MAÁDAI (Jahve ékszere, v. dísze; Jahve dicsőséges).

Zsidó férfi, aki elbocsátotta idegen feleségét (Ezsd 10,34).

MAÁDIA (Jahve ékszere v. dísze; az Úr ékessége; Jahve dicsőséges).

Pap, aki Zorobábellel tért vissza a fogságból (Neh 12,5).

MÁAJ (belsőség; Jahve részvéttel teljes; romok, romhalmaz).

Kürtölő pap Jeruzsálem falai felszentelésénél (Neh 12,36).

MAÁKA, MAHÁKA (elnyomás, nyomás; lapály).

1. Náhornak (2), Ábrahám fivérének a fia (1Móz 22,24).
2. Dávid felesége, Talmainak (2), Gessur királyának lánya, Absolon anyja (2Sám 3,3; 1Krón 3,2).
3. Ákisnak, Gát királyának atyja (1Kir 2,39).
   Az 1Sám 27,2szerint: "Máok".
4. Roboám király kedvenc felesége (2Krón 11,20-22).
   A 2Krón 13,2szerint: "Mikája" (5).
5. Káleb (2) mellékfelesége (1Krón 2,48).
6. Mákirnak, Manassé (1) fiának, Jákób (1) unokájának felesége (1Krón 7,14-16).
7. Jéhielnek (7), Saul (1) király ősének felesége (1Krón 8,29; 9,35).
8. Hanánnak (3), Dávid hősének atyja (1Krón 11,43).
9. Sefátiás atyja (1Krón 27,16).
10. Vidék a szíriai pusztaság peremén, Gileádtól (1) északra (2Sám 10,6.8; 1Krón 19,6-7).

MAAKÁTI (Maakátból való).

Jaazánja (4) atyja (2Kir 25,23).

MAÁKITÁK.

Maáka földjének lakói (5Móz 3,14; Józs 12,5; 13,11; 2Sám 23,34; 1Krón 4,19).
Lásd: MAÁKA (10).

MAARÁT (mezítelenség, fáktól megtisztított, csupasz hely; tisztás).

Város Júda területén, Hebronhoz (1) közel (Józs 15,59).

MAÁS (harag, haragos, mérges; hajlott).

Férfi Júda törzséből (1Krón 2,27).

MAASAI (Isten műve).

Papi család a babiloni fogság után (1Krón 9,12).

MAASÉJA (MAASZÉJA) (Jahve műve, ajándéka; Isten műve).

1. Énekes lévita Dávid idejében (1Krón 15,18-20).
2. Százados, aki Jójada (4) főpapnak segítségére volt az istentelen Atália (1) királynő uralma megdöntésében (2Krón 23,1).
3. Uzziás (1) tisztviselője (2Krón 26,11).
4. Aháznak (1), Júda királyának a fia (2Krón 28,7).
5. Jeruzsálem elöljárója Jósiás (1) király alatt (2Krón 34,8).
6. Három pap, akik elbocsátották idegen feleségeiket (Ezsd 10,18.21.22).
7. Zsidó férfi, aki elbocsátotta idegen feleségét (Ezsd 10,30).
8. Jeruzsálem falát javító Azáriás (17) atyja (Neh 3,23).
9. Pap, aki segített a törvény felolvasásánál (Neh 8,4).
10. Főember, aki Nehémiással (3) együtt megpecsételte a szövetséget (Neh 10,25).
11. Júdabeli férfi a fogság utáni Jeruzsálemben (Neh 11,5).
12. Benjáminita férfi (Neh 11,7).
13. Kürtölő pap a jeruzsálemi fal felszentelésekor (Neh 12,41).
14. Énekes pap, aki részt vett a fal felszentelésében (Neh 12,42).
15. Sédékiásnak (4), a hamis prófétának az atyja, Jeremiás (1) idejében (Jer 29,21).
16. Sofóniás (3) pap atyja, Jeremiás (1) idejében (Jer 21,1; 37,3).
17. Az ajtónálló Sallum (5) lévita fia (Jer 35,4).
18. Báruk (1) nagyapja (Jer 32,12; 51,59).
19. Lévita, aki Ezsdrás (3) mellett a törvényt magyarázta (Neh 8,7).

17-20. pontban: "Mahásiás".

MAÁT (ő jön; kicsinek, csekélynek lenni).

Krisztus őse (Lk 3,26).

MAÁSIA.

Lásd: MAASÉJA.

MAÁZIA (Jahve vigasztalása, Jahve ereje).

1. A 24. papi rend feje Dávid idejében (1Krón 24,18).
2. Pap, aki Nehémiással (3) együtt megpecsételte a szövetséget (Neh 10,8).

MACEDÓNIA (összezúzás; a nagy, a karcsú földje; felvidék).

A Balkán félszigeten, Görögországtól északra elterülő ország; első uralkodója Fülöp (1) (Kr. e. 359-336); őt követte híres fia, Nagy Sándor (Kr. e. 336-323); Kr. e. 168-ban római tartomány lett; Pál gyakran járt itt, s több gyülekezetet alapított (ApCsel 16,9-12; 17,1-15; 20,1-6).

MADAI (a közepe, a középső).

Jáfet fia (1Móz 10,2; 1Krón 1,5). Jelenti a médeket is (Ézs 21,2).

MADARAK.

Palesztinában mintegy 360-400 különböző madárféleség él, ezek közül 26 csakis ott található. A Biblia mintegy 50 madárfajtát említ, és megkülönbözteti a tisztákat a tisztátalanoktól (3Móz 11,13-19; 5Móz 14,11-18).
A Biblia 21 könyve néven nevezi a madarakat, köztük főként az alábbiakat: bölömbika, tyúk, kakas, kormorán, daru, varjú, kakukk, galamb, sas, sólyom, szárnyas (valamennyi repülni tudó madár gyűjtőneve), barátkeselyű, vörös kánya, fülesbagoly, héja, jérce, kócsag, búbos banka, bíbic, törpe bagoly, éjszakai héja, halászósas, strucc, fogoly, páva, pelikán, gerle, fürj, holló, tengeri sirály, veréb, gólya, fecske, hattyú és keselyű.

MADARÁSZ.

Aki csapdával (tőrrel) madarakat fog (Zsolt 91,3; 124,7; Hós 9,8).

MADÁRFÉSZEK.

Izráelben tilos volt olyan madárfészket kifosztani, amelyben tojásokon ülő madár vagy madárfiókák voltak (5Móz 22,6-7).

MADMANNA (trágyadomb, szemétdomb, törmelékhalom, kupac).

1. Város Júda déli részén, Kirját-Széfertől 12 km-nyire délre (Józs 15,31).
2. Káleb (2) unokája (1Krón 2,48-49).

MADMEN (szemétdomb, trágyadomb).

Város Moábban (2) (Jer 48,2).

MADMÉNA (trágyadomb, szemétdomb).

Város Benjámin törzsi területén, Jeruzsálemtől északra (Ézs 10,31).

MÁDON (viszály, civakodás, perlekedés; viszálykodók; a viszály tárgya).

Kananeus városkirályság (Józs 11,1; 12,19).

MAG.

1. A növény természetes növekedése során hozott termése.
2. A férfi ivarmirigy váladéka (3Móz 15,16kk.).
3. Átvitt értelemben: utód, leszármazott (1Móz 13,16).

MAGASLATOK.

Istentiszteleti és kultuszhelyek magasan fekvő helyeken (4Móz 22,41; 1Kir 11,7); gyakran kicsapongással (szexuálissal is) (Hós 4,11-14; Jer 3,2) és emberáldozatokkal egybekötve. Az izráelitáknak Isten megparancsolta, hogy a kánaániták magaslatait rombolják le (4Móz 33,52; 5Móz 33,29).
Ők azonban nem teljesítették maradék nélkül ezt a parancsot, és a magaslatokon gyakran maguk is Baál-kultuszt űztek; olykor a zsidók Istent is a magaslatokon tisztelték (1Kir 3,2.4).

MAGASSÁGOS.

Isten egyik jelzője és mellékneve (1Móz 14,18-20.22; Zsolt 7,18).

MAGASZTALÁS.

Lásd: DICSÉRET.

MAGBIS (domb, magaslat; összegyűjtés, gyűjtő).

Város Júdában (Ezsd 2,30).

MAGDALA (torony, nagyság).

Város a Genezáret-tó északnyugati partján, Tiberiástól 5 km-nyire északra (Mt 15,39); Mária (3) Magdaléna innét származott.

MAGDALÉNA.

Lásd: MÁRIA (3).

MAGDIÉL (az én felmagasztaltatásom Isten, az én hírnevem Isten; Isten jutalma; Isten tornya, Isten fejedelme).

Edom fejedelme, Ézsau leszármazottja (1Móz 36,43; 1Krón 1,54).

MÁGIA.

Varázslás, okkult mesterkedés vagy tudomány, melynek célja, hogy a természet menetét, az eseményeket és a természetfeletti hatalmakat titkos tudomány vagy titokzatos mesterkedések által befolyásolja vagy uralkodjék rajtuk (1Móz 41,8; 2Móz 7,11.22; 8,7.18; ApCsel 19,19); ide tartoznak többek között a halottidézés, a szellemek kiűzése, álmok és álomfejtés, nyílrázás, állati belekből való jóslás, jövendőmondás, boszorkányság, asztrológia, horoszkópok készítése, varázsvesszővel való manipulálás és varázserő kifejtése (1Sám 28,8; Ez 21,21; ApCsel 16,16).
Mindezek a mesterkedések utálatos bűnök Isten előtt, és az Ő különleges haragját vonják maguk után (5Móz 18,9-14).

MAGNIFICAT.

Mária (1) dicsérő énekének kezdő szava a latin Bibliában (Vulgatában); ennek a magasztaló éneknek a jelzője (Lk 1,46-55).

MÁGOG (a család kiterjesztése v. növekedése; Góg földje; befedő, tető; magas).

1. Jáfet fia (1Móz 10,2; 1Krón 1,5).
2. Góg földje, különbözőképpen értelmezik: szkíták vagy lídiaiak földje, jelképesen a gonosz seregei, barbár népek (Ez 38-39; Jel 20,8-9).

Lásd még: GÓG (2).

MÁGOR MISSÁBIB (köröskörül borzalom).

Ezt a nevet adta Jeremiás (1) próféta Passurnak (1), aki őt börtönbe vetette (Jer 20,3).

MAGPIÁS (molyirtó; gyűjtő).

Főember, aki Nehémiással (3) együtt megpecsételte a szövetséget (Neh 10,20).

MÁGUS.

Varázsló is; eredetileg a perzsák egyik vallási kasztja, amely asztrológiával foglalkozott; később az egész Földközi-tenger mellékén így nevezték általában a jövendőmondókat és a titkos kultuszok képviselőit (ApCsel 8,9; 13,6-8); a napkeleti mágusokról, bölcsekről akik a gyermek Jézust felkeresték, közelebbit nem tudunk (Mt 2); talán Arábia déli részéből jöttek.

MAHÁKA.

Lásd: MAÁKA.

MAHALÁLÉL (Isten dicsérete, Isten dicséretre méltó, Isten dicsősége; pompa kifejtése).

1. Özönvíz előtti pátriárka, Sét (1) leszármazottja (1Móz 5,12-13.15-17; 1Krón 1,2).
2. Júdabeli férfi a fogság után (Neh 11,4).

MAHALÁT (betegség, baj; szépség, kedvesség; énekesnő).

1. Izmáel (1) leánya, Ézsau felesége (1Móz 28,9).
   Egyéb helyeken: "Boszmát" (1).
2. Roboám felesége, Jérimót (4) leánya (2Krón 11,18).

MAHANÁIM (két sereg, kettős tábor; seregek).

Lévitaváros Gileád (1) területén, a Jordántól keletre, Gád és Manassé határán (Józs 13,26.30; 21,38). Jákób (1) itt titokzatos angyalsereggel találkozott (1Móz 32,2); ide menekült Dávid Absolon elől (2Sám 17,24; 19,32); Isbóset alatt rövid ideig Izráel fővárosa volt (2Sám 2,8). Pontos helye ismeretlen.

MAHARAI (gyors, sietős; Jahve siet; az Úr siet).

Nétofátbeli férfi, Dávid hőse, a 10. sereg vezére (2Sám 23,28; 1Krón 11,30; 27,13).

MAHÁSIÁS.

