NAÁM (kedvesség, kellemesség, szépség).

Káleb (1) fia (1Krón 4,15).

NAÁMA (kedves; szépség, kellemesség, barátságosság).

1. Lámek (1) és Cilla leánya ("Nahama". 1Móz 4,22).
2. Salamon felesége, Roboám anyja (1Kir 14,21.31), ammonita nő.
3. Város Júda területén (Józs 15,41), pontos helye ismeretlen.

NAÁMÁN (a kedves, szép, jóságos).

1. Benjámin (1) unokája (1Móz 46,21; 1Krón 8,4.7), a naámániták törzsatyja (4Móz 26,40); az 1Móz 46,21-ben: "Nahamán".
2. II. Benhadád, szír király hadvezére, akit Elizeus próféta gyógyított meg poklosságából (2Kir 5,1-27).

NAAMÁNITÁK.

Naámán (1) leszármazottai (4Móz 26,40).

NAÁRA (leány, szolgáló; utód, sarj).

Ashúr felesége (1Krón 4,5-6).

NAÁRAI (Jahve apródja, fiatal, fiatalos).

Dávid hőse (1Krón 11,37). A 2Sám 23,35-ben: "Paharai".

NAARÁN (fiatalos, ifjú, fiú).

Lásd: NAARÓT.

NAARÓT (szolgálóleány).

Helység Efraim és Benjámin területének határán (Józs 16,7). Az 1Krón 7,28-ban "Naarán".

NAASSON (varázsló, jövendőmondó, jós, igéző).

Júda törzsének fejedelme a pusztai vándorlás alatt (4Móz 1,7; 2,3; 10,14), akinek Eliseba nevű húga Áron felesége volt (2Móz 6,23; Boáz (1) nagyapja, Jézus őse (Mt 1,4; Lk 3,32).

NÁBÁL (bolond, ostoba; semmirekellő; az elhervadó).

Gazdag juhnyáj tulajdonos a júdabeli Maónban (2), megsértette Dávidot, ennek bosszújától csak okos felesége, Abigail (1) mentette meg. Nábál halála után Abigail Dávid felesége lett (1Sám 25,1-42).

NABATEA, NABATEUSOK.

Arab törzs, amely csak az apokrif iratokban fordul elő. Királyuk, IV. Aretás, Damaszkuszban uralkodott, mikor Pál ott tartózkodott (2Kor 11,32); országuk fővárosa Petra volt.

NABONID.

Nabukodonozor (2) fia, az újbabiloni birodalom utolsó uralkodója (Kr. e. 556-539).
Fia, Belsazár (Dán 5; 7,1; 8,1) uralkodásának harmadik évétől kezdve társuralkodója volt.

NABOPOLASSÁR.

Az újbabiloni birodalom első uralkodója (Kr. e. 626-605), szövetkezett a médekkel és a szkítákkal; legyőzte az Asszír birodalmat, és Kr. e. 612-ben lerombolta Ninivét, ahogyan azt Sofóniás (2) próféta megjövendölte (Zof 2,13-15).

NÁBÓT (kimagasló, magaslat; gyümölcsök, sarj; előkelő, kitüntetés).

Jezréelbeli férfi, akinek szőlőjét Aháb (1) király, feleségének Jézabelnek fondorlata által birtokba vette (1Kir 21,1-24; 2Kir 9,21-26).

NABUKODONOZOR (Nebe v. Nabu, védd meg a koronát, a határt; Nébó megvéd a szerencsétlenségtől; titkos király).

1. Az óbabiloni birodalom negyedik dinasztiájának egyik uralkodója (Kr. e. 1400 körül).
2. Az újbabiloni birodalom uralkodója (Kr. e. 605-562), Nabopolassár fia; a kárkemisi csatában legyőzte Nékó fáraót (Kr. e. 605); megostromolta és lerombolta Jeruzsálemet, és a zsidókat Kr. e. 587-ben a babiloni fogságba hurcolta (2Kir 25,1-21); a trónon fia, Evil-Merodák követte; az ÓSZ gyakran említi (1Krón 6,15; 2Krón 36,6kk.; Ezsd 1,7; Neh 7,6; Eszt 2,6; Jer 21,2; Dán 1-5; Ez 26,7; 2Kir 24,1).

NABUZÁR-ADÁN (Nébó utóddal ajándékozott meg).

Nabukodonozor főparancsnoka Jeruzsálem ostrománál és elfoglalásánál (2Kir 25,8.11-12.20; Jer 52,12). Foglyokat vitt Babilonba.

NÁDÁB (adakozó, nemes, készséges, szívélyes).

1. Áron legidősebb fia (2Móz 6,23), pap (2Móz 28,1), fivérével, Abihuval együtt idegen tűzzel áldozott az oltáron, és ezért meghalt (3Móz 10,1-7; 4Móz 3,4; 26,61).
2. Férfi Júda törzséből, Sammai (1) fia (1Krón 2,26.28.30).
3. Benjáminita férfi, Jéhiel (7) fia (1Krón 8,30; 9,36).
4. Izráel királya, I. Jeroboám fia és utóda, istentelen király, akit Baása megölt, és utána követett a trónon (1Kir 14,20; 15,25-31).

NADÁLY.

Lásd: PIÓCA.

NÁDSZÁL.

Olykor jelképes értelemben használja az Írás az ingatagságra (Mt 11,7), gyengeségre (Ézs 42,3) vagy a bizonytalan segítségre (2Kir 18,21).

NÁFIS (felüdülés, fellélegzés; illat; kiterjedés, számos).

Izmáel (1) fia, hasonló nevű törzs, a náfisiták ősatyja (1Móz 25,15; 1Krón 1,31; 5,19).

NAFTALI (harcom, harcok, küzdve, harcolva; harcos, küzdő).

1. Jákób (1) fia, Bilha (1) nevű szolgálójától (1Móz 30,8; 46,24).
2. Hasonló nevű törzs, (1) alatti leszármazottai, mely Palesztina északi részén telepedett le (Józs 19,32-39), Bárák hazája (Bír 4,6); Salamon egyik adó-körzete (1Kir 4,15); Benhadád (1) elfoglalta (1Kir 15,20); lakóit Tiglát-Pilnéser Asszíriába hurcolta (2Kir 15,29).

