JA(H).

Isten nevének rövidített alakja összetett tulajdonnevekben, mint: JoJÁkim. ElJÁkim stb.

JAÁKOBA (sarokfogó, csaló).

Főember Simeon törzséből (1Krón 4,36).

JAALÁ (kőszáli kecske; magaslat; zerge; Jahve nyereség; felfelé emelkedő).

Salamon szolgája, akinek utódai hazatértek Babilonból (Ezsd 2,56).

JAAR (bozót, erdő, liget).

"Kirját-Jeárim" rövidített költői neve (Zsolt 132,6).

JAARÉSIA (Jahve táplál, Jahve gazdagítson meg!).

Férfi Benjámin törzséből (1Krón 8,27).

JAÁSIEL (Isten munkához lát, az én erőm Isten; Isten erőt ad).

1. Dávid hőse (1Krón 11,47).
2. Ábner fia, Benjámin törzsének fejedelme Dávid idejében (1Krón 27,21).

JAASZÁI (Jahve munkához lát, alkotó, cselekvő).

Zsidó férfi, aki elbocsátotta idegen feleségét (Ezsd 10,37).

JAAZÁNJA (Jahve meghallgat; hallgasson meg az Úr!).

1. Jeremiás (5) fia, rékábita (Jer 35,1-11).
2. Sáfán fia, förtelmes bálványimádást vezetett be a jeruzsálemi templomban (Ez 8,10-12).
3. Azzur (2) fia, Júda fejedelme, aki ellen Ezékielnek prófétálnia kellett (Ez 11,1-3).
4. Maakáti fia, segített Izmáelnek (4) Gedáliás (1) megölésében (2Kir 25,23); Jer 40,7-8: "Jazániá"-nak nevezi.

JAÁZER (Ő (Isten) segítséget nyújt).

Ammonita erődítmény Jordántól keletre, valószínűleg Hesbóntól 20 km-nyire északra; Gád törzsének jutott (Józs 13,24-25; Jer 38,42); később a léviták kapták meg (Józs 21,39).

JAÁZIJA (Jahve vigasztal, biztosan megerősít; Jahve erő).

Lévita Salamon idejében (1Krón 24,26-27).

JÁBÁL (folyam, vándor, nomád; mozgás; polgárrá fejlődő).

Lámek (1) fia, a nomádok törzsatyja (1Móz 4,20-22).

JABBÓK (folyékony, kiöntés, kiürítés; folyó).

A Jordán keleti mellékfolyója, mintegy félúton a Holt-tenger és a Genezáret-tó közt; Szihon és Óg királyságai közt a határt jelentette (1Móz 32,22; 4Móz 21,24; Józs 12,2).

JÁBES I. (száraz; sivatag).

1. Sallum (1) király atyja (2Kir 15,8-13).
2. Jábes-Gileád rövidített formája (1Krón 10,12; 1Sám 11,1).

JÁBES II. (héb.: Jabbéc) (fájdalmat okoz, megszomorít; magaslat).

1. Tekintélyes férfi Júda törzséből (1Krón 4,9).
2. Város Júdában (1Krón 2,55).

JÁBES-GILEÁD.

Város a Jordántól keletre, Bétsántól 15 km-nyire, Manassé törzsi területén (4Móz 32,33).
A város férfiait megölték, mert nem vettek részt a Mispában (4) tartott szent gyülekezésen (Bír 21,8-15); később ennek a városnak lakói temették el Saul (1) és Jónatán (2) holttestét, mert különösképpen hálára voltak irántuk kötelezve (1Sám 31,11-13).

JÁBIN (értelmes, belátó, képes különbséget tenni; áttekinti a dolgokat).

1. Hásor (1) királya, akit Józsué (1) legyőzött és megölt (Józs 11,1-10).
2. Hásor (1) későbbi királya, aki 20 évig zsarnokoskodott Izráel fölött, s akit Debora (2) és Bárák győzött le (Bír 4; 1Sám 12,9; Zsolt 83,10).

JABNE.

Lásd: JABNÉEL (1).

JABNÉEL (Isten felépítteti, Isten építménye).

1. Város Júda északi határán, Joppétól közvetlenül délre (Józs 15,11); a 2Krón 26,6"Jabné"-nak nevezi; később a várost Jaminának hívták.
2. Naftali területének határvárosa (Józs 19,33).

JÁCINT.

Drágakő (Jel 21,20).

JÁDA (jártas, hozzáértő, tapasztalt, ügyes; Isten tudja).

Júda törzséből való Onám (2) fia (1Krón 2,28.32).

JADDAI (szeretett, barát, kedvenc; az én kezem; Jahve vezet).

1. Zsidó férfi, aki elbocsátotta idegen feleségét (Ezsd 10,43).
2. Káleb (2) ágyasa (1Krón 2,47).

JADDUA (ismert, nagyon ismert, híres).

1. Főember, aki Nehémiással (3) együtt megpecsételte a szövetséget (Neh 10,21).
2. Jónatán (17) fia, főpap (Neh 12,11).

JÁDÓN (uralkodó, bíró).

Méronótbeli férfi, Jeruzsálem falainak építője (Neh 3,7).

JAÉKÁN (szomorú, szorongatott).

Gád leszármazottja (1Krón 5,13).

JÁFET (Isten megnagyobbít, nagy kiterjedés; kitágulás; szép, világos).

Nóé fia (1Móz 5,32; 6,10; 7,13; 10,21; 1Krón 1,4), hét fia volt (1Móz 10,2); Nóé kiváltképpen megáldotta (1Móz 9,27).

JÁFIA (fénylő; sugározni fog; fényt hoz elő).

1. Lákis királya, akit Józsué (1) megölt (Józs 10,3).
2. Dávid fia (2Sám 5,15; 1Krón 3,7; 14,6).
3. Város Zebulon határán (Józs 19,12).

JAFLÉT (Ő megszabadít, szabadító, megváltó; az Úr elengedi).

Férfi Áser törzséből (1Krón 7,32).

JAFLETEUSOK.

Néptörzs Efraim nyugati határvidékén (Józs 16,1-3).
Nem Jafléttől származnak.

JÁFÓ (szépség, kedves; dísz; magaslat).

Görögül "Joppé"-nak nevezik (Józs 19,46); régi, jól védhető város Palesztina tengerpartján, Jeruzsálemtől mintegy 52 km-nyire északnyugatra; Dán törzsének jutott osztályrészül; az Amarna-levelek is említik; Jeruzsálem tengeri kikötője. Itt támasztotta fel Péter Tábitát (Dorkást) a halálból (ApCsel 9,36kk.), és itt volt a látomása az égből alászálló edényről, telve tisztátalan állattal (ApCsel 10,1kk.; 11,5kk.); ma Jaffának nevezik.

JÁGUR (fogadó, lakás; ahol vándorként tartózkodik (az ember)).

Város Júda déli részén (Józs 15,21).

JAHÁC (szérű, sivatag, szárazság).

Helység Moábban, Arnontól északra, amelyet az izráeliták Szihon királyától vettek el (4Móz 21,23); Rúben törzsének jutott osztályrészül; később lévitaváros lett. Az 1Krón 6,78-ban: "Jahása".

JAHADÓ (egyesülés; ő egyedül).

Férfi Gád törzséből (1Krón 5,14).

JAHÁNAI (Jahve meghallgat, Jahve válaszolt).

Gád (1) fia (1Krón 5,11-12).

JAHARÉ-OREGIM (Ő megvilágosít; erdei szőnyeg).

Elhanán (1) atyja (2Sám 21,19); az 1Krón 20,5"Jáir"-nak (4) nevezi.

JAHÁSA.

Lásd: JAHÁC.

JAHÁT (Isten elveszi, egyesülés; felüdülés, vigasztalás; megelevenítés).

1. Júda (1) unokája (1Krón 4,1-2).
2. Lévi (1) dédunokája, Gerson unokája (1Krón 6,16-20).
3. Lévita Dávid idejében (1Krón 23,10-11; 24,22).
4. Felügyelő lévita Jósiás (1) idejében (2Krón 34,12).

JAHÁZIEL (Isten néz, lát, gondoskodik).

1. Benjáminita, aki Siklágnál csatlakozott Dávidhoz (1Krón 12,1-4).
2. Lévita, Hebron (2) fia (1Krón 23,19).
3. Pap Dávid idejében (1Krón 16,6).
4. Lévita, aki Jósafát (4) idejében jövendölt (2Krón 20,14).
5. A fogságból hazatért Sekánia (3) atyja (Ezsd 8,5).

JAHCEÉL (Isten kioszt a számára).

Naftali fia (1Móz 46,24); az 1Krón 7,13-ban "Jahciel".

JAHCIEL.

Lásd: JAHCEÉL.

JAHDIEL (Isten megörvendeztet, örvendeztessen meg Isten; Isten egyesít, Isten egyesítése, Isten egyetlene).

Főember Manassé törzséből (1Krón 5,24).

JÁHEL (vadkecske, hegymászó; zerge).

Héber (2) felesége, aki sátorcövekkel megölte Siserát (1), a hadvezért (Bír 4,18-23; 5,6.24).

JAHLEÉL (Istenre várni, Isten vár).

Zebulon fia, a jahleéliták nemzetségének megalapítója (4Móz 26,26).

JAHMAI (Jahve védelmez, védelmező).

Issakár unokája, családfő (1Krón 7,1-2).

JAHVE.

Lásd: JEHOVA és ISTEN.

JAHZÉJA (Jahve néz, nézzed, ó Uram!; az Úr kinyilatkoztat).

Tikva (2) fia fellázadt Ezsdrás (3) rendelkezése ellen, hogy azoknak, akik idegen asszonyt vettek feleségül, azonnal el kell bocsátaniuk őket (Ezsd 10,15).

JAHZÉRA (vezess vissza, Jahve, Isten az, aki hazavezet, akit Isten visszavisz).

Pap, Immér (5) dédunokája (1Krón 9,12).

JÁIR (Ő megvilágosít, Ő fényt ajándékoz; isten sugározzon; erdei (lakó)).

1. Manassé (1) fia (4Móz 32,40-41).
2. Bíró Gileádból (Bír 10,3-4).
3. Márdokeus atyja (Eszt 2,5).
4. Lásd: JAHARÉ-OREGIM (1Krón 20,5).

JÁIR FALVAI.

Falucsoport, amelyet Manassé (1) fia, Jáir (1) hódított meg (4Móz 32,41; 5Móz 3,14; Józs 13,30).

JAIRUS ("Jáir" görög alakja).

Zsinagógai elöljáró, akinek leányát Jézus feltámasztotta a halálból (Mk 5,22).

JAKAB ("Jákób" görög alakja; csaló).

1. Zebedeus fia (Mt 10,2; Mk 1,19); János (2) apostol testvérbátyja (Mt 10,2; 17,1; Mk 3,17; 5,37); a tizenkét apostol közt volt (Mt 10,2-4); Jézus egyik unokafivére lehetett, foglalkozásra nézve halász (Lk 5,10-11); a megdicsőülés hegyén ott volt Jézussal (Mt 17,1-8); fivérével, Jánossal együtt a "Boanerges" (mennydörgés fiai) melléknevet viselte (Mk 3,17); felbosszantotta a többi apostolt (Mk 10,41); I. Heródes (5) Agrippa megölette (ApCsel 12,2).
2. A fiatalabbik Jakab, az Alfeus (2) fia, szintén apostol (Mt 10,3; ApCsel 1,13).
3. Jakab, az Úr testvére (Mt 13,55; Mk 6,3; Gal 1,19); Jézust, annak földi szolgálata alatt nem ismerte el Messiásnak (Jn 7,5); feltámadása után azonban meggyőződéses tanítványa lett (1Kor 15,7); a jeruzsálemi gyülekezet vezető személyisége (ApCsel 12,17; 21,18; Gal 1,19; 2,9.12); vezette az apostolok jeruzsálemi tanácskozását (ApCsel 15,13; 21,18); tanácsolja Pált (ApCsel 21,18-24); Josephus arról tudósít, hogy 62-ben a zsidó főpap mártírhalálra ítélte.
4. Júdás (3) apostol atyja (Lk 6,16; ApCsel 1,13).

JAKAB LEVELE.

Szerzője Jakab (3), valószínűleg az Úr testvére (1,1); zsidókeresztyéneknek szól, hogy vigasztalja őket a kísértések közt, figyelmeztesse és helyreigazítsa őket a tévtanokban és bűnökben, amelyekbe belejutottak. Felosztása:

1. vigasztalás (1);
2. egyes bűnöktől való óvás, mint kevélység, a gazdagok előnyben részesítése, könnyelmű beszéd, cselekedetek nélküli hit (2-4);
3. a szenvedések közt türelemre és imádságra intés (5).

JAKÁN (görbült; elnyomás; bölcs, belátó).

Hóreus férfi (1Krón 1,42); az 1Móz 36,27-ben: "Hakán".

JÁKÉ (magát őrizve, kegyes, engedelmes, meghalló).

Agur atyja (Péld 30,1).

JÁKIM (Ő felemel, helyreállít, egyenesen tart, beteljesít).

1. Benjáminita férfi (1Krón 8,19).
2. A 12. papi rend feje Dávid idejében (1Krón 24,12).

JÁKIN (Ő [Isten] megerősít, megalapoz, ad tartósságot; szilárd).

1. Simeon (1) fia (1Móz 46,10); az 1Krón 4,24-ben "Járib" (1).
2. A 21. papi rend feje Dávid idejében (1Krón 24,17).
3. A jobboldali oszlop neve Salamon temploma előtt (1Kir 7,21; 2Krón 3,17).
4. Pap Jeruzsálemben a fogság után (1Krón 9,10; Neh 11,10).

JÁKÓB (sarkot fogó, elgáncsoló; csaló; aki a másik helyére lép).

