztségében (ApCsel 24,27). Vezette Pál apostol kihallgatását, és jelen volt, amikor Pál II. Heródes (6) Agrippa előtt védőbeszédét elmondta (ApCsel 24,27-26,32). Amikor Pál a császárhoz, mint legfőbb bíróhoz fellebbezett, Festus Rómába küldte. Nem tudjuk pontosan, mikor lett Festus Júdea helytartója, valószínűleg 59-60 körül; hivatalában halt meg 62-ben.

POROSZLÓ.

Igazságszolgáltatási alkalmazott (Lk 12,58).

POTIFÁR (akit Ra (napisten) adott, a napisten ajándéka; a napistennek szentelt ajándék).

A fáraó főtisztviselője, aki megvásárolta Józsefet (1) házi rabszolgájának; később, felesége gonosz rágalmazására börtönbe vettette (1Móz 39,1-20).

POTIFERA (értelmezése mint "Potifár").

Egyiptomi pap On (Heliopolis) városában, Aszenát apja (1Móz 41,45.50; 46,20).

PÖRÖLY.

Lásd: KALAPÁCS.

PRÉDIKÁTOR.

Lásd: MESTERSÉGEK.

PRÉDIKÁTOR SALAMON KÖNYVE.

Az ÓSZ eme könyvének héber neve: "kóhelet", ami annyit jelent, mint "a gyülekezet hivatalos szónoka"; a könyv görög neve: "ekklesiastes". A hagyomány Salamont tartja a könyv szerzőjének. Úgy látszik, inkább általános kijelentés, mint valami különös megvilágosodás alapján szól; vizsgálja az emberi életet annak minden oldaláról, hogy megtalálja, hol található igazi megbékélés; arra az eredményre jut, hogy ez csak Istenben lehetséges. Földi életünk során élvezzük az istenadta jó ajándékokat, de közben mindig emlékezzünk meg Teremtőnkről. A könyvnek két fő témája van: az emberi élet hiábavalósága, és a gyakorlati hittapasztalatnak erre adott válasza.

PRESBITÉRIUM (vének tanácsa).

1. Izráel véneinek szervezett tanácsa Jeruzsálemben (ApCsel 22,5).
2. Presbiter (vén); a gyülekezet idősebb, tapasztalt tagja (1Tim 4,14).

PRÉTOR.

Eredetileg a római birodalom legmagasabb tisztsége; később az igazságszolgáltatás választott tisztviselője; még később hatalmi állás, meghatározott feladatkörökkel.

PRETORIÁNUS GÁRDA.

A császár vagy tartományi helytartó palotájának az őrsége, szállásukat a Fil 1,13a "testőrség házá"-nak nevezi.

PRETORIUM (hivatalos ház).

A római helytartó hivatali székhelye (Mt 27,27; Mk 15,16).

PRISCILLA (idős, öreg, tiszteletre méltó; öreges; szigorú).

Prisca (Priszka) kicsinyített alakja, Akvila nevű zsidókeresztyén férfi felesége, nevét mindig együtt találjuk férjéével; férje sátorkészítő volt, házuknál gyülekezet jött össze; tanították Apollóst és segítették Pált (ApCsel 18,2.26; Róm 16,3; 1Kor 16,19; 2Tim 4,19).

PRISZKA.

Lásd: PRISCILLA.

PRÓFÉTAFIAK.

Prófétaiskolák tagjai; nagy próféták, mint Sámuel, Illés és Elizeus köré csoportosultak közös istentiszteletre, közös imádságra, vallásos közösségbe, együtt oktatták a népet Isten akaratára és igéjére (1Sám 10,5.10; 2Kir 4,38.40); Illés és Elizeus idejében együtt laktak Bételben (1), Jerikóban és Gilgálban (2Kir 2,3.5; 4,38).

PRÓFÉTÁK.

Isten szószólói; az ÓSZ-i próféták nem magyarázták Isten akaratát, hanem továbbadták a szavakat, amelyeket Isten reájuk bízott; a prófétáknak két fontos feladatuk volt: az igehirdetés és a jövendölés; voltak prófétai iskolák is, ezekről azonban keveset tudunk (1Sám 19,19-20; 2Kir 2,3.5; 4,38; 6,1); az Írás különbséget tesz igazi és hamis próféták közt (Jer 28,1kk.).
Az ÓSZ-ben kétféle próféta fordul elő: a korai próféták - akiket az 1Sám 9,9"nézők"-nek nevez -, ezek megadták annak a nagy történelmi háttérnek a magyarázatát, amelyben az "íráspróféták" éltek és munkálkodtak; az íráspróféták közé tartoznak Ézsaiás (1), Jeremiás (1), Ezékiel, Dániel (3) és a 12 ún. "kis" próféta.