NAFTUHIAK (a deltavidék, a határvidék lakói; Ptah emberei).

Egyiptomi néptörzs (1Móz 10,13; 1Krón 1,11).

NAGGAI (fényleni, sugározni, világosság, megvilágosított, lantos; ütő).

Krisztus őse (Lk 3,25).

NAGY ENGESZTELÉSI NAP.

Mózes által rendelt izráelita ünnep, amelyet a 7. hónap 10. napján tartottak; ezen a napon minden munka nyugodott, az emberek böjtöltek, bűnbánatot tartottak és áldozatot mutattak be. Ez volt az év egyetlen napja, amikor a főpap bement a szent sátor, majd a templom szentek szentjébe, és meghintette a frigyláda tetejét az áldozati állat vérével, hogy így szerezzen engesztelést a nép vétkeiért Isten előtt (3Móz 16).
A Zsidókhoz írt levél szerint ez egy nagyobb és végleges áldozatra utal, amelyet Krisztus a kereszten mutatott be (Zsid 9,11kk.; 10,10-14.19-22). Lásd még: ENGESZTELÉSI NAP és ÜNNEPEK.

NAGY HAL.

Cethal (Mt 12,40; Jón 2,1).
Valószínűleg: kardszárnyú delfin.

NAGY SÁNDOR.

Macedóniai Fülöp (1) király fia, Kr. e. 356-323. Elfoglalta az egész akkor ismert világot, Görögországtól Indiáig. Dán 8-ban találkozunk vele.

NAGYTANÁCS.

Lásd: SZANHEDRIN.

(A) NAGY ZSINAGÓGA FÉRFIAI.

Írástudó férfiak testülete, amelyeket valószínűleg Nehémiás (3) alapított a fogságból való visszatérés után (Neh 8-10); a zsidó hagyomány sok zsidó előírás és szokás keletkezését és elterjedését őrájuk vezeti vissza.

NAHALÁL (legelő, rét, itatóhely).

Város Zebulon területén (Józs 19,15); Bír 1,30-ban: "Nahalól".

NAHALIÉL (Isten völgye, az én patakom Isten).

Izráel szálláshelye a pusztai vándorlás során Moáb földjén (4Móz 21,19).

NAHALÓL.

Lásd: NAHALÁL.

NAHAM (vigasztalás, vigasztaló).

Káleb (1) leszármazottja (1Krón 4,19).

NAHAMA.

Lásd: NAÁMA (1).

NAHAMÁN.

Lásd: NAÁMÁN (1).

NAHAMÁNI (bűnbánó, az én vigasztalóm).

Főember, aki Zorobábellel tért vissza a fogságból (Neh 7,6-7).

NAHARAI (Jahve liheg; a horkoló).

Beérótból való férfi, Dávid hőse, Joáb (1) fegyverhordozója (2Sám 23,37; 1Krón 11,39).

NÁHÁS (kígyó, jövendőmondó, jós).

1. Abigail (2) és Séruja atyja (2Sám 17,25).
2. Város Júda területén, amelyet Tehinna alapított (1Krón 4,12), pontos helye ismeretlen.
3. Ammonita király, akit Saul (1) legyőzött (1Sám 11,1-15; 12,12).
   Valószínűleg azonos 2Sám 10,2-ben, ill. 1Krón 19,1-2-ben említett ammonita királlyal, akivel Dávid jó viszonyt tartott fenn.
4. Ammonita férfi Rabbában (2Sám 17,27).

NÁHÁT (nyugalom, nyugton lenni, letelepedni, leszármazás, birtoklás).

1. Ézsau és Izmáel (1) leszármazottja, Reuél (1) fia, edomita fejedelem (1Móz 36,3-4.13.17; 1Krón 1,37).
2. Lévita Kehát nemzetségéből (1Krón 6,26).
3. Lévita Ezékiás (1) király idejében (2Krón 13,13).

NAHBI (rejtett).

Vofszi fia, Kánaán (2) földjére kiküldött kém Naftali törzséből (4Móz 13,15).

NÁHOR (fújtatva, lihegve, horkoló; haragos; átfúró).

1. Ábrahám nagyatyja (1Móz 11,22-26; 1Krón 1,26-27).
2. Ábrahám fivére (1Móz 11,26-29; 24,15.24.47).

NÁHUM (megvigasztalt, vigasz, vigasztaló; segítség).

1. Elkosi férfi, neve a Nehémiás rövid formája; hasonló nevű prófétai könyv szerzője; Kr. e. 633-612 között jövendölt (Náh 1,1; 3,8-11).
2. Krisztus őse: "Náum" (Lk 3,25).

NÁHUM KÖNYVE.

Ez a rövid prófétai könyv megjövendöli Asszíria fővárosának, Ninivének bukását és lerombolását. Kr. e. 663 és 612 közt keletkezett. Felosztása:

1. Isten nagysága és fensége (1);
2. Ninive bukásának és pusztulásának részletes költői leírása (2-3).

NAIN (kedves; zöld legelő; jóshely).

Helység Galileában, Názárettől 9 km-re délkeletre, ahol Jézus egy fiatalembert feltámasztott a halálból (Lk 7,11-17).

NÁJÓT (lakások, települések).

Helység Ráma (3) mellett, Benjámin területén, ahol Sámuel (1) lakott egy sereg prófétatanítvánnyal (1Sám 19,18-20).

NÁKON (ütés, csapás; szilárd).

Szérű neve, amelynél Uzza (5) holtan rogyott össze, mert megérintette kezével a frigyládát (2Sám 6,6); az 1Krón 13,9-ben: "Kidon". Lásd még: PÉRES-UZZA.

NAÓMI (szépséges, kedves, az én gyönyörűségem, örömem, kedvesem; barátságos).

A betlehemi Elimélek (1) felesége, a moábita Ruth anyósa (Ruth 1-4).

NAP (égitest).

Az emberek már igen korán felismerték és értékelték, hogy milyen sokat köszönhetnek a napnak. Ezért az izráeliták is igen sokra tartották (2Kir 21,3.5; 23,5); mások is tisztelték a napot (Jób 31,26-27); elősegíti a mezőgazdaságot (5Móz 33,14), de olykor kiszárítja a növényeket (Jón 4,8); az égtájakat a nap járása szerint határozzák meg (Ézs 45,6; Zsolt 50,1); képes értelemben is használják; Krisztus dicsőségét a naphoz hasonlítja az Írás (Mt 17,2); a szenteket is (Mt 13,43); az elsötétedett nap szerencsétlenség jele (Ez 32,7; Jóel 2,31).

