OBÁDIA, OBÁDIÁS (Jahve szolgája, tisztelője, imádója).

1. Családfő Júda törzsében (1Krón 3,21).
2. Főember Issakár törzsében (1Krón 7,3).
3. Jónatán (2) leszármazottja (1Krón 8,38).
4. Fogságból hazatért lévita (1Krón 9,16); valószínűleg azonos a Neh 12,25-ben említett ajtónálló lévitával.
5. Dávidhoz csatlakozó gádita harcos (1Krón 12,9).
6. Ismája (1) atyja (1Krón 27,19).
7. Júda egyik főembere Jósafát (4) idejében (2Krón 17,7).
8. Felügyelő lévita Jósiás (1) idejében (2Krón 34,12).
9. Családfő, Jéhiel (2) fia, Joáb (3) leszármazottja, aki Ezsdrással (3) tért vissza a fogságból (Ezsd 8,9).

OBÁL (kövérnek lenni, folyam, folyó; hideg).

Joktán fia (1Móz 10,28); az 1Krón 1,22"Ebál"-nak (3) nevezi.

OBED (tisztelő, imádó; (Jahve) szolgája, rabszolga).

1. Férfi Júda törzséből (1Krón 2,37-38).
2. Dávid hőse (1Krón 11,47).
3. Ajtóőrző lévita Dávid idejében (1Krón 26,7).
4. Azáriás (22) százados atyja (2Krón 23,1).
5. Ruth és Boáz fia; Dávid nagyatyja, Jézus őse (Ruth 4,21-22; Mt 1,5; Lk 3,32).
6. Azáriás (9) próféta atyja (2Krón 15,1).

OBED-EDOM (aki Edomnak szolgál, Edom szolgája, tisztelője, a vörös szolgája).

1. Gátból való férfi (gitteus), akinek házában Dávid a frigyládát 3 hónapon át őriztette (2Sám 6,10-12; 1Krón 13,13-14).
2. Énekes lévita és templomi ajtónálló (1Krón 15,18-24; 16,5).
3. Jedutun fia, a szentek szentjének ajtóőrzője (1Krón 16,38).
4. Kincstárnok lévita (1Krón 26,15), azonos lehet a (3) alattival.
5. A (4) alatti leszármazottja, aki Amásia (1) idejében a kincs őrzője volt (2Krón 25,24).

OBIL (vezető, hajtó, pásztor, tevehajcsár).

Izmáelita férfi, Dávid tevéinek felügyelője (1Krón 27,30).

OBÓT (tömlők, lyukak, barlangok).

Az izráeliták egyik szálláshelye a pusztában (4Móz 21,10-11; 33,43).

ODASZENTELÉS.

Lásd: SZENTELÉS.

ODÉD (felemelkedő megerősödve, segítve).

Próféta Samáriában Aház (1) király idejében (2Krón 28,9-15).

OFEL (domb, magaslat).

A jeruzsálemi templomhegy déli csúcsa (2Krón 33,14; Neh 11,21).

OFNI (teraszszerű).

Város Benjámin északi részén, mintegy 4 km-nyire északnyugatra Bételtől (1) (Józs 18,24).

OFÍR (vörös; gazdag, zsíros; termékeny vidék; a gazdagság földje).

1. Joktán fia (1Móz 10,23; 1Krón 1,23).
2. Az az ország, amelyben Ofír leszármazottai laktak, Arábia délnyugati részén, gazdag aranylelőhely. Fontos állomása azoknak a hajóknak, amelyek Indiából jöttek és ébenfát, majmokat, pávákat és szantálfát szállítottak (1Kir 10,11-12.22; Jób 22,24; 28,16; 2Krón 8,18).

Lásd még: UFÁZ.

OFRA (szarvastehén, gazella; porból; majorság).

