LAÁDA (rend, vezetés, meghatározott idő, ünnepi idő).

Férfi Júda törzséből (1Krón 4,21).

LAADÁN (rendező, rendezett; ünnepélyes; ünnepen született).

1. Józsué (1) őse (1Krón 7,26).
2. Lévita Dávid idejében (1Krón 23,7-9; 26,21).

LÁB.

Az ember és állat helyváltoztatására szolgáló testrész, valamely bútor vagy eszköz része is. A rézmedence alapját is így nevezi az Írás (2Móz 30,18).

LÁBÁN (fehér; ragyogó, sugárzó; pompás).

1. Ábrahám testvérének, Náhornak (2) unokája, Rebeka testvére (1Móz 24,29); Háránban (3) lakott. Két leányát, Ráhelt és Leát Jákóbhoz (1) adta feleségül (1Móz 29).
2. Hely Moáb (2) síkságán (5Móz 1,1).

LÁBPEREC.

Ékszer, melyet az asszonyok a bokájukon viseltek.

LÁBVÉRT.

Lásd: FEGYVEREK.

LÁBZSÁMOLY.

Szó szerint támasz a láb részére (2Krón 9,18); képletesen az ellenség leigázásának jele (Zsolt 110,1; Ézs 66,1; Mt 5,35).

LÁDA.

Isten ládájának is nevezték, a templom állandó karbantartására szolgáló pénzt tartották benne, amelyet ajándékként hoztak fel (2Kir 12,9-15; 2Krón 24,8.10-11).

LÁÉL (Istenhez tartozó; Istené, Isten felé, Istennek szentelt).

Lévita Gerson nemzetségéből (4Móz 3,24).

LAHÁD (menet, elnyomás, sötétbőrű; lassú, rest).

Férfi Júda törzséből (1Krón 4,2).

LAHAI-RÓI (az élő kútja; aki engem néz v. utánam nézett; a néző élő Isten kútja).

Kút a pusztában, a Súrba (1) vezető út mentén; Hágár itt fordult vissza, mikor Sára elől menekült (1Móz 16,7.14). Később Izsák lakott ott (1Móz 24,62; 25,11).

LAHMÁSZ (erőszakkal).

Város Júdában (Józs 15,40).

LÁHMI (harcos; az én kenyerem).

Góliát fivére (1Krón 20,5).

LAIS (oroszlán, az erős, erődítmény, biztonság).

1. Város Jordán völgyének felső részében; a Dán-törzsbeliek "Dán"-nak (1) nevezték el (Bír 18,7.14.27.29); Józs 19,47: "Lesem"-nek, Ézs 10,30: "Laisa"-nak nevezi.
2. Pálti (2) atyja (1Sám 25,44; 2Sám 3,15).

LAISA.

Lásd: LAIS (1).

LAJTORJA.

Lásd: LÉTRA.

LÁKIS (domb, magaslat; legyőzhetetlen).

Régi kánaánita királyi város és határerődítmény Júdában, amely Jeruzsálemtől 40 km-nyire délnyugatra egy stratégiailag fontos völgyet tartott ellenőrzés alatt; Józsué (1) bevette a várost (Józs 10,31-33; 5Móz 7,2); Kr. e. 1230-ban felégették; Roboám megerősítette a várost (2Krón 11,9); Sénahérib Kr. e. 701-ben ostrom alá vette (2Krón 32,9); Nabukodonozor Jeruzsálemmel egyidőben lerombolta (2Kir 24-25; Jer 34,7); a babiloni fogság után újra benépesült (Neh 11,30); a Jeremiás (1) idejéből származó "Lákis-levelek" (agyagtáblák) sok mindent elmondanak a városról.

LAKKUM (a bejáratot elzáró, járhatatlan (út), torlasz; megerősítés).

Naftali területén; pontos helye ismeretlen (Józs 19,33).

LÁMEK (erős ifjú, harcos, győztes, hatalmas).