NAP (időszak).

Ennek a szónak a Bibliában különböző jelentései vannak: a napkeltétől napnyugtáig eltelt idő (Zsolt 74,16), általában az eltelt idő (Abd 12), az élet ideje (1Móz 5,4), valaminek elvégzésére kedvező időpont (Jn 9,4).

NAPIMÁDÁS.

Az ókorban különbözőképpen jelenik meg; olykor az izráeliták is imádták a nap képmását (3Móz 26,30; Ézs 17,8); az ókorban Elő-Ázsiában általánosan elterjedt napisten volt Samas; a föníciaiak a nap-Baált, Baál-Hammont imádták; Egyiptomban On vagy Heliopolis volt a napimádás központja, itt a napot "Re"-nek nevezték.

NAPKELETI BÖLCSEK CSILLAGA.

Lásd: CSILLAGÁSZAT.

NAPSZÁMOS.

Bérmunkás, aki gyakran naponta kénytelen új munka után nézni (5Móz 24,15; Mt 20,1-6).

NAPTÁR.

A bibliai korban az éveket csillagászati megfigyelések alapján számolták. A napokat, hónapokat és éveket a nap és a hold járása határozta meg.

1. A hét napjainak az izráelitáknál nem volt külön nevük, hanem folyamatosan számozták őket. A zsidóknál a nap este, az esthajnalcsillag feltűnésével kezdődött. A nappalokat órákra, az éjjeleket "őrjárási idők"-re osztották. Az izráeliták az éjszakát az ÓSZ idején három, az ÚSZ idején pedig négy "őrség"-re osztották föl (2Móz 14,24; Bír 7,19; JSir 2,19).
2. A hétnapos hét sémita eredetű. Az egyiptomiaknál a hétnek tíz napja volt. A zsidó hétnapos hét a bibliai teremtéstörténetére megy vissza, és folyamatosan haladt, függetlenül a nap és hold járásától. Ez a rend az ember testi-szellemi javát szolgálta. A Biblia semmit nem mond arról, hogy a sabbatot (szombat, nyugalom napja) a világ teremtésétől Mózes idejéig is megtartották volna. A szombatnap megtartását Mózes vagy fölelevenítette, vagy pedig újra különlegesen kihangsúlyozta (2Móz 16,23; 20,8).
3. A zsidó hónap az újholddal kezdődött. A babiloni fogság előtt a hónapokat számokkal jelezték. A száműzetés után a babiloniaktól átvett neveket használták megjelölésükre. Izráel időbelileg egyeztetett szent naptára a következő:
   1. niszán (márc.-ápr.) (7);
   2. ijár (ápr.-máj.) (8);
   3. sziván (máj.-jún.) (9);
   4. tammusz (jún.-júl.) (10);
   5. ab (júl.-aug.) (11);
   6. elul (aug.-szept.) (12);
   7. tisri (szept.-okt.) (1);
   8. marhesvan (okt.-nov.) (2);
   9. kiszlév (nov.-dec.) (3);
   10. tébet (dec.-jan.) (4);
   11. sebat (jan.-febr.) (5);
   12. adar (febr.-márc.) (6).

A zsidó naptár két párhuzamosan futó évet tartalmaz, az egyik a szent év, amely tavasszal, a niszán hónappal, a másik a polgári év, amely a tisri hónappal kezdődik (zárójelben levő számok). A szent évet Mózes vezette be, 29 és 1/2 napos holdhónapokból állt, minden harmadik évben egy szökő-hónap hozzátoldásával, amelyet adar séninek (második adárnak) neveztek. Minden hetedik év szombatév volt, a szent nyugalom éve földbirtokosok, rabszolgák, háziállatok és a föld számára egyaránt, amely az izráelita szolgák részére szabadságot is jelentett. Minden ötvenedik év kürtzengés éve volt, amikor a széjjelszakadt családok újra egyesültek, a zálogokat visszaadták, és az eladott birtok visszaszállt eredeti tulajdonosára (3Móz 25,8-16).

NÁRCISSUS (nárcisz, bódító).

Pál apostol római barátja, akinek házanépét köszöntötte (Róm 16,11).

NÁRDUS.

Lásd: NÖVÉNYEK.

NÁSZSZOBA.

Lásd: MENYEGZŐ.

NÁTÁN (ő adta, Isten ajándéka; ajándékozó, adományozó).

1. Próféta Dávid és Salamon idejében; Dáviddal közölte, hogy nem ő, hanem fia, Salamon fog templomot építeni az Úrnak (2Sám 7,1-17; 1Krón 17); Dávidot megdorgálta Bétsabéval való vétke miatt (2Sám 12); segített Salamonnak a trón elnyerésében (1Kir 1,8-53); krónikát írt Dávid uralkodásáról (1Krón 29,29) és Salamonéról (2Krón 9,29); segített Dávidnak a templomi énekesek megszervezésénél (2Krón 29,25).
2. Dávid fia (2Sám 5,14; 1Krón 14,4); Krisztus őse (Lk 3,31).
3. Jigeálnak (2), Dávid hősének atyja (2Sám 23,36).
4. Férfi Júda törzséből (1Krón 2,36).
5. Zsidó családfő, aki Ezsdrással tért haza a fogságból (Ezsd 8,16).
6. Zsidó férfi, aki elbocsátotta idegen feleségét (Ezsd 10,39).
7. Jóelnak (8), Dávid hősének testvére (1Krón 11,38).
8. Azária (8) és Zábúd atyja (1Kir 4,5), talán azonos (2) alattival, leszármazottait Zak 12,12említi.

NÁTÁNAEL (Isten adta, Isten ajándéka, Isten az ajándékozó).

Jézus tanítványa (Jn 1,46-52), általában azonosnak tartják "Bertalan"-nal; az egyházatyák mindkét nevet használják.

NATÁNIA (Jahve adta, az Úr adja).

Lásd: NÉTÁNIA.