1. Város Benjámin területén (Józs 18,23; 1Sám 13,7); Bételtől (1) mintegy 5 km-nyire északkeletre.
2. Város Manassé területén, ahol az angyal Gedeonnal beszélt (Bír 6,11.24; 8,27; 9,5).
3. Férfi Júda törzséből (1Krón 4,14).
4. Egyiptomi fáraó, Nabukodonozor kortársa (Jer 44,30).

ÓG (meggörbült, hosszúnyakú, óriás).

Básán, emoreus király (5Móz 31,4; Józs 2,10; 1Kir 4,19); óriás, akit az izráeliták legyőztek (5Móz 3,1-13).

OHAD (hatalmas, erőteljes).

Simeon (1) fia (1Móz 46,10; 2Móz 6,15).

OHEL (lakás, sátor, szentély; sátorlakó, család, nép).

Zorobábel fia (1Krón 3,20).

OHOLÁ (sátrak asszonya, akinek saját sátra (= szentélye) van).

Istennek Ezékielhez intézett képes beszédében (Ez 23) Samáriát kiábrázoló asszony. Testvérével, Oholibával (Jeruzsálem) együtt Isten hűtlenséggel vádolja őt.

OHOLIBÁ (az én sátram őbenne, az én lakásom benne van).

Lásd: OHOLÁ.

OHOLIBÁMA (a magasság sátra v. házai; hegyi nép, hegyi család).

1. Ézsau felesége (1Móz 36,2.18.25).
2. Edomita fejedelem (1Móz 36,41).

Ó-KAPU.

Kapu Jeruzsálem északnyugati sarkán Nehémiás (3) idejében (Neh 3,6).

OKRÁN (szomorú, megzavart; szomorító, békebontó).

Págiel atyja (4Móz 1,13; 7,72).

OLAJ.

A Bibliában csaknem kivétel nélkül olívaolajat jelent; fontos táplálék; felhasználták szappankészítésre, sebek kezelésére, kozmetikai célokra és magas tisztségviselők ünnepélyes felkenésére; valamint világításra is (olajlámpások); a Szent Szellem jelképe (Zsolt 23,5; 104,15).

OLAJFA.

Lásd: NÖVÉNYEK.

OLAJFÁK HEGYE.

Kb. 1,5 km hosszú hegygerinc, négy jól felismerhető csúccsal, Jeruzsálemtől keletre, túl a Jósafát völgyén, amelyben a Kidron-patak folyik; lejtőin találjuk a Gecsemáné-kertet, Betfagét és Betániát (2Sám 15,30; Zak 14,4; Mt 21,1; Mk 11,1; Lk 19,29.37; Jn 8,1; ApCsel 1,12).

OLASZORSZÁG.

Lásd: ITÁLIA.

OLIMPÁS (menny).

Rómában élő keresztyén, akinek Pál üdvözletét küldte (Róm 16,15).

OLTÁR.

Négyszögletes kőépítmény, amelynek lapos tetején áldozatot mutattak be valamilyen istenségnek. Az ÓSZ idején sokféle fajtájú és alakú oltárral találkozunk. A szó több mint 400-szor fordul elő a Bibliában. A jeruzsálemi templom Kr. u. 70-ben történt lerombolása óta a zsidóknál nincs áldozati kultusz.

OLTÁS, BEOLTÁS.

A kertgondozás egyik mozzanata, amelynek során a nemes fáról metszett ágat vad fába ültetik, hogy azt is megnemesítsék (Róm 11,17-24).
Kiábrázolja a hívővé lett pogányok beillesztését Isten szövetségébe, Izráel fájába (Jézus Krisztusba). Képe Izráel és Jézus Krisztus Gyülekezete viszonyának.

OLVASZTÓTÉGELY.

Tégely, amelyben az aranyat és ezüstöt erős tűzön megolvasztják, hogy a nemes fémet megszabadítsák a salaktól (Péld 17,3; 27,21).

OMÁR (bőbeszédű szónok).

Ézsau unokája, edomita fejedelem (1Móz 36,11-15).

OMEGA.

A görög ABC utolsó betűje.