Lásd: MAASÉJA (17-20)

MAHÁT (szenes serpenyő, parázstartó; feloldás, elragadás, lerombolás, tönkremenés).

1. Lévita, Sámuel (1) próféta és Hémán (2) őse (1Krón 6,35).
2. Lévita, aki Ezékiás (1) király segítségére volt (2Krón 29,12; 31,13).

MAHÁZIÓT (látomások, kijelentések).

Lévita, a 23. énekes rend vezetője Dávid idejében (1Krón 25,4.30).

MAHLÁ (betegség, gyöngeség; kellemesség, szelídség, finomság, gyöngédség).

1. Célofhád lánya (4Móz 33,26; 27,1).
2. Férfi Manassé törzséből (1Krón 7,18).

MAHLI (betegeskedés; gyöngeségem, betegségem).

1. Lévita, Mérári fia, tőle származnak a mahliták (2Móz 6,19; 4Móz 3,20.33; 1Krón 6,29).
2. Lévita, Músi fia, Mérári unokája (1Krón 6,47; 23,23; 24,30).

MAHLITÁK.

Mahli leszármazottai (4Móz 3,33; 26,58).

MAHLON (betegeskedés; beteges, gyenge; szelíd, finom; minden elhervad).

Elimélek és Naómi fia, Ruth első férje (Ruth 1,2.5; 4,9-10).

MÁHOL (körtánc, tánc; táncos).

Három híres bölcs embernek, Hémánnak (1), Kálkólnak és Dardának az atyja (1Kir 4,31).

MAINA (számlálni, megszámlált; vigasztaló).

Krisztus őse (Lk 3,31).

MÁJ.

Ez a belső szerv jelképezte az élet és érzelmek központját (Péld 7,23), kiváltképpen áldozatoknál (2Móz 29,13) és jövendöléseknél alkalmazták (Ez 21,21).

MAJOM (emlősállat).

A Társis hajók föltehetően rhesus-majmokat hoztak Indiából Salamonnak (1Kir 10,22).

MÁKÁS. (vég, romlás, lezuhanás, eltörés, kiirtás; határhelyek, legkülső).

Város Bét-Semes (2) közelében (1Kir 4,9).

MAKBÁNNAI (ki olyan, mint az én fiaim; ruha, kabát, lepel; Jahve lepel; az összekötő).

Gádita harcos, aki Dávidhoz csatlakozott (1Krón 12,13).

MAKBÉNA (kötelék).

Helység Júdában (1Krón 2,49); valószínűleg azonos "Kabbon"-nal (Józs 15,40).

MAKHÉLÓT (gyülekezés, gyűlések).

Az izráeliták egyik szálláshelye a pusztában (4Móz 33,25-26).

MÁKI (sebesült, leütött).

Géuel atyja (4Móz 13,15).

MÁKIR (akit eladtak, odaadtak; eladó, kereskedő).

1. Manassé (1) fia, József (1) unokája (1Móz 50,23); tőle származik a mákiriták nemzetsége (4Móz 26,29).
2. Ammiél (2) fia, Méfibósetről (2) gondoskodott (2Sám 9,4-5; 17,27).

MAKKABEUSOK.

Modinból származó zsidó Hasmoneus család, amely Antiochus Epiphanes, Szíria királya elleni fölkelést vezette és a zsidók számára a szabadságot kiharcolta; a család tagjai voltak: Mattatiás, egy éltes főpap, és annak öt fia: Johanán, Simon, Júdás, Eleázár és Jónatán. A Makkabeus (kalapács) melléknevet először Júdásra alkalmazták, talán mert a szír hadseregre megsemmisítő "kalapács"-ütéseket mért; később fivérei is megkapták ezt a megtisztelő címet. A felkelés Kr. e. 168-ban kezdődött; visszafoglalták a templomot, és 165-ben helyreállították az áldozati kultuszt; a templom megtisztítását és a kultusz felújítását azóta a zsidók a templomszentelési ünnepkor ülik meg; a Makkabeusok királyok és papok voltak; történetüket az apokrif Makkabeusok két könyve mondja el; leghíresebb és legismertebb tagjai a családnak: Júdás (Kr. e. 166-160); Jónatán (Kr. e. 160-143); Simon (Kr. e. 143-135); Hyrcanus János (Kr. e. 135-104); Aristobulos (Kr. e. 104-103); Alexander Jannaeus (Kr. e. 103-76) és II. Aristobulos (Kr. e. 66-63); Kr. e. 63-ban a rómaiak vették át az uralmat Palesztina fölött, miután Pompeius legyőzte a zsidókat. Attól fogva Palesztina római tartomány lett.

MAKKÉDA (pásztorok helye, pásztor föld).

Kánaánita királyi város Libna és Azéka közelében (Józs 10,16kk.), Júda törzsének jutott osztályrészül (Józs 15,41).

MAKNADBAI (ki olyan, mint a nemesek?, mi hasonlítható Jahve nagylelkűségéhez v. Isten által megszabadítotthoz?).

Zsidó férfi, aki elvált idegen feleségétől (Ezsd 10,40).

MAKPELÁ (megkétszereződés; kettős barlang; kanyarulat, spirál alakú, csavart).

Mező neve, amelyen barlang is volt; Ábrahám megvette Sára temetkezési helyéül (1Móz 23,19-20); ide temették később Ábrahámot, Izsákot, Rebekát, Leát és Jákóbot (1) is (1Móz 25,9; 49,30-31; 50,13).

MALAKIÁS (Isten követe, az én követem, az én angyalom).

Próféta Júdában, kb. Kr. e. 450-400; az ÓSZ hasonló nevű könyvének szerzője; a könyvben előforduló néhány adaton kívül nem tudunk róla semmit; valószínűleg Nehémiás (3) kortársa (Mal 2,11-17; Neh 13,23-31). Könyvének fő témája: Izráel bűne és elszakadása, ítélet a hűtlenek felett és áldás a hűségeseknek. Felosztása:

1. a papok bűne (1,1-2,9);
2. a nép bűnei (2,10-4,1);
3. feltámad az igazság napja (4,2-6).

MALKÁM (ti, királyok; királyotok).

Benjáminita férfi, Saharáim fia (1Krón 8,9).

MÁLKIÉL (Isten az én királyom, Isten királya).

Beria fia, Áser unokája (1Móz 46,17; 4Móz 26,45; 1Krón 7,31).

MALKIJA (Jahve az én királyom).

1. Lévita, Gerson nemzetségéből (1Krón 6,40).
2. Adája (4) pap őse (1Krón 9,12; Neh 11,12).
3. Az 5. papi rend feje Dávid idejében (1Krón 24,9).
   Talán azonos (2) alattival.
4. Három zsidó férfi, akik elbocsátották idegen feleségeiket (Ezsd 10,25.31); az utolsó segített Jeruzsálem falának építésénél (Neh 3,11).
5. Rékáb (3) fia, főember, aki a Szemét-kaput javította (Neh 3,14).
6. Jeruzsálem falát javító ötvös (Neh 3,31).
7. Pap, aki Ezsdrás (3) segítségére volt a törvény magyarázásánál (Neh 8,4).
8. Pap, aki Nehémiással (3) együtt megpecsételte a szövetséget (Neh 10,3; 12,42), valószínűleg azonos (9) alattival.
9. Passur (2) atyja (1Krón 9,12).
   A Jer 21,1-ben és 38,1.6-ban: "Mel(é)kiás".

MÁLKIRÁM (az én királyom felséges v. magasságos, a magasság királya).

Jékóniás fia (1Krón 3,18).

MÁLKISUA (az én királyom üdvösség v. szabadítás; az üdvösség, a segítség, a jólét Istene).

Saul (1) király fia (1Sám 14,49; 31,2; 1Krón 8,33).

MÁLKUS (tanácsadó, király, ragyogás).

A főpap szolgája, akinek Péter levágta az egyik fülét (Jn 18,10).

MALLÓTI (beszélek, én meghajoltam).

Lévita, a 19. énekes rend vezetője Dávid idejében (1Krón 25,4.26).

MALLUK (tanácsadó, uralkodó).

1. Lévita, Mérári leszármazottja (1Krón 6,44).
2. Pap, aki Zorobábellel tért vissza a fogságból (Neh 12,2).
3. Főember, aki Nehémiással (3) együtt megpecsételte a szövetséget (Neh 10,27).
4. Pap, aki megpecsételte Nehémiással a szövetséget (Neh 10,4).
5. Két zsidó férfi, akik elbocsátották idegen feleségeiket (Ezsd 10,29.32).

MALOM.

Berendezés ehető gabonafajták: búza, árpa, zab, rozs lisztté őrlésére; két egymásra helyezett kőből állt, amelyek közül a felső forgatható volt, közöttük morzsolódott szét a gabonaszem (2Móz 11,5; 4Móz 11,8; 5Móz 24,6; Jer 25,10; Mt 24,41); kézzel hajtották.

MÁLTA.

Lásd: MELITA.

MAMMON.

A fényűzés és gazdagság arám neve (Mt 6,24; Lk 16,11.13).
A mammon szelleme, amely a bírvágy szelleme, ellene áll Isten Szellemének. A pénz nem semleges valami; lényegénél fogva "hamis" (Lk 16,9).

MAMRÉ (erő, erősség, kövérség, férfiasság, életerő; szomorúság, kísértés, keserűség, bosszúság).

1. Emóreus férfi, Ábrahám szövetségese (1Móz 14,13.24).
2. Tölgyes, Hebrontól néhány km-nyire északra (1Móz 13,18; 18,1; 23,17.19; 25,8; 50,13).

MANAEN (vigasztaló, ajándékozó).

Heródes (3) Antipással együtt nevelkedett; az antiókhiai (1) gyülekezet egyik vezető személyisége (ApCsel 13,1).

MÁNAHÁT (nyugalom, ajándék, adomány).

1. A hóreus Sóbál (3) fia (1Móz 36,23; 1Krón 1,40).
2. Város Edomban (1Krón 8,6).
   Helye ismeretlen.

MANAHATEUSOK.

Káleb (2) fiának, Szálmának (1) leszármazottai (1Krón 2,54).

MANASSÉ (feledékeny, aki elfelejteti; pótlék).

1. Józsefnek (1) és feleségének, Aszenátnak idősebbik fia (1Móz 41,50-51).
2. Izráel népének Manassé után elnevezett törzse (1Móz 50,23; 4Móz 26,28-34; Jel 7,6); ennek a törzsnek a fele a Jordántól keletre telepedett le (4Móz 32,33-42), a másik fele a Jordántól nyugatra (Józs 17,5-10).
3. Júda királya, Ezékiás (1) fia és utóda; bálványimádó volt (2Kir 21,1-7); akik hűek maradtak Istenhez, azokat üldözte (2Kir 21,16); tönkretette az országát (Jer 15,4); foglyul vitték Babilonba (2Krón 33,11), később visszatérhetett, s ekkor megszüntette a bálványimádást (2Krón 33,10-13.15-17).
   Jézus őse (Mt 1,10).
4. Két zsidó férfi, akik, elbocsátották idegen feleségüket (Ezsd 10,30.33).

MANDULAFA.

Lásd: NÖVÉNYEK.

MANNA.

Sajátos, dérhez hasonló külsejű táplálék, amelyet Isten csodálatos módon adott a pusztában vándorló népének, Izráelnek (4Móz 11,9; 2Móz 16,14-36); semmiféle, általunk ismert természetes anyaggal nem lehet azonosítani. Képes értelemben Isten Igéje, mely ugyancsak természetfeletti módon táplálja a megváltottakat.

MANOAH (nyugalom; adomány, ajándék; bőkezű).

Sámson atyja (Bír 13,2; 16,31).

MÁOK (leveretés, elnyomás, szétmorzsolás; szegény).

Ákisnak, Gát királyának atyja (1Sám 27,2). Az 1Kir 2,39-ben "Maáka" (3).

MÁON (lakás, menedék).

1. Sammai (2) fia, Káleb (2) leszármazottja (1Krón 2,42-45).
2. Város Júdában, Hebrontól délre (Józs 15,55; 1Sám 23,24-28; 25,1-3).

MAONITÁK.

Izráel népének ellenségei, akik valószínűleg az arab félszigetről származnak (Bír 10,11-12; 1Krón 4,41); Meunim fiainak is nevezi őket az Írás (2Krón 26,7; Ezsd 2,50; Neh 7,52).

MÁRA (szomorú, keserűség; úrnő).