NÁTÁN-MÉLEK (a király adománya).

Jósiás (1) király udvari tisztviselője (2Kir 23,11).

NÁUM.

Lásd: NÁHUM (2).

NÁZÁRET (fiatal sarj, zöld ág; elkülönített).

Város alsó Galileában, amely Zebulon törzsi területéhez tartozik. Mária (1), József (9) és Jézus hazája (Mk 1,9; Mt 4,13; Lk 1,26; 2,4.51; 4,16-30).

NÁZÁRETI (NAZARÉNUS).

(héber "nécer"-ből).

1. Názáretből származó (Mt 2,23).
2. Keresztyén ember (nazarénus) (ApCsel 24,5).

NÁZÁRETI DEKRÉTUM.

Felirat egy fehér márványlapon, Kr. u. 40 és 50 közt keletkezett, Klaudius császár adta ki; Názáretben találták meg; halálbüntetés terhe mellett megtiltja a zsidóknak, hogy a sírokat és síremlékeket megszentségtelenítsék.

NAZÍREUS (felszentelt, elkülönített; zöld ág).

Izráelita férfi, aki Istennek szentelte magát, és fogadalmat tett, hogy tartózkodik az emberektől és önként lemond bizonyos ételek élvezetéről, hogy egy különleges szolgálatra alkalmas legyen. A nazíreus fogadalom magában foglalta a bortól és az erős italoktól való tartózkodást, a hajat és szakállt olló nem érinthette, és kerülni kellett a holtakat. A fogadalom időtartama 30 naptól kezdve egy életen át tarthatott (4Móz 6,1-21; Bír 13,5-7; Ám 2,11-12).

NÉA (hajlandóság, lejtő, ingadozó, mozgó; lakóhely, település).

Város Zebulon területén (Józs 19,13).

NEAPOLIS (újváros).

Kikötőváros Macedóniában, itt lépett Pál először európai földre (ApCsel 16,11).

NEÁRJA (Jahve szolgája, apródja, tanítványa).

1. Dávid leszármazottja (1Krón 3,22).
2. Simeonita főember Ezékiás (1) király idejében (1Krón 4,42).

NÉBAI (gyümölcstermő, növekedő, kiterjedő).

Főember, aki Nehémiással (3) megpecsételte a szövetséget (Neh 10,19).

NEBÁJÓT (magaslatok; parasztok, szántók).

1. Izmáel (1) legidősebb fia (1Móz 25,13; 28,9; 1Krón 1,29).
2. Észak-arábiai néptörzs, talán azonos a nabateusokkal (Ézs 60,7).

NEBALLÁT (életre keltette, szégyen, holttest).

Város Benjámin területén, Liddától 6 km-nyire északkeletre (Neh 11,34).

NÉBÁT (megpillantás, pillantás; földművelés, rögtörés, parlag megművelése).

I. Jeroboám atyja (1Kir 12,15; 2Krón 9,29).

NÉBÓ (beszélő; jövendölés, prófécia; előfutár; magaslat, domb).

1. A tudomány és tanulás babiloni bálványistene (Ézs 46,1).
2. Hegy Moábban, amelynek tetejéről Mózes halála előtt megláthatta az ígéret földjét (5Móz 32,49; 34,1).
3. Város Júdában, amelyet a babiloni fogság után újra benépesítettek (Ezsd 2,29; Neh 7,33); pontos helye ismeretlen.
4. Város Rúben törzsi területén, később Moábhoz tartozott (4Móz 32,3.38; Ézs 15,2; Jer 48,1.22).

NEBUSÁZBAN (Nébó, ments meg!, Nébó meg fog menteni, megmentett).

Nabukodonozor főtisztje (Jer 39,13).

NECIB (oszlop, székhely, elöljáró, helyőrség; ültetvény).

Falu Júdában, mintegy 15 km-nyire Hebrontól (1) északnyugatra (Józs 15,43).

NÉDÁBIA (Jahve ösztönöz; késszé tesz; Jahve nemes, bőkezű; Isten önkéntese).

Joákin fia (1Krón 3,18).

NÉFEG (sarj).

1. Lévita Kehát nemzetségéből, Jichár fia (2Móz 6,21).
2. Dávid fia (2Sám 5,15; 1Krón 3,7; 14,6).

NEFISZIM (kiterjedés, megsokasodottak).

Fogságból hazatért templomszolgák őse (Ezsd 2,50; Neh 7,52).

NEFTOÁH (nyílás, nyitva).

Forrás és város Júda és Benjámin határán (Józs 15,9; 18,15), 3 km-nyire Jeruzsálemtől északnyugatra.

NEGEB (száraz).

Lásd: DÉLI FÖLD.

NEGYEDES FEJEDELEM.

Kisebb jogállású fejedelem, valamely terület egy részének kormányzója (Mt 14,1; Lk 3,1; 9,7; ApCsel 13,1).

NEHELÁMI (meggyógyult, egészséges lett, megerősödött).

Semájának (13), a hamis prófétának származási helye (Jer 29,24.31-32).

NEHÉMIÁS (Isten megvigasztalt, Jahve vigasztal, fellélegeztet; Isten vigasztalása).

1. Zsidó főember, aki Zorobábellel együtt tért vissza a fogságból (Ezsd 2,2; Neh 7,7).
2. Azbuk fia, főember, aki segített Jeruzsálem falai újjáépítésénél (Neh 3,16).
3. Hakália fia, Uda (Júda), perzsa tartomány helytartója Kr. e. 444 után, Artaxerxes perzsa király főpohárnoka (Neh 1,11; 2,1); újra felépítette Jeruzsálem falait (Neh 2-6); együttműködött Ezsdrással (3) számos reform végrehajtásában (Neh 8); utolsó éveiről nem tudunk. A hasonló nevű könyv szerzője.

NEHÉMIÁS KÖNYVE.

Lezárja az ÓSZ-i bibliai kor történetét; szorosan kapcsolódik Ezsdrás könyvéhez, a régi zsidó besorolás közvetlenül hozzá kapcsolta; Nehémiás (3) helytartó korának történetéről és reformjairól szól (Kr. e. 444-420). Felosztása:

1. Nehémiás visszatérése Jeruzsálembe (1-2);
2. minden ellenállás ellenére felépítik Jeruzsálem falait (3-6);
3. az első zsidó hazatérők családfáinak ismertetése (7);
4. a szövetség megújítása és megpecsételése (8-10);
5. Jeruzsálem lakói és azok nemzetségi táblázata (11,1-12,26);
6. Jeruzsálem új falainak felszentelése (12,27-47);
7. utolsó reformok (13).