1. Izsák és Rebeka fia; Ézsau fiatalabb ikertestvére (1Móz 25,21-26), akitől megvásárolta elsőszülöttségi jogát egy tál főzelékért (1Móz 25,29-34); csellel megszerezte atyjától az elsőszülöttségi áldást (1Móz 27,1-41); Háránba (3) kellett menekülnie; útközben álmot látott egy földtől az égig érő létráról (1Móz 27,42-28,22).
   Sok éven át nagybátyjának, Lábánnak szolgálatában állt, és feleségül vette annak leányait, Leát és Ráhelt (1Móz 29,1-30); két feleségétől, és azok Bilha és Zilpa nevű szolgálóitól tizenkét fia és egy leánya született (1Móz 29-30); elmenekült Lábántól (1Móz 31); ismeretlen angyali lénnyel küzdött Peniélnél (1Móz 32,24-32); megbékélt bátyjával, Ézsauval (1Móz 33); egy nagy éhínség idején egész nemzetségével együtt Egyiptomba költözött (1Móz 42-46), és ott is halt meg (1Móz 49).
2. Az izráeliták másik elnevezése (4Móz 23,10; Zsolt 59,14).
3. Mária (1) férjének, Józsefnek (7) atyja (Mt 1,15-16).

JÁKÓB KÚTJA.

Kút a Garizim-hegy közelében, ahol Jézus egy samaritánus asszonnyal beszélgetett (Jn 4).

JALÁM (elrejtett, akit Isten elrejt; hegymászó).

Ézsau fia (1Móz 36,5-18; 1Krón 1,35).

JÁLON (virrasztó, megmaradó, időző).

Férfi Júda törzséből (1Krón 4,17).

JÁMBRES (ellenszegülő, gőgös, önfejű).

Egyiptomi varázsló, aki a fáraó előtt ellenállt Mózesnek (2Tim 3,8).

JÁMIN (a jobb oldal, jobb kéz; szerencse, boldogság; dél).

1. Simeon (1) fia (1Móz 46,10; 1Krón 4,24).
2. Férfi Júda törzséből (1Krón 2,27).
3. Írástudó és törvénymagyarázó lévita Ezsdrás (3) mellett (Neh 8,7).

JÁMLEK (Ő uralkodjék!; Ő (az Úr) adjon uralmat!; ő engedi kormányozni).

Főember Simeon törzséből (1Krón 4,34).

JANNA (Jahve meghallgat, Isten nyugszik).

Jézus őse (Lk 3,23-24).

JANNES (előnyben részesítő, csaló, megtévesztő).

Egyiptomi varázsló, aki a fáraó előtt ellenállt Mózesnek (2Tim 3,8).

JÁNOA(H) (nyugalom, Isten nyugalma; nyugodni fog; Isten ligete).

1. Város Naftaliban, amelyet Tiglát-Pilnéser elfoglalt (2Kir 15,29).
2. Határváros Efraim és Manassé közt (Józs 16,6-7).

JÁNOS (Jahve kegyelmes, az Úr jóindulatú, jóságos, kedves).

1. Keresztelő János: lásd ott.
2. János apostol, Zebedeus fia, Jakab (1) testvére: lásd ott.
3. János Márk: lásd ott.
4. Simon Péter apja, akit röviden "Jóná"-nak is neveztek (Jn 1,43; 21,15.17).
5. Izráel egyik magas állású vallási vezetője, aki jelen volt, amikor Pétert és Jánost (2) felelősségre vonták igehirdetésük miatt (ApCsel 4,6).

JÁNOS: A JELENÉSEK KÖNYVE.

A Biblia utolsó könyve; az ÚSZ egyetlen kizárólagosan prófétai tartalmú könyve; a végső dolgokkal foglalkozik; a hagyomány szerint szerzője János (2), Krisztus apostola; Pátmosz szigetén keletkezett, ahol János hite miatt száműzetésben élt, vagy röviddel Néró halála (Kr. u. 68) után, vagy az 1. század vége felé; Ázsia, római tartomány hét gyülekezetéhez szól; célja, hogy a gyülekezetekben lévő visszás állapotokat megszüntesse, és előkészítse őket a rövidesen bekövetkező eseményekre. Felosztása:

1. Krisztus, gyülekezeteinek szigorú ítélőbírája (1-3);
2. a hét pecsét, a hét trombitaszó és a harag hét pohara; Isten ítélete a világ felett, amelyben a gonosz uralkodik (4-16);
3. győzelem a gonosz társadalom és vallás, valamint a gonosz uralma felett, amelyet Babilon leomlása és Krisztusnak a fenevad és seregei felett aratott győzelme ábrázol ki (17,1-21,8);
4. Isten városa: az örök cél népe számára (21,9-22,5);
5. zárószó, sürgető figyelmeztetés és meghívás (22,6-21).

JÁNOS (2) APOSTOL.

Zebedeus és Salomé (1) fia, Jakab (1) testvére (Mt 4,21; 27,56; ApCsel 12,1-2); Galileában élt, valószínűleg Betsaidában (1) (Lk 5,10; Jn 1,45); foglalkozására nézve halász (Mk 1,19-20); Keresztelő Jánoson keresztül jutott kapcsolatba Jézussal, és az Ő tanítványa lett (Jn 1,35); elhívást nyert a tizenkettő közé (Mk 1,19-20; Lk 5,10); egyike a három apostolnak, akik legközelebb álltak Jézushoz (a másik kettő: Péter és Jakab); ott volt Jézussal Jairus leányának feltámasztásánál (Mk 5,37), a Megdicsőülés hegyén (Mt 17,1; Mk 9,2; Lk 9,28), a Gecsemánéban (Mt 26,37; Mk 14,33); Jézust arra kérte, bocsásson tüzet az őket befogadni nem hajlandó samaritánus falura, ezért Jakabbal (1) együtt a "mennydörgés fiai" (Boanergész) melléknevet kapta (Mt 3,17; Lk 9,54); anyja arra kérte Jézust, hogy két fiának főhelyet biztosítson Isten országában (Mt 20,20); segített Péternek az utolsó páska-vacsora előkészítésénél (Lk 22,8); az utolsó vacsorán közvetlenül Jézus mellett feküdt (Jn 13,25); Jézus kihallgatásánál a közelben tartózkodott (Jn 18,15-16); Jézus Krisztus megfeszítésének tanúja (Jn 19,26-27); ő ismerte fel Jézust annak feltámadása után a Genezáret-tónál (Jn 21,1-7); buzgón munkálkodott Péterrel együtt az ősgyülekezetben (ApCsel 3,1-4,22; 8,14-17); a hagyomány szerint magas kort élt meg; neki tulajdonítják a róla elnevezett evangélium, levelek és Jelenések könyve szerzőségét.

JÁNOS EVANGÉLIUMA.

Mind a korai hagyomány, mind maga az evangélium világosan arra utalnak, hogy a negyedik evangélium szerzője János (2) apostol; a korai hagyomány azt is tudni véli, hogy az 1. évszázad vége felé keletkezett, mégpedig Kisázsiában. Szerzője a 20,30-31-ben mondja el szándékát: meg akarja mutatni, hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és hogy mindazok, akik ezt hiszik, az Ő nevében örök életet nyernek. Néhány sajátosság megkülönbözteti a többi evangéliumtól: különleges hangsúlyt helyez Jézus Krisztus istenségére; a Király inkább a középpontban áll, mint az országa; Jézus ebben kevesebbet, szinte alig tanít példázatban; bőséges teret szentel a Szent Szellem eljövetelének és munkájának. Felosztása:

1. a testté lett Ige (1,1-18);
2. tanúságtétel Jézus Messiás voltáról (isteni küldetéséről) (1,19-2,11);
3. Jézus Krisztus önmagáról szóló kinyilatkoztatása szavakban és tettekben (2,12-12,50);
4. Krisztus önmagáról szóló kinyilatkoztatása kereszthalálában és feltámadásában, melyet János megdicsőíttetésnek is nevez (13-21).

JÁNOS LEVELEI.

János 1. levele: Minden arra mutat, hogy szerzője azonos a 4. evangéliuméval. Keletkezési ideje ismeretlen, valószínűleg az 1. század vége. Célja, hogy olvasóit óvja a tévtanítóktól (gnosztikusoktól), és intse őket: ragaszkodjanak a hithez, és teljesítsék Jézus Krisztus akaratát, kiváltképpen a szeretet parancsát; a tévtanítókat antikrisztusoknak is nevezi (2,18.22; 4,3); a levél felépítését nehéz követni, vannak azonban mindig visszatérő gondolatai: pl. istengyermeki voltunkat úgy bizonyíthatjuk, hogy Isten akarata szerint élünk, felebarátainkat szeretjük, és megmaradunk abban a hitben, hogy Jézus a Krisztus, aki (hús) testben jött el, azaz emberré lett.
János 2. levele: Figyelmezteti olvasóit, ragaszkodjanak a már korábban kapott utasításokhoz, hogy őrizkedjenek a tévtanítóktól, akik tagadják Krisztus valóságos emberré válását; a szerző ígéretet tesz egy látogatásra a közeljövőben; a "kiválasztott asszony" lehet valóságos női személy, de lehet jelképesen egy gyülekezet is.
János 3. Ievele: Címzettje egy Gájus (4) nevű férfi, akinek keresztyén életmódja és vendégszeretete alapján evangélistákat ajánl a figyelmébe, akiket majd hozzá elküld; ugyanakkor megdorgál egy Diotrefész nevű férfit nagyravágyása miatt, és komolyan rendreutasítja őt.

JÁNOS (3) MÁRK (nagy kalapács).

A második evangélium szerzője; zsidó neve János, római neve Márkus; nevezik Jánosnak (ApCsel 13,5.13), Márknak (ApCsel 15,39), Jánosnak, akinek mellékneve Márk (ApCsel 12,12.25; 15,37); Jeruzsálemben élt (ApCsel 12,12-17); Barnabás rokona (Kol 4,10); eleinte Pál kísérője volt, annak első missziói útján azonban elvált tőle (ApCsel 12,25; 13,13); mikor ezért Pál vonakodott őt második missziói útjára magával vinni, Barnabással együtt Ciprusba ment (ApCsel 15,36-39); Pál munkatársa (Filem 24); Pál ajánlotta őt a kolossébeli gyülekezetnek (Kol 4,10); ő lehetett az a tanítvány, akiről a Mk 14,51-52-ben szó van; a korai keresztyén hagyomány úgy szól róla, mint "Péter tolmácsa" és az alexandriai gyülekezet megalapítója. Lásd még: MÁRK.

JÁNUM (szunnyadás, alvás; szunnyadni, aludni fog).

Város Júda területén (Józs 15,53).

JARA (Jahve a fegyverzet).

Jónatán (2) leszármazottja (1Krón 9,42); az 1Krón 8,36"Jehoádá"-nak nevezi.

JÁRÁS.

Az ÚSZ-ben kizárólag képes értelemben: az ember életmódjára és viselkedésére vonatkoztatva (Ef 2,2.10; 5,2.8.15), továbbá a törvények és hagyományok megtartására (ApCsel 21,21).

JÁRÉB (ellenség, küzdőképes, küzdeni vágyó; kötekedő).

Asszír király, akihez Efraim segítségért folyamodott (Hós 5,13; 10,6).

JÁRED leszállni, leszállás, leereszkedés; lapály).

Énók atyja (1Móz 5,18-20).

JÁRHA (ellenfél).

Sésán egyiptomi szolgája, akihez feleségül adta leányát (1Krón 2,34-35).

JÁRIB (ellenfél, ellenség, civakodó, harcos; Jahve küzd az igazságért).

1. Simeon (1) fia (1Krón 4,24); az 1Móz 46,10-ben: "Jákin" (1).
2. Zsidó főember, aki Ezsdrásnak (3) segítségére volt a hazatérők összegyűjtésében (Ezsd 8,15-20).
3. Pap, aki elbocsátotta idegen feleségét (Ezsd 10,18).

JÁRMUK.

Folyó, mely a Genezáret-tótól 9 km-nyire délkeletre a Jordánba ömlik, Básán királyságának a déli határát jelölte.

JÁRMUT (magaslat).

1. Városfejedelemség Kánaánban (2) (Józs 10,3.5), Júda területén, Jeruzsálemtől mintegy 24 km-nyire nyugatra és valamelyest délre (Józs 15,35; Neh 11,29).
2. Lévitaváros Issakár területén (Józs 21,28-29); az 1Krón 6,73"Rámót"-nak (2), a Józs 19,21"Remet"-nek nevezi.

JÁROÁH (hold, újhold; vándor).

Gádita férfi (1Krón 5,14).

JÁROM.

Lásd: IGA.

JÁSÁR KÖNYVE.

Józs 10,13-ban említett könyv, valószínűleg krónikaféleség, amely azonban nem maradt ránk.

JÁSEN (széttörte, a fénylő fiai).

Dávid több hősének az atyja (2Sám 23,32). Az 1Krón 11,34"Hásem"-nek nevezi.

JASOBEÁM (a nép visszatér, hazatér; Ő (Isten) visszahozza a népet).

1. Zabdiel (1) fia, Dávid 1. csapatának parancsnoka (1Krón 27,2-3).
2. Benjáminita férfi, aki Siklágban Dávidhoz csatlakozott (1Krón 12,6).
3. Hakmóni fia, Dávid főembere, a 30 hős elöljárója (1Krón 11,11); a 2Sám 23,8"Joseb-Bassebet"-nek nevezi.

JÁSON (Jahve segítség; üdvözítő, megmentő, orvos).

Jósua görög-zsidó alakja.

1. Keresztyén férfi Tesszalonikában, aki házába fogadta Pált és Sílást, s ezért a város elöljárójához hurcolták (ApCsel 17,5-9).
2. Keresztyén férfi Korintusban, Pál rokona (Róm 16,21).

JÁSPIS.

Sárga színű drágakő Izráel főpapjának a mellre való táblácskáján (2Móz 28,20; 39,13).
A mennyei Jeruzsálem falának anyaga (Jel 21,11.18.19).

JÁSUB (megtérő, ő visszatér; hazatérő).

1. Zsidó férfi, aki elbocsátotta idegen feleségét (Ezsd 10,29).
2. Issakár (1) fia (4Móz 26,24); az 1Móz 46,13"Jób"-nak (2) nevezi. Tőle származik a jásubiták nemzetsége.

JÁSZOL.

Takarmánytartó háziállatok számára (Lk 2,7-16; 13,15; Jób 39,12; Péld 14,4, Ézs 1,3).

JÁTÉKOK.