1. Metusáel fia, Kain leszármazottja (1Móz 4,18-24); fiai: Jábál, Jubál és Tubálkain, leánya: Nahama.
2. Metuséláh fia, Sét (1) leszármazottja (1Móz 5,25-31), Nóé atyja.

LÁMPA.

A régészek sok különféle fajtájú és alakú lámpát fedeztek fel; a legtöbb lámpást olajjal táplálták és kanócuk volt; az ókorban gyertyák nem léteztek, tehát nem voltak mai értelemben vett gyertyatartók sem; a szentek szentjében és a templomban a lámpások aranyból voltak (2Móz 25,31-40; 37,17-24) és olívaolajat égettek bennük (2Móz 27,20); a lámpa gyakran jelképes értelemben is előfordul: Isten Igéjére (Zsolt 119,105), Isten vezetésére (2Sám 22,29) és Isten üdvösségére (Ézs 62,1).

LÁNC.

A nyaklánc a méltóság és előkelő tisztség jele volt (1Móz 41,42; Dán 5,7.16.29); láncokkal díszítették a szent sátort (2Móz 28,14.22; 39,15.17-18); a lánc a fogság kifejezője és jelképe (Zsolt 68,7; 149,8; Ézs 45,14); átvitt értelemben az elnyomást jelenti (JSir 3,7; Zsolt 149,8).

LÁNDZSA.

Lásd: FEGYVEREK.

LANT.

Lásd: HANGSZEREK.

LAODICEA (népjog, a nép igazsága; népítélet).

Város Kisázsiában, Lykus völgyében, melyet II. Antiochus alapított (uralk.: Kr. e. 261-246); virágzó kereskedőváros (Kol 2,1; 4,15; Jel 1,11); az itteni gyülekezetet az Úr keményen megdorgálta hitbeli langyossága és határozatlansága miatt (Jel 3,14-22).

LAODICEABELIEKHEZ ÍRT LEVÉL.

Pál említi a Kol 4,16-ban; ez lehet egy elveszett levél, lehet, hogy azonos az Efézusiakhoz írt levéllel; fennmaradt egy apokrif Laodiceai-levél, mely 20 versből áll.

LAPÁT.

Eszköz, amellyel a papok az oltárról eltávolították a hamut (2Móz 27,3); használták egészségügyi célra (5Móz 23,13) és a gabona rostálására is (Ézs 30,24); valamint átvitt értelemben (Mt 3,12).

LAPPIDÓT (fáklyák, lámpák, villámok).

Debora (2) prófétanő és bírónő férje (Bír 4,4).

LÁSEA (nyers, vad; sűrű bozótú).

Kikötőváros Kréta szigetének déli partján (ApCsel 27,8).

LASSÁRON (Sáron síksága).

Kánaánita királyi város (Józs 12,18).

LATIN.

A rómaiak nyelve (Jn 19,20).

LÁTOMÁS.

Belső látás, álom vagy más, közvetlenül nem érzékelhető események által; a Biblia legtöbb látomásában Isten szól az emberhez; kivált érvényes ez a prófétákra (1Móz 15,1; 46,2; Ez 1,1; Ám 7,1; Jóel 2,28; Dán 4,2).

LÁZ.

Lásd: BETEGSÉGEK.

LÁZÁR (Isten megsegített, az én Istenem segítség; Isten a segítő).

1. Mária (4) és Márta fivére, akit Jézus feltámasztott a halálból, Betániában lakott (Jn 11,1-12,19).
2. Jézus egyik történetének koldusa, akit halála után az angyalok Ábrahám kebelébe vittek (Lk 16,19-31).

LEA (vadtehén, fáradt, kifáradt, bágyadt; aki hiába fáradozik).

Lábán idősebbik leánya, Jákób (1) első felesége (1Móz 29,21-30).

LEÁNY.

Ez a szó különféle jelentésekben fordul elő a Bibliában, mind személyekkel, mind dolgokkal kapcsolatban, s közben a rokoni kapcsolatnak vagy a nemnek gyakran semmiféle szerepe sincs.