NÉHUM.

Lásd: RÉHUM (1).

NÉHUSTA (érc, szilárdnak, keménynek lenni).

A jeruzsálemi Elnatán (1) leánya, Joákin, júdabeli király anyja (2Kir 24,8.12; Jer 29,2).

NÉHUSTÁN (rézből való kígyó).

Ezt a nevet adta Ezékiás (1) király az érckígyónak, amelyet megsemmisíttetett, mert a nép bálványkultuszt űzött vele (2Kir 18,4).

NEIÉL (Isten szőlője, Isten kincse, lakóhelye).

Határváros Zebulon és Áser közt (Józs 19,27).

NÉKÓ (a béna, sebesült).

Egyiptomi fáraó (Kr. e. 609-595); legyőzte Jósiást (1) a megiddói csatában (2Kir 23,29; 2Krón 35,20-25); őt magát pedig Nabukodonozor győzte le a kárkemisi csatában (2Kir 24,7; Jer 46,2).

NEKÓDA (nyájtulajdonos, birkatenyésztő; pont, pötty, pettyes; kiváló).

1. Fogságból hazatért férfi, aki nem tudta igazolni izráelita származását (Neh 7,62; Ezsd 2,60).
2. A fogságból Zorobábellel visszatért templomszolgák őse (Ezsd 2,48; Neh 7,50).

NEMUÉL (Isten intése, óvása, készsége; Isten körülmetéltje, körülmetélve Istennek).

1. Rúbenita férfi, Dátán és Abirám (1) fivére (4Móz 26,9).
2. Simeon (1) fia (1Móz 46,10; 4Móz 26,12; 1Krón 4,24).

A név egyik variánsa: "Jemuél". Tőle származik a nemuéliták nemzetsége (4Móz 26,12).

NEMZETSÉG.

Az ÓSZ-ben két héber szó fordítása:

1. a "toledót" leírja a származási sorrendet egy őstől kiindulva (1Móz 2,4; 5,1; 6,9-10; Ruth 4,18);
2. a "dor" inkább jelent egy meghatározott időszakot (5Móz 32,7; 2Móz 3,15; Zsolt 102,25); mindazokat az embereket, akik egy meghatározott időszakban éltek (Bír 3,2); az emberek csoportját, akik valamilyen szempontból kitűnnek (Zsolt 14,5); olyan csoportot, amely összegyűlt (Zsolt 49,20).

Az ÚSZ-ben a "nemzetség" vagy "nemzedék" szavak négy görög fogalmat adnak vissza, melyek valamiképpen mind kapcsolatban vannak a leszármazással:

1. A. "genea" egy őstől levezetett származási vonal, a nemzedékek sorának egy tagja (Mt 1,17); egy bizonyos időszakban élt valamennyi ember (Mt 11,16); az emberek egy bizonyos tulajdonsággal vagy minőséggel rendelkező osztálya (Mt 12,39); egy időszak (ApCsel 13,36).
2. A "genesis" leszármazást jelent.
3. A "gennema" olyasmit jelöl, mint eredet, származás (Mt 3,7; 12,34; 23,33).
4. A "genos" jelenti a törzset, fajt, nemet, népet (1Pt 2,9).

NEMZETSÉGI TÁBLÁZAT.

Ősök és leszármazottaik felsorolása, vagy egy leszármazási vonal áttekintése. A Biblia nemzetségi táblázatai kimutatják a természetes leszármazást, az örökösödési jogot, utódlást egy bizonyos tisztségben, vagy népi és földrajzi kapcsolatokat. Már Mózes 1. könyvében számos nemzetségi táblázatot találunk (1Móz 5,1-32; 10,1-32; 11,10-32; 35,22-29; 36,1-43; 46,8-27), ugyancsak az 1Krón 1-9. fejezeteiben. Ezsd és Neh könyvében találunk néhány családi nemzetségi táblázatot a fogságból való hazatérés után (Ezsd 2,1-63; 8,1-20; Neh 7,7-63).

NÉPSZÁMLÁLÁS.

Összeírásnak is mondják. Az embereket megszámlálják és nevüket jegyzékbe foglalják; a Biblia több népszámlálásról ad hírt (2Móz 38,26; 4Móz 1,2-3; 26,51; 1Krón 21,1-6; 27,24; 1Kir 5,15; 2Krón 2,17-18; Ezsd 2; Lk 2,1).

NÉR (lámpa, gyertya, fény, világosság).

1. Ábner atyja (1Sám 14,50-51; 26,14).
2. Saul (1) király nagyatyja (1Krón 8,33).

NÉREUS (egy tengeri istenség).

Keresztyén férfi a római gyülekezetből (Róm 16,15).

NERGÁL-SARÉZER (Nergál óvja a királyt; nagy hős; tűzfejedelem).

Nabukodonozor veje (Jer 39,3-13).

NERGEL (oroszlánisten; nap).

A babiloniaknál a rombolás istene (2Kir 17,30).

NÉRI (lámpa).

Krisztus őse (Lk 3,27).

NÉRIA (lámpásom, világosságom örömforrásom Jahve; az Úr világossága).

Báruknak (1), Jeremiás (1) írnokának és Sérájának (6) atyja (Jer 32,12.16; 36,4; 43,3; 51,59).

NÉRÓ.

Az ötödik római császár (Kr. u. 54-68); Róma égésekor, 64-ben sok keresztyént megöletett; ApCsel 25,11-ben és a Fil 4,22-ben mint "császár" szerepel.

NESIAH (egyenes, őszinte, megvilágosító, átsugárzó, kiemelkedő, kiváló, legyőzött).

Templomszolga, akinek leszármazottai hazatértek a babiloni fogságból (Ezsd 2,54; Neh 7,56).

NÉTÁNÉEL (Isten adta, Isten ajándéka).