1. Ezt a nevet adta magának Naómi (Ruth 1,20).
2. Keserű vizet adó forrás neve Súr (1) pusztájában (2Móz 15,22-25; 4Móz 33,8-9).

MARADÉK.

1. Emberek, akik túléltek politikai vagy katonai válságokat (Józs 12,4; 13,12).
2. Izráel szellemi magva, amely túléli Isten ítéletét, és Isten megújult népének magvát alkotják (Ézs 10,20-23; 11,11-12; Jer 32,37-39; Zof 3,13; Zak 8,12).

MARAN ATHA (a mi Urunk jön).

Arám szó, üdvözlés és bátorítás valamilyen komoly figyelmeztetés után (1Kor 16,22).

MÁRDOKEUS (Merodák tisztelője; tiszta mirtusz; aki balzsamot készít; a Marsnak szentelt).

Benjáminita férfi, Eszter nevelőapja (Eszt 2,5-7); babiloni fogságba hurcolták (Eszt 2,6); megmentette Ahasvérus (2) királyt egy veszedelmes összeesküvéstől (Eszt 2,21-23), s a zsidókat Hámán aljas tervétől, aki minden zsidót el akart pusztítani; megalapította púrim ünnepét.

MAREALA (reszketni, remegés, reszketés).

Város Názárettől 6 km-nyire délnyugatra, Zebulon területének határán (Józs 19,11).

MARÉSA (birtok, tulajdon, főtér, főváros; örökség).

1. Hebron (3) atyja (1Krón 2,42).
2. Júda (1) unokája (1Krón 4,21).
3. Fontos város Júdában (Józs 15,44), amelyet Roboám megerősített (2Krón 11,8).

MARI.

Igen régi város az Eufrátesz völgyében; melyet 1933-ban fedeztek fel és röviddel utána fel is tártak. 20.000 db ékírásos táblát találtak benne, amelyek felvilágosítást adtak az ősi szír kultúráról; a Mari-birodalom Hammurabi babiloni királyságával egyidőben állt fenn, amikor Kánaánban (2) az emoreus törzsek laktak, Izráel közvetlen elődei.

MÁRIA (keserűség, szomorúság, keserű; ellenálló, lázadó, fegyelmezetlen).

Az ÓSZ-ben: "Miriám".

1. Lásd: SZŰZ MÁRIA.
2. Ifjabb Jakab (2) és Józsé (2) anyja (Mt 27,56; Mk 15,40; Lk 24,10), Kleopás felesége (Jn 19,25); Jézus Krisztus megfeszítésének tanúja lett, és húsvét hajnalán ő is kiment a sírhoz (Mt 27,56; 28,1).
3. Magdalai Mária (innen a "Magdaléna" = Magdolna melléknév), akiből Jézus hét démont űzött ki (Mk 16,9; Lk 8,2), követte Jézust a sírba helyezéskor, hogy lássa, hová teszik (Mt 27,61), és elsőként tudta meg, hogy Jézus feltámadott (Mt 28,1-8; Mk 16,9; Jn 20,1.11-18).
4. Betániai Mária, Lázár (1) és Márta testvére (Jn 11,1); Jézus dicsérte és magatartását példamutatónak mondta (Lk 10,42), mikor megkente Jézus lábát (Jn 12,3).
5. János Márk anyja, Barnabás nagynénje (Kol 4,10); Jeruzsálemben lakott, a keresztyének a házában összejöveteleket tartottak (ApCsel 12,12).
6. Római keresztyén nő, aki sokat munkálkodott (Róm 16,6).

MÁRK (férfi).

Jánosnak (3), Barnabás egyik rokonának római neve (ApCsel 12,12; 15,39); Márk evangéliumának a szerzője. Lásd még: JÁNOS MÁRK.

MÁRK EVANGÉLIUMA.

A második, és egyúttal a legrövidebb evangélium, mind a korai keresztyén hagyomány, mind a könyv tartalma szerint a szerzője Márk; valószínűleg 64 és 69 közt keletkezett Rómában, ottani keresztyének kérésére, akik tudni akarták, mit hirdet Péter Jézusról. Az evangélium jellegzetességei: a cselekmények gyors egymásutánban következnek, a részletek szemléletes, eleven ábrázolása. Felosztása:

1. Jézus megkeresztelése és megkísértése (1,1-13);
2. Jézus galileai munkássága (1,14-9,50);
3. munkálkodása Pereában (10);
4. szenvedése és feltámadása (11-16).

MARÓT (keserűségek, szomorúságok, uraság).

Város, valószínűleg a Jeruzsálemtől nyugatra lévő síkságon feküdt (Mik 1,12).

MARSÉNA (elfelejtett férfi; méltó, méltónak tartott, határmenti lakos).

Egyike a perzsák és médek hét fejedelmének (Eszt 1,14).

MÁRTA (hölgy, úrnő, parancsoló asszony, tanítónő).

Lázár (1) és Mária (4) nővére, Betániában lakott (Lk 10,38-42; Jn 11,1).

MÁRTÍR (tanú).

Általában olyasvalaki, aki meggyőződésből valamilyen ügyért, személyért vagy világnézetért az életét adja. Kiváltképpen pedig az a keresztyén, akit megölnek azért, mert nem tagadja meg Urát, Jézus Krisztust (ApCsel 22,20; Jel 17,6).

MÁRVÁNY.

Lásd: ÁSVÁNYOK.

MÁS (szerzemény, tulajdon, tartozás, uzsora; kihúzni, húzás; ő megérinti).

Arám fia (1Móz 10,23); az 1Krón 1,17-ben "Mések" (4).

MÁSÁL.

Lásd: MISÁL.

MASRÉKA (nemes szőlőültetvény, szőlőhegy; vér; napkelte, kelet).

Szamlá, edomita király származási helye (1Móz 36,36; 1Krón 1,47).

MASSZA (kísértés, próbatétel; teher, súly; ajándék; kijelentés).

1. Izmáel (1) fia (1Móz 25,14; 1Krón 1,30).
2. A Hóreb hegyén annak a helynek a neve, ahol Mózes vizet fakasztott a sziklából; együtt szerepel Méribával (2Móz 17,1-7; 5Móz 6,16; 9,22; 33,8).
   Lásd még: MÉRIBA (1).

MATÁNA (ajándék, adomány, áldozat).

Az izráeliták pusztai vándorlásának egyik táborhelye Moábban (4Móz 21,18-19).

MÁTÉ (az én ajándékom Jahve, Isten ajándéka, az Úr adománya; ajándékozott).

Alfeus (1) fia (Mk 2,14); eredeti foglalkozása vámszedő vagy adószedő; Lévinek (4) is nevezték (Lk 5,27); amikor Jézus elhívta tanítványának (Mt 9,9; Mk 2,14; Lk 5,27), ünnepi lakomát adott Jézus tiszteletére; a tizenkét apostol közé tartozott (Mt 10,3; Mk 3,18; Lk 6,15; ApCsel 1,13).

MÁTÉ EVANGÉLIUMA.

A korai egyházatyák egyhangúlag Mátét, az apostolt tartják szerzőjének; keletkezésének helye és ideje nem ismert, noha sok minden szól amellett, hogy 70 előtt írták, Felosztása:

1. a Messiás születése és ifjúkora (1,1-4,11);
2. Jézus galileai munkálkodása (4,12-18,35);
3. pereai szolgálata (19-20);
4. Jézus szenvedése és feltámadása (21-28).

Jellegzetes vonásai: tanító evangélium, megmutatja, hogyan teljesedtek be Krisztusban az ÓSZ-i jövendölések; Jézust mint népének, Izráelnek királyát és Messiását mutatja be; az evangélium Jézus öt nagy beszéde köré csoportosul (5-7; 10; 13; 18; 23-25).

MATRÉD (elűzetés, ellökő; lökés, szorongatás).

Hadár, edomita király anyósa (1Móz 36,39). Hadárt az 1Krón 1,50: "Hadád"-nak nevezi.

MÁTRI (eső, esős; célpontom).

Családfő Benjámin törzsében (1Sám 10,21).

MATTÁN (Baál ajándéka, Jahve ajándéka v. adománya).

1. Baál papja (2Kir 11,18; 2Krón 23,17).
2. Safátiás atyja (Jer 38,1).
3. Józsefnek (9), Mária férjének a nagyatyja (Mt 1,15).

MATTÁNIA (Isten ajándéka, Jahve, az Úr ajándéka).

1. Sédékiás (2) király eredeti neve (2Kir 24,17).
2. Lévita, Asáf (1) leszármazottja, a hálaadó ima kezdője Nehémiás (3) idejében (Neh 11,17; 12,8.25).
3. Lévita, Asáf (1) leszármazottja (2Krón 20,14; Neh 11,22; 12,35).
4. Négy zsidó férfi, aki elbocsátotta idegen feleségét (Ezsd 10,26.27.30.37).
5. Lévita, Hanán (8) nagyatyja (Neh 13,13).
6. Lévita, a 9. énekes rend vezetője Dávid idejében (1Krón 25,4.16).
7. Lévita, aki segített Ezékiásnak (1) (2Krón 29,13).

MATTÁT (ajándék, adomány).

Krisztus két ősének a neve (Lk 3,24.29).

MATTATIÁS (Isten ajándéka, Jahve adománya).

1. Krisztus két őse (Lk 3,25.26).
2. Pap, a Makkabeus család megalapítója.

MATTATTÁ (Jahve ajándéka).

1. Zsidó férfi, aki elbocsátotta idegen feleségét (Ezsd 10,33).
2. Jézus őse (Lk 3,31).

MATTENAI (Jahve ajándéka).

1. Két zsidó férfi, akik elbocsátották idegen feleségüket (Ezsd 10,33.37).
2. Pap Jójada (4) főpap alatt (Neh 12,19).

MATTITJA (Jahve ajándéka, az Úr ajándéka v. adománya).

1. Lévita Kórah (5) nemzetségéből (1Krón 9,31).
2. Lévita, a 14. énekes rend vezetője Dávid idejében (1Krón 25,3.21).
3. Zsidó férfi, aki elbocsátotta idegen feleségét (Ezsd 10,43).
4. Pap, aki segített Ezsdrásnak (3) a törvény felolvasásakor (Neh 8,4).
5. Énekes és ajtónálló lévita (1Krón 15,18.21; 16,5).

MÁTYÁS (Isten ajándéka).

Apostol, aki Jézus követői közül sorsvetés útján került Iskáriótes Júdás helyére a tizenkettő közé (ApCsel 1,15-26).

MAZSOLA.

Lásd: TÁPLÁLÉK.

MEÁ (száz).

Torony Jeruzsálemben (Neh 3,1; 12,39).

MEÁRA (barlang).

Város Palesztina északkeleti részén, amely a szidonbeliekhez tartozott (Józs 13,4).

MÉBUNNAI (felépítő; (az Úrtól) épített; bölcs tanító).

Dávid hőse (2Sám 23,27); valószínűleg azonos "Sibbékai"-val (2Sám 21,18; 1Krón 11,29; 20,4; 27,11.

MÉCSES.

Lásd: LÁMPA.

MÉDÁD (szeretet, kedvenc, vonzalom).

Egyike annak a hetven vénnek, akiket Mózes maga mellé választott, hogy nehéz munkájában segítségére legyenek (4Móz 11,26-27).

MÉDÁN (civódás, pörlekedés, ítélet, bíró).

Ábrahám fia második feleségétől, Keturától (1Móz 25,2; 1Krón 1,32).

MEDEBA (lassan folyó víz, szenvedés vize; erőforrás).

Régi város, mintegy 25 km-nyire délkeletre a Jordán Holt-tengeri torkolatától (4Móz 21,30; Józs 13,9).

MÉDEK.

Egykor hatalmas birodalom lakói, birodalmuk a Káspi-tótól nyugatra és délre terült el (2Kir 17,6; 18,11; Eszt 1,19; Dán 5,28).

MEDENCE.

Lapos, vízzel telt edény az oltár és a szentély bejárata közt, amelyben a papok szolgálatuk előtt kezüket és lábukat megmosták (2Móz 30,17-22).

MEDVE (emlősállat).

Az ÓSZ a szíriai barnamedvét említi. Palesztinában valamikor igen gyakran előfordultak.

MÉFAÁT (magaslati hely, a világosság előtörése, felragyogás, szépség).

Lévitaváros Rúben területén (Józs 13,18; 21,37; Jer 48,21).

MÉFIBÓSET (aki ráfúj a szégyenképre; a szégyen terjesztője, félretevője; bálványt leromboló; Baál kisugárzása v. kijelentése).