1. Leányutód (1Móz 11,29; 24,28).
2. Általában a nő (1Móz 28,6; 4Móz 25,1).
3. Az igaz Isten imádója (Zsolt 45,10kk.; Ézs 62,11; Mt 21,5; Jn 12,15).
4. Város (Ézs 37,22).
5. Egy város polgára (Zak 2,10).

LEBAÓT (nőstény oroszlánok).

Város Júda déli részén (Józs 15,32), a Józs 19,6"Bét-Lebaót"-nak, az 1Krón 4,31"Bét-Biri"-nek nevezi.

LEBÁNA (a fehér; világosság; a hold).

Fogságból hazatért templomszolgák törzsatyja (Ezsd 2,45; Neh 7,48).

LEBBEUS (kedves gyermek, szívélyes, értelmes férfi).

Lásd: JÚDÁS (3).

LEBONA (tömjén).

Város Bételtől (1) északra, Siló (I) és Sikem (3) közt (Bír 21,19).

LÉGIÓ.

1. A római hadsereg legnagyobb egysége, 6000 főnyi gyalogságot és 300 főnyi lovasságot, valamint segédcsapatokat foglalt magában.
2. Igen nagyszámú (Mt 26,53; Mk 5,9).

LEGYEK.

Lásd: ROVAROK.

LEHÁBIAK (lángok, lángvörös, rőt).

Micráim (1) harmadik fiának leszármazottai (1Móz 10,13), tőle származnak a líbiaiak (Ez 30,5; 38,5).

LEHI (állkapocs, pofa).

Az a hely, ahol Sámson egy szamárállkapoccsal agyonvert ezer filiszteust (Bír 15,9.15).

LÉKA (járás, utazás; függelék, ráadás).

Ér (2) fia, Júda leszármazottja (1Krón 4,21).

LÉLEK.

Az emberi személyiségnek az a része, amely - testi és földi dolgokhoz való viszonyulásában - nem test; az ember halhatatlan része (Mt 10,28).

LELKES ÁLLAT.

Szimbólikus alak, valószínűleg a "kerub"-bal azonos (Ez 1,5-22; 3,13; Jel 4,6-9).
A Jelenések könyvének "lelkes állat"-a valamelyest eltér Ezékiel látomásától. Új fordítása: élőlény.

LELKIISMERET.

Annak tudata, hogy valamely cselekedetünk megfelel vagy ellene van a jó és a rossz normájának (ApCsel 23,1; Róm 2,14-15; 1Kor 8,10; 1Tim 1,5; Zsid 13,18).
Az ÚSZ hangsúlyozza annak szükségességét, hogy Isten előtt mindig jó legyen a lelkiismeretünk. A végső mérték mindenesetre a Szent Szellem, Aki egyedül képes arra, hogy a bűnöket feltárja, és mint olyanokat felismerhetővé tegye. Csak a Szent Szellem által felébresztett lelkiismeret tudja a bűnt bűnnek felismerni.

LEMUÉL (Istennek szentelt; Istenhez tartozó; Isten felé).

Király, akinek nevével csak a Péld 31,2-9-ben találkozunk. Anyja tanította az ott felsorolt bölcsességekre.

LEN.

Lásd: NÖVÉNYEK.

LENCSE.

Lásd: NÖVÉNYEK.

LEPRA (POKLOSSÁG).

Lásd: BETEGSÉGEK.

LÉSA (hasadék, repedés; előtörő).

Helység Sodoma és Gomora közelében, pontos helye ismeretlen (1Móz 10,19).

LESEM.

Lásd: LAIS (1) és DÁN (1).

LÉTRA (LAJTORJA).

Csak az 1Móz 28,12említi, ahol Jákób álmában égig érő létrát látott.

LETUSIAK (kalapács, a kalapácsosok, ütők).

Dédántól (2) származó néptörzs Arábiában (1Móz 25,3).

LEUMMIAK (népek, nemzetek, néptömeg, közönséges nép).