1. Suár fia, Issakár törzsének fejedelme a pusztai vándorlás idején (4Móz 1,8; 2,5).
2. Isai fia, Dávid bátyja (1Krón 2,14).
3. Kürtölő pap a frigyláda hazahozatalakor (1Krón 15,24).
4. Lévita, Sémája (2) apja (1Krón 24,6).
5. Lévita, az ajtónálló Obed-Edom (3) fia (1Krón 26,4).
6. Főember Júda törzsében, akit Jósafát (4) a nép oktatására rendelt (2Krón 17,7).
7. A léviták feje Jósiás (1) idejében (2Krón 35,9).
8. Pap, aki elvált idegen feleségétől (Ezsd 10,22).
9. Papi nemzetségfő Jójákim (1) főpap alatt (Neh 12,21).
10. Lévita énekes Jeruzsálem kőfalának felszentelésekor (Neh 12,36).

NÉTÁNIA (Jahve adta, Isten ajándéka).

Több helyen: "Natánia".

1. Izmáel (4) atyja (Jer 40,8; 41,1; 1Kir 25,25).
2. Lévita, az 5. énekes rend vezetője Dávid idejében (1Krón 25,12).
3. Lévita, akit Jósafát (4) kiküldött a nép oktatására (2Krón 17,8).
4. Jéhudi atyja (Jer 36,14).

NÉTINEUSOK (ajándék, odaszentelt).

A templomszolgák nagy csoportja, akik a templomban alacsonyabbrendű szolgálatokat végeztek (1Krón 9,2; Ezsd 2,43-58; 8,17-20; Neh 7,46-60). Valószínűen a midiánitáktól (4Móz 31,47), a gibeonitáktól (Józs 9,23) és egyéb hadifoglyoktól származtak; rendszerint a papokkal, lévitákkal, énekesekkel és ajtóőrzőkkel sorolják fel őket (Ezsd 2,70).

NÉTÓFÁT (csepegés; csepegő; gyanta csöppek).

Falu Júdában, mintegy 5 km-nyire Jeruzsálemtől délre (2Sám 23,28-29; 1Krón 2,54; 9,16; Neh 12,28).

NÉV, NEVEK.

Isten nevei az Ő természetét és tulajdonságait jelentik ki (2Móz 3,13-15; 33,19; Zsolt 8,2; 1Tim 6,1).
Az ÓSZ-ben gyakoriak az "Él"-lel (Isten) "Jeho"-val vagy "Ja"-val (Jahve) összetett nevek. A Messiásnak jellemző melléknevei voltak: Immánuel (velünk az Isten) és Jézus (szabadító). Jézus Krisztus nevében csodákat vittek véghez (ApCsel 3,16). A pátriárkák korában a név gyakran a viselőjének jellemére, tisztére vagy rendeltetésére utalt. Az ÚSZ-i korban családi és személynevet használtak, amelyek gyakran még jellemző kiegészítést tartalmaztak.

NEVELÉS.

Lásd: ISKOLA.

NEVETÉS.

Az öröm (1Móz 21,6; Lk 6,21); a gúny (Zsolt 2,4) és a hitetlenség (1Móz 18,13) kifejezője.

NÉZŐ.

Lásd: PRÓFÉTÁK.

NIBEHÁZ (a sötétség ura, ugató).

A háveusok bálványistene (2Kir 17,31).

NIBSÁN (lágy talaj, termékeny talaj; olvasztó kemence, kohó).

Város Júda pusztájában (Józs 15,62).

NIGER (a fekete).

Mellékneve Simeonnak (5), az antiókhiai (1) gyülekezet vezető személyiségének (ApCsel 13,1).

NIKÁNÓR (férfiakat legyőző, győztes, hódító).

Egyike a hét diakonusnak, akiket a jeruzsálemi ősgyülekezet a szegények közti szolgálatra kiválasztott (ApCsel 6,5).

NIKÁPOLY (győztes város).

Epirusi város az actiumi öbölnél Augustus császár alapította (Tit 3,12).

NIKODÉMUS (aki legyőzi a népet, ártatlan vér).

Farizeus, a nagytanács tagja; éjszaka ment Jézushoz, hogy beszélgessen vele a hit dolgairól (Jn 3,1-21); a szanhedrin (nagytanács) előtt szót emelt Jézus mellett (Jn 7,50-52), kenetet hozott Jézus temetéséhez (Jn 19,39).

NIKOLAITÁK.

Tévtanítók csoportja az efézusi és pergamumi gyülekezetekben (Jel 2,6.15).
Az Úr gyűlöli az ő tanításukat, mely szerint a vezető testvérek elnyomják a többieket (nikola = győzd le, laos = nép). Ahol ez a tanítás elterjedt, ott a gyülekezetekben az emberi szó a döntő, nem a Szent Szellem vezetése, kijelentése.

NIKOLAUS (a nép legyőzője kényszerítője, zsarnoka; a nép győzelme).

A hét diakonus egyike, akiket a jeruzsálemi ősgyülekezet a szegények közti szolgálatra választott (ApCsel 6,5).

NÍLUS.

A név pontos jelentése ismeretlen; Egyiptom és Afrika főfolyója; 6075 km hosszú; a Viktória-tóból ered, és észak felé folyik a Földközi-tengerbe; évenkénti áradásai során sok termékeny iszapot rak le, úgyhogy Észak-Egyiptom a világ egyik legtermékenyebb vidéke; Mózest csecsemőkorában gyékénykosárban a Nílusba rakták ki; a tíz csapás egyike abban állt, hogy a Nílus vize vérré változott (2Móz 7,20-21); partjain nő a papírusznád, melynek leveleiből készítették a híres papíruszlapokat; Ézs 23,3ezt a folyót "Sihór"-nak nevezi.

NIMFÁS (az elrejtett, a vőlegény).

Laodiceabeli keresztyén férfi, akinek a házánál összejött a gyülekezet (Kol 4,15).

NIMRA (tiszta, egészséges víz, párduc, leopárd).

Város Gád törzsi területén, Jerikótól mintegy 15 km-nyire északkeletre (4Móz 32,3). A 36. vers és Józs 13,27"Bét-Nimra"-nak nevezi.

NIMRIM (tiszta, egészséges vizek).

Helység Moábban, valószínűleg a Holt-tengertől délkeletre (Ézs 15,6; Jer 48,34).