OMRI (Jahve az én osztályrészem; kévegyűjtő, kévekötő; támadó, uralkodó; harcias).

1. Izráel királya Kr. e. 886-874, Ela (3) királysága alatt hadsereg-főparancsnok; Ela király meggyilkolása után királlyá kiáltották ki; az északi ország fővárosát Samáriába helyezte át; rossz irányban befolyásolta népét (1Kir 16,16-26).
2. Benjáminita férfi (1Krón 7,8).
3. Férfi Júda törzséből (1Krón 9,4).
4. Issakár törzsének fejedelme Dávid idejében (1Krón 27,18).

ON (vagyon, erő, nemző erő; gazdagság; nap, a nap városa).

1. nagy város Egyiptomban, a Nílus deltájában, melyet a görögök "Heliopolis"-nak (napváros) neveztek (Ez 30,16), Jer 43,13-ban "Bét-Semes" (1) a neve; Jákób (1) fia, József (1) Aszenátot, On papjának leányát vette feleségül; ez a város volt a napisten kultuszának központja.
2. Pelet (3) fia Rúben törzséből, aki Mózes ellen lázadt (4Móz 16,1).

ONÁM (erőteljes; vagyon).

1. Hóreus férfi (1Móz 36,23; 1Krón 1,40).
2. Júda dédunokája (1Krón 2,26-28).

ÓNÁN (erős, erőteljes).

Júda fia; vonakodott a sógorházasságot véghezvinni, eme bűne miatt meg kellett halnia (1Móz 38,4-10; 1Krón 2,3).

ONESIFORUS (hasznothozó).

Efézusi keresztyén, aki szolgálatára volt Pálnak római fogsága idején (2Tim 1,16-18; 4,19).

ONÉSIMUS (hasznos).

A kolosséi Filemon szökött rabszolgája; Pál által hitre jutott Jézus Krisztusban, érdekében Pál levelet írt Filemonnak (Kol 4,9; Filem).

ONIX.

Lásd: ÁSVÁNYOK.

ONÓ (erőteljes, erős).

Város Benjámin területén, mintegy 9 km-nyire Joppétól délkeletre (1Krón 8,12; Neh 6,2; 11,35).

ÓRA (időtartam).

Jelenthet egy bizonyos időpontot (Mt 8,13); de időtartamot is (Jel 17,12). Az izráeliták az órákat napnyugtától napnyugtáig számolták, a rómaiak viszont éjféltől éjfélig, tehát úgy, mint ahogy mi azt ma tesszük.

ORBÁN (városias, finom, udvarias).

Római keresztyén, Pál munkatársa (Róm 16,9).

OREB ÉS ZÉEB (holló és róka).

A midiániták két fejedelme, akiket Gedeon megölt; az elsőt Oreb sziklájánál, a másodikat Zéeb pajtájában (Bír 7,24-25; Zsolt 83,12).

OREM (cédrus).

Férfi Júda törzséből, Jérahméel (1) fia (1Krón 2,25).

ÓRIÁSOK.

Rendkívül nagyra nőtt emberek, hatalmas erejűek, a héber nyelven "nefilim" (1Móz 6,4; 4Móz 13,33) és "refaim" (5Móz 2,11.20).
Ezek közé tartozott Óg, Básán királya (Józs 12,4; 13,12) és Góliát, akit Dávid legyőzött (1Sám 17).

ORNÁN (vidám, ujjongás, mozgékony, karcsú, gyors).

Lásd: ARAUNA.

ORONTES.

Szíria főfolyója, csaknem 600 km hosszú, az Antilibanon hegységben ered, s nagyrészt északi irányban folyik.

OROSZLÁN.

Az ókorban Palesztinában, Szíriában és Kisázsiában sok oroszlán volt; a Biblia gyakran említi őket. Testének nagysága és méltóságteljes külseje miatt az "állatok királya" címet adták neki. Az Írásban az oroszlán gyakran a hatalom jelképeként használatos.