Dédántól (2) származó arab törzs (1Móz 25,3).

LEVÉL.

A zöld levelek az egészséget és fejlődést, a száraz levelek a hanyatlást és pusztulást jelképezik (Zsolt 1,3; Péld 11,28; Jób 13,25; Ézs 1,30).

LEVELEK (APOSTOLI).

Az ÚSZ-i 21 levél főként hit- és tantételeket, továbbá intéseket tartalmaz. Felosztják páli és általános vagy közönséges (katolikus) levelekre. Nem valamennyi levél maradt ránk, amelyet az apostolok írtak (1Kor 5,9; Kol 4,16).

LÉVI (körülfont, hordozott, ragaszkodás, csatlakozás, szövetség; egyesült, hozzátett, ragaszkodó).

1. Jákób harmadik fia Leától (1Móz 29,34; 35,23), bosszút állt Sekemen, aki húgát, Dinát megszeplősítette (1Móz 34).
2. Jézus két őse (Lk 3,24.29).
3. "Máté" neve, mielőtt Jézus tanítványa lett volna (Mk 2,14; Lk 5,27.29).

LEVIATÁN (a megforduló, tekeredő; kanyargós).

Nem tudjuk bizonyosan, milyen állatot jelöl ez a név (Jób 3,8; 41,1; Ézs 27,1). Egyesek a krokodilra gondolnak. A Zsolt 104,26szerint a cethal.

LÉVITÁK.

Lévi (1) leszármazottai. Lévinek három fia volt: Gerson, Kehát és Mérári (1Móz 46,11; 2Móz 6,16; 1Krón 6,1).
A léviták lettek a többi törzs elsőszülött férfiainak helyettesei az Isten előtti dolgokban és szolgálatokban (4Móz 3,11-13; 8,16). Három csoportjuk volt, meghatározott feladatokkal. Áronnak és fiainak volt a legmagasabb rangjuk; tulajdonképpeni értelemben csak ők voltak papok. Rangsorban utánuk következett a többi kehátita lévita (lásd ott is), akik nem származtak Áron családjából; ezek gondjára volt bízva a szent sátor, minden tartozékával (4Móz 3,27-31). A legalacsonyabb rangú csoport magában foglalta mindazokat, akik Gerson és Mérári családjából származtak. Ők végezték a templom körüli alantasabb szolgálatokat (4Móz 3,21-26.33-37); papok azok a léviták voltak, akik Áron családjából származtak, de nem minden lévita volt szükségképpen pap is; a léviták nem kaptak földet osztályrészül, csupán 48 várost lakóhelyül (4Móz 35). Eltartásukra a tized szolgált (3Móz 27,30-33; 4Móz 18,21-24).

LEVITICUS.

Mózes harmadik könyvének latin neve. Szerzője Mózes. Ez a könyv leírja a papok és léviták kötelességeit. A hangsúly Isten szentségén van, és hogy csak ennek megfelelő módon lehet közelíteni Hozzá. Felosztása:

1. égőáldozatok és egyéb áldozatok (1-7);
2. a papok kötelességei (8-10);
3. tisztasági és szentségtörvények (11-22);
4. ünnepek (23-24);
5. ígéretek és figyelmeztetések (25-27).

LIBANON (a fehér, fehér hegy).

Hegyvonulat, amely 150 km-nyi hosszúságban húzódik északkeleti irányban a szíriai tengerpart mentén, Tírusztól Arvadig; ezenkívül a róla elnevezett ország; tőle keletre húzódik Antilibanon, amelynek néhány csúcsa, pl. a Hermon (2815 m) csaknem 3000 m magasra nyúlik; az Antilibanon déli csücske képezte Palesztina északi határát; sűrű erdők borították, különösen híres cédrusfáiról, ezekről a hatalmas, tűlevelű fákról (Bír 9,15; 1Kir 5,6).

LIBIA (szomjas, száraz föld).

Észak-Afrika Egyiptomtól nyugatra levő részének régi görög neve (Ez 30,5; Náh 3,9; ApCsel 2,10).