NIMRÓD (fellázadni, lázadó, ellenálló; leopárdok legyőzője).

Kús (1) fia, vadász és uralkodó, építőmester, Ninive és Sineár királyságának megalapítója (1Móz 10,10-12; 1Krón 1,10; Mik 5,6).

NIMSI (kihúzott, megmentett).

Jéhu (5) király nagyatyja (1Kir 19,16; 2Kir 9,2.14).

NINIVE (település, lakás, lakóhely; a nap lakhelye).

Igen régi város; Nimród alapította (1Móz 10,11-12); a Tigris partján feküdt; sokáig az Asszír birodalom fővárosa; a következő királyok építették ki és virágoztatták fel: Sénahérib, Asszarhaddon, Asszurbanipál; Kr. e. 612-ben a babiloniak, szkíták és médek lerombolták; a régészek sok kincset találtak romjai közt. A város nevét megemlíti a Jón 1,1-2; 3,1-10. Náh 2,2kk. és Zof 2,13-15megjövendöli a város pusztulását.

NISRÓK (nagy sas; az éjszaka fénye = hold).

Bálványisten Ninivében, amelynek templomában Sénahéribet megölték (2Kir 19,37; Ézs 37,38).

NISZÁN (virágzás hónapja).

Lásd: NAPTÁR.

NOA (mozgás, mozgékony; bolyongás).

Célofhád lánya (4Móz 26,33; 27,1; Józs 17,3).

NOÁDJA, NOÁDIA (Jahvevel találkozva; az Úr összegyűjt; az Úr kinyilatkoztatta magát).

1. A fogságból Jeruzsálembe hazatért lévita (Ezsd 8,33).
2. Hamis prófétanő, aki el akarta rémíteni Nehémiást (3) (Neh 6,14).

NÓ-AMMON (Ammon isten tulajdona, városa).

Felső-Egyiptom fővárosa, Kairótól mintegy 600 km-nyire délre (Jer 46,25); az ókori költők ezt a várost "Téba"-nak is nevezték.

NÓB (magaslat, magasan fekvő falu).

Papi város Benjámin területén, Jeruzsálem közelében (Ézs 10,32); ide menekült Dávid Saul (1) elől, aki később leromboltatta a várost, mert az Dávidnak menedéket adott (1Sám 21,1; 22,9.19).

NÓBAH (ugatás, ugató).

1. Férfi Manassé törzséből, aki elhódította Kenátot az emoreusoktól (4Móz 32,42).
2. Város, amelynek közelében Gedeon legyőzte az amálekitákat (Bír 8,11).

NÓD (bolyongó, nyugtalanság, otthontalanság, nyomorúság, menekülés, vándorlás).

Vidék Édentől keletre, ahová Kain menekült, miután Ábelt megölte (1Móz 4,16).

NÓDÁB (nemesség; készséges, önként).

Arab törzs, valószínűleg izmáeliták, akik a Jordántól keletre éltek (1Krón 5,19).

NÓÉ (nyugalom, vigasztalás).

Lámek (2) fia (1Móz 5,28-29), istenfélő ember egy istentelen korban (1Móz 6,8-9; 7,1; Ez 14,14), 120 éven át figyelmeztette kortársait a közelgő özönvízre (1Móz 6,3); Isten parancsára bárkát épített (1Móz 6,12-22); családjával és mindenfajta állattal és madárral együtt megtartatott az özönvíz idején (1Móz 7,8); azután újra benépesítette a földet (1Móz 9,10); 950 évig élt; az ÚSZ is megemlíti (Mt 24,37; Lk 3,36).

NÓF (felemelkedés, magaslat; önteni, locsolni).

"Memfisz"-nek is nevezik; Alsó-Egyiptom fővárosa a Nílus nyugati partján, a mai Kairótól mintegy 30 km-nyire délre; a próféták megjövendölték pusztulását (Ézs 19,13; Jer 2,16; 44,1; 46,14.19; Ez 30,13.16). A Hós 9,6-ban: "Móf".

NOFA (jó illat, szeles, huzat, fújtatás).

Moábita város (4Móz 21,30).

NÓGAH (fény, ragyogás).

Dávid fia (1Krón 3,7; 14,6).

NÓHA (nyugalom).

Benjámin (1) fia (1Krón 8,2).

NŐTESTVÉR (NŐVÉR, HÚG).

1. Édes- vagy féltestvér (1Móz 20,12; 5Móz 27,22).
2. A feleség beceneve (Énekek 4,9).
3. Ugyanabból az országból vagy törzsből származó asszony (4Móz 25,18).
4. Keresztyén nőtestvér (Róm 16,1; 2Jn 13).

NÖVÉNYEK A BIBLIÁBAN.