Az 1Krón 8,34és 9,40-ben "Méribbaál".

1. Saul (1) és Rispa fia (2Sám 21,8).
2. Jónatán (2) fia, Saul (1) unokája; baleset következtében nyomorék lett; Saul és Jónatán halála után Dávid megtisztelte és a királyi asztalnál gondoskodott róla (2Sám 4,4; 9,6-13; 16,1-4; 19,24-30; 21,7).

MEGBÉNÍT.

Kánaán földjének elfoglalásánál Józsué (1) megbéníttatta az ellenség harci paripáit; ugyanezt tette Dávid Hadadézer lovaival is (Józs 11,6.9; 2Sám 8,4).

MEGBOCSÁTÁS.

Isten és ember, vagy két ember közti személyes kapcsolat, amely azáltal jön létre, hogy az egyik nem neheztel többé, vagy lemond a rajta esett sérelem megtorlásáról. A sérelem lehet személyi birtok eltulajdonítása, jog vagy tisztesség megsértése, lehet egyúttal az erkölcsi és állami törvények megsértéséről is szó. Bocsánatot csak bűnbánat vagy a kár jóvátételének készsége alapján lehet nyerni. Bűnbocsánatunk alapja Krisztus engesztelő halála (Kol 1,14; 3,13); Krisztus igénybe vette azt a jogot, hogy Isten teljhatalmával bűnbocsánatot hirdessen (Mk 2,5.7; Lk 7,48-49).

MEGBOCSÁTHATATLAN BŰN.

A Szent Szellem káromlása (Mt 12,31-32; Mk 3,28-29; Lk 12,10); az a bűn, amikor valaki saját legjobb tudása ellenére a Szent Szellemnek Jézus Krisztus személyéről és munkájáról szóló bizonyságtételét szándékosan elutasítja, és állítja, hogy Jézus Krisztus az ördög által cselekedett.

MEGDICSŐÜLÉS.

Az az esemény, amikor Jézus három kiválasztott tanítvány jelenlétében mennyei fényességben jelent meg (Mt 17,1-8; Mk 9,2-8; Lk 9,28-36).

MEGERŐSÍTETT VÁROS.

Várszerű erődítmény, amely köré települtek az ókorban az emberek (4Móz 13,29; 5Móz 1,28), hogy háborúk és veszedelmek idején oda menekülhessenek (2Sám 5,9).

MEGFERTŐZTETÉS.

Kultikus vagy erkölcsi beszennyeződés vagy megszentségtelenítés (2Móz 20,25; 2Pt 2,20).

MEGFOJTANI.

Valakinek életét fulladás útján kioltani; az izráelitáknak tilos volt a megfulladt állat húsát megenni (3Móz 17,12); az apostolok jeruzsálemi gyűlése is megtiltotta, hogy a zsidókeresztyének ilyen állat húsát megegyék (ApCsel 15,20.29).

MEGGYŐZÉS.

Valakit bűneiről meggyőzni és azokat bebizonyítani. Ez a bűnbánat első szakasza, amely akkor tapasztalható meg, amikor a bűnbánó ember felismeri a bűn bomlasztó természetét, és azt, hogy ezáltal vétkes lett Isten előtt. A Bibliában mindenütt számos példáját találjuk, a legjellemzőbb az 51. Zsoltár.

MEGHINTÉS.

Személyeknek, tárgyaknak vérrel, vízzel vagy olajjal való meghintése fontos része volt az áldozati szolgálatnak (2Móz 24,6-8; 3Móz 14; 4Móz 8,7).

MEGIDDÓ (csapatok helye, tömegek, seregek tábora; magasztosság).

Város a Gáza és Damaszkusz közti fontos útvonalon, amely a tengerpartot összekötötte Jezréel síkságával (Józs 12,21; 17,11; Bír 1,27; 5,19). Salamon megerősítette a várost (1Kir 9,15). Ott halt meg a sebesült Aházia (2), Júda királya (2Kir 9,27), és ott esett el Jósiás (1) király a Nékó fáraó elleni ütközetben (2Kir 23,29-30; 2Krón 35,20-27); nagyszabású ásatások során sok, archeológiailag értékes anyag került elő innen. Lásd még: ARMAGEDDON.

MEGIGAZÍTÁS (szabaddá nyilvánítás, belehelyezés a jogba).

Isten bírói ténykedése, amellyel Krisztus helyettes szenvedése és halála alapján a bűnbánó bűnöst igaznak jelenti ki, amelyet ez hitben elfogad, úgy hogy ezáltal megszabadul a bűntől, megmenekül a büntetéstől, és őt magát Isten igaznak tekinti (ApCsel 13,38-39; Róm 3,24-26; 4,4-8).

MEGJELENÉS.

Lásd: ESZKATOLÓGIA.

MEGKENÉS.

Keleten általánosan elterjedt szokás. Három fajtáját különböztetjük meg:

1. A közönségeset: fürdés után, a tisztelet jeleként (Lk 7,46), temetésre (Mk 14,8; 16,1), védelmül.
2. A szentet (felkenés): felkentek személyeket vagy tárgyakat, pl. a prófétákat (1Kir 19,16), papokat (2Móz 28,41) és királyokat (1Sám 9,16).
3. Az orvosló megkenést, betegségek és sebek gyógyítása céljából (Ézs 1,6; Lk 10,34).

A "Messiás" és "Krisztus" szavak jelentése: "a Felkent", megtisztelő cím, amelyet Jézus, mint Isten Fia és Küldötte viselt.

MEGKÖTNI ÉS OLDANI.

Egy vagy több kulcs hordása a bezárásra és kinyitásra jogosító, átruházott teljhatalom jelképe volt. Jézus hatalmat adott apostolainak a megkötésre és oldásra. Péter feloldozta a béna koldus lábait a templom Ékes-kapujánál (ApCsel 3,1-10), Pál viszont megkötözte a varázsló Barjézus ("Elimás") látási képességét (ApCsel 13,8-11).
Ezenkívül használja az ÚSZ a megkötözést és oldást a bűnök megtartására vagy az azokból való felmentésre.

MEGKÖVEZÉS.

A törvény által előírt leggyakoribb kivégzési mód a régi Izráelben: istenkáromlásért (3Móz 24,16), bálványimádásért (5Móz 13,6-10), a szombat megtöréséért (4Móz 15,32-36), emberáldozat bemutatásáért (3Móz 20,2), okkult cselekményekért (3Móz 20,27); a kivégzés mindig a lakott helységen kívül történt (3Móz 24,14; 4Móz 15,35-36; 1Kir 21,10-13; ApCsel 7,58).

MEGLÁTOGATÁS.

Isten látogatása a célból, hogy, az embert jótettéért megjutalmazza vagy gonoszságáért megbüntesse (Jer 10,15; Lk 19,44).

MEGLÓBÁLT ÁLDOZAT.

Az áldozat egyik része, amelyet az Úr előtt meglóbáltak. Lásd: ÁLDOZATOK.

MEGMETÉLKEDÉS.

Olyan körülmetélkedés, amely már csak külső, alaki megtartása a kultikus előírásnak, de a szent cselekmény szellemi jelentéséhez semmi köze nincs (Fil 3,2).

MEGNYERGELNI.

Egy állatot lovaglásra felkészíteni azzal, hogy felteszik rá a nyerget és az egyéb szerszámot (1Móz 22,3; 4Móz 22,21; Bír 19,10; 2Sám 16,1; 17,23); a szamarakat nyereg nélkül ülték meg; ha terhet hordtak, ez alá takarót helyeztek.

MEGSZENTELÉS (ELKÜLÖNÍTÉS).

Az Istennel ellenséges világtól elszakítani és Istennek odaszentelni; mint Isten tulajdonát odaszánni Neki (Róm 12,1-2). Megtörténhet ez személyekkel, helyekkel, napokkal, bizonyos időszakokkal, és tárgyakkal, amelyeket kizárólag Isten szolgálatában használnak (2Móz 13,2; 19,5-6; 29,27.44; 3Móz 27,14.16; 4Móz 3,12; Józs 6,19; Neh 13,19-22); szellemileg nézve olyan folyamat, amelynek során a hívő ember egyre inkább Krisztus képére formálódik át, amennyiben megtanul "Krisztusban" élni (Ef 2,10); megszenteltetés csak Krisztus megváltó műve, és a hívőben lakó Szent Szellem munkája által lehetséges. A megszenteltetés az újonnan születéssel kezdődik, és akkor lesz teljessé, amikor Krisztussal találkozunk (halálunk után vagy az Ő visszajövetelekor).

MEGSZENTELNI.

Szentnek nyilvánítani vagy szentként bánni valakivel vagy valamivel, szent használatra elkülöníteni, szentnek tartani, szentként tisztelni (2Móz 20,11; Mt 6,9).

MEGSZENTSÉGTELENÍTENI (MEGFERTŐZNI).

Tisztátalanná tenni (2Móz 31,14; 3Móz 19,8.12; Ez 22,26; Mt 12,5), a "szent"-tel szemben (Ez 28,16; 42,20) istentelen, szentségtelen (Zsid 12,16).

MEGTÉRÉS (megfordulás).

Az ember Istenhez-fordulása; elfordulás a Sátán uralma alatt lévő eddigi élettől. Az odafordulás előfeltétele a bűnbánat (ApCsel 3,19), azaz saját teljesen bűnös állapotunk elismerése a Szent Isten előtt, és az isteni ajánlat megragadása Jézus Krisztusban hit által (ApCsel 20,21). Noha maga a megtérés az ember cselekedete, mégis kizárólag Isten ereje által történik (ApCsel 3,26): Az üdvösség útján az első, föltétlenül szükséges lépés a megtérés. Lásd még: ÚJONNAN SZÜLETÉS.

MEGTISZTULÁS.

Az izráeliták számára a vallási tisztaság egyúttal erkölcsi és kultikus tisztaságot is jelentett; a törvény négy esetben írt elő kultikus megtisztulást: az anyának gyermekszülés után (3Móz 12,2-8); halott érintése után (4Móz 19,11-14); bizonyos betegségekből, pl. poklosságból való gyógyulás után (3Móz 13,8); magfolyás után (3Móz 15,1-15).
A zsidóktól elvárta Isten, hogy fajilag tisztán tartsák magukat (5Móz 23,3; Ezsd 10,1-14); Jézus tanítása szerint az igazi tisztaság forrása a szív (Mt 5,27kk.; 19,3-5; Mk 10,2-12; 1Kor 5,9-13; 6,18-20).

MEGVÁLTÁS.

Uralomváltozást jelent: Sátán rabszolgaságából Krisztus uralma alá. Gyakorlatilag a bűnből való szabadulás és új, szabad életben járás Jézus Krisztus megváltó áldozati halála által; Krisztus halála a megváltás díja; jelenti a szabadulás folyamatát éppúgy, mint az árat, a váltságdíjat, amelyet Jézus Krisztus érte megfizetett (Róm 3,24; Gal 3,13; Ef 1,7; 1Pt 1,18-19).

MEGVÁLTÓ.

Lásd: MEGVÁLTÁS.

MÉH.

Lásd: ROVAROK.

MEHETÁBÉEL (Isten jót cselekszik).

1. Hadár, edomita király felesége (1Móz 36,39; 1Krón 1,50).
2. Semája (23) hamis próféta nagyapja (Neh 6,10).

MEHIDA (talány, összekötő).

Templomszolga, akinek leszármazottai hazatértek a babiloni fogságból (Ezsd 2,52; Neh 7,54).

MÉHIR (vételár, pénz, bér; megvásárolt).

Júda (1) leszármazottja (1Krón 4,11).

MEHOLÁTBÓL VALÓ.

Hadriel mellékneve (1Sám 18,19; 2Sám 21,8).
Meholát helység Manasséban.

MEHUJÁEL. (Istentől megvert, Isten az életet adó, az élet forrása; Isten küzd).

Kain leszármazottja, Metusáel atyja (1Móz 4,18).

MÉHUMÁN (megbízható, hűséges, bizalomra méltó, igaz; aki naggyá lett).

Ahasvérus (2), perzsa király udvarmestere (Eszt 1,10).

MÉ-JARKON (héja-víz, sárga víz).

Helység Dán területén, nem messze Joppétól (Józs 19,46).

MEKERÁTBELI (kereskedő; fegyverkovács).

Héfernek (2), Dávid hősének mellékneve (1Krón 11,36).