Az izráeliták szórakozásairól nagyon keveset tudunk. Egyes igehelyek beszélnek a táncról (Zsolt 87,7; Jer 31,13; Lk 15,25); említést tesz az Írás gyermekjátékokról is (Zak 8,5; Mt 11,16-17; Lk 7,32).
Pál utal sportversenyekre (1Kor 9,24-25; Ef 6,12), és a Zsidókhoz írt levél beszél futóversenyről (Zsid 12,1-2).

JÁTIR (JATTIR) (igen nagy, hosszú, kiterjedt, kimagasló, kiváló).

Lévitaváros Júdában (Józs 15,48; 1Krón 6,57; 1Sám 30,27).

JÁTNIEL (Isten ajándékoz, dicsértessék Isten!).

Ajtónálló lévita Dávid idejében (1Krón 26,2).

JÁVÁN (erjedni, felgerjedni; fiú, ifjú; a jóniak).

1. Jáfet fia, Elisa, Társis (2), Kittin és Dodánim atyja (1Móz 10,2; 1Krón 1,5-7).
2. Ión Kisázsia, ill. Görögország neve a Bibliában (Ézs 66,19; Ez 27,13.19).

JAZÁNIA.

Lásd: JAAZÁNJA (4).

JA(É)ZER (ő majd segít; Ő (Isten) segít; segítő).

Város Gád törzsi területén (4Móz 21,32); majd a lévitáknak jutott osztályrészül (Józs 21,39).

JÁZIZ (fénylő, világító; fényleni fog).

Dávid nyájainak felügyelője (1Krón 27,31).

JEÁRIM (erdőségek).

Hegygerinc Júda északi határán (Józs 15,10).

JÉATÉRÁI (Jahve vezet; túláradás, kincsem).

Gersonita lévita, Iddó (2) unokája (1Krón 6,21).

JEBEREKIÁS (Jahve megáld).

Zakariás (15) írnok atyja (Ézs 8,2).

JEBUS (letaposott, ledöngölt hely, megerősített hely).

"Jeruzsálem" régebbi neve, mikor a város még a jebuzeusok birtokában volt (Józs 15,63; Bír 19,10); az izráeliták elfoglalták (Bír 1,8), de maga a vár egészen Dávid koráig jebuzeus kézen maradt (2Sám 5,6-8).

JEBUZEUS.

Kánaánita néptörzs, amely Jebusban élt (1Móz 10,16; 15,21; 4Móz 13,30; Józs 11,3); Józsué (1) megölte királyukat (Józs 10,23-27).

JÉCER (Isten osztályrészül juttat, alakító, költő; kép).

Családalapító férfi Naftali törzséből (1Móz 46,24; 1Krón 7,13); tőle származik a jéceriták nemzetsége (4Móz 26,49).

JEDÁJA (Jahve ismeri, az Úr tudja; Istent dicsérve).

1. Férfi Simeon törzséből (1Krón 4,37).
2. Két papi elöljáró, akik Zorobábellel tértek vissza a fogságból (Neh 11,10; 12,6.7.19.21).
3. A 2. papi rend feje, akinek utódai Zorobábellel együtt tértek haza a fogságból (1Krón 9,10; 24,7; Ezsd 2,36; Neh 7,39).
4. Férfi, aki Zakariás (17) próféta idejében még száműzetésben élt (Zak 6,10.14).
5. Hárumáf fia, Jeruzsálem kőfalának építője (Neh 3,10).

JEDIÁÉL (Isten előtt ismert; Isten tudja v. ismeri).

1. Benjámin (1) fia (1Krón 7,6.11).
2. Simri (1) fia, Dávid hőse ("Jidiháel") (1Krón 11,45).
3. Ajtónálló lévita Dávid idejében (1Krón 26,1-2).
4. Manassébeli férfi, aki Siklágban Dávidhoz csatlakozott (1Krón 12,20).

JÉDIDA (kedvenc; a szeretett).

A Boskátból való Adája (1) leánya, Jósiás (1) király anyja (2Kir 22,1).

JEDIDJA (az Úr kedveltje).

Ezt a nevet kapta Salamon Nátán (1) prófétától (2Sám 12,24-25).

JEDUTUN (dicséret, aki magasztal, magasztaló kórus; bizonyságtevő; dicséretre méltó).

Lévita, akit Dávid a szent sátor zenészei vezetőjévé tett meg (1Krón 25,1-3; 2Krón 5,12; Zsolt 39,1).

JEFTE (Isten kinyitja v. nyissa ki; megnyitó, szabadító, áttörő; keresztültörés, nyílás).

Gileádbeli férfi, Izráel bírája. Történetét a Bír 11,1-12,7mondja el; fivérei elűzték otthonról, mert egy parázna nő fia volt; Izráel törzsei azonban visszahívták, hogy harcoljon az emóreusok ellen, akiket azután le is győzött. Meggondolatlan, elsietett fogadalma következtében kénytelen volt tulajdon leányát feláldozni; a Zsid 11,32a hit hősei közé sorolja.

JEFUNNÉ (akinek az utat építik, úttörő; a megjelenő; Őt (Istent) kiengesztelik).

1. Káleb (1) atyja (4Móz 13,7).
2. Férfi Áser törzséből (1Krón 7,38).

JEGÁR-SAHADUTA (a bizonyság halma).

Ezt a nevet adta Lábán annak a kőrakásnak, amelyet a Jákóbbal (1) kötött szövetség emlékére emelt; Jákób "Galéd"-nek nevezte ugyanezt (1Móz 31,47-48). Lásd még: RAMAT-MICPE.

JEGYADOMÁNY.

Az az ár, amelyet a jövendő menyasszony szüleinek fizetett a kérő, hogy őt feleségül kaphassa (1Móz 29,15-20; 34,12; 1Sám 18,25).
De az a pénz is, amelyet a menyasszony a házasságba magával hozott (1Kir 9,16).

JEGYMAGYARÁZÓ.

Azok az emberek, akik bizonyos napokat szerencsétleneknek, másokat viszont szerencséseknek tartanak, és eszerint intézik dolgaikat, ahogy azt az asztrológiával kapcsolatban megfigyelhetjük (5Móz 18,9-14); Izráelben a jegymagyarázás szigorúan tilos volt, és Isten büntetése volt ennek művelőin.

JEHALÉLEL (dicséri Istent, magasztalja Istent).

1. Júda leszármazottja (1Krón 4,16).
2. Lévita Mérári nemzetségéből Ezékiás (1) idejében (2Krón 29,12).

JEHDÉJA (Jahve megörvendeztet; örvendezzen az Úr; egy az Úr; Isten egyesülése, az Úr egyesül).

1. Lévita Dávid idejében (1Krón 24,20).
2. Meronótbeli férfi, Dávid szamarainak felügyelője (1Krón 27,30).

JEHDÓ.

Lásd: IDDÓ (3).

JÉHEZKEL (Isten megerősít, Isten erős, Isten ereje).

A 20. papi rend feje Dávid idejében (1Krón 24,16).

JEHIÉL (JEIÉL) (Isten éljen, Isten tartsa meg).

1. Kincstárnok lévita a gersoniták nemzetségéből (1Krón 23,8; 29,8).
2. Hakmóni fia, Dávid fiainak nevelője (1Krón 27,32).
3. Jósafát (4) király fia (2Krón 21,2).
4. Lévita, aki Ezékiásnak (1) segített a vallási reformban (2Krón 29,14).
5. Ezékiás (1) idejében az áldozatok felügyelője (2Krón 31,13).
   Talán azonos (4) alattival.
6. Templomi elöljáró Jósiás (1) király idejében (2Krón 35,8).
7. Sekánia (4) atyja (Ezsd 10,2); valószínűleg azonos az Ezsd 10,26-ban említett pappal, aki elbocsátotta idegen feleségét.
8. Lévita énekes a frigyláda visszahozatalakor (1Krón 15,21).
9. Zsidó férfi, aki elbocsátotta idegen feleségét (Ezsd 10,43).
10. Főember Ezsdrás (3) kíséretében (Ezsd 8,13).

JÉHIEL (Isten kincse; Isten harcosa; Isten harcos; Isten összegyűjt).

1. Lévita énekes Dávid idejében (1Krón 15,18-20; 16,5).
2. Obádia (9) atyja (Ezsd 8,9).
3. Pap, aki elbocsátotta idegen feleségét (Ezsd 10,21).
4. Családfő Rúben törzséből (1Krón 5,7).
5. Dávid hőse (1Krón 11,44).
6. Uzziás (1) írnoka (2Krón 26,11).
7. Benjáminita, Saul (1) király őse (1Krón 9,35).
8. Lévita, Jaháziel (4) dédapja (2Krón 20,14).

JEHIÉLI FIAI.

Gersonita család Dávid idejében (1Krón 26,21-22).

JEHIJA (Jahve éljen).

Ajtónálló a frigyládánál Dávid korában (1Krón 15,24).

JEHOÁDA (Jahve a fegyverzet, Jahve ékesség v. tisztesség; Isten dicsősége).

Jónatán (2) leszármazottja (1Krón 8,36); az 1Krón 9,42"Jara"-nak nevezi.

JEHOADDÁN.

Lásd: JOADDÁN.

JÉHOJADA.

Lásd: JÓJADA.

JÉHOJÁRIB.

Lásd: JÓJÁRIB.

JEHOSADÁK.

Lásd: JÓSÁDÁK.

JEHOVA.

Valószínűleg téves visszaadása a JHVH héber tetragrammnak (négy betű); Izráel Istenének a neve; eredeti kiejtése föltehetően: "Jahve". A zsidók tiszteletből sohasem merték a nevet kimondani. Amikor később a héber írásba bevezették a punktuációt (magánhangzó-bejelölést pontokkal), a zsidó írástudók ehhez a tetragrammhoz az "adonai" = "úr" szó magánhangzóit illesztették, és azután ezt a szót olvasták Isten neve helyett. Maga a szó valószínűleg a "lenni" igéből származik, és Isten örökkévalóságáról és változhatatlan hűségéről jelent ki valamit. Az ÓSZ-ben Isten e nevének tíz különböző szókapcsolata van. Többnyire "Isten" vagy "Úr" szóval fordítják ezt a nevet: JHVH; legtökéletesebben az Úr Jézus magyarázta meg a Jn 5,26-ban: "amiként az Atyának élete van önmagában, akként adta a Fiúnak is!"

JÉHOZADÁK.

Lásd: JÓSÁDÁK.

JÉHU.

(Ő Jahve).

1. Férfi Júda törzséből (1Krón 2,38).
2. Jósibia fia, főember Simeon törzséből (1Krón 4,35).
3. Főember Benjámin törzséből, aki Siklágban Dávidhoz csatlakozott (1Krón 12,3).
4. Próféta, aki megdorgálta Baását (1Kir 16,1.7.12) és Jósafátot (4) (2Krón 19,1-3; 20,34).
5. Izráel királya, Jósafát (6) fia; megölte Jórámot (2), Izráel királyát (1Kir 19,16-17; 2Kir 9,24-26), Aháziát (2), Júda királyát és Jézabelt, akik Baál-imádók voltak; vele új dinasztia kezdődött, mely száz éven át uralmon maradt.

JEHUBBA (kedves, szeretett, elrejtett, beárnyékolt; Jehova védelem).

Férfi Áser törzséből (1Krón 7,34).

JEHUD (dicséret, magasztalás, tisztességre méltó, dicséretre méltó; a magasztalt).

Város Dán területén, Joppétól mintegy 10 km-nyire keletre (Józs 19,45).

JÉHUDA.

Lásd: JÚDA (3).

JÉHUDI (júdabeli férfi; a magasztalt; bizonyságtevő; Isten dicsérete).

Főember Joákim udvarában, aki elhozta és felolvasta Jeremiás írástekercseit (Jer 36,14-21.23).

JEHUDIT, JUDIT (zsidó nő; magasztalt, bizonyságtevő).

Ézsau felesége, Beéri (1) leánya (1Móz 26,34).

JÉHUS (ő siet; segítségre jön; ő segítő; gyűjtő, összegyűjtő).

Ézsau fia (1Móz 36,5; 1Krón 1,35).

JEKABSEÉL (Isten összegyűjt, Isten gyűjtőhelye).

Helység Júda déli részén, amelyet a babiloni fogságból hazatért zsidók újra benépesítettek (Neh 11,25); Józs 15,21-ben és 2Sám 23,20-ban "Kabseél".

JÉKÁMÁM (Ő emelje fel a népet, emelkedjék fel a nép; a nép felemelkedik, a nép fennmaradása).

Lévita családfő (1Krón 23,19; 24,23).

JÉKÁMIA (Jahve emelje fel, Jahve felemelkedik; az Úr színre lép).

1. A júdabeli Sallum (12) fia (1Krón 2,41).
2. Jóákin (vagy Jekóniás) király fia vagy leszármazottja (1Krón 3,18).

JEKÓLIA (Jahve mindent megtehet, Jahve hatalmasan megbizonyította magát; Jahve hatalmas, erős, képes).

Uzziás (1) király anyja (2Krón 26,3; 2Kir 15,2).

JEKÓNIÁS.

Lásd: JOÁKIN.

JEKUTIEL (Isten védelme, az én védelmem Isten; istenfélelem).

Férfi Júda törzséből, Káleb (1) leszármazottja (1Krón 4,18).

JEL.

A szó különböző jelentésekben fordul elő:

1. Különleges ismertetőjel vagy bélyeg (1Móz 4,15; Gal 6,17).
2. Tulajdonjogot jelző pecsét (Ez 9,4.6; Jel 7,2-8).
3. Ismertetőjel, amely egy ember rangját vagy természetét jelzi (Jel 13,16); jele egy embercsoporthoz való tartozásnak is.
4. Jel, amely az ember érzékéhez szól, hogy az isteni hatalom létezését bizonyítsa: csodák (2Móz 4,8), szivárvány (1Móz 9,12-13), körülmetélkedés (Róm 4,11), kiváltképpen Jézus csodái (Jn 3,2; 4,54).

JELENÉSEK KÖNYVE.

Lásd: JÁNOS: A JELENÉSEK KÖNYVE.

JÉMIMA (galamb, meleg, kedves, boldog).

Jób (1) leánya, aki akkor született, mikor Jób súlyos megpróbáltatásai elmúltak (Jób 42,14).

JEMLA (bőség, Isten megtölti; teljesítő).

Mikeás (2) próféta atyja (1Kir 22,8-9; 2Krón 18,7-8).