ORPA (nyak, nyakszirt, hát; csökönyös, ellenálló, hátat fordító; gazella, zerge).

Moábita nő, Naómi fiának, Kiljonnak felesége (Ruth 1,4.14; 4,9-10).

ORSÓ.

Fonáshoz szolgáló eszköz (Péld 31,19).

ORSZÁGÚT (eredetileg: "a király útja").

Régi út a Jordántól keletre, amely északdéli irányban halad Edomon és Moábon keresztül (4Móz 20,17; 21,22). Még ma is használatban van.

ORVOS.

Lásd: MESTERSÉGEK.

OSEM (haragudni, a haragos).

1. Isai fia (1Krón 2,15).
2. Férfi Júda törzséből, Jérahméel (1) fia (1Krón 2,25).

OSTIA.

Róma kikötője a Tiberis torkolatánál, a várostól mintegy 24 km-nyi távolságban.

OSTOR.

Könnyű fanyélre erősített bőrzsineg; átvitt értelemben is használatos (1Kir 12,14).

OSTROM.

Lásd: HÁBORÚ.

OSZLOP.

1. Gyakran köveket állítottak fel emlékoszlop gyanánt (1Móz 28,18; 31,45; 35,20; 2Sám 18,18).
2. Isten felhő- és tűzoszlopa, ez a csodálatos jelenség vezette az izráelitákat pusztai vándorlásuk egész idején (2Móz 13,21; 14,19-24).
3. Az ÚSZ-ben ez a szó jelképesen Istent jelenti (1Tim 3,15), vagy embereket (Gal 2,9; Jel 3,12), valamint az angyalok lábát is (Jel 10,1).

ÓSZÖVETSÉG (ÓTESTAMENTUM).

A Biblia Mózes 1. könyvétől Malakiás próféta könyvéig terjedő része, 39 könyvet tartalmaz, mégpedig öt törvénykönyvet (Tóra); tizenkét történeti könyvet; öt költői könyvet; öt nagy és tizenkét kis próféta könyvét; a mai héber Bibliai felosztása más: öt törvénykönyv, nyolc prófétai könyv és tizenegy különböző könyv (iratok, "ketubim"); ez a 24 könyv foglalja magában a mi ÓSZ-ünk 39 könyvét; az izráeliták mindezeket a könyveket Istentől ihletettnek, a hit számára kötelező érvényűnek tartották; az első század végén zárták le; keletkezési ideje mintegy ezer esztendőt ölel át.

OSZTÁLYRÉSZ.

Lásd: RÉSZESEDÉS.

OTNI (Jahve hatalma, az én erősségem Jahve).

Ajtónálló lévita, Semája (3) fia (1Krón 26,7).

OTNIÉL (Isten az én erősségem, erőm, hatalmam).

Kénáznak (2), Káleb (1) testvérének a fia; elfoglalta Debirt (1) (Józs 15,13-19; Bír 1,11-15); Izráel első bírája, megszabadította az izráelitákat Mezopotámia királyának szolgaságából (Bír 3,8-11). Egyik leszármazottja, Héldai (1), Dávid seregvezére (1Krón 27,15).

OZNI (Jahve meghallgatott, Jahve füle; figyelő; meghallgatás).

Gád fia, az ozniták törzsatyja (4Móz 26,16).

ÖBÖL.

A ApCsel 27,39-ben a "Páfosz-öböl", Saletta várostól mintegy 12 km-nyire északnyugatra, Málta szigetén.

ÖKUMENÉ.

A görög "oikumené" szóból származik, amely azt jelenti: "az egész lakott föld". Felekezetek közti mozgalom, amely a protestáns, görög-ortodox, római katolikus stb. felekezetek közt szorosabb szervezeti és munkakapcsolatokra törekszik. Az ökumené fogalma a Bibliában nem fordul elő. Az az egység, amelyet Jézus a Jn 17-ben említ, a hívők egymással való közösségében már megvalósult, ezt nem kell megteremteni. Így kell értenünk az 1Kor 12,12-13és 1Jn 1,3.7-et is. Szervezeti egység szellemi közösség nélkül tévutat jelent.