MEKÓNA (talapzat, lakóhelyek; állvány, alapítás, erősségek).

Város Júda déli részén, Siklág közelében (Neh 11,28).

MELÁTIA (Jahve megszabadította, akit az Úr megváltott).

Gibeonita férfi, aki Jeruzsálem kőfalát javította (Neh 3,7).

MÉLEA (beteljesítő, teljesség, bőség, az Úr teljessége).

Jézus őse (Lk 3,31).

MÉLEK (király, (az én) Isten(em) király).

Mika (3) fia, Jónatán (2) dédunokája (1Krón 8,35; 9,41).

MELITA (mézfolyam).

Málta szigetének bibliai neve; Szicíliától mintegy 90 km-nyire délre található a Földközi-tengerben; Pál ott hajótörést szenvedett Róma felé tartó utolsó utazásában (ApCsel 27,28).

MELKI (az én királyom).

Jézus két ősének a neve (Lk 3,24.28).

MEL(É)KIÁS.

Lásd: MALKIJA (11).

MELKIJA.

Lásd: MALKIJA (1).

MELKISÉDEK (igazság királya, az én királyom igazságos).

Sálem (1) ("Jeruzsálem") királya és papja; a Magasságos nevében megáldotta Ábrahámot, és tizedet vett tőle (1Móz 14,18-20); Krisztusnak, mint királynak és papnak előképe (Zsid 5,6-10; 6,20; 7).

MELLÉKFELESÉG.

Lásd: ÁGYAS.

MELLVAS.

Lásd: FEGYVEREK.

MÉLTATLAN.

Erkölcsi romlottság; alkalmatlanság, amelynek következtében Isten kénytelen elvetni az embert (Róm 1,28; 1Kor 9,27).

MÉLYSÉG.

Az ÚSZ-ben az alvilágot, az engedetlen és tisztátalan szellemek börtönét jelenti (Lk 8,31; Jel 9,1.2.11; 11,7; 17,8; 20,1-3), a halottak birodalmát (Róm 10,7).
Lásd még: ABADDON.

MEMFISZ.

Lásd: NÓF.

MÉMUKÁN (mágus, varázsló; gazdag, tisztelt; halálra szánt, elszegényedett).

Egyike a perzsák és médek hét fejedelmének, azt tanácsolta Ahasvérus (2) királynak, hogy büntesse meg Vásti királynét (Eszt 1,13-22).

MENÁHEM (megvigasztalt, vigasztaló).

Izráel királya, istentelen ember, elődjét, Sallumot (1) megölte (2Kir 15,13-22).

MENEKÜLÉS KŐSZIKLÁJA.

Sziklaorom Máon pusztájában (1Sám 23,28).

MENEDÉKVÁROSOK.

Mózes és Józsué hat várost jelölt ki menedékül a gyilkosok számára. A gyilkos biztonságban maradhatott ott a vérbosszuló bosszúja elől, egészen addig, míg ügye rendes bírói eljárás alá nem került. Ha kiderült, hogy az illető nem szándékosan követte el tettét, úgy a menedékvárosban kellett maradnia a főpap haláláig (4Móz 35,9-32; 5Móz 19,1-13; Józs 20).

MENE, MENE, TEKEL, UFARSZIN.

Négy arám szó, amelyet így fordíthatunk: "megszámláltattál, megszámláltattál, megmérettél és könnyűnek találtattál". Ez a titokzatos írás jelent meg hirtelen annak a csarnoknak a falán, amelyben Belsazár király nagy tivornyát rendezett, amelyben a templomi szent edényekből ittak (Dán 5).

MENI (osztályrész, sors, végzet, szám).

A kanaánitáknál a sors istene (Ézs 65,11).

MENNI (osztályrész, végzet).

Királyság, amelyet később Arménia néven ismertek (Jer 51,27).

MENYÉT.

Kicsiny húsevő ragadozó állat, amely az izráeliták előtt tisztátalannak számított, húsát nem ehették (3Móz 11,29).

MENTA.

Lásd: NÖVÉNYEK.

MENYASSZONY.

Lásd: MENYEGZŐ.

MENYEGZŐ.

Boldog alkalom az ünneplésre, sok zenével, ünnepi lakomával, borral, vidám játékkal és tánccal. A babiloni fogság után írásos házassági szerződéseket kötöttek, s azokat megpecsételték. A menyegző napján a vőlegény barátaival együtt elment a menyasszony házába, és őt ünnepélyesen a maga házába a nászszobába vitte (Mt 25,10); a vendégektől elvárták, hogy ünnepi öltözékben jelenjenek meg; az ünneplések olykor egy-két hétig is eltartottak (1Móz 29,27; Bír 14,15).

MENNYDÖRGÉS.

Hangos moraj, amely a villámlást követi; a zsidók Isten teremtői hatalmának megnyilvánulását látták benne (Jób 37,2-5; 40,4; Zsolt 18,14; 29,2-9).

MENNYDÖRGÉS FIAI.

Arámul: "Boanergés"; Jézus adta ezt a melléknevet Zebedeus két fiának: Jakabnak (1) és Jánosnak (2) (Mk 3,17).
Lásd még: BOANERGÉS.

MENNYEK ORSZÁGA.

Lásd: ISTEN ORSZÁGA.

MENNYEZET.

Égbolt vagy "erősség", mely körülveszi a földet, arra teremtve, hogy a vizeket egymástól elválassza (1Móz 1,6).
A megfelelő héber szó: "raquia" nem jelent szilárd anyagot, hanem vékonyságot vagy kiterjedést.

MEONÓTAI (az Úr bőséges menedék; Jahve lakóhelyei, az én lakásaim).

Júda (1) leszármazottja (1Krón 4,14).

MÉRÁB (gyarapodás, tömeg).

Saul (1) király leánya (1Sám 14,49; 18,17-19).

MERÁJA (ellenszegülés, ellenálltak az Úrnak; Isten ellene van; felkelés, lázadás).

Papi családfő Jojákim (1) főpap alatt (Neh 12,12).

MÉRAJÓT (lázadó, legnagyobb ellenszegülés, a felkelés teljessége, ellenállások, pártütések).

1. Főpap (1Krón 6,6-7), Ezsdrás (3) őse (Ezsd 7,3).
2. Pap, az ifjabb Sádok (8) apja (1Krón 9,11; Neh 11,11).
3. Pap, aki Zorobábellel hazatért a fogságból (Neh 12,15; a Neh 12,3-ban: "Meremót" (1).

MÉRÁRI (keserű, szerencsétlen, boldogtalan, szomorú, izgatott; gondom).

Lévi (1) legkisebbik fia, a méráriták ősatyja (4Móz 3,17.33-37; 4Móz 26,57; Józs 21,7.37-40).

MÉRED (lázadás, pártütés, elszakadás, engedetlenség).

Férfi Júda törzséből, aki a fáraó leányát vette feleségül (1Krón 4,17-18).

MÉREG.

Gyilkos hatású anyag, mint pl. a kígyóméreg (5Móz 32,24.33; Jób 20,16; Zsolt 58,5); az ókorban ismertek növényi mérgeket is, pl. a vadtököt (paréj) (2Kir 4,39-40); a Mk 16,18-ban mérgezett italokról van szó, amelyek Jézus tanítványainak nem árthatnak.

MEREMÓT (magaslatok; a halál keserűsége).

1. Pap, aki Zorobábellel visszatért a fogságból (Neh 12,3); a Neh 12,15-ben: "Mérajót" (3).
2. Pap, aki Jeruzsálemben átvette Ezsdrástól (3) a templomi kincseket, segített a fal építésénél és Nehémiással (3) együtt megpecsételte a szövetséget (Ezsd 8,33; Neh 3,4.21; 10,5).
3. Zsidó férfi, aki elbocsátotta idegen feleségét (Ezsd 10,36).

MÉRES (méltóságos, határmenti lakos).

Egyike Perzsia és Média hét fejedelmének (Eszt 1,14).

MÉRFÖLD.

Lásd: MÉRTÉKEK ÉS SÚLYOK.

MÉRIBA (viszály, civakodás, pörlekedés, elégedetlenség, ellenszegülés).

1. Hely neve Sínaitól (2) északnyugatra, ahol Isten vizet fakasztott az izráelitáknak a sziklából (2Móz 17,1-7).
   Lásd még: MASSZA (2).
2. Hely, nem messze Kádes-Barneától, ahol Isten ugyancsak vizet fakasztott a sziklából a népének (versengés vizei); mivel Mózes itt engedetlen volt Isten kifejezett parancsával szemben, nem mehetett be az ígéret földjére (4Móz 20,1-13).

MÉRIBBAÁL (Baált legyőző; Baál terjesztője).

Lásd: MÉFIBÓSET.

MERKÚRIUS (görögül: "Hermes").

Zeus fia, a görög mitológiában az istenek követe; Listra lakói Pált "Merkúrius"-nak tartották (ApCsel 14,12). Lásd még: HERMES (1).

MÉRLEG.

Mérlegelésre szolgáló eszköz (Péld 20,23; 3Móz 19,36; Ez 45,10; Mik 6,11); képes értelemben is használatos (Péld 16,11; Ézs 40,12).

MERODÁK (merész, bátor, harcias; a nagy lázadó; Mars az én uram).

Más néven Márduk, a babiloniak legfőbb istensége (Jer 50,2). Lásd még: BÉL.

MERODÁK-BALADÁN. (Márduk fiat adott, Mars az uralkodó és az én uram).

Kétszer volt Babilónia királya (Kr. e. 722-710 és 703-702); megkísérelte rávenni Ezékiást (1), hogy vegyen részt egy Asszíria elleni összeesküvésben (2Kir 20,12-19; Ézs 39,1-8). A 2Kir 20,12-ben: "Berodák-Baladán".

MÉROM (magaslat, magas hely, a magaslat vize; árvíz).

Kis tó, nem messze a Jordán forrásvidékétől, ahol Józsué (1) legyőzte a szövetkezett északi királyokat (Józs 11,5.7).

MÉRONÓTBELI.

Méronót lakói (keserűségek).
M. Galileának az a vidéke, amely Naftali törzsének jutott (1Krón 27,30).

MÉROZ (menedék, keresett hely; visszavonulás; mérgező víz).

Galileai város, nem messze Názárettől (Bír 5,23).

MÉRŐPÁLCA.

Héber hosszmérték, mintegy hat könyök (sing) (Ez 40,5; 42,16-20).

MÉRŐZSINÓR.

Zsinór, melynek egyik végére ólomsúly van erősítve; ezzel vizsgálták meg, hogy valamely ház vagy szoba fala függőleges-e (Ám 7,7-8; 2Kir 21,13; Ézs 28,17).

MÉRTÉKEK ÉS SÚLYOK.

Mérlegelésre egyszerű mérleget használtak két serpenyővel (3Móz 19,36; Péld 16,11), súlyok gyanánt köveket alkalmaztak; néhány bibliai mérték:

1. Folyadék mérésére:
   1 log megfelelt 1/12 hinnek = 0,506 liter
   1 hin megfelelt 12 lognak = 6,12 liter,
   1 bát megfelelt 6 hinnek = 36,9 liter,
   1 kór megfelelt 10 bátnak = 369 liter.
   
2. Gabona mérésére:
   1 ómer megfelelt 1/10 efának = 3,9 liter,
   1 efa (véka) megfelelt 10 ómernak = 36,9 liter,
   1 hómer megfelelt 10 efának = 369 liter (azonos a kórral).
3. Hosszmértékek:
   Az alapmérték a "könyök" ("sing") volt, az átlagember alsó karjának hossza a könyökétől a középső ujja hegyéig;
   megkülönböztették a kis singet (kb. 45 cm) és a babiloni vagy nagy singet (kb. 55 cm);
   a kis sing két arasz (22,5 cm), az arasz három tenyér (3×7,5 cm), a tenyér négy hüvelyk (4×1,9 cm) volt.
   Az öl kb. 1,85 m (ApCsel 27,28);
   a mérföld kb. 1,5 km;
   a "futam" (sztadion) 185 m;
   a "szombatnapi járóföld" kb. 900 m volt.
4. Súlyok: 1 gera megfelelt 1/20 siklusnak = 0,818 g,
   1 beka megfelelt 1/2 siklusnak = 8,185 g,
   1 siklus megfelelt 2 bekának = 16,37 g,
   1 mina megfelelt 50 siklusnak = 818 g,
   1 talentum megfelelt 60 minának = 49,11 kg.