JEMUÉL (intés, Isten engedelme, készsége; Isten napja; Isten világosság, vágyakozás Isten után).

Simeon (1) fia (1Móz 46,10; 2Móz 6,15). A 4Móz 26,12-ben és 1Krón 4,24-ben: "Nemuél" (2).

JERÁH (hónap, hold, újhold; vándor).

Arab törzs, mely Joktántól származott (1Móz 10,26; 1Krón 1,20).

JÉRAHMÉEL (Isten irgalmaz, Isten kegyelmes).

1. Júda leszármazottja (1Krón 2,9.25-27.33.42).
2. Lévita elöljáró Dávid idejében (1Krón 24,29).
3. Tiszt, akinek Jeremiást (1) és Bárukot (1) el kellett volna fognia (Jer 36,26).

JERÁPOLIS (HIERAPOLIS) (szent város, papok városa).

Régi frígiai város a Meander folyó partján, nem messze Kolossétól (Kol 4,13).

JÉRED (leszállás, leszálló, leeső).

Férfi Júda törzséből (1Krón 4,18).

JERÉMAI (magasságban lakó; Jahve emelje fel!, az Úr felmagasztal; az Úr dicső).

Zsidó férfi, aki elbocsátotta idegen feleségét (Ezsd 10,33).

JEREMIÁS (Isten felmagasztal, Isten magasztos; Jahve megalapoz).

1. Izráel egyik legnagyobb prófétája, kb. Kr. e. 640-587-ig élt. Papi családból származott Anatótból (1), amely mintegy 4 km-nyire fekszik északkeletre Jeruzsálemtől; látomás által nyerte prófétai elhívatását (Jer 1,4-10); Júda utolsó öt királya, Jósiás (1), Joáház (2), Jóákim, Jóákin és Sédékiás (2) idején jövendölt. Valószínűleg segítségére volt Jósiásnak nagy vallási reformjában (2Kir 23); óvta Jóákimot az Egyiptommal való politikai szövetségtől; ez a király semmisítette meg a próféta írástekercsét (Jer 36); az utolsó király alatt a nemesség üldözte őt (Jer 36-37).
   Jeruzsálem lerombolása után Nabukodonozor nagylelkűen bánt vele (Jer 39,11-12). Kényszerítették, hogy Egyiptomba menjen; ott is halt meg (Jer 43,6-7).
2. Családfő Manassé törzséből (1Krón 5,24).
3. Rékábita férfi (Jer 35,3).
4. Libnabeli férfi, Hamutálnak, Jósiás (1) király feleségének apja (2Kir 23,31; 24,18).
5. Pap, aki Zorobábellel tért vissza a fogságból (Neh 12,1).
6. Pap, aki Nehémiással (3) együtt megpecsételte a szövetséget (Neh 10,2); majd részt vett Jeruzsálem falainak felszentelésében (Neh 12,34).

JEREMIÁS KÖNYVE.

Szerzője Jeremiás (1) próféta. Írnokának, Báruknak (1) diktálta könyvét (36); görög fordítása (Septuaginta) mintegy nyolcadrésszel kevesebb szöveget ad vissza, mint a héber eredeti; feljegyzései nem időrendi sorrendben következnek. Felosztása:

1. Jeremiás jövendölése a királyság ellen (1-25):
   1. a próféta elhívása (1);
   2. vádbeszédek és intések (2-20);
   3. későbbi jövendölések (21-25).
2. Jeremiás életének eseményei (26-45):
   1. templomi beszéde és elfogatása (26);
   2. Bábel igája (27-29);
   3. vigasztalás könyve (30-33);
   4. Jeremiás személyes sorsa Jeruzsálem eleste előtt (34-36);
   5. Jeremiás Jeruzsálem ostroma és eleste alatt (37-39);
   6. Jeremiás utolsó évei (40-45).
3. Jeremiás jövendölései idegen népek ellen; Egyiptom, Filisztea, Moáb, Ammon, Edom, Damaszkusz, Kédár, Házor, Elám, Babilon (46-51).
4. Függelék: Jeruzsálem eleste, és az ezzel kapcsolatos események (52).

JEREMIÁS SIRALMAI.

A szerzőt a könyv nem említi név szerint, az ókori tudósítók azonban Jeremiás prófétának tulajdonították; a Septuaginta, a Vulgata, Luther és Károli ezt a könyvet Jeremiás próféta után sorolják be, a héber Bibliában Ruth könyve és a Prédikátor Salamon könyve közt szerepel; már a címe elárulja tartalmát; Jeruzsálem ostromát és lerombolását siratja a szerző, aki mély fájdalmat érez a kimondhatatlan szenvedés miatt; amit Jeruzsálem lakói ezekben a nehéz időkben átéltek; megvallja a nép és vezetői bűneit, és föltétel nélkül aláveti magát Isten akaratának; imádkozik azért, hogy Isten legyen ismét kegyelmes az Ő népéhez, és gyógyítsa meg sebeit; a könyv öt fejezete tulajdonképpen öt költemény, amelyek közül az első négy a héber ABC szerinti akrosztihon.

JEREMÓT (magaslatok, magas helyek, kiemelkedés).

1. Benjáminita férfi (1Krón 7,8).
2. Férfi ugyanabból a törzsből (1Krón 8,14).
3. Lévita a méráriták nemzetségéből (1Krón 23,23; 24,30).
4. Két férfi, akik elbocsátották idegen feleségüket (Ezsd 10,26.27).

JÉRIA (Jahve megalapoz, istenfélelem; az Úr látja, törődik vele; Jehova lássa!).

Lévita családfő Dávid idejében (1Krón 23,19; 24,23; 26,31).

JÉRIÁS (Jahve látja).

Kapuőr, aki Jeremiást (1) elfogta, amikor az Jeruzsálemet elhagyni készült (Jer 37,13-14).

JÉRIBAI (Jahve megvéd, Jahve harcol).

Dávid hőse (1Krón 11,46).

JERIÉL (Isten megalapoz; istenfélő; Isten látja v. lássa).

Issakár (1) unokája, Tóla (1) fia (1Krón 7,2).

JERIKÓ (holdváros, illatozó, illatos hely).

Város a Jordántól 8 km-nyire nyugatra, a Holt-tengertől 10 km-nyire északra, mintegy 240 m-rel a tengerszint alatt, trópikus klímájú oázis. Három helyet ismerünk ezen a néven: az ÓSZ-i Jerikót, az ÚSZ-i Jerikót és a mai Jerikót. Mindhárom szorosan egymás mellett fekszik. Valószínűleg a világ legrégibb városa; stratégiai helyzete kedvező, ellenőrizhette a keletről Palesztina felé tartó régi kereskedelmi utat; Józsué (1) lerombolta (Józs 6); Benjámin törzsének jutott osztályrészül (Józs 18,21); Hiel újra felépítette (1Kir 16,34). Az ÓSZ-i Jerikót John Garstang és Kathleen Kenyon ásták ki.

JÉRIMÓT (magaslatok, kiemelkedés).

1. Naftali törzsének fejedelme Dávid idejében (1Krón 27,19).
2. Benjáminita (1Krón 7,7).
3. Benjáminita, aki Siklágban Dávidhoz csatlakozott (1Krón 12,5).
4. Dávid fia (2Krón 11,18).
5. Templomfelvigyázó Ezékiás (1) idejében (2Krón 31,13).
6. Lévita Dávid idejében (1Krón 24,30).
7. Lévita, a 15. énekes rend vezetője Dávid idejében (1Krón 25,4.22).

JÉRIÓT (kárpitok, rejtekhely, sátor).

Káleb (2) felesége (1Krón 2,18).

JEROBOÁM I. (a nép megszaporodik, akinek sok embere, népe van; a nép tiltakozik v. harcol; a nép harcosa).

Izráelnek, az északi királyságnak első királya az ország kettészakadása után; Salamon király idejében a teherhordozók főfelügyelője volt (1Kir 11,28); Ahija (7) próféta megjövendölte, hogy király lesz 10 törzs felett (1Kir 11,29-40); Egyiptomba menekült, mert Salamon meg akarta öletni (1Kir 11,40); király lett és Sikemet (3) tette meg székhelyéül (1Kir 12,1-25). Dánban és Bételben (1) vallási központokat létesített, ezeken a helyeken arany borjúképeket állíttatott fel, hogy a törzseket ezáltal összetartsa (1Kir 12,25-33), Ahija próféta megjövendölte ezeknek az áldozati helyeknek a pusztulását (1Kir 13-14).

JEROBOÁM II.

Izráel királya, Kr. e. 785-754-ig uralkodott; Joás (5) izráeli király fia és utóda; sikeres háborúkat viselt a szomszéd népekkel, megnövelte Izráel területét. Uralma alatt erkölcsi romlás és bálványimádás terjedt el. Kora prófétái. Hóseás (1), Jóel (1), Jónás és Ámos I.; a trónon a fia, Zakariás (1) követte (2Kir 14,23-29).

JEROHÁM (nyerjen irgalmat, szeretik őt, előnyben részesítik; aki irgalmat nyert).

1. Sámuel nagyatyja (1Sám 1,1; 1Krón 6,27.34).
2. Benjáminita férfi (1Krón 8,27).
3. Benjáminita férfi a fogság után Jeruzsálemben (1Krón 9,8).
4. Pap Jeruzsálemben (1Krón 9,12; Neh 11,12).
5. Siklágnál Dávidhoz csatlakozott két harcos atyja (1Krón 12,7).
6. Azaréel (3) apja (1Krón 27,22).
7. Azária (11) százados atyja (2Krón 23,1).

JERUBBAÁL (Baál harcol, küzd; aki az Úrért harcol; Baál ellen küzdő; Baál mutassa nagynak magát).

Lásd: GEDEON.

JERUBBOSET (szégyenletes küzdelem; a szégyen, a bálvány legyőzője).

Gedeon mellékneve (2Sám 11,21).

JERUEL (Isten által alakított, istenfélelem).

Pusztaság Éngedi közelében (2Krón 20,16).

JÉRUSA (akit egy férfi megszállott; alapítás, tulajdon, örökség).

Uzziás (1) király felesége, Jótám (3) király anyja (2Kir 15,33; 2Krón 27,1).

JERUZSÁLEM.

Neve azt jelenti "a béke megalapozása". Város, mintegy 50 km-nyire a Földközi-tengertől keletre, és 21 km-nyire a Holt-tengertől nyugatra; sziklás fennsíkon, kb. 765 m magasan épült, évi átlaghőmérséklete 18,8 °C; keleti részén található, Kidron völgye, nyugati és déli részén Hinnom völgye (gyehenna); egy további völgy átszeli a várost észak-déli irányban; a Kidron völgyétől keletre található a Gecsemáné kertje és az Olajfák hegye; a város vízellátása forrásokból és kutakból történik, melyeknek vizét a városon belül nagy tartályokban tárolják. A városon belül lévő dombok: a nyugati, a templomdomb, Ofel és Akra; a régi jebuzeus város egy hegyen épült, Ofeltól délre (Jeruzsálem délnyugati csúcsa) és kiterjedése 375×120 m volt (1Krón 11,4-8).
A város falait több alkalommal is kiterjesztették észak és dél felé; mai falai alapjait Nagy Szulejmán rakta le (1542); a templom a Sion (I) hegyén állott (Mórija sziklája), amely azonos Melkisédek "Sálem"-jével (1) (1Móz 14,18; Zsolt 76,3). A város egyéb nevei. "Jebus" (Bír 19,10-11), Dávid és Sion városa (1Kir 8,1; 2Kir 14,20), Júda fővárosa (2Krón 25,28), Isten városa (Zsolt 46,5), "a nagy király városa" (Zsolt 48,3) és "szent város" (Neh 11,1). Jeruzsálem az ÓSZ szellemi középpontja és az ÚSZ Gyülekezetének kiindulópontja.

JÉSÁJA (Jahve üdvössége).

1. Jedutun fia, lévita, a 8. énekes rend vezetője Dávid idejében (1Krón 25,3.15).
2. Lévita, Mózes dédunokája (1Krón 26,25).
3. Zorobábel unokája (1Krón 3,21).

JÉSANA (a régi, tiszteletreméltó).

Város Bétel (1) közelében, Efraim területén (2Krón 13,19).

JÉSARELA (Isten örömmel töltött el, Isten előtt őszinte; Isten harcosa).

Asáf (1) fia, lévita, a 7. énekes rend vezetője Dávid idejében (1Krón 25,14). Az 1Krón 25,2-ben: "Asaréla".

JÉSEBEÁB (az atya lakása vagy székhelye, magasztalás).

A 14. papi rend feje Dávid idejében (1Krón 24,13).

JÉSER (igazságosság, egyenesség; megbízható; maradék).

Káleb (2) fia (1Krón 2,18).

JESIMÉEL (Isten felemel, megalapoz; megszilárdít, meghatároz).

Főember Simeon törzsében (1Krón 4,36).

JÉSISAI (aggtól származó, fehér hajú, ősz fejű; Jahve régtől fogva van).

Gádita férfi (1Krón 5,14).

JÉSOHÁJA (Jahve lehajlik, megalázza magát; Isten előtt meghajlik).

Főember Simeon törzsében (1Krón 4,36).

JÉSOHÁR (fehér, világos vörös; olaj).

Júda leszármazottja (1Krón 4,7).

JESSE.

Lásd: ISAI.

JÉSUA (segítség, szabadítás, üdvöt hozó, üdvözítő; Jahve megment).

1. A 9. papi rend feje Dávid idejében (1Krón 24,11; Ezsd 2,36; Neh 7,39).
2. Lévita Ezékiás (1) király idejében (2Krón 31,15; Ezsd 2,40; Neh 7,43).
3. Főpap, Jehosadák fia, aki Zorobábellel együtt tért vissza a fogságból (Ezsd 2,2; Neh 7,7); az Hag 1,1és Zak 3,1kk. "Jósua"-nak nevezi.
4. Pahat-Moáb fia, akinek leszármazottai Zorobábellel együtt visszatértek a fogságból (Ezsd 2,6; Neh 7,11).
5. Lévita, Józadáb (4) atyja (Ezsd 8,33).
6. Ézer (3) atyja (Neh 3,19).
7. Írástudó és törvénymagyarázó lévita Ezsdrás (3) mellett (Neh 8,7; 9,4-5).
8. Lévita, Azánia fia, Nehémiással (3) együtt megpecsételte a szövetséget (Neh 10,9).
9. Város Júda déli részén (Neh 11,26).