PRÓFÉTANŐ.

Prófétai adottságú nő, mind a régi Izráelben, mind az ÚSZ-i ősgyülekezetben (2Móz 15,20; Bír 4,4; 2Kir 22,14; Ézs 8,3; ApCsel 21,8-9).

PRÓFÉTATANÍTVÁNYOK.

Lásd: PRÓFÉTAFIAK.

PROKHÓRUS (körtánc vezető, előtáncos, karvezető; előkészített).

A jeruzsálemi gyülekezet által választott hét diakonus egyike (ApCsel 6,5).

PROKONZUL (magyarul: tiszttartó, helytartó).

Magasrangú római tisztviselő, aki mint valamely ún. szenátusi tartományba kiküldött konzul, legkevesebb egy évig vezette ott a közigazgatást. Ilyen prokonzulok voltak Sergius Paulus Cipruson, és Gallio Akhájában (ApCsel 13,7; 18,12).

PROKURÁTOR (tiszttartó, helytartó, előre gondoskodó).

Római tartomány kormány nagyobb terület császári legátusának volt alávetve; Pilátus, Félix és Festus Júdea prokurátorai voltak (Mt 27,2; ApCsel 23,24; 26,30).

PROSTITUÁLT.

Lásd: PARÁZNA NŐ.

PROZELITA (járulékos, hozzájött; zsidótárs).

Az ÓSZ-ben az az idegen, aki Izráel területén lakott (2Móz 20,10; 5Móz 5,14); jövevénynek is nevezték. Az ÚSZ-ben az a pogány származású ember, aki felvette a zsidó hitet, akár Palesztinában, akár másutt lakott (Mt 23,15; ApCsel 2,10; 6,5; 13,43); nyilvánvalóan különbséget tettek körül nem metélt prozeliták közt, azaz olyanok közt, akik nem azonosultak teljesen a zsidó hittel, és körülmetélt prozeliták közt, akik teljesen alávetették magukat a zsidók törvényeinek.

PSZEUDÓ-EPIGRAFÁK.

Könyvek, amelyek sem a héber kánonban, sem az apokrifusok közt nem találhatók, és korábbi, ismert zsidó szerzők nevei alatt jelentek meg; a legtöbbjük az Ó- és ÚSZ közti korban jelent meg (kb. Kr. e. 400-tól kezdve).

PTOLEAMIS (harcias, elszánt).

Lásd: AKKÓ.

PTOLEMAIUS (harcias, elszánt).

Egyiptom 15 macedón származású királyának közös neve, akiknek uralma Nagy Sándor Kr. e. 323-ban bekövetkezett halálától XV. Ptolemaius Kr. e. 30-ban történt meggyilkolásáig tartott. I. Ptolemaius Soter (Kr. e. 323-285); II. Ptolemaius Philadelphus (Kr. e. 285-246), az ő uralkodása idején fordították le az ÓSZ-et görög nyelvre, ez volt a Septuaginta, ekkor volt a ptolemaiusi Egyiptom "aranykora"; III. Ptolemaius (Kr. e. 246-222); IV. Ptolemaius Philopator (Kr. e. 222-205); V. Ptolemaius Epiphanes (Kr. e. 205-181); VI. Ptolemaius Philometor (Kr. e. 181-145); VII. Ptolemaius Euergetes (Physcon) (Kr. e. 145-116); XI. Ptolemaius volt I. Ptolemaius utolsó férfi-leszármazottja, őt az alexandriaiak meggyilkolták; XII. Ptolemaius Rómába menekült; XIII. Ptolemaius Kleopátra férje volt.

PUÁ (a ragyogó, kellemes; kiáltó, lihegő).

1. Héber bábaasszony, aki nem volt hajlandó végrehajtani a fáraónak azt a parancsát, hogy minden újszülött zsidó fiúgyermeket meg kell ölni (2Móz 1,15-20).
2. Tóla (2) bíró apja (Bír 10,1).
3. Lásd: PUVA.

PUBLIUS (a népnek szentelt gyermek, a nép férfia; általános, nyilvános).

Málta szigetének kormányzója, aki segített Pálon és hajótörött társain (ApCsel 28,7-10).

PUDENS (tiszteletreméltó, erkölcsös, szerény).

Római keresztyén (2Tim 4,21).

PUHATESTŰEK.