MÉSA (uzsora, nyereség; menedék, segítség, szabadítás, megváltás, szabadság; erősség).

1. Határhely Arábia déli részén (1Móz 10,30).
2. Moáb királya Aháb (1) és Jórám (2) idejében (2Kir 3,4).
3. Benjáminita férfi, Saharáim fia (1Krón 8,9).
4. Káleb (2) fia, Hecron unokája (1Krón 2,42).

MESE.

Elbeszélés, amelyben állatok, sőt élettelen tárgyak is szerepelnek, és ember módra beszélnek. Az ÓSZ-ben két mese található (Bír 9,7-15és 2Kir 14,9), noha maga a fogalom nincs megnevezve. Az ÚSZ-ben ennek a fogalomnak a jelentése: kigondolt, nem igaz, valószínűtlen vagy hihetetlen történet (1Tim 4,7; 2Tim 4,4; 2Pt 1,16).

MÉSEK (nagy; szerzemény, birtok; kivonulás; időtartam, hosszú).

1. Jáfet fia (1Móz 10,2; 1Krón 1,5).
2. Jáfettől származó nép neve (Ez 37,13; 38-39).
3. Néptörzs Kédár közelében (Zsolt 120,5).
4. Sém unokája (1Krón 1,17); az 1Móz 10,23-ban: "Más".

MESELÉMIA (Jahve megfizet, megjutalmaz; az Úr ismét megenged, Isten által helyreállított; akit az Úr barátjának tekint).

Ajtónálló lévita Dávid idejében (1Krón 9,21; 26,1.29), az 1Krón 26,14-ben: "Selémiás" (1).

MESÉZABÉEL (Isten megszabadít, megvált, Isten által megszabadított).

Jeruzsálem kőfalát javító Mesullám (13) nagyatyja (Neh 3,4).

MESÉZABEL (értelmezése mint: Mesézabéel).

1. Főember, aki Nehémiással együtt megpecsételte a szövetséget (Neh 10,21).
2. Férfi Júda törzséből, Zérah (1) nemzetségéből (Neh 11,24).

MÉSILLÉMIT.

Lásd: MESILLÉMÓT (1).

MESILLÉMÓT (újra megengedett, megfizetés, megjutalmazás; Isten barátai).

1. Pap, Immér (1) fia (Neh 11,13); 1Krón 9,12-ben: "Mésillémit".
2. Efraimita férfi, Berekiás (4) atyja (2Krón 28,12).

MESOBÁB (visszahozott, helyreállított, hazatért).

Főember Simeon törzséből Ezékiás (1) idejében (1Krón 4,34).

MÉSÓBÁJA (Jahve oszlopa, Isten előőrsei; az Úr által ültetett).

Ismeretlen helység (1Krón 11,47), Dávid három hősének származási helye.

MESSIÁS.

A héber "mássiáh" és a görög "christos" alapjelentése: "a felkent"; az ÓSZ-ben a fogalmat prófétákra, papokra és királyokra alkalmazták, akiket szent olajjal iktattak be tisztségükbe (felkenetés); "az Úrnak felkentje" és az ennek megfelelő egyéb kifejezéseket nem a Messiásra használták, hanem a "Dávid nemzetségéből való király"-ra, aki Jeruzsálemben uralkodik, és akit isten megbízásából a főpap kent fel. A Messiás cím, mint Izráel eszkatologikus királyának megjelölése, Dán 9,25-26-ot kivéve, az ÓSZ-ben nem fordul elő; ebben a jelentésében csak az ÚSZ-ben találjuk, ahol csaknem kizárólag "Krisztus"-nak nevezik. Az ÓSZ úgy írja le a Messiást, mint aki véget vet minden bűnnek és harcnak, megvalósítja az egész világra kiterjedő igazságos uralmat, és halála által, mint helyettes engesztelő áldozat által megszerzi minden Benne hívő bűnösnek az üdvösséget. Az ÚSZ-i Messiás-fogalom közvetlenül az ÓSZ-i tanításból folyik; a Názáreti Jézus a Messiás; Ő Maga annak mondja magát, és a tanítványai annak ismerik el (Lk 4,18-19; ApCsel 4,27; 10,38).

MES(S)ULLÁM (kiengesztelődött, megbékített; békülékeny, kiengesztelési ajándék; bizalmas; Isten által pótolt).

1. Sáfán írnok nagyatyja (2Kir 22,3).
2. Zorobábel legidősebb fia (1Krón 3,19).
3. Családfő Gád törzséből II. Jeroboám idejében (1Krón 5,13).
4. Benjáminita férfi (1Krón 8,17).
5. Benjáminita, Sallu (1) atyja (1Krón 9,7; Neh 11,7).
6. Séfátja, (2) fia; a fogság után Jeruzsálemben élő benjáminita férfi (1Krón 9,8).
7. Főpap, Sádok (2) fia (1Krón 9,11); Neh 11,11).
   Az 1Krón 6,12-13és Ezsd 7,2-ben: "Sallum" (14).
8. Pap, Mésillémit fia (1Krón 9,12).
9. Zsidó családfő, aki Ezsdrással (3) tért vissza Babilonból (Ezsd 8,16).
10. Kéhátita lévita, Jósiás (1) idejében (2Krón 34,12).
11. Zsidó férfi, aki különösképpen azon volt, hogy az idegen feleségeket el kell bocsátani (Ezsd 10,15).
12. Zsidó férfi, aki elbocsátotta idegen feleségét (Ezsd 10,29).
13. Berekiás (5) fia, segített Jeruzsálem falainak felépítésénél (Neh 3,4.30; 6,18).
14. Beszódia fia, Jeruzsálem kapuját javította (Neh 3,6).
15. Pap, aki segített Ezsdrásnak a törvény felolvasásakor (Neh 8,4).
16. Pap, aki Nehémiással (3) együtt megpecsételte a szövetséget (Neh 10,7).
17. Főember, aki megpecsételte a szövetséget (Neh 10,20).
18. Papi elöljárók Jójada (4) főpap idejében (Neh 12,13.16).
19. Júdabeli főember Jeruzsálem falainak felszentelésekor (Neh 12,33).
20. Ajtónálló lévita a fogság után (Neh 12,25).

MESTERSÉGEK, FOGLALKOZÁSOK, HIVATÁSOK.

"Vének" (elöljárók) (Zsolt 105,22); gyógyszerész; orvos; pék; borbély; paraszt (földműves); hivatalnok; koldus; könyvmásoló; szolga; színesfestő; halász; kertész (Jn 20,15); tímár; bírósági szolga; római lictorok, kormányzati tisztviselők, az államkormányzat végrehajtó szervei (ApCsel 16,38-39); nyájtulajdonosok; uralkodók; pásztorok; vadász; udvarmester - az a tisztviselő, aki valamely magas állású személyiség személyi szükségleteivel és érdekeivel törődik; matróz (tengerész); kőműves; pohárnok (1Móz 40,9kk.); zenész; pátriárka; ápolónő; szántó; pap; prédikátor; próféta (prófétanő); rabbi - a zsidó törvény tanítója; rabló; tanácsadó; jogtudós (ApCsel 5,34.40); énekes; kenetkészítő (női mesterség) (1Sám 8,13); néző; írnok; ezüstműves; rabszolga; katona; szövő; juhpásztor; juhnyíró; kincstartó vagy kamarás; titkár; írástudó (Mt 22,35; Lk 7,30); iskolai tanító; városi elöljáró; fazekas; ajtónálló; árus(nő) (ApCsel 16,14); intéző; éjjeli őr; jövendőmondó (aki Isten parancsa ellenére jövendőt mond); ruhafestő (vagy fehérítő 2Kir 18,17; Ézs 7,3); takács; varázsló; sátorkészítő; ács; vámszedő (a római megszállók számára szedte az adót és a vámot); nevelő-mester; kézműves, aki különböző anyagokkal dolgozott, mint asztalos, kovács aranyműves, rézműves stb. (1Móz 4,22; Ézs 3,3).

MÉSULLÉMET (barátnő, békülékeny, békességet szerető; a megvédett).

Manassé (3) király felesége és Amon (1) király anyja (2Kir 21,19).

METSZŐKÉS.

Görbe kés, a szőlő megmetszésére és a fürtök leszüretelésére (Ézs 2,4).

METUSÁEL (Isten embere, Isten hőse; halál után vágyó).

Kain leszármazottja, Lámek (1) atyja (1Móz 4,18).

METUSÉLÁH (hajítólövedékes férfi, a kard férfia; a magzat férfia).

Énók fia, Lámek (2) atyja, 969 évig élt (1Móz 5,21-27).

MEUNIM.

Lásd: MAONITÁK.

MÉZ.

Palesztinában igen elterjedt élelmiszer (2Sám 17,29); előfordul sziklahasadékokban (5Móz 32,13; Zsolt 81,17) és a földön (1Sám 14,25-27).
Kellemes dolgok jelzője is (Énekek 4,11; 5,1; Péld 5,3; 16,24; Ez 3,3).

MÉZAHÁB (aranyvíz, a csillogó, a fénylő eredete).

Mehetábéel (1) nagyatyja (1Móz 36,39; 1Krón 1,50).

MÉZESPOGÁCSA.

Vékony, ostyaszerű sütemény (2Móz 16,31).

MEZÍTELEN.

A szónak a Bibliában különböző jelentései vannak:

1. ruhátlan (1Móz 2,25; 3,7-11);
2. szegényesen vagy hiányosan öltözött (Jób 22,6);
3. felsőruha nélkül való (Jn 21,7);
4. gyakran jelképezi ez a szó a szellemi szegénységet (Jel 3,17).

MEZOPOTÁMIA (folyóköz, a középső folyó vidéke; a két folyó felvidéke).

Az Eufrátesz és a Tigris közti vidék, amelyet héberül Arámnak, Arám-Neharaimnak vagy Padan-Arámnak neveznek; szinte teljesen megegyezik a mai Irak területével (1Móz 24,10; 5Móz 23,4; Bír 3,8-11; 1Krón 19,6; ApCsel 2,8; 7,2).

MEZŐ.

A Biblia szerint a mezők általában nem voltak elkerítve, hanem határkő választotta el őket a szomszédétól. "Moáb mezeje" egy Moáb területén lévő hely neve (1Móz 36,35).

MEZŐGAZDASÁG.

Kánaán földjének elfoglalása után Izráel népének fő foglalkozása. Minden család kapott egy darab földet, amelyet pontosan körülhatároltak, s ezt a határt semmiképpen sem volt szabad elmozdítani (5Móz 19,14).
Ősszel szántottak, amikor a földet felpuhította az eső. A gabonát februárban vetették el; az aratás tavasszal kezdődött, és rendszerint páska ünnepétől pünkösdig tartott. A gabonát sarlóval vágták le; ügyeltek arra, hogy bőven maradjon szedegetni való a szegények számára (Ruth 2,2). A gabonát a szérűn csépelték ki, amely kerek, tálszerű, simára döngölt, mintegy 7,5 m vagy ennél nagyobb átmérőjű agyagos földfelület volt; az állatok cséplőszánkát húztak körbe-körbe a szérűn, hogy így verjék ki a magvakat a kalászokból. A kicsépelt magvak megtisztítása szórólapáttal történt, amellyel azokat a levegőbe szórták, s a szél a pelyvát elhordta (Zsolt 1,4). Azután megrostálták, hogy minden szennyeződéstől teljesen megtisztítsák. A legfontosabb gabonafajták a búza és az árpa voltak; de más gabonaféléket és főzelékeket is termeltek.

MIATYÁNK.

Lásd: ÚRI IMA.

MIBCÁR (erődítmény, vár; szüret; szakasz).

Ézsau leszármazottja, edomita fejedelem (1Móz 36,42).

MIBHÁR (a kiválasztott, a fénylő, a legjobb).

Géri fia, Dávid hőse (1Krón 11,38).

MIBSZÁM (jó illat, édes illat, kedves illat).

1. Izmáel (1) fia (1Móz 25,13; 1Krón 1,29).
2. Simeon (1) leszármazottja (1Krón 4,25).

MICÁR (kicsinység, jelentéktelen).

Hegy a Hermon közelében (Zsolt 42,7).

MICPA. (őrtorony, őrség, hegycsúcs).

Város Moábban (1Sám 22,3).

MICPE (toronyőrség, őrség; hegycsúcs).