JESURUN (az igaz ember, a kegyes, az igazságos; a szeretett igazságos, egyenes ember; az igazság barátja).

Költői neve vagy megkülönböztető címe Izráelnek (2), rendszerint az utóbbi értelemben használatos (5Móz 33,5.26).

JÉTER (bőség, előny, hírnév, magasztosság, előkelőség).

1. Gedeon legidősebb fia (Bír 8,20-21).
2. Izmáelita férfi, Amasa (1) atyja (1Kir 2,5.32; 1Krón 2,17).
   2Sám 17,25-ben: "Jetra".
3. Férfi Júda törzséből (1Krón 2,32).
4. Másik férfi Júda törzséből, Ezra fia (1Krón 4,17).
5. Férfi Áser törzséből (1Krón 7,38).

JETÉT (szög, cövek, támaszpont, állandóság; sáfár; alárendelés).

Fejedelem Edomban (1Móz 36,40; 1Krón 1,51).

JETRA.

Lásd: JÉTER (2).

JETRÓ (magasztosság, erény, fenség, kiválóság, előkelő, fejedelem).

Midián papja, igazi neve valószínűleg "Reuél" (2) (2Móz 2,18); Cipporának, Mózes feleségének atyja (2Móz 2,21; 3,1); bölcs tanácsot adott Mózesnek (2Móz 18,14-24).

JETUR (nomád falu).

1. Terület Palesztinától északkeletre; "Itureá"-nak is nevezik; lakossága Jeturtól (2), Izmáel (1) fiától származik (1Móz 25,15).
   Itt volt negyedes fejedelem Fülöp (3), Nagy Heródes (1) fia (Lk 3,1).
2. Izmáel (1) fia (1Móz 25,15; 1Krón 1,31).

JÉUEL (Isten kincse).

Családfő Júda törzséből a babiloni fogság után (1Krón 9,6).

JÉUS (ő segít, segítségre jön, ő a segítő; ő siet; gyűjtő, összegyűjtő).

1. Benjáminita férfi (1Krón 7,10).
2. Gersonita lévita (1Krón 23,10-11).
3. Jónatán (2) leszármazottja (1Krón 8,39).
4. Roboám fia (2Krón 11,19).
5. Benjáminita férfi (1Krón 8,10).

JÉZABEL (tiszta, szűz; nem otthonos nálunk; a tengerpart, a lakás).

Etbaálnak, Astarót papjának, Tírusz és Szidón királyának leánya, Ahábnak, Izráel királyának felesége; megölette Isten prófétáit (1Kir 18,13); elkeseredett ellensége volt Illés prófétának (1Kir 19,1-2); megölette Nábótot szőlőjéért, hogy azt Aháb megkaphassa (1Kir 21); szörnyű halált halt Jéhu (5) parancsára (2Kir 9,30-37); a Jel 2,20-ban a szellemi feslettség jelképe; magyar változata: Izabella.

JEZER (igazságosság).

Nemzetségfő Manassé törzsében (4Móz 26,30); a Józs 17,2"Abiézer"-nek (1) nevezi.

JEZIJA (értelmezése mint: Issija).

Férfi, aki elbocsátotta idegen feleségét (Ezsd 10,25).

JÉZIEL (Isten meghint, egyesít, összegyűjt).

Benjáminita főember, aki Siklágban Dávidhoz csatlakozott (1Krón 12,3).

JEZRÉEL (Isten vet, plántál; Isten szétszór; akit Isten ültet).

1. Város Issakár területének határán, Jeruzsálemtől 80 km-nyire északra (Józs 19,18; 1Sám 29,1).
2. Város Júda hegyvidékén (1Sám 25,43; 27,3; Józs 15,56).
3. Férfi Júda törzséből (1Krón 4,3).
4. Hóseás (1) próféta fia (Hós 1,4.5).
5. Síkság Gilboa hegye mellett (Józs 17,16).

JEZRÉEL SÍKSÁGA.

Északon Galilea, délen Samária által határolt síkság, amely Issakár és Zebulon törzsi birtokaihoz tartozott; az ÓSZ idejében több döntő csata színhelye volt (Bír 4; 1Sám 31; 2Kir 23,29).

JÉZUS JUSTUS (igazságos szabadító).

Pál munkatársa Rómában (Kol 4,11).

JÉZUS KRISZTUS.

A héber Jésua, Jehosua, Jósua (üdvöt hozó, üdvözítő, szabadító, megváltó; Jahve az üdvösség, a szabadítás) görög alakja: "Jesous"; Ő a "Massiach", görögül; "Christos" = "felkent". Krisztus tehát annyit jelent: "a Felkent" (ApCsel 10,38), Jézus pedig: "Megváltó", "Üdvözítő", "Szabadító" (Mt 1,21.25; Lk 1,31).
Jézus a neve, Krisztus (a Felkent) a méltósága.

1. Élete és munkássága. A Biblia bizonyságot tesz Jézus préegzisztenciájáról (előzetes létéről), azaz hogy már emberré válása előtt Istennél volt (Jn 1,1).
   Minden Őbenne, Őáltala és Őreá nézve teremtetett (Kol 1,16). Már Mózes és az ÓSZ-i próféták is róla szóltak (Jn 5,46; Lk 24,27.44). Az ÓSZ-i korban mint "az Úr Angyala" jelent meg (1Móz 18,1-19). Testté válásakor emberi természetet vett fel, hogy Istent ezáltal még tökéletesebben jelentse ki az embereknek (Jn 1,14.18), és hogy az embereket megváltsa (Mk 10,45). Még most is "Emberfia", és Isten előtt a mennyben közbenjár a szentekért (1Jn 2,1; Zsid 7,25). Egy napon majd visszajön az Ő népéért, minden embert megítél, és felállítja itt az 1000 éves királyságát, melyben bűn és halál még lesz (Ézs 65,20).
2. Földi szolgálata. Az ÓSZ-ben megígért Messiás akkor jött el, amikor eljött az idők teljessége (Gal 4,4).
   Isteni előrelátásban Isten előkészítette a megfelelő hátteret és feltételeket a Messiás megjelenéséhez és küldetése betöltéséhez. Láthatjuk pl. Isten kezét abban, miként használta fel Augustus császárt eszközül arra, hogy Jézus a próféták által megjövendölt helyen jöhessen a világra (Lk 2,1-7; Mik 5,2). A pásztorok és napkeleti bölcsek jelentik egyfelől a szegények és kicsinyek örömét, hogy láthatják a Megváltót, másfelől a pogányok vágyakozását, hogy részesek lehessenek Jézus emberré válásának áldásaiban. Jézus nem volt egyszerűen Isten követe, mint az ÓSZ-i próféták, hanem Isten örök Fia, Aki emberi természetet vett fel, és mégis mentes maradt a bűn legkisebb foltjától is. Személyében isteni és emberi természetet egyesített. A gyermek Jézus úgy nőtt fel, mint minden más gyermek, növekedett testben, bölcsességben és ismeretben. Csodákat csak nyilvános működésének megkezdése után tett. A Jordánban történt (megkeresztelésekor) bemerítésekor elnyerte a Szent Szellem kenetét, hogy így fel legyen készítve a szolgálatra. Rögtön azután megkísértette a Sátán, hogy szakadjon el a Mennyei Atyától való közvetlen függésétől, és csak arra alapozzon mindent, hogy Isten Fiának tekintik. Ő azonban ellenállt a kísértésnek. Működése és szolgálata csak rövid ideig tartott, két és fél - három és fél év között. János evangéliuma kiegészíti a szinoptikusokat azzal, hogy közli munkásságának színtereit. Eszerint Jézus szolgálatának nagy része Júdeában történt, míg a szinoptikusok inkább a Galileában végzett munkásságára összpontosítanak, bár ezek is megemlítik, hogy Jézus működése kiterjedt egészen Tírusz és Szidón vidékéig (Mt 15,21-28); Cézárea Filippiig (Mt 16,13kk.); Tízváros vagy Dekapolis területére (Mk 7,31) és Samáriára (Lk 9,51-56). Galileai működése alatt állandó szálláshelyévé Kapernaumot tette; innen járt ki a környékre, betegeket gyógyított, démonokat űzött ki és hirdette az Isten országának eljövetelét. "Isten országa" Istennek az emberek fölötti királyi uralmát jelenti, amelyet azok, mint az Ő teremtményei, engedelmesen és készségesen elfogadnak. Ez az ország éppúgy jelenlegi, mint jövőbeni valóság. A már most megjelenő Isten országába azáltal lép be az ember, hogy hisz az Isten Fiában. Végső szakasza pedig azzal veszi kezdetét, hogy Jézus visszajön hatalomban és dicsőségben. Jézus egyik jellemző tanítási módszere a példázatokban való beszéd volt. Ezeket egyfelől azért használta, hogy az igazságot elfedje ellenségei elől, akik csak arra lestek, hogy mond-e valami önmagára nézve terhelőt, aminek alapján elfoghatják; másfelől a példázatokkal akarta Jézus az igazságot barátai számára minél világosabbá és érthetőbbé tenni. Szolgálatának elején Jézus főként a nagy sokasághoz fordult tanításával. Népszerűsége a tömegek előtt addig tartott, amíg az ötezrek megvendégelésekor nem volt hajlandó elfogadni, hogy Izráel királyává tegyék, és amikor félreérthetetlenül kifejezésre juttatta, hogy Ő nem politikai megváltó és messiás, hanem "mennyből való kenyér" (Jn 6). Ettől kezdve a nagy tömegek elmaradtak mellőle, és Jézus idejének nagy részét azzal töltötte, hogy a tizenkettőt oktassa, kiváltképpen az előtte álló kereszthaláláról és feltámadásáról. De még legmeghittebb tanítványai sem tudták belátni, miért kell meghalnia, még akkor sem, amikor felismerték benne a Messiást, az élő Isten Fiát, ahogyan azt Péter Cézárea Filippinél kijelentette (Mt 16,13kk.).Legnagyobb ellenfelei az írástudók és farizeusok voltak, akik rossz néven vették tőle, hogy a törvény hagyományait - amelyet ők oly kínos pontossággal betartottak - elvetette, és megbotránkoztak azon, hogy isteni származásúnak mondta magát, és mert igényt tartott arra, hogy az embereknek megbocsáthassa bűneiket. Ezek azután ellenfeleikkel, a sadduceusokkal és heródespártiakkal összefogtak, hogy Jézust megöljék.Megdicsőülése után Jézus tántoríthatatlanul ment Jeruzsálem felé, hogy ott a kereszten betöltse küldetését. Valamennyi evangélium tudósításának legalább a negyedrésze Jézus szenvedéséről és feltámadásáról szól, amiből láthatjuk, hogy ezeknek az eseményeknek milyen kimagasló jelentőséget tulajdonít a Szent Szellem. Krisztus azért jött, hogy meghaljon. Feltámasztása által azonban az Atya megerősítette, hogy mindaz, amit Jézus önmagáról és a küldetéséről mondott: igaz.
3. Nevei, címei, tisztségei. A Jézus név azt jelenti: "szabadító" (Mt 1,21), és a héber "Jósua" névnek felel meg. Rendszerint más neveivel együtt használatos, ha egyedül áll, akkor kétségkívül ember voltát hangsúlyozza. Krisztus annyit jelent: "felkent", Krisztus a héber "messiás" szó görög megfelelője. Ez a címe gyakran a határozott névelővel együtt fordul elő, hogy így mutasson rá: nála "a megígért Krisztus"-ról van szó. Jézus olykor megtiltotta az embereknek, hogy őt Messiásként ismertté tegyék (Mt 16,20).
   Jézus tudta, ha a zsidók ezt a címét nyilvánosan használják Vele kapcsolatban a nép előtt, az egyszerű emberek föllelkesednének és politikai messiást látnának benne. Mivel ez nem állt Jézus szándékában, megtiltotta ennek a névnek a használatát, az apostolok kivételével (Mt 16,16). Az "Immánuel" név mindössze kétszer fordul elő (Ézs 7,14; Mt 1,23), és azt jelenti: "velünk az Isten". Názáretben töltött évei miatt gyakran a "názáreti" (a héber "nécer"-ből Csemete, Vesszőszál) melléknevet adták neki (Lk 24,19). Amikor Jézus önmagáról beszélt, rendszerint ezt a melléknevet használta: az "Emberfia". Lehet, hogy ezzel alkalmanként az ember voltát is hangsúlyozni akarta, főként azonban arra szolgált ez a megjelölés, hogy lényének földöntúli voltára, személyének mennyei jellegére utaljon (Dán 7,13). Az "Isten Fia" elnevezés az Isten egyszülött Fiának egyetlenszerűségére utal. Figyelemre méltó, hogy Jézus, valahányszor az Atyáról beszélt, egy olyan sajátos, egyedülálló viszonyt engedett fölismerni, amilyenben egyetlen ember sem lehet Istennel. A "Dávid Fia" (Mt 21,9; Lk 18,38) messiási cím, amely úgy mutat Reá, mint aki a Dáviddal kötött szövetséget betöltötte. Csak kevés hely mondja ki nyíltan hogy Jézus maga "Isten" (Jn 1,1.18; 20,28; Róm 9,5; Tit 2,13; Zsid 1,8). Az "Úr" megjelölés (ApCsel 2,36; 10,36; Róm 10,9; 1Kor 8,6; Fil 2,11) Jézus felségéről és hatalmáról beszél, arról, hogy Ő a feje mind az egyes hívőnek, mind az egész Gyülekezetnek, és Úr mindenek felett. "Az Ige" (Jn 1,1.14; 1Jn 1,1) elnevezés arról beszél, hogy Jézus Isten kijelentője, és Benne teljesedett be Isten szava és ígérete. A "szolga" (Fil 2,7) szó azt mutatja, hogy az ősgyülekezet meglátta Jézusban Azt, Akit már az ÓSZ Isten rabszolgájának nevez (Ézs 53; vö. még Mt 12,17-21). Az "üdvözítő" név arra utal, ami végett Jézus erre a világra jött (Lk 2,11; Jn 4,42). Jézus szabadító küldetésére utal az "Isten báránya" címe is (Jn 1,29-36). A Zsidókhoz írt levél "Főpap"-nak is mondja Jézus Krisztust, az 1Tim 2,5pedig "közbenjáró"-nak. Pál használja az "utolsó Ádám" kifejezést (1Kor 15,45), ellentétben az "első Ádám"-mal, amellyel a bűn végzetes következményeit kívánja kifejezésre juttatni, amely Ádám engedetlensége által jött a világba, és amelyet Jézus megváltó tettével érvénytelenített, és következményeit felfüggesztette.
4. Jelleme. Lehetetlenség Jézus minden jellemvonását tökéletesen leírni. De meg kell említenünk néhány tökéletes tulajdonságát; ezzel azonban nem azt akarjuk mondani, hogy ezekért lett volna magasabban minden földi halandónál.