ÖL.

Lásd: MÉRTÉKEK ÉS SÚLYOK.

ÖNKÉNTES AJÁNDÉK.

Lásd: ÁLDOZAT.

ÖNTÖTT TENGER.

Lásd: TENGER (3).

ÖRDÖG (összekuszáló, vádoló, kettéosztó, rágalmazó).

Sátán egyik főcíme, mint Isten és ember ősellenségéé. További nevei: "e világ istene" (2Kor 4,4), "az erős" (Mk 3,27); "a nagy sárkány, ama régi kígyó" (Jel 12,9), stb. Eredete homálybán van, csak Ézs 14,12-20és Ez 28,12-19adnak némi utalást; bizonyosnak látszik, hogy eredetileg nem gonosznak teremtetett. Amikor még a szentség állapotában volt, fellázadt Isten ellen és más angyalokat is belevitt ebbe a lázadásba (Júd 6; 2Pt 2,4). Emberfeletti hatalommal és bölcsességgel rendelkező személy, de nem mindenható és nem mindentudó. Fő célja, hogy Istennek az emberrel kapcsolatos mentő szándékát meghiúsítsa. Támadásának fő módszere a kísértés (lásd ott); hatalma korlátozott, és csak addig mehet el, amíg Isten azt megengedi. Az utolsó ítélet napján mindörökre a tűzzel-kénkővel égő tóba vettetik.

ÖRDÖGŰZŐ (IGÉZŐ).

Mágus vagy varázsló, lehet férfi vagy nő (3Móz 19,31; 20,6.27; 1Sám 28,3.9; Ézs 8,19).

ÖREGKORÚ.

Isten jelzője, mikor Dánielnek látomásban megjelent. (Dán 7,9.13.22).

ÖRÖKBEFOGADÁS.

Más szülők gyermekét magához venni és jog szerint saját gyermekévé tenni. Az ÓSZ-ben három példa van az örökbefogadásra: 2Móz 2,10; 1Kir 11,20; Eszt 2,7.15. Pál is használja néhányszor ezt a kifejezést, hogy kifejezze ezzel Istennek azt a cselekedetét, amellyel a bűnbánó, és Jézus áldozati halálában hívő bűnöst a Maga családjába befogadja. Ily módon azok az Ő gyermekeivé lesznek, és örökösei mindannak az ajándéknak, amelyet Krisztus áldozati halálával megszerzett számukra.

ÖRÖK BÜNTETÉS.

A Biblia beszél az örök büntetésről, mely azok osztályrésze, akik visszautasítják a Krisztusban felkínált szeretetet (Mt 25,46; Dán 12,2); a Mt 25,46-ban az "örök" szó az üdvözültek és elkárhozottak megváltozhatatlan és végleges sorsára utal; az örök büntetés helye a "tűznek tava" (Jel 19,20; 20,10.14-15), "a második halál" (Jel 14,9-11; 20,6; 21,8); a "hádes" szó fordítása, az a hely, ahol az elhaltak lelkei tartózkodnak; a "gyehenna" a hádesben a büntetés, a "paradicsom" pedig az áldás helye (Lk 16,19-31); az örök büntetés oka Isten Jézus Krisztusban megnyilvánult szeretetének a visszautasítása (Jn 3,18-19).

ÖKÖRÖSZTÖKE.

Hegyes bot, az igavonó ökrök noszogatására (Bír 3,31), fegyverként is használták. Lásd még: ÖSZTÖKE.

ÖRÖK ÉLET.

Jézus Krisztusnak, Isten örökkévaló Fiának életében és örökségében való részesedés (Jn 1,4; 10,10; 17,3; Róm 6,23), amely az eljövendő világban jut kiteljesedésre (Mt 25,46; Jn 6,54; Róm 2,7; Tit 3,7).
Soha el nem múlik, eredete és célja Istenben van.