1. Város Gileádban (Józs 13,26).
   Lásd még: RAMAT-MICPE.
2. Város Júdában (Józs 15,38).
3. Város Benjámin területén (Józs 18,26); az 1Sám 7,16és 10,17kk.-ben "Mispa" (4).

MICRÁIM (lezárás, bezárás, körülkerítés, beszűkülés, szorongatás, fogság).

1. Hám fia (1Móz 10,6.13; 1Krón 1,8.11); az egyiptomiak és Kánaán hámita törzsatyja.
2. Gyakori héber kifejezés Egyiptom megjelölésére.

MIDDIN (kiterjedés, távolság; bíróság területe).

Város Júda pusztájában, közvetlenül a Holt-tengertől nyugatra (Józs 15,61).

MIDIÁN, MIDIÁNITÁK (civódás, viszály, küzdelem; ítélőszékek, bírák).

1. Ábrahám fia, második feleségétől, Keturától (1Móz 25,2).
2. Az (1) alatti leszármazottai (Bír 7,13).

MIGDAL-ÉL (Isten tornya v. őrtornya).

Megerősített város Naftali területén (Józs 19,38).

MIGDAL-GAD (Gád tornya, végzet tornya, döntés tornya).

Város Júda területén, Hebrontól (1) mintegy 36 km-nyire nyugatra (Józs 15,37).

MIGDOL (torony, erődítmény, magaslat, kiemelkedő).

1. Az izráeliták szálláshelye a pusztai vándorlás alatt (2Móz 14,2; 4Móz 33,7).
2. Hely Egyiptomtól északra, ahol a zsidók közül sokan bálványimádást űztek (Jer 44,1-14; 46,14).

MIGRON (esés, szakadék, lejtő, szirt).

Város Benjámin területén (1Sám 14,2; Ézs 10,28).

MIHÁLY.

Lásd: MIKAÉL (10).

MIHÁVIMBELI (életadó, kunyhóban lakó).

Eliélnek (4), Dávid hősének mellékneve (1Krón 11,46).

MIJÁMIN (a boldogság felől, boldog; Isten jobbja felől).

1. Zsidó férfi, aki elvált idegen feleségétől (Ezsd 10,25).
2. Pap, aki Zorobábellel visszatért a fogságból (Neh 12,5); Neh 12,17-ben: "Minjámin" (2).
3. A 6. papi rend feje Dávid idejében (1Krón 24,9).
4. Pap, aki Nehémiással (3) együtt megpecsételte a szövetséget (Neh 10,7).

MIKA (ki olyan, mint Isten?).

1. Efraimita férfi, akinek anyja bálványképet készíttetett, és hozzá papot alkalmazott; a bálványt és a papot később Dán törzse ellopta (Bír 17-18).
2. Rúbenita férfi (1Krón 5,5).
3. Jónatán (2) unokája, Méfibóset (2) fia (2Sám 9,12; 1Krón 8,34-35; 9,40-41).
4. Lévita családfő Dávid idejében (1Krón 23,20; 24,24-25).
5. Jósiás (1) király egyik tisztjének, Abdonnak (4) az atyja (2Krón 34,20).
   A 2Kir 22,12-ben "Mikája" (1).
6. Lévita, aki Nehémiással (3) együtt megpecsételte a szövetséget (Neh 10,11).
7. Lévita, Mattánia (2) atyja (Neh 11,17; 1Krón 9,15).
8. Lévita, Mattánia (3) atyja (Neh 11,22).

MIKAÉL (kicsoda olyan, mint Isten?).

1. Szetur atyja (4Móz 13,14).
2. Két gádita, akik Básánban laktak (1Krón 5,13-14).
3. Lévita, Gerson nemzetségéből, Asáf (1) őse (1Krón 6,40).
4. Főember Issakár törzsében (1Krón 7,3).
5. Benjáminita férfi (1Krón 8,16).
6. Férfi Manassé törzséből, aki Siklágnál csatlakozott Dávidhoz (1Krón 12,20).
7. Omrinak (4), Issakár törzse fejedelmének atyja (1Krón 27,18).
8. Jósafát (4) fia (2Krón 21,2).
9. A fogságból hazatért Sefátia (4) fia (Ezsd 8,8).
10. Arkangyal: "Mihály" (Dán 10,13.21; 12,1; Júd 9).

MIKÁJA (ki olyan, mint Jahve?).

1. Jósiás (1) egyik tisztjének, Akbórnak (2) atyja (2Kir 22,12-14); a 2Krón 34,20-ban "Mika" (5).
2. Főember Júda törzsében, Jósafát (4) idejében (2Krón 17,7).
3. Nehémiás (3) korában élt egyik pap őse (Neh 12,35).
4. Kürtölő pap Jeruzsálem falainak felszentelésekor (Neh 12,41).
5. Lásd: MAÁKA (4) (2Krón 13,2).

MIKÁL (ki olyan, mint Isten?, patakocska, tökéletesség).

Mikáél rövidített formája; Saul (1) leánya és Dávid felesége; kigúnyolta Dávidot, amikor az a frigyláda előtt táncolt ennek Jeruzsálembe hozatalakor, s ezért gyermektelen maradt (1Sám 14,49; 18,20.27; 6,16-23; 1Krón 15,29).

MIKEÁS (ki olyan, mint Isten?).

1. Próféta, moreseti származású, Jótám (3), Aház és Ezékiás (1) király idejében jövendölt (Mik 1,1; Jer 26,18); a hasonló nevű könyv szerzője.
2. Jimla fia, próféta Aháb (1) idejében (2Krón 18,14; 1Kir 22,8).
3. Sáfánnak, az írnoknak unokája (Jer 36,11-13).

MIKEÁS KÖNYVE.

Az ún, kis próféták egyike, kb. Kr. e. 730 körül élt; megjövendölte Samária pusztulását, amely Kr. e. 722-ben be is következett; de sokat beszél Jeruzsálem bűneiről is Ezékiás (1) idejében, Kr. e. 700 körül. Felosztása:

1. Jeruzsálem és Samária pusztulásának megjövendölése (1-3);
2. végül áldás következik Sionra (4,1-8);
3. támadás és szabadulás Dávid nemzetségéből való uralkodó által (4,9-5,15);
4. fenyegető beszéd a nép ellen bűnei miatt (6,1-7,6);
5. végül jön a segítség Istentől (7,7-20).

MIKLÓT (botok, ágak; végzetek).

1. Benjáminita férfi (1Krón 8,32; 9,37-38).
2. Dávid 2. seregének elöljárója (1Krón 27,4).

MIKMÁS (elrejteti hely, kincs, menedék).

Hely Benjámin területén, mintegy 12 km-nyire Jeruzsálemtől északnyugatra; ott vezette győzelemre Jónatán (2) az izráelitákat a filiszteusok ellen (1Sám 13-14; Neh 11,31).

MIKMETAT (rejtekhely, leshely; elrejtett környék).

Helység Efraim és Manassé területének határán (Józs 16,6; 17,7).

MIKNÉJA (Jahve tulajdon, az Úr teremtménye; akit az Úr megszerzett).

Énekes és ajtónálló lévita Dávid idejében (1Krón 15,18.21).

MIKRI (megvásárolt, értékes; eladó; rész, tulajdon).

Benjáminita férfi (1Krón 9,8).

MIKTÁM.

Ismeretlen jelentésű szó (talán: emlékirat); hat zsoltár feliratában szerepel (16; 56-60).

MILALAI (Jahve szólt, ékesszóló; Jahve magasztos).

Énekes lévita Jeruzsálem falainak felszentelésekor (Neh 12,36).

MILÉTUS (tanács, sötét, bíborvörös; vörös vár).

Ión kikötőváros, Efézustól 54 km-nyire délre; évszázadokon át tengeri hatalom volt; Pál meglátogatta ezt a várost (ApCsel 20,15.17; 2Tim 4,20).

MILKA (tanács, tanácsolás; tanácsadónő; királynő).

1. Hárán (1) leánya, Náhor (2) felesége és Lót húga (1Móz 11,27-29).
2. Célofhád leánya (4Móz 26,33; 36,11-12; Józs 17,3-4).

MILKOM (királyotok).

A moábiták és ammoniták bálványa vagy királya (Jer 49,1.3); talán mindkettő. Lásd még: MOLOK.

MILLENNIUM.

Az ezeréves birodalom latin neve; a Jel 20,1-15-ből származik, ahol hatszor fordul elő ez a kifejezés; olyan időszakot jelez, amelyben Krisztus uralkodik a földön, miközben a Sátán meg van kötözve.

MILLÓ (teltség, feltöltés, sánc, bástya, tömör torony, terasz).

Kőből és földből készült gát.

1. Régi erődítmény Sikemben (3) vagy Sikem közelében (Bír 9,6.20).
   A 2Kir 12,20-ban: "Bét-Milló".
2. Feltöltött erődítmény, közvetlen északra Sion hegyétől (2Sám 5,9; 1Kir 9,15.24; 11,27).

MINA.

Lásd: MÉRTÉKEK ÉS SÚLYOK.

MINDENHATÓ.

Héberül "Saddai"; pontos jelentése nem ismeretes, gyakran található Isten megjelölésére az ÓSZ-ben (1Móz 17,1; 28,3; 43,14; 4Móz 24,4.16; Zsolt 68,15).

MINDENHATÓSÁG.

Isten lényegi ismertetőjele, amely kimondja: Ő mindent megtehet, amit elhatározott (Jób 42,2; Jer 32,17; Mt 19,26).

MINDENTUDÁS.

Isten lényegi ismertetőjele; Ő minden dologról tud, a múltban, a jelenben és a jövőben (Péld 15,11; Zsolt 147,5; Ézs 46,10).

MINDENÜTT JELENVALÓSÁG.

Isten lényegi ismertetőjele; Ő betölti az egész mindenséget, és ugyanabban az időben mindenütt jelen lehet, nincs meghatározott helyhez kötve (Zsolt 139; Jer 23,23-24; ApCsel 17,27-28).

MINJÁMIN (jobbról, a szerencsés oldalról).

1. Lévita Ezékiás (1) idejében (2Krón 31,15).
2. Papi család feje (Neh 12,17).
   A Neh 12,5-ben: "Mijámin" (2).
3. Kürtölő pap Jeruzsálem kőfalának felszentelésekor (Neh 12,41).

MINNIT (ajándékozott, osztályrészül jutott).

Ammonita város (Bír 11,33), ahonnan búzát szállítottak Tíruszba (Ez 27,17).

MIRA (kenet, balzsam, mirha).

Lícia kikötője (ApCsel 27,5).

MIRHA.

Lásd: NÖVÉNYEK.

MIRIÁM (keserűség, szomorúság; lázadó, ellenálló lény; zabolátlan, felkelés, lázadás; kövér, erős).

Az ÚSZ-ben: "Mária".

1. Mózes és Áron nőtestvére; megmentette a gyermek Mózes életét (2Móz 2,4.7-8), prófétanő (2Móz 15,20); helytelenítette Mózes házasságát (4Móz 12); Kádesben temették el (4Móz 20,1).
2. Férfi Júda törzséből (1Krón 4,17).

MIRMA (csalás, árulás).

Benjáminita férfi, Saharáim fia (1Krón 8,10).

MIRTUSZ.

Lásd: NÖVÉNYEK.

MISÁK (kicsoda Aku [a holdisten]? a király vendége).

Ezt a babiloni nevet kapta "Misáel" (3), Júda egyik fejedelmi ifja, Dániel (3) társa (Dán 1,3-7).

MISÁL (kérés, ima; szakadék, szurdok).

Lévitaváros Áser területén (Józs 19,26; 21,30); az 1Krón 6,74szerint "Másál".

MISÁEL.

Isten kihúz, megtisztít.

1. Mózes és Áron unokafivére (2Móz 6,22; 3Móz 10,4).
2. Az egyik férfi, aki a törvény felolvasásakor Ezsdrás mellett állt (Neh 8,4).
3. Királyi családból származó ifjú, akit Nabukodonozor Júdából fogságba vitt, Dániel (3) barátja (Dán 1,6-7; 3,19-30).
   Lásd még: MISÁK.

MISEÁM (gyorsaság, segítsége, támasza).

Benjáminita férfi, Elpaál fia (1Krón 8,12).

MISIA (egerek városa; utálat, undor).

Vidék Kisázsia északnyugati részén, amelyet az Égei-tenger, a Hellespontus, a Propontis, Bitínia, Frígia és Lídia határol; Kr. e. 133-ban került római uralom alá, és az Ázsia nevű római tartomány része lett; Pál ezen a vidéken is átment (ApCsel 16,7-8).