A Bibliában a következő növények fordulnak elő, amelyek közül egyeseket már nem lehet bizonyossággal meghatározni:
akác (Ézs 41,19; 2Móz 25,10);
áloé (Zsolt 45,9; Jn 19,39);
mandragora vagy szerelem-almája (1Móz 30,14-16);
kömény (Mt 23,23);
almafa (Énekek 2,3);
balzsam (1Móz 43,11; Ez 27,17);
gyapot (Eszt 1,5-6);
bdelliom (4Móz 11,6-7);
káka (2Móz 2,3);
bab (Ez 4,9);
galagonya (Bír 9,14-15);
fenyő (Ézs 41,19; 60,13);
csipkebokor (égő csipkebokor) (2Móz 3,2-3);
datolyapálma (4Móz 33,9);
kapor (Mt 23,23);
bogáncs (1Móz 3,18);
tüskebokor (2Kir 14,9) (bogáncskóró);
ébenfa (Ez 27,15);
tölgyfa (1Móz 35,8);
füge (1Móz 3,7);
mezők lilioma (Lk 12,27);
len (2Móz 9,31);
fű (Jób 40,15);
galbán (gyantaféleség) (2Móz 30,34-36);
árpa (Hós 3,2);
fűszer- vagy cukornád (Ézs 43,24);
gránátalmafa (1Sám 14,2);
uborka (4Móz 11,5);
köles (Ez 4,9);
hüvelyesek (2Sám 17,28);
illatos kalmus (nádféleség) (2Móz 30,23; Énekek 4,14);
ciprusfürt (kámfor) (Énekek 1,14);
kapor (Préd 12,7);
kásia (2Móz 30,22-25);
gesztenye (1Móz 30,37) vagy platán;
fokhagyma (4Móz 11,5);
koriander (2Móz 16,31);
búza (5Móz 8,8);
keserű füvek (2Móz 12,8);
fekete kömény (Ézs 28,25-27);
hagyma (4Móz 11,5);
libanoni cédrus (Ez 31,3.5);
liliom (Énekek 5,13);
lencse (1Móz 25,34);
konkoly (Mt 13,25);
mandulafa (4Móz 17,8);
eperfa (2Sám 5,23-24);
vadfügefa (Ám 7,14);
hinár (Jón 2,6);
rekettye (Jób 30,4);
dinnye (4Móz 11,5);
menta (Lk 11,42);
mirha (1Móz 37,25-27; Mt 2,11);
mirtusz (Zak 1,11);
nárdus (Énekek 1,12; 4,13);
nárcisz (őszike) (Ézs 35,1);
csalán (Jób 30,7);
diófa (Énekek 6,8);
olajfa (Ézs 41,19);
nyárfa (1Móz 30,37);
ruta (Lk 11,42);
tönköly (2Móz 9,32);
Sáron rózsája (Énekek 2,1-2);
vadrózsa (Ez 28,24);
sáfrány (Énekek 4,14);
gyékény (2Móz 2,3);
sás (2Móz 2,3.5);
mustár (Mt 13,31-32);
tujafa (Jel 18,12);
cserfa (Hós 4,13);
gyom (Hós 10,4);
fűzfa (Zsolt 137,2);
tömjén (Mt 2,11);
szőlő (1Móz 40,10-11);
üröm (JSir 3,15.19);
izsóp (1Kir 4,33);
fahéj (2Móz 30,23; Jel 18,13);
ciprus vagy fenyő (Ézs 60,13);
vadtök (2Kir 4,39).

NUMERI.

Mózes 4. könyvének latin neve; azért kapta a "numeri" (számok) nevet, mert benne kétszer is megszámlálják Izráel harci erejét (4Móz 2,1-34; 26,2-51); a héber neve: "a pusztaságban", mert a könyv leírja a nép negyven évig tartó pusztai vándorlását, és ezekkel a szavakkal is kezdődik. Felosztása:

1. további törvények, Izráel gyülekezetének megszámlálása és megszervezése (1,1-10,10);
2. vonulás Sínai hegyétől Kádes-Barneáig (10,11-12,15);
3. a kádesi katasztrófa (13-14);
4. vándorlás a pusztában (15,1-21,15);
5. a Jordán keleti partvidékének elfoglalása és előkészületek a bevonulásra Kánaán földjére (21,16-36,13).

NÚN (hal, folyamatosság; utód, sarj).

Józsué (1) atyja (2Móz 33,11; Józs 1,1).

NYÁJ.

Juhok csoportja egy pásztor felügyelete alatt; olykor kecskék is voltak benne (1Móz 27,9; 30,32).
Átvitt értelemben Krisztus tanítványaira használják (Lk 12,32; 1Pt 5,2-3).

NYAK.

A Bibliában gyakran képes értelemben is használatos (2Móz 32,9; 5Móz 9,13; Zsolt 75,6; ApCsel 7,51).

NYÁRFA.

Lásd: NÖVÉNYEK.

NYELV.

1. A beszéd szerve (Jób 27,4).
2. Testrész, amelyre az evésnél és ivásnál is szükség van (Bír 7,5).
3. A beszéd és tájszólás megjelölésére használt szó (1Móz 10,5.20; 5Móz 28,49).
4. Embercsoportok vagy fajok, amelyek közös nyelvet beszélnek (Ézs 66,18; Dán 3,4).
5. Gyakran képes értelemben is használatos (Zsolt 64,4; 140,4).

NYELVEK.

Az ÓSZ-i korban sok nyelv volt; az izráeliták héber nyelven beszéltek Palesztinában való letelepedésüktől kezdve legalább Nehémiás (3) koráig; a héber lett minden időkre Izráel irodalmi nyelve; a mindennapi nyelvben ezt felváltotta az arameus; a héber, ill, arám nyelv mellett a legfontosabb nyelvek Palesztinában a görög és latin voltak (Jn 19,20).

NYELVEK AJÁNDÉKA, NYELVEKEN SZÓLÁS.

A Szellem ajándéka, amelyet a Mk 16,17; ApCsel 2,1-13; 10,44-46; 19,6; 1Kor 12,14említ; kísérőjelensége volt pünkösdkor a Szent Szellem kitöltetésének (ApCsel 2,1-13); megtapasztalták később Kornéliusz házában (ApCsel 10,44-11,17); Efézusban (ApCsel 19,6) és a korintusi gyülekezetben (1Kor 12; 14); Pál pontos útbaigazítást ad arra nézve, hogy ezt az ajándékot hogyan használhatják a gyülekezetben (1Kor 14).

NYELVZAVAR.

Ezzel büntette Isten a vakmerő emberiséget, amikor megkísérelte, hogy olyan tornyot építsen, amelynek teteje az égig ér (1Móz 11,1-9).
Lásd még: BÁBEL TORNYA.

NYÍL.

Lásd: FEGYVEREK.

NYOMORÉK.

Lásd: BETEGSÉGEK.

NYOMORÚSÁG.

Kikerülhetetlen ítélet korszaka, amelyet Isten az utolsó időkben bocsát a földre, mert az teljesen romlott, és visszautasította a Jézus Krisztusban felkínált kegyelmet (Dán 12,1; Mt 24,21).

NYUGALOM.

A Biblia gyakori szava; Isten az ÓSZ-ben a szombatot jelölte meg a nyugalom napjául (2Móz 16,23; 31,15); a földnek is pihennie kellett minden hetedik évben, amikor nem volt szabad megművelni (3Móz 25,4); Isten nyugalmat ígér azoknak, akik Benne bíznak (Mt 11,28; Zsid 4).

NYUGAT.

Kelettel szembeállítva nagy távolságok kiábrázolására szolgál képletesen (Zsolt 103,12).

NYÚL (emlősállat).

Tulajdonképpen nem Palesztina a hazája. Legalább két fajtája él ot