ÖRÖKKÉVALÓSÁG.

A végtelen múlttal és jövővel, Istennek minden időbeni jelenvalóságával van kapcsolatban; Isten egyik lényegbeli ismertetőjegye (Jer 1,5; Zsolt 90).

ÖRÖKSÉG.

Örökölt tulajdon (5Móz 21,15-17; 4Móz 27,8; Ruth 4,5-6).
Kánaán (2) földje, amelyet Isten Ábrahámnak és utódainak ígért (1Kir 8,36; 4Móz 34,2; 5Móz 4,21.38); Isten önmagát adja népének örökségül (Jer 10,16); Izráel Isten öröksége (5Móz 4,20).
Az ÚSZ-ben legtöbbször Isten Országát (királyi uralmát) jelenti, annak minden áldásával együtt (Mt 25,34; 1Kor 6,9; Gal 5,21), mégpedig mind ebben, mind az eljövendő világban (Róm 8,17-23; 1Kor 15,50; Zsid 11,13; 1Pt 1,3-4).

ŐRÖLNI.

Gabonamagot két malomkő közt finom lisztté zúzni (Mt 24,41; Lk 17,35).

ÖRÖM.

Az az indulat, amely eltölt bennünket, mikor valami jót, szépet várunk vagy kapunk; valami, ami szorosan Istenhez tartozik (Zsolt 104,31); a Szellem egyik gyümölcse (Gal 5,22-24); nem azonos a földi boldogsággal, amely messzemenően külső eseményektől függ, örömöt meg lehet tapasztalni kísértések közepette és nehéz helyzetekben is (2Kor 13,9; Kol 1,11; Jak 1,2; 1Pt 1,8; 2Kor 8,2).

ŐRSÉG.

Egyes férfiak vagy azok csoportja, akik egy várost, házat, szőlőskertet vagy valami egyebet őriznek (Neh 4,9; Mt 27,62-66).

ÖSZTÖKE.

Hosszú bot, hegyes véggel, az ökrök hajtásánál használták (Bír 3,31); jelképezi a lelkiismeretfurdalást (ApCsel 9,5; 26,14).
Lásd még: ÖKÖRÖSZTÖKE.

ÖSZVÉR.

Ló és szamár keresztezése. Ez az állat továbbszaporodásra képtelen. Már a legrégibb időkben használtak öszvéreket. Tenyésztésük tiltva volt az izráelitáknak (3Móz 19,19), de más népektől vásároltak (Ez 27,14); lovaglásra alkalmazták (2Sám 13,29).

ÖV.

Lásd: RUHÁZAT.

ÖZÖNVÍZ.

Igen nagy árvíz Nóé idejében (1Móz 6,13-8,19), amelyet Isten küldött, hogy általa a reménytelenül megromlott emberiséget kiirtsa (Ézs 54,9; Mt 24,37-39; Lk 17,26-27; Zsid 11,7; 1Pt 3,20).
Csak Nóé és családja menekült meg a bárkában. Az 1Móz híradása szerint a víz minden szárazföldet elborított, és rajta maradt több mint egy évig (1Móz 7,19). Minden ember elpusztult, csak Nóé és családja maradt meg, mint egy új emberiség törzsatyja.

ÖZVEGYEK.

Isten törvénye kiváltképpen védi őket (2Móz 22,22; 5Móz 27,19; Zsolt 94,6; Ez 22,7; Mal 3,5); minden harmadik évben részesedtek a tizedből (5Móz 14,29; 26,12); egyéb kiváltságaik is voltak (5Móz 16,11.14; 24,19-21); újra férjhez mehettek sógorházasság keretén belül (5Móz 25,5-6; Mt 22,23-30); külön öltözékük volt (1Móz 38,14.19); az apostoli korban a gyülekezeteknek különös gondja volt reájuk (ApCsel 6,1; Jak 1,27; 1Tim 5,4.9-10).