JÉZUS KRISZTUS CSALÁDFÁJA.

Az ÚSZ-ben kettő található: Mt 1,1-17és Lk 3,23-38-ban. Máté Jézusnak, Dávid Fiának családfáját Ábrahámtól kezdve vezeti le, és három, egyenként 14 nemzedéket tartalmazó részre osztja. Jórám (5) után három nemzedéket kihagy: Aháziát (2), Joást (4) és Amásiát (1) (1Krón 3,11-12).
Az Izráelben egyébként szokásban volt gyakorlattal teljesen ellentétesen, öt asszonyt is megnevez: Támárt (1), Ráhábot (1), Ruthot, Betsábét és Máriát (1). A "nemzette" szó héber fogalmának pontos jelentését nem lehet megállapítani; jelenthet közvetlen vagy közvetett leszármazást, de örökbefogadást vagy örökösödési jogot is.Lukácsnál Jézus családfája egészen Ádámig megy vissza, úgy, hogy Ábrahámtól Ádámig a családfa megegyezik az 1Krón 1,1-4és 24-28versekkel; Dávidtól Ábrahámig megegyezik Mátéval, Jézustól Dávidig azonban eltér ettől. Meglehet, hogy Máté a törvényes örökösödés vonalát követi, míg Lukács a testi leszármazásét.

JÉZUS PERE (ELÍTÉLTETÉSE).

Miután Júdás kiszolgáltatta Jézust a zsidó hatóságoknak, Annáshoz vitték, aki a hivatalban lévő főpap, Kajafás elődje és apósa volt, hogy rövid, előzetes kihallgatásnak vessék alá (Jn 18,13); azután, kb. az első kakaskukorékolás idején, a Kajafás palotájában összeült nagytanács elé vitték, ahol részletesen kihallgatták, amikor hazug vádakat, megszégyenítést és személyes sértéseket kellett elhordoznia (Mk 14,60-65; Lk 22,63-64); amikor hajnalodott, újra bevitték a nagytanács elé, amely halálra ítélte Őt (Lk 22,66-70); onnan Pilátus elé vitték, aki rövid kihallgatás után ártatlannak nyilvánította (Jn 18,33-38); a zsidók azonban hallani sem akartak a javaslatáról, hogy szabadon bocsássa; Pilátus ezért Heródes (3) Antipáshoz küldte, aki a páska-ünnep idején szintén Jeruzsálemben tartózkodott, mivel Jézus az ő bírói illetékessége alá is tartozott; ez azonban csupán kigúnyolta Jézust, és ítélet nélkül visszaküldte Pilátushoz (Lk 23,2-12); ekkor Pilátus felkínálta a zsidóknak a választás lehetőségét: szabadon bocsátja Krisztust vagy Barabást; a zsidók inkább a gyilkos Barabást választották; meghiúsult Pilátusnak egy további próbálkozása is, hogy Jézust mégis szabadon bocsássa, mivel a zsidók megfenyegették, feljelentik a császárnál, ha nem teljesíti akaratukat; így Pilátus engedett a nyomásnak; a katonák megkorbácsolták Jézust és kigúnyolták; majd kivezették a városból és keresztre feszítették (Mk 15,16-24).

JÉZUS, SIRÁK FIA.

Lásd: APOKRIF IRATOK.

JÉZUS SZAVAI A KERESZTEN.

A négy evangélista az Úr Jézus hét szavát hagyta reánk, amelyeket akkor mondott és imádkozott, amikor a kereszten függött (Mt 27,46; Mk 15,34; Lk 23,34.43.46; Jn 19,26-28.30).

JÉZUS TESTVÉREI.

Jakabot (3), Józsét (1), Simont (4) és Júdást (2) az Úr testvérének nevezi az Ige (Mt 13,55).
Vér szerinti leánytestvérei is voltak (Mt 13,56). Jn 7,1-10szerint a testvérei nem hittek Benne.

JÉZUS VISSZAJÖVETELE.

Isten Igéje két ízbeni látható és testi visszajövetelről beszél.

1. Az 1Thessz 4,13-17szerint Jézus a levegőégen át minden hívő számára láthatóan visszatér; és minden újonnan született ember elragadtatik Eléje a levegőbe (1Kor 15,51-55).
2. Jézus személyesen, testben és mindenki számára láthatóan jön el a földre, és lábai az Olajfák hegyén lesznek (Zak 14,1-5; ApCsel 1,10-11).

Akkor ítéletet tart az élők fölött (Mt 25,31-46), és azután elkezdi ezeréves uralmát. Lásd még: ESZKATOLÓGIA és PARÚZIA.

JHVH ("Jahve").

Isten héber tulajdonneve; tévesen "Jehová"-nak is mondják; tetragrammként (négy betű) ismeretes; fordítása: "vagyok, aki vagyok" (2Móz 3,14), Lásd még: JEHOVA (Jn 5,26).

JIBLEÁM (a nép tovatűnik, a nép összezavarodása, romlása; Isten vezette).

Város, amely Manassénak jutott osztályrészül (Józs 17,11; Bír 1,27); itt ölték meg Aháziát (2) (2Kir 9,27); általában azonosnak mondják "Bileám"-mal (1Krón 6,70).

JIBNIJA (Jahve felépít).

Benjáminita férfi Jeruzsálemben (1Krón 9,8).

JIBSÁM (ő kellemes, édes, illatozó).

Issakár (1) unokája (1Krón 7,2).

JICHAK (nevetés).

Lásd: Izsák.

JICHÁR (ICHÁR) (olaj, kitörés, fénylő, szép, világító; a felkent).

Lévita, Kéhát fia (2Móz 6,18; 4Móz 3,19; 1Krón 6,18.38).

JIDBÁS (ő mézédes).

Férfi Júda törzséből (1Krón 4,3).

JIDLÁF (könnyezve, sírva szipogva).

Náhor (2) és Milka (1) fia (1Móz 22,22).

JIDIHÁEL.

Lásd: JEDIÁÉL (2).

JIEDALA (leshely).

Helység Zebulon törzsi területén (Józs 19,15).

JIFTA (Ő (Isten) kinyitja v. nyissa ki; megnyitó, szabadító, áttörő keresztültörés, nyílás).

Közelebbről nem ismert város Júdában (Józs 15,43).

JIFTAH-ÉL (Isten kinyitja, Isten keresztültör; Isten ajtaja; Isten a szabadító v. áttörő).

Völgy Zebulon területének északi határán (Józs 19,14.27).

JIGEÁL (Ő megvált, Isten megvált, visszavásárol, bevált, megbosszul; megváltó, megbosszuló).

1. József (2) fia, Kanaán (2) földjére kiküldött kém Issakár törzséből ("Igál"; 4Móz 13,8).
2. A sóbabeli Nátán (3) fia, Dávid hőse (2Sám 23,36).
3. A Dávid királyi nemzetségéből való Semája (17) fia (1Krón 3,22).

JIMLA.

Lásd: JEMLA.

JIMNA (szerencse, siker, jó előmenetel; jobbra; ő számlál; Isten visszatartja, feltartóztatja, akadályozza).

1. Férfi Áser törzséből (1Krón 7,35).
2. Áser fia (1Móz 46,17; 4Móz 26,44; 1Krón 7,30).
3. Lévita (2Krón 31,14).

JIREON (félénk; a rémület helye).

Helység Naftali törzsi területén (Józs 19,38).

JIRMÉJA (értelmezése mint: JEREMIÁS).

Két gádita harcos, akik Siklágnál Dávidhoz csatlakoztak (1Krón 12,10.13).

JIRPEÉL (Jahve meggyógyít, Isten által helyreállított; Isten a gyógyító; Isten elenged).

Város Benjámin területén (Józs 18,27).

JISBI-BÉNÓB (lakásom Nóbban van, aki a hegyen lakik; hegyi lakó).

Óriás, akit Abisái megölt (2Sám 21,16-17).

JISMA (ő meghallgat, hallgass az Úrra!; pusztaság).

Férfi Júda törzséből (1Krón 4,3).

JISPÁN (alattomos; erős, szilárd; későn született).

Benjáminita férfi (1Krón 8,22).

JISRI (tűnődés, költészet, alkotó, teremtő).

Lévita, a 4. énekes rend vezetője Dávid idejében (1Krón 25,11), az 1Krón 25,3"Séri"-nek nevezi.

JISVÁ (nyugodt, egyenrangú, hasonló; az Úr elegendő, önmagának megfelelő).

Áser fia (1Móz 46,17; 1Krón 7,30).

JISVI (nyugodt, Isten felhasználja).

1. Saul (1) fia (1Sám 14,49).
2. Áser fia (1Móz 46,17; 4Móz 26,44; 1Krón 7,30).

JISZKÁ (gyönyörűséges látvány; Ő (Isten) nézi v. megnézi; hírszerző).

Hárán (1) leánya, Milka (1) testvére (1Móz 11,29).

JITLA (felemelt, magaslati hely).

Város Dán törzsi területén (Józs 19,42).

JITMA (árvaság, kirabolt; magányosság).

Moábita harcos, Dávid hőse (1Krón 11,46).

JITRIBŐL VALÓ.

Család, amelyből Dávidnak két hőse származott (2Sám 23,38; 1Krón 11,40).

JIZRÁHITES.

Samhut seregvezér családi neve (1Krón 27,8).

JÓÁB (az Isten: Atya).

1. Sérujának, Dávid féltestvérének a fia, Absái és Asáel (1) fivére (2Sám 2,18; 1Krón 2,16); megölte Ábnert (2Sám 3,22-39); Dávid seregének legmagasabb rangú tisztje (1Krón 11,4-9); legyőzte Szíriát, Edomot (2) és Ammont (2Sám 10-12); gondoskodott arról, hogy Úriás (1) elessék a harcban (2Sám 11); megölte Absolont (2Sám 18,9-15) és Amasát (1) (2Sám 20,4-13); támogatta Adóniát (1) (1Kir 1); Salamon parancsára megölték (1Kir 2,28-34).
2. Férfi Júda törzséből (1Krón 4,14).
3. Fogságból hazatért család őse (Ezsd 2,6; 8,9; Neh 7,11).

JOÁDDÁN (Jahve a legföbb gyönyörűség).

Amásiának (1), Júda királyának anyja (2Kir 14,2). A 2Krón 25,1-ben; "Jehoaddán".

JÓAH (Jahve testvérünk, az Úr barátja).

1. Obed-Edom (3) fia, ajtónálló lévita Dávid idejében (1Krón 26,4).
2. Lévita Gerson nemzetségéből (1Krón 6,21).
3. Jósiás (1) király emlékírója (2Krón 34,8).
4. Asáf (2) fia, Ezékiás (1) király emlékírója (2Kir 18,18.26).
   Az Ézs 36,3.11.22-ben: "Jóák".
5. Gersonita lévita Ezékiás (1) idejében (2Krón 29,12).

JOÁHÁZ (Isten megragadott, tart, tulajdonba vesz, megtart; az Úr tulajdona).

1. Izráelnek, az északi országrésznek királya, Jéhu (5) fia és utóda; kb. Kr. e. 815-800 uralkodott (2Kir 10,35; 13,1); tovább fejlesztette Jeroboám bika-kultuszát; Szíria királya legyőzte; utóda fia, Joás (5) lett (2Kir 13,2-9.22-25).
2. Júda királya Kr. e. 608-ban; Jósiás (1) fia és utóda; mindössze három hónapig uralkodott; Egyiptomban halt meg (2Kir 23,30-34).
   Az 1Krón 3,15; Jer 22,11-ben: "Sallum" (15).
3. Aházia (2), júdabeli király teljes neve.
4. Jóah (3) atyja (2Krón 34,8).

JÓÁK.

Lásd: JÓAH (4).

JOÁKIM (Isten felemel, ismét megelevenít; Isten ébressze fel, emelje fel).

"Jojákim"-nak (2) is nevezik; Júda kegyes királyának, Jósiásnak (1) a fia; eredetileg "Eljákim"-nak (2) hívták, de Nékó fáraó, aki a királyságba ültette, Joákim nevet adta neki, és adófizetőjévé tette; három évvel később fellázadt Nabukodonozor, babilóni király ellen; dicstelen halált halt (2Kir 23,34-37; 24,1-6; 2Krón 36,4-8).

JOÁKIN (Jahve felemel, megalapít, Isten véghez viszi).

"Jojákin"-nak, vagy "Jekóniás"-nak is nevezi a Biblia. Joákim fia és utóda, Júda utolsó előtti királya (2Kir 24,6-12), Kr. e. 597-ben uralkodott összesen 3 hónapig (2Krón 36,9). Mt 1,11-12Jekóniásnak nevezi; Babilonba hurcolták (2Krón 36,10), ahol 37 évi fogság után Evil-Merodák, babiloni király megkegyelmezett neki és szabadon bocsátotta (2Kir 25,27). Jer 22,28"Kóniás"-nak nevezi.

JOÁS (Isten adta, Isten segítségül jön; Isten a támaszték; Isten tűz, hatalmas).

"Jehoás" rövidített alakja.