MISMA (amit hall az ember; értesülés, szóbeszéd, híresztelés).

1. Izmáel (1) fia (1Móz 25,14; 1Krón 1,30).
2. Simeon (1) leszármazottja (1Krón 4,25).

MISMANNA (kövérség, erő; kövér, erős, testes).

Gádita harcos, aki Dávidhoz csatlakozott (1Krón 12,10).

MISPA (őrtorony, hegycsúcs; őrség, őrhegy).

1. A héber nyelv általánosan elterjedt szava az "őrség"-re (2Krón 20,24; Ézs 21,8).
2. Kőrakás, amelyet Jákób a Lábánnal kötött szövetsége jeléül emelt; itt mondták el a "Mispa-áldást" (1Móz 31,44-49).
   Valószínűleg erről a helyről van szó a Bír 10,17-ben és a 11,29-ben ("Gileád Mispe").
3. Vidék, ill, völgy a Hermon tövében (Józs 11,3.8).
4. Lásd: MICPE (3).

MISRAITEUSOK (síkos helyről, lejtőről valók).

Nemzetség Kirját-Jeárimból (1Krón 2,53).

MISZPÁR (szám, számlálható; kevés, csekély; súly).

Zorobábellel Jeruzsálembe visszatért főember (Ezsd 2,2); a Neh 7,7-ben "Miszperet".

MISZPERET.

Lásd: MISZPÁR.

MISZREFÓT-MAJIM (olvasztó kunyhók a víz partján; üveghuta; forrásban levő víz).

Helység Szidón határán (Józs 11,8; 13,6).

MISZTÉRIUMVALLÁSOK.

Bizonyos bálványistenek tisztelete; ezeknél a kultuszoknál az egyént személyes beavatás által vették fel a vallási közösségbe; eközben titokzatos szokásaik voltak; a felvételi és kultikus rítusokról nem sokat tudunk, mert az újonnan felvetteknek ünnepélyesen meg kellett fogadniok, hogy avatatlanoknak nem árulnak el semmit belőle; de bizonyosnak látszik, hogy ezek a kultuszok valamiféle bűnnel, rituális tisztátalansággal, megtisztulással, és egy másik életre való előkészítéssel voltak kapcsolatban.

MITILÉNÉ (kagyló).

Lesbos szigetének fővárosa (ApCsel 20,14).

MITKA (édesség, kellemesség).

Izráel egyik szállása a pusztai vándorlás során (4Móz 33,28-29).

MITNIBELI.

Jósafátnak (5), Dávid hősének származására utal (1Krón 11,43).
Ismeretlen hely.

MITRA (SÜVEG).

Lásd: RUHÁZAT.

MITRAIZMUS.

Mitrás-kultusz, a perzsa napisten imádása, amely az első században igen elterjedt a Római birodalomban.

MITREDÁTES (Mitrástól kapott, a nap ajándéka).

1. Círus király kincstartója (Ezsd 1,8).
2. Samáriai perzsa tisztviselő, aki bevádolta a zsidókat Artaxerxes perzsa királynál (Ezsd 4,7).

MIZZÁ (szétfolyni, elcsüggedni; félelem, megrázkódtatás; öröm).

Ézsau unokája, edomita fejedelem (1Móz 36,13.17).

MNÁSON (megemlékezés, elgondolkozás).

Ciprusi keresztyén férfi, akinek háza volt Jeruzsálemben (ApCsel 21,16).

MOÁB (jóllakott, az atya leszármazottai; kívánság, atyja nemzette saját lányától).

1. Lót fia idősebb lányától (1Móz 19,37).
2. Moábtól származó nép, valamint annak országa a Jordántól keletre (4Móz 21,13-15); megtagadta Izráeltől, hogy Kánaán (2) felé vonultában átmenjen a földjén (Bír 11,17-18); megbízta Bálámot, hogy átkozza meg Izráelt (4Móz 22-24).
   Dávid leigázta a moábitákat (2Sám 8,2.12; 1Krón 18,2.11); a próféták ismételten megfeddték (Ézs 15-16; Jer 9,26; Ez 25,8-11; Ám 2,1; Zof 2,8-11); Ruth moábita nő volt (Ruth 1,4).

MOÁBITA KŐ.

Fekete emlékoszlop, 60×120 cm, amelyet Mesa, moábita király látott el felirattal, 24 sor írás moábita nyelven (amely gyakorlatilag a héber egyik nyelvjárása) a 2Kir 3-ban leírt történetet mondja el.

MOÁDIA (Jahve ünnepe; megbeszélt időpont; az Úr ideje).

Papi családfő (Neh 12,17).

MÓCA (kimenetel, készítmény; (Isten) az eredet).

Város Benjámin területén (Józs 18,26), pontos helye ismeretlen.

MÓF (a jó lakóhelye, jó lakás; teli; sír).

Lásd: NÓF.

MÓLÁDA (születés, nemzetség, származás, rokonság).

Város, mintegy 15 km-nyire Beérsebától, Simeonnak jutott osztályrészül (Józs 19,2; 1Krón 4,28; Neh 11,26).

MÓLEKET (uralkodónő, királynő).

Gileád (2) húga (1Krón 7,18).

MÓLID (Isten a teremtő, életet adó).

Férfi Júda törzséből (1Krón 2,29).

MOLOK (király, tanácsos).

Pogány bálványisten, "Milkom"-nak is nevezik, kiváltképp az ammoniták tisztelték, gyermekáldozat által. Az izráelitáknak ez a kultusz szigorúan meg volt tiltva (3Móz 18,21; 20,1-5). Salamon, pogány feleségei kedvéért kultuszhelyet rendezett be számára (1Kir 11,7). Manassé (3) a Hinnom völgyében szentélyt emeltetett Moloknak (2Krón 33,6), amelyet Jósiás (1) később lerombolt (2Kir 23,10). Ezt a bálványozást a próféták élesen elítélték (Jer 7,29-34; 19,1-13; Ez 29,26-39; Ám 5,26).

MOLY.

Lásd: ROVAROK.

MONOTEIZMIS.

Az a hit, hogy csak egyetlen Isten létezik; minden egyistenhívő vallás jellemzője.

MORDOKAI (Merodák tisztelője, tiszta mirtusz, aki balzsamot készít; Mars tisztelője).

A név Márduknak, a babiloni fő-bálványistennek a nevéből ered; Júda egyik főembere, aki Zorobábellel tért vissza a fogságból (Ezsd 2,2; Neh 7,7).

MORÉ (korai eső, tanító; termékeny; hajító, íjász; engedetlen, ellenálló).

1. Tölgyes Sikem (3) közelében (1Móz 12,6; 5Móz 11,30).
2. Domb Jezréel síkságán (Bír 7,1).

MORESETI.

Móreset lakója, Mikeás (1) próféta származási helye (Jer 26,18; Mik 1,1).

MÓRIJA (Jahve gondoskodni fog, Isten által kiválasztott, kiszemelt; Jahve megjelenése, az Úr alapítása).

Ezen a helyen, egy hegyen kellett volna Ábrahámnak feláldoznia egyetlen fiát, Izsákot (1Móz 22,2). Salamon Mórija hegyén építette fel templomát (2Krón 3,1).

MÓSA (kimenetel, eredet, készítmény).

1. Káleb (2) fia, Hecron unokája (1Krón 2,46).
2. Jónatán (2) leszármazottja (1Krón 8,36-37; 9,42-43).

MOSAKODÁS.

A bibliai országokban szükség volt a gyakori mosakodásra és fürdésre; evés előtt megmosták a kezüket, fárasztó út után a lábukat (1Móz 18,4; 2Móz 30,19.21; Bír 19,21).

MOSZÉRA (büntetés, fegyelmezés, figyelmeztetés; kötelék, bilincs).

Az izráeliták egyik szálláshelye a pusztai vándorlás során ("Moszérót"); (4Móz 33,30-31); itt halt meg Áron és itt temették el (5Móz 10,6).

MOSZÉRÓT.

Lásd: MOSZÉRA.

MOZAIK.

Kép vagy minta, amelyet úgy készítenek, hogy igen kicsiny márvány-, mészkő- vagy féldrágakő-darabokat gipszbe, vagy lágy habarcsba helyeznek, hogy ezáltal egy történetet kiábrázoljanak vagy valamilyen mintát kirajzoljanak.

MÓZES (a kihúzott, a vízből kihúzott, kimentett; kihúzó; gyermek).

Az izráeliták szabadítója egyiptomi szolgaságukból, vezér, törvényadó, államférfi, próféta. Életének dátumai szorosan összefüggnek az Egyiptomból való kivonulás eseményeinek időpontjával. A kivonulást egyes tudósok Kr. e. 1440 körüli időre, mások Kr. e. 1225 körülre teszik. Mózes Egyiptomban született, izráelita szülőktől, Lévi törzséből; megmenekült a biztos halálból; a fáraó leánya fiaként nevelte (2Móz 2,1-10); Megtanították az egyiptomiak minden bölcsességére (ApCsel 7,22); amikor egy egyiptomit megölt, Midiánba kellett menekülnie, ahol feleségül vette Jetró leányát, Cipporát (2Móz 2,11-25); 40 évvel később Isten Izráel vezetőjének hívta el (2Móz 3-4), kivezette az izráelitákat Egyiptomból és Sínai hegyénél Isten törvényét, a tízparancsolatot adta nekik (2Móz 5-25); a 40 évig tartó pusztai vándorlás alatt vezette Izráelt; Miriám (1) és Áron szembeszegültek vele (4Móz 12), ugyanígy Kóré (3), Dátán és Abirám (1) (4Móz 16); Méribánál (2) Mózes az engedetlenség vétkébe esett, ezért nem léphetett be az ígéret földjére (4Móz 20); Józsuét (1) nevezte ki utódjának (4Móz 27,12kk.); Nébó (2) hegyén halt meg (5Móz 34). Az ÚSZ Mózes 5 könyve szerzőjének nevezi, és Krisztushoz hasonlítja (ApCsel 3,22; Zsid 3).
Mózes könyveit lásd: GENESIS, EXODUS, LEVITICUS, NUMERI és DEUTERONOMIUM alatt.

MÓZES MENNYBEMENETELE.

Latinul: assumptio Mosis. Névtelen, zsidó eredetű apokaliptikus könyv, valószínűleg Kr. u. az 1. században íródott; jövendöléseket tartalmaz Izráel jövőjére nézve.

MÓZES TÖRVÉNYE.

Lásd: TÖRVÉNY.

MOZSÁR.

Tálszerű házieszköz kőből, amelyben gabonát vagy fűszert törtek apróra, mozsártörő segítségével (4Móz 11,8).

MUNKA.

A Biblia megbecsüli a munkát (Zsolt 128,2; Péld 21,25; 1Thessz 4,11); a munkásokat törvény védelmezte (5Móz 24,14); Isten teremtő művét a Biblia munkának nevezi (1Móz 2,2); a fáradságos munka a bűneset utáni átok következménye (1Móz 3,17-19).

MUPPIM (kígyók; sötétségek, homályos alkalmak).

Benjámin (1) fia vagy leszármazottja (1Móz 46,21), a 4Móz 26,39-ben "Sefufám".

MÚSI (kitérő, eltávolodó, visszahúzódó).

Mérári fia, a músiták törzsatyja (2Móz 6,19; 4Móz 3,20; 26,58; 1Krón 6,19.47; 23,21.23).

MUSTÁR.

Lásd: NÖVÉNYEK.

MUTLABBÉN.

Héber kifejezés a Zsolt 9 feliratából; pontos jelentése ismeretlen; talán "a fiú halála", vagy egy bizonyos dallam jelzése: "a Fiú halálára".

MŰVÉSZET.

A hat fő művészet: zene, tánc, építészet, szobrászat, festészet és költészet. Feloszthatjuk őket térbeli (építészet, szobrászat, festészet) és időbeli művészetekre (zene, költészet), míg a táncot mindkét csoporthoz sorolhatjuk. A második parancsolat mindenféle ábrázoló művészetet megtiltott (2Móz 20,4), ezért a festészet és szobrászat Izráelben úgyszólván teljesen ismeretlen volt. A nagyobb épületek kivitelezésében föníciai kézművesek és ércművesek segítettek Izráelnek. A táncot gyakorolták; a zene is magas fokot ért el; Izráel költészete az egész óko