LIBNA (világosság, tisztaság, a fehér, fehérvár).

1. Izráel népének táborhelye a pusztai vándorlás során, pontos fekvése nem ismeretes (4Móz 33,20-21).
2. Kánaánita királyi város Júda síkságán, Lákis közelében, amelyet Józsué elfoglalt (Józs 10,29-32; 21,13; 1Krón 6,57; Ézs 37,8).

LIBNI (fehér, fényes).

1. Gerson fia, Lévi (1) unokája (2Móz 6,17; 4Móz 3,18.21; 1Krón 6,17.20).
2. Lévita, Mérári unokája (1Krón 6,29).

LIBNITÁK.

Libni (1) leszármazottai (4Móz 3,21; 26,58).

LICIA (világosság istene, világosság földje; nőstény farkas).

Tartomány Kisázsia délnyugati részén (ApCsel 27,5).

LIDDA (viszály, születés, szülőváros).

Város, mintegy 45 km-nyire északnyugatra Jeruzsálemtől, Péter itt gyógyította meg Tábitát (ApCsel 9,32-38). Az ÓSZ-ben: "Lód".

LÍDIA (lídiabeli; születés; Istentől született).

Az első asszony, akit Európában Pál megnyert az evangéliumnak; Filippiben lakott; bíborfestékkel kereskedett; Pál a házában szállt meg (ApCsel 16,14-15.40).

LIKAÓNIA (nőstényfarkas, farkasok földje).

Vidék Kisázsia központi síkságán, a Taurusz-hegységtől északra (ApCsel 14,6.11).

LIKHI (tanulságos, tanult; ismeretekben gazdag; az Úr a tanítás).

Férfi Manassé (2) törzséből (1Krón 7,19).

LILIOM.

Lásd: NÖVÉNYEK.

LINUS (len, háló, zsinór, kanóc, fonal).

Pál római barátja (2Tim 4,21).

LÍRA.

Lásd: HANGSZEREK.

LISÁNIÁS (a fájdalom, szomorúság feloldója, a gondok összetörője).

Abiléné negyedes fejedelme Jézus idejében (Lk 3,1).

LISIÁS.

Lásd: KLAUDIUS LISIÁS.

LISTRA (feloldó város).

Város Likaóniában (ApCsel 14,6-21; 2Tim 3,11).

LISZT.

Táplálékul és áldozat bemutatására szolgáló gabonaőrlemény (1Móz 18,6; 3Móz 2,1; Bír 6,19); rendszerint búzából, rozsból vagy árpából készült.

LÓ.

Ázsia középső részén legkevesebb 4000 éve tenyésztenek lovakat. Isten figyelmeztette az izráelitákat, hogy a harcban ne bízzanak lovaik nagy számában. Kiváltképp Salamon volt engedetlen Isten iránt, és megsokszorozta a lovak számát. Többnyire hadakozásnál használták, de földművelésnél is (Ézs 28,24-29), bálványáldozatul (2Kir 23,11) és lovaglásra (2Kir 9,17-20).

LÓ-AMMI (nem népem).

Hóseás (1) próféta harmadik gyermekének jelképes neve (Hós 1,9; 2,22).

LÓD (viszály, civódás, születés, szülőhely).

Város Benjámin területén (1Krón 8,12; Ezsd 2,33). Az ÚSZ-i "Lidda".

LÓDARÁZS.

Lásd: ROVAROK.

LÓ-DEBÁR (legelő nélkül, szó nélkül, nem Ige, parancs nélkül; értéktelen, semmi).

Város Gileád (1) területén, a Jordántól keletre (2Sám 9,4-5; 17,27).

LOGION-OK.

Görög kifejezés Jézus olyan beszédeinek jelölésére, amelyek nincsenek feljegyezve az ÚSZ-ben, pl. az ún. "Tamás-evangéliumá"-ban, amelyet csak 1945-ben találtak meg.

LOGOS.