1. Gedeon atyja (Bír 6,11).
2. Aháb király fia (1Kir 22,26; 2Krón 18,25).
3. Benjáminita férfi, aki Siklágban Dávidhoz csatlakozott (1Krón 12,3).
4. Aháziának (2), Júda királyának a fia; 40 éven át uralkodott (Kr. e. 835-796); kezdetben visszaállította az igaz istentiszteletet, később azonban elpártolt Istentől; megölette Zakariást (6); őt szolgái gyilkolták meg (2Kir 12,20; 2Krón 24,25).
5. Joáháznak (1), Izráel királyának a fia és utóda, Kr. e. 800-784-ig uralkodott; barátságosan viselkedett Elizeus prófétával szemben; a trónon fia, II. Jeroboám követte (2Kir 13,10-13).
6. Benjáminita férfi (1Krón 7,8).
7. Az olajellátás felügyelője Dávid idejében (1Krón 27,28).
8. Júda leszármazottja (1Krón 4,22).

JOATÁM.

Lásd: JÓTÁM (3).

JÓB (a megtámadott, a gyűlölt, üldözött; a támadó, ellenség).

1. Fő személye a hasonló nevű könyvnek, amely az ÓSZ tanító könyvei közé tartozik; ugyanakkor jelentős irodalmi remekmű; szerzője és keletkezési ideje ismeretlen; sok tudós úgy véli, hogy a salamoni korból származik; alapgondolata: Isten igazságossága az emberekkel való bánásmódjában. Felosztása:
   1. előszó vagy bevezetés (1-2);
   2. Jób panasza (3);
   3. Jóbnak három barátjával folytatott beszélgetése (4-31);
   4. Elihu (5) beszéde (32-37);
   5. Isten szava (38-41);
   6. Jób meghajlik Isten szava előtt, és helyreállíttatik (42).
2. Lásd: JÁSUB (2).

JÓBÁB (kiáltás, ujjongás).

1. Edom második királya (1Móz 36,33; 1Krón 1,44-45).
2. Mádon királya (Józs 11,1; 12,19).
3. Benjáminita férfi, Saharáim fia (1Krón 8,9).
4. Benjáminita, Elpaál fia (1Krón 8,18).
5. Joktán fia (1Móz 10,29; 1Krón 1,23).

JÓED (Isten a tanú).

Benjáminita férfi (Neh 11,7).

JÓEL (Jahve az Isten, az Úr az Isten; akinek Jahve az Istene).

1. Petuel fia, az azonos nevű prófétai könyv szerzője, ún. kis próféta. Életéről közelebbit nem tudunk (Jóel 1,1).
   Lásd még: JÓEL KÖNYVE.
2. Sámuel legidősebb fia (1Sám 8,2; 1Krón 6,33); az 1Krón 6,28"Vásni"-nak nevezi.
3. Simeon törzsének fejedelme Ezékiás (1) idejében (1Krón 4,35).
4. Rúben törzsének főembere (1Krón 5,4-8).
5. Gád törzsének fejedelme (1Krón 5,12).
6. Lévita, Sámuel (1) őse (1Krón 6,36).
7. Főember Issakár törzsében (1Krón 7,3).
8. Dávid hőse (1Krón 11,38).
9. Lévita, a gersoniták feje Dávid idejében (1Krón 15,7.11.17).
10. Pedája (3) fia, Manassé fél nemzetségének fejedelme Dávid idejében (1Krón 27,20).
11. Lévita Ezékiás (1) idejében (2Krón 29,12).
12. Zsidó férfi, aki elbocsátotta idegen feleségét (Ezsd 10,43).
13. Zikri (10) fia, a benjáminiták elöljárója a fogság után (Neh 11,9).
14. Lévita, templomi kincstárnok Dávid idejében (1Krón 26,22); talán azonos (9) alattival.

JÓEL KÖNYVE.

A könyv Kr. e. 9. v. 8. században keletkezhetett; a könyvben egyetlen időbeli utalás sem található; a hátteret egy nagy csapás: a sáskajárás adja, amelyről a próféta kijelenti, hogy az Isten büntetése a nép bűneiért; ezért sürgeti a népet, hogy bűneit bánja meg, különben Istennek még rettenetesebb számonkérését helyezi kilátásba: az Úr eljövendő napját. Felosztása:

1. a sáskajárás és annak vége (1,1-2,27);
2. az Úr eljövendő nagy napja (2,28-3,21);
   1. kitöltetik az Úr Szent Szelleme (2,28-32);
   2. ítélet a népek fölött (3,1-17);
   3. az ítélet után Izráelre áldás következik (3,18-21).

JOÉLA (Ő (Isten) segítsen, átok, eltávolító).

Jerohám (5) fia, benjáminita harcos, aki Siklágnál Dávid szolgálatába állt (1Krón 12,7).

JÓÉZER (Jahve segítség, támasz).

Benjáminita harcos, aki Siklágban Dávidhoz csatlakozott (1Krón 12,6).

JOGBEHA (magasra helyeztetett ő).

Város Gileád (1) területén, amely Gád törzsének jutott osztályrészül (4Móz 32,35; Bír 8,11).

JÓGLI (fogságba vitt, száműzött; leleplezett).

Dán törzsbeli férfi, Bukki (1) apja (4Móz 34,22).

JÓHA (Jahve a fivérem, az Úr barátja).

1. Benjáminita, Simri (1) fia (1Krón 8,16).
2. Dávid hőse (1Krón 11,45).

JOHANÁN (Isten kegyelmes; Jahve kegyelmes volt; az Úr jóindulatú, jóságos, kedves).

1. A zsidók egyik vezetője (2Kir 25,23), aki megkísérelte Gedáliást (1) figyelmeztetni az ellene készülő merényletre (Jer 40,13-14); néhány zsidót, köztük Jeremiást (1) magával vitt Egyiptomba (Jer 40-43).
2. Benjáminita, aki Siklágnál csatlakozott Dávidhoz (1Krón 12,4).
3. Gádita főember, aki embereivel Dávidhoz csatlakozott (1Krón 12,12-14).
4. Azáriás (21) apja (2Krón 28,12).
5. Főember, aki Ezsdrással (3) hazatért Babilonból (Ezsd 8,12).
6. Eliásib (3) fia, kamrája volt a templomban (Ezsd 10,6).
7. Főpap, Eliásib (3) unokája (Neh 12,22).
8. Ajtónálló a frigyláda mellett Dávid idejében (1Krón 26,3).
9. Főtiszt Jósafát (4) seregében (2Krón 17,15).
10. Izmáel (3) atyja (2Krón 23,1); esetleg azonos (9) alattival.
11. Zsidó férfi, aki idegen nőt vett feleségül (Ezsd 10,28).
12. Papi vezető (Neh 12,13).
13. Lévita énekes Jeruzsálem falainak felszentelésénél (Neh 12,42).
14. Krisztus őse, Kr. e. 500 körül (Lk 3,27).
15. Jósiás (1) király legidősebb fia (1Krón 3,15).
16. Dávid leszármazottja, Eljohénai (2) fia (1Krón 3,24).
17. Azária (7) főpap atyja (1Krón 6,9-10).
18. Az ammonita Tóbiás (3) fia (Neh 6,18).

JOHANNA (kegyelembe fogadott, Jahve kegyelmes; az Úré a kegyelem).

Kúzának, Heródes (3) Antipás király tiszttartójának a felesége; azokhoz az asszonyokhoz tartozott, akik Jézussal együtt jártak és Neki szolgáltak (Lk 8,2-3).

JÓJADA (Isten tudja, ismeri, felismeri; az Úr tudta, törődött vele).

1. Pap, Benája (1) atyja (2Sám 8,18; 23,22; 1Kir 4,4).
2. Benája (1) fia, az (1) alatti unokája, Dávid tanácsosa (1Krón 27,34).
3. Áron leszármazottja, aki Dávid királlyá koronázásakor Hebronban (1) az ároniták vezetője volt (1Krón 12,27).
   Valószínűleg azonos (1) alattival.
4. Főpap, akinek felesége, Jóseba a fiatal Joás (4) királyt elrejtette; vezetője volt az istentelen Atália (1) királynő elleni összeesküvésnek és Joás királlyá tételének (2Krón 23; 2Kir 11).
5. Férfi, aki Jeruzsálemben az ó-kaput javította (Neh 3,6).
6. Eliásib (3) főpap fia (Neh 12,10; 13,28).
7. Pap Jeruzsálemben, Jeremiás (1) idejében (Jer 29,26).

JOJÁKIM (Jahve felemel, Isten megelevenít; Isten ébressze fel, emelje fel).

1. Főpap, Eliásib (3) főpap atyja (Neh 12,10.12.26).
2. Lásd: JOÁKIM.

JOJÁKIN.

Lásd: JOÁKIN.

JOJÁRIB (Jahve igazságot szolgáltat; Isten viszi a pert; Isten vezeti a harcot).

1. Az 1.papi rend feje Dávid idejében (1Krón 24,7).
2. Pap, aki Zorobábellel visszatért a fogságból (1Krón 9,10; Neh 11,10; 12,6).
3. Tanító, aki Ezsdrás (3) segítségére volt a hazatérők összegyűjtésében (Ezsd 8,16-17).
4. Férfi Júda törzséből (Neh 11,5).

JOKDEÁM (a nép tüze, a nép elég; a nép haragja, mérge, gerjedelme; égni a népért).

Város Júda területén (Józs 15,56).

JÓKÉBED (Jahve dicsőség, gazdaság, hírnév, felség; az Úr a dicsőség, az Úr az ő dicsőségük).

Leány Lévi törzséből, Amrám (1) felesége, Mózes anyja (2Móz 6,20; 4Móz 26,59).

JÓKIM (Ő felemel).

Férfi Júda törzséből, Séla (I-1) leszármazottja (1Krón 4,22).

JOKMEÁM (keljen fel a nép!, Ő összegyűjti a népet).

Lévitaváros Efraim területén (1Krón 6,68; 1Kir 4,12). A Józs 21,22-ben: "Kibcaim".

JOKNEÁM (elnyeri a népet; a nép tulajdona).

Kánaáni (2) városkirályság, Zebulonnak jutott osztályrészül (Józs 12,22; 19,11).

JOKSÁN (madarász, csapdaállító, elcsábító).

Ábrahám fia második feleségétől, Keturától (1Móz 25,2-3).

JOKTÁN (a csekély, kicsi, megnyírt).

Sém dédunokája, a róla elnevezett néptörzs atyja (1Móz 10,25-26.29; 1Krón 1,19-20.23).

JOKTEÉL (Isten védelme, Isten az oltalmam, Isten bástyája).

1. Város Júdában (Józs 15,38).
2. Helység Edomban, valószínűleg "Petra", előzőleg "Séla I." (2) (2Kir 14,7).

JÓLTEVŐ.

Uralkodók megtisztelő címe (Lk 22,25).

JOM KIPPUR.

A nagy engesztelési nap héber neve.

JÓNA.

Lásd: JÁNOS (4).

JONADÁB (Jahve önkéntese, Jahve ösztönöz, Jahve nemes, nagylelkű; Isten szívesen ad).

1. Simeának (3), Dávid fivérének a fia, Amnon (1) barátja (2Sám 13,3-5.32-35).
2. Rékábita, aki tanúja volt Jéhunak (5) a bálványimádás kiirtásakor Samáriában (2Kir 10,15kk.); megparancsolta utódainak, a rékábitáknak, hogy bort ne igyanak, házakat ne építsenek, szőlőt ne telepítsenek, hanem sátrakban lakjanak (Jer 35,6-19).

JÓNÁN (kegyelmes, kedves, jóindulatú Úr).

Jézus őse (Lk 3,30).

JÓNÁS (galamb).

Próféta Izráelben, Amittai fia; megjövendölte II. Jeroboám (Kr. e. 790-750) győzelmét a szíriaiak felett; az azonos nevű prófétai könyv szerzője (2Kir 14,25; Jón 1,1; Mt 12,39-41; 16,4; Lk 11,29-32).

JÓNÁS KÖNYVE.

Ez a prófétai könyv meg akarja mutatni, hogy Isten üdvakarata nem korlátozódik Izráelre, hanem a pogányokra is kiterjed; a pogánymisszióról szóló nagy mű ez (4,11).
Noha a könyvet az ún. kis próféták közé sorolják, csak nagyon kevés próféciát tartalmaz. Felosztása:

1. Jónás megbizatása, engedetlensége és büntetése (1);
2. Jónás szabadulása (2);
3. Jónás bűnbánatra szóló felhívása; Ninive megtér és így elkerüli Isten ítéletét (3);
4. Isten igazolja kegyelmes magatartását Jónás előtt (4).

JÓNATÁN (Jahve adta, Isten az ajándékozó, Isten ajándéka).

1. Lévita, aki az efraimbeli Mikának (1), majd később a dánbelieknek bálványpapja lett (Bír 17-18).
2. Saul (1) király legidősebb fia (1Sám 13,16; 14,49; 1Krón 8,33); csatában legyőzte a filiszteusokat (1Sám 13-14); Dávid leghűségesebb, önzetlen barátja; a kettőjük barátsága a legnemesebb szeretet jelképévé vált; életét is kockára tette barátjáért (1Sám 19,1-7); atyjával együtt elesett a Gilboa hegyénél, a filiszteusokkal vívott ütközetben (1Sám 31,2-10).
3. Abjátár főpap fia (2Sám 15,27.36; 17,17.20; 1Kir 1,42-43).
4. Simeának (3), Dávid bátyjának fia (2Sám 21,21; 1Krón 20,7).
5. Dávid hőse (2Sám 23,32; 1Krón 11,34).
6. Uzziás (3) fia, Dávid vidéki javainak felügyelője (1Krón 27,25).
7. Júdabeli férfi, Jáda fia (1Krón 2,32-33).
8. Dávid nagybátyja, írástudó (1Krón 27,32).
9. Ebed (2) atyja (Ezsd 8,6).
10. Asáhel (4) fia (Ezsd 10,15).
11. Papi családfő Jojákim (1) főpap idejében (Neh 12,14).
12. Zakariás (26) lévita atyja (Neh 12,35).
13. Írnok, akinek házában Jeremiást (1) fogva tartották (Jer 37,15-20).
14. Papi családfő Jojákim (1) főpap idejében (Neh 12,18).
15. Lévita, akit Jósafát (4) király a nép oktatására rendelt (2Krón 17,8).
16. Kárea fia, aki Gedáliáshoz (1) ment Mispába (4) (Jer 40,8).
17. Éliásib (3) főpap unokája (Neh 12,11).

JOPPE.

Lásd: JÁFÓ.