Ide tartozik a legtöbb kagylós állat. A tíruszi bíbort egy meghatározott fajú bíborcsigából nyerték. A gyöngyöket többször említi az ÚSZ (Mt 7,6; 13,45-46).

PÚL (a fiú; erős, hatalmas).

1. Asszíria királya, valószínűleg azonos "III. Tiglát-Pilnéser"-rel; megtámadta Izráelt (2Kir 15,19; 1Krón 5,26).
2. Ismeretlen afrikai törzs vagy helység, talán "Pul"-lal azonos (Ézs 66,19).

PÚNON (ércbánya; tanácstalan, összezavarodott).

Az izráeliták egyik táborhelye a pusztai vándorlás során, Edomtól keletre (4Móz 33,42-43).

PÚR (sorsvetés).

Sorsvetés abból a célból, hogy az Eszter királyné idejében szétszórtságban élő zsidókat megsemmisítsék (Eszt 3,7; 9,26); a púrim-ünnep arra emlékeztet, hogyan szabadultak meg a zsidók Hámán tömeggyilkos szándékától.

PÚRA (gally, ág; présház).

Gedeon szolgája (Bír 7,10-11).

PUSZPÁNG.

Lásd: NÖVÉNYEK.

PUSZTA, PUSZTASÁG.

Lásd: SIVATAG és VADON.

PUSZTÍTÓ UTÁLATOSSÁG.

Ez a fogalom iszonyatos és szörnyű pusztítást jelent (Dán 9,27; 11,31; 12,11).
A legtöbb írásmagyarázó szerint ezek az igehelyek a templomnak Antiochus Epiphanes által Kr. e. 168-ban történt megszentségtelenítését jövendölik meg, aki a szent oltáron pogány áldozatot mutattatott be. Krisztus a Mt 24-ben Dánieltől veszi át ezt a kifejezést, de benne jövendő, még be nem teljesedett eseményre utal, amely az Antikrisztus uralma alatt valósul meg.

PÚT (ív, megvetés, szomorúság).

Hám harmadik fia (1Móz 10,6; 1Krón 1,8); leszármazottai Afrikában, Etiópia (Kús) és Egyiptom (Micráim) közt éltek; sokan közülük zsoldosként idegen hatalom szolgálatában álltak (Ez 27,10; Jer 46,9) (Károli fordításban: líbiabeliek). A név Egyiptom megjelölésére is szolgált (Náh 3,9). Lásd még: PÚL (2).

PUTEÓLI (kis kút, a kúthoz tartozó; meleg források, vulkánikus barlangok).

Kikötő Itáliában, Nápolytól mintegy 12 km-nyire nyugatra (ApCsel 28,13-14).

PUTEUSOK.

Nemzetség Kirját-Jeárimból (1Krón 2,53).

PUTIÉL (Isten előtt megvetett, Isten által megszomorított; az én íjam Isten).

Áron fiának, Eleázárnak (1) apósa (2Móz 6,25).

PUVA (kijelentés, kiáltó, ragyogó).

Issakár fia (1Móz 46,13; 4Móz 26,23); az 1Krón 7,1-ben "Puá" (3) (piros színű).

PUVITÁK.

Puva leszármazottai (4Móz 26,23).

PÜNKÖSD.

1. A zsidó "hetek ünnepe" (2Móz 34,22; 5Móz 16,9-12), úgyszintén az aratás ünnepe (2Móz 23,16) vagy az első zsenge ünnepe (4Móz 28,26); mindig a páska ünnepe utáni 50. napra esett, tulajdonképpen a learatott gabona, az év utolsó aratásának zsengéjét mutatták be Istennek; az ünnep lefolyását a 3Móz 23,15-21írja le.
2. A keresztyén pünkösd ugyanarra a napra esett, mint a zsidó hetek ünnepe; a Szent Szellem kitöltetése az apostolokra és az első gyülekezetre átformálta ezt a zsidó ünnepet keresztyén ünneppé, amelyet minden évben húsvét után hét héttel ünnepelnek. Ez az ünnep jelenti Jézus Krisztus Gyülekezetének a kezdetét.

PÜSPÖK (felvigyázó).

Gyakorlatilag ugyanaz, mint a vén vagy presbiter (Tit 1,5.7; 1Tim 3,1; 4,14); felvigyázó (ApCsel 20,17.28; 1Pt 5,2); elöljáró (Róm 12,8).

QUARTUS.

Lásd: KVÁRTUS.

QUATERNION.

Négy emberből álló római katonai szakasz (