Filozófiai és teológiai fogalom, amelyet "Igé"-vel fordítanak, és olyan dinamikus értelmi-elvet jelent, amely áthatja ezt a világot, és eszközül szolgál Isten és az ember közti közösséghez; az ÚSZ-ben csaknem kizárólag a János evangéliumában és a jánosi iratokban fordul elő (Jn 1,1kk; 1Jn 1,1; Jel 19,13).

LOIS (jobb, kellemesebb, tetszetősebb).

Timóteus nagyanyja (2Tim 1,5).

LOMBSÁTOR.

Alkalmi védett hely lombokból (1Móz 33,17; 3Móz 23,42; Jób 27,18).

LOMBSÁTOR ÜNNEPE (SÁTOROS ÜNNEP).

Lásd: ÜNNEPEK.

LÓ-RUHÁMÁ (akinek nem kegyelmeznek).

Ezt a nevet kellett Hóseás (1) prófétának a leánya számára adnia (Hós 1,6.8; 2,22), hogy ezzel kiábrázolja Istennek a népéhez való viszonyát.

LÓT (lepel, fátyol, takaró; elrejtettség; sötét színű; égés).

Hárán (1) fia, Ábrahám unokaöccse (1Móz 11,31; 12,5); Ábrahámmal együtt költözött Kánaánba (2) (1Móz 11,27-32; 12,4; 13,1); Sodoma közelében telepedett le (1Móz 13,5-13); Ábrahám mentette meg a fogságból (1Móz 14,1-16); elhagyta Sodomát a pusztulás előtt (1Móz 19); a moábiták és ammoniták őse (1Móz 19,36-38).

LÓTÁN (lepel, betakarás, beburkolt; valaki, aki elrejt).

A hóreus Széir (1) fia (1Móz 36,20.22.29).

LOVAK KAPUJA.

Jeruzsálem egyik kapuja (Neh 3,28; Jer 31,40).

LUCIFER.

Lásd: SÁTÁN.

LUCIUS (nappal született; a megvilágosított, a fénylő, sugárzó).

1. Cirénei férfi, tanító és próféta az antiókhiai (1) gyülekezetben (ApCsel 13,1).
2. Római keresztyén, Pál rokona (Róm 16,21).

LÚD, LÚDIAK (nép, polgár, születés, leszármazott; lídiabeli).

Az ókor egy vagy két népének a neve; Lúd a kisázsiai Lídiára utal (1Móz 10,22; 1Krón 1,17); a lúdiakat Micráim (1) utódainak is nevezik (1Móz 10,13).

LÚG.

Egyiptom sós tavai környékén talált mosó- és marószóda keveréke; szappanhoz hasonló mosószer készítésére használták (Jer 2,22; Mal 3,2).

LUHIT (sima sziklafal, kőtábla).

Város Moábban (2) (Ézs 15,5; Jer 48,5).

LUKÁCS EVANGÉLIUMA.

Az ÚSZ harmadik könyve; a hagyomány szerint szerzője Lukács, Pál szeretett orvosa és munkatársa (Kol 4,14); a ApCsel előszava mutatja, hogy a Lk ev. a ApCsel előtt keletkezett, kb. Kr. u. 58-60-ban; mindkét könyv egy szerző tollából való, erről tanúskodik a könyvek tartalma is; előszavában a szerző leszögezi, hogy minden felhasznált anyagot szemtanúktól kapott (1,2).
Felosztása:

1. Jézus gyermekkorának története, első nyilvános fellépéséig (1,1-4,13);
2. Jézus galileai munkássága (4,14-9,50);
3. útja Galileából Jeruzsálembe, megfeszíttetése és temetése (9,51-23,57);
4. feltámadása és megjelenései a tanítványoknak, valamint mennybemenetele (24,1-53).

LÚZ (elfordítani, kanyar, ív, süllyedő; mandulafa).

1. "Bétel" (1) régi neve (1Móz 18,19; 35,6; Józs 16,2; 18,13).
2. Hitteus város (Bír 1,26).