JÓRÁ (korai eső, őszi eső).

Családfő, akinek leszármazottai Zorobábellel tértek vissza a fogságból (Ezsd 2,18); a Neh 7,24"Hárif"-nak (1) nevezi.

JÓRAI (Jahve megtanít, Istentől tanított).

Gádita férfi (1Krón 5,13).

JÓRÁM (Jahve fenséges, az Úr által felmagasztalt).

1. Tóinak, Hámát (I) királyának fia (2Sám 8,10).
   Az 1Krón 18,9-11-ben: "Hadórám" (2).
2. Aháb fia, Izráel királya (2Kir 8,29).
3. Pap Jósafát (4) idejében, aki a népet tanította (2Krón 17,8).
4. Lévita, Eliézer (2) leszármazottja (1Krón 26,25).
5. Jósafátnak (4), Júda királyának a fia, akinek Kr. e. 849-ben utódja lett; meggyilkolta tulajdon fivéreit, és feleségül vette Atáliát (1), Aháb és Jézabel leányát (2Kir 8; 2Krón 21).
   Pártolta a bálványimádást; Illés próféta megfeddte; dicstelen halált halt (2Kir 9,14-26).

JORDÁN (az alájövő, a lefelé folyó, siető).

Palesztina legfontosabb folyója; a Libanontól a Holt-tengerig és azon túl is húzódó völgyben folyik; a folyó maga erőteljesen kanyarog. Noha a Genezáret-tótól a Holt-tengerig terjedő távolság alig több, mint 100 km, a folyó összesen 300 km hosszú. A Jordán völgye 240 km hosszú, 3-22 km széles, és a Holt-tengernél 390 m-rel a tenger szintje alatt fekszik. A folyó mélysége 90 cm és 3 m közt változik, szélessége mintegy 30 m (1Móz 13,10; Józs 2,7; Bír 3,28; Mt 3,13). A Jordánnal kapcsolatos fontos események: Izráel népe ezen a folyón keresztül lépi át Józsué (1) vezetésével az ígéret földjének határát (Józs 3); itt munkálkodik Keresztelő János (Mt 3,6; Mk 1,5) és itt kereszteli meg Jézust (Mt 3,13; Mk 1,9).

JÓRIM (Jahve magasztos, félelem, tisztelet).

Jézus őse (Lk 3,29).

JORKEÁM (a nép virul, új népszaporulat; a nép kiterjed).

Hebron (3) leszármazottja (1Krón 2,44).

JÓSA (ő támogat, egyenes, önálló; lényeges).

Simeon (1) leszármazottja (1Krón 4,34).

JÓSABÁT.

Lásd: JÓSEBA.

JÓSADÁK (Isten igazságos, Jahve igazságosnak mutatkozott).

Sérájának (5), a fogság előtti utolsó főpapnak fia, és Jésuának (3), a fogság utáni első főpapnak atyja (Ezsd 3,2.8; Neh 12,26). Az 1Krón 6,14-15-ben: "Jéhozadák", az Hag 1,1-ben: "Jehosadák".

JÓSAFÁT (az Isten bíró, Jahve igazságot szolgáltat, Jahve ítélt; istenítélet).

1. Pap, Dávid idején (1Krón 15,24).
2. Dávid és Salamon emlékírója (2Sám 8,16; 20,24; 1Kir 4,3).
3. Parnák fia, Salamon helytartója Issakárban (1Kir 4,17).
4. Júda királya, Asa (1) fia és utódja; 25 évig uralkodott Kr. e. 875-től kezdve (2Krón 17-20); lerontotta a magaslatokat, és megtanította alattvalóit az Úr törvényére; Aháb és Aházia (1) királyokkal való szövetsége miatt a próféták feddték; Kr. e. 850-ben halt meg, utóda fia, Jórám (5) lett.
5. Mitnibeli férfi, Dávid hőse (1Krón 11,43).
6. Jéhunak (5), Izráel királyának atyja (2Kir 9,2-14).
7. Völgy, ahol az Úr megítéli a népeket (Jóel 3,2.12).

JÓSAFÁT VÖLGYE.

"Ítélet völgyé"-nek is nevezi az Írás; az a völgy, amelybe Isten összegyűjti a népeket az ítéletre (Jóel 3,2.12.14).

JÓSÁVIA (Jahve előmenetelt ad, Jahve nyíl).

Elnaám fia, Dávid hőse (1Krón 11,46).

JOSBEKÁSA (bajban ülő, Isten keményre fordítja, megkeményedik).

Lévita, a 17. énekes rend vezetője Dávid idejében (1Krón 25,4.24).

JÓSEBA (Isten eskü, aki az Úrra esküszik, aki Őt tiszteli).

Jórám (5) király leánya és Jójada (4) főpap felesége; a fiatal Joást (4) elrejtette az istentelen Atália (1) üldözése elől (2Kir 11,2); a 2Krón 22,11: "Jósabát"-nak nevezi.

JOSEB-BASSEBET (nyugalomban lakozó).

Dávid hőse és testőrparancsnoka (2Sám 23,8). Az 1Krón 11,11: "Jasobeám"-nak (3) nevezi. Lásd még: TAHKEMONITA.

JÓSIÁS (Isten megsegíti őt; az Úr gyógyít; Jahve nyíl; akit az Úr támogat).

1. Júda királya, Amon (1) fia és utóda a trónon; 8 éves korában került uralomra és 31 éven át uralkodott (Kr. e. 640-609); rendkívül istenfélő király; küzd a bálványimádás ellen, helyreállítja a templomot, megtalálja ott a törvénykönyvet, és nyilvánosan felolvastatja a nép előtt; a megiddói csatában Nékó fáraó legyőzi, és ott esik el (2Kir 22-23; 2Krón 34-35; Mt 1,10-11).
2. Sefániás "Sofóniás" (4) fia, akinek házában Zakariás (17) próféta megkoronázta Jósua főpapot (Zak 6,10-11).

JÓSIBIA (Jahve otthont ad, Isten marad, az Úr székhelye).

Férfi Simeon törzséből (1Krón 4,35).

JÓS-TÖLGYFA.

Hely Sikem (3) közelében, amely erről a fáról kapta a nevét; pontos helye ismeretlen (Bír 9,37).

JÓSUA.

Lásd: JÉSUA (3).

JÓSZIFIA (Jahve hozzáad, megsokasít).

Ezsdrással (3) hazatért egyik család őse (Ezsd 8,10).

JÓTA.

A héber ABC legkisebb betűje, hasonlít a mai sor feletti vesszőhöz (aposztrófhoz); megfelel a mi ABC-nk "j" betűjének. Jelképesen is használatos valami igen kicsiny, jelentéktelen dologra (Mt 5,17-18); a 10-et jelentő számjegy.

JÓTÁM (Isten tökéletes, hibátlan, becsületes).

1. Gedeon legkisebb fia; tőle származik az első példázat (Bír 9,5-57).
2. Férfi Júda törzséből (1Krón 2,47).
3. Júda királya, Uzziás (1) fia, aki helyett egy ideig régens is volt; sikeres és igazsáos király (2Kir 15,5.32-38; 2Krón 27); Ézsaiás (1) (Ézs 1,1).
   Hóseás (1) (Hós 1,1) és Mikeás (1) (Mik 1,1) kortársa, Jézus őse. A Mt 1,9-ben: "Joatám".

JÓTBA (jóság, jó város).

Lévitaváros Júdában, Hebrontól (1) közvetlenül délre (2Kir 21,19).

JOTBÁTA (jóság, szerencse városa, boldogság).

Az izráeliták egyik szálláshelye a pusztában, ahol víz is volt (4Móz 33,33-34; 5Móz 10,7).

JÓZABÁD (Jahve ajándékozta, Isten ajándéka).

1. Dávid hőse Siklágban (1Krón 12,4).
2. Két manassébeli férfi, akik Siklágban Dávidhoz csatlakoztak (1Krón 12,20).
3. Lévita Ezékiás (1) király idejében (2Krón 31,13).
4. Lévita Ezsdrás (3) idejében (Ezsd 8,33).
5. Pap, aki elbocsátotta idegen feleségét (Ezsd 10,22).
6. Törvénymagyarázó lévita (Neh 8,7).
7. Vezető lévita Nehémiás (3) idejében (Neh 11,16).
   Esetleg azonos az előzővel.
8. A Joás (4) király elleni összeesküvők egyike (2Kir 12,21; 2Krón 24,26).
9. Obed-Edom (3) fia, ajtóőrző a szövetségláda mellett (1Krón 26,4).
10. Seregvezér Benjámin törzsében Jósafát (4) idejében (2Krón 17,18).
11. Vezető lévita Jósiás (1) király idejében (2Krón 35,9).
12. Lévita, aki elbocsátotta idegen feleségét (Ezsd 10,23).

JOZÁKÁR (Isten megemlékezik, Jahve gondol reá).

Joás (4), júdabeli király ellen összeesküvők egyike (2Kir 12,20-21).

JÓZSÉ (tegyen hozzá, akinek az Úr segít).

A héber Josef görög alakja.

1. Jézus fivére (Mk 6,3; Mt 13,55).
2. Mária (2) fia, ifjabb Jakab (2) testvére (Mt 27,56; Mk 15,40.47).

JÓZSEF (Isten gyarapítson, Ő megsokasít, sokasító, megsokasítás; Ő összegyűjt, bevon, elvesz).

1. Jákób és Ráhel fia (1Móz 30,22-24), Jákób kedvence (1Móz 37,3-4), fivérei gyűlöletből eladták Egyiptomba (1Móz 37); ott ártatlanul börtönbe vetették, mert ellenállt Potifár felesége csábítási kísérleteinek (1Móz 39); Fáraó később "helytartó"-jává nevezte ki, mert fontos álmait megmagyarázta (1Móz 40-41).
   József megmentette Egyiptomot és saját családját is az éhhaláltól (1Móz 42-45), népes családját Egyiptomba hozatta és letelepítette Gósen földjén (1Móz 46-47); holttestét később Sikembe vitték; Efraim és Manassé törzseinek ősatyja. Nemes jellemű férfi, nagylelkű, bűnbocsánatra kész és hűséges a kötelességeiben.
2. Igál atyja (4Móz 13,8).
3. Lévita, az 1. énekes rend vezetője Dávid idejében (1Krón 25,2.9).
4. Zsidó férfi, aki elbocsátotta idegen feleségét (Ezsd 10,42).
5. Papi nemzetségfő Jójákim (1) főpap alatt (Neh 12,14).
6. Jézus három őse (Lk 3,24.26.30).
7. Máriának (1), Jézus anyjának a férje (Mt 1,16; Lk 3,23); foglalkozására nézve ácsmester (Mt 13,55); Názáretben lakott (Lk 2,4); Dávid nemzetségéből származott (Lk 2,4); Máriával együtt Betlehembe (1) ment, hogy ott összeírják; ott született meg Jézus (Lk 2,4-6); Jézust és Máriát Egyiptomba vitte Heródes (1) elől (Mt 2,13-18); a 12 éves Jézust magával vitte Jeruzsálembe (Lk 2,41-45).
8. Arimátiabeli férfi, a nagytanács tagja (Mt 27,57; Mk 15,43); titokban Jézus tanítványa volt (Jn 19,38); Jézust saját családi sírboltjába temette (Mt 27,57-60; Lk 23,50-53; Jn 19,38-41).
9. Barsabás (1) melléknevű tanítvány, lásd: JÓZSEF BARSABÁS.
10. "Barnabás" eredeti neve (ApCsel 4,36).
    Lásd ott.

JÓZSEF BARSABÁS.

Egyike Jézus tanítványainak, akit a tizenegy apostol alkalmasnak tartott arra, hogy Júdás Iskáriótes helyét betöltsék vele. Sorsvetés útján azonban Mátyást választották (ApCsel 1,23).
Lásd még: BARSABÁS (1) és JUSTUS (1).

JÓZSUÉ (Isten szabadítás, segítség, üdvösség, nagylelkűség; az Úr segít v. megment).

1. Az Efraim törzséből való Nún fia (1Krón 7,27); visszaverte az amálekiták támadását (2Móz 17,9); egyike a Kánaánba (2) kiküldött 12 kémnek (4Móz 13,9); Mózes utóda lett (5Móz 31; Józs 1); Izráelt bevezette az ígéret földjére, amelyet el is foglalt és felosztott; Timnát-Szérában temették el (Józs 24,30); az ÚSZ is megemlíti (ApCsel 7,45; Zsid 4,8).
2. Bét-Semesből (2) való férfi (1Sám 6,14).
3. Jeruzsálem elöljárója Jósiás (1) idejében (2Kir 23,8).

JÓZSUÉ KÖNYVE.

Az ÓSZ történeti könyvei közé tartozik. Elmondja, hogy Józsué (1), Mózes utóda hogyan foglalta el Kánaán (2) földjét, ahogy azt Isten neki megígérte (Józs 1,1; 24,31); szerzője nincs megnevezve; keletkezési ideje ismeretlen, valószínűleg azonban Kr. e. 1200 előtt írták. Felosztása:

1. Kánaán elfoglalása (1-12);
2. a föld felosztása az egyes törzsek közt (13-22);
3. Józsué búcsúbeszéde (22-24).

JÖVENDŐMONDÁS.

Elkövetkezendő események előre meglátása vagy előre megmondása, vagy addig rejtett ismeretek feltárása; az izráeliták számára a jövendőmondás minden fajtája tilos volt (3Móz 19,26; 5Móz 18,10; Ézs 19,3; ApCsel 16,16).
A jövendölésnél különböző módszereket és mesterkedéseket alkalmaztak: előjelekből jövendöltek, álmokat fejtettek, varázsvesszőt és ingát alkalmaztak, a csillagokból olvastak (asztrológia), halottak szellemeit idézték, és egyéb dolgokat csináltak.

JÖVENDŐMONDÁS SZELLEME.

Halott vagy démon szelleme, amelyet médium segítségével megidéznek, hogy tőle valamit megtudjanak (5Móz 18,11); azt hitték, hogy az ilyen szellemek meg tudják jelenteni a jövendőt (Ézs 8,19; 1Sám 28,7).
Az izráelitáknak halálbüntetés terhe mellett meg volt tiltva ilyen szellemeknél tudakozódni (3Móz 19,31; 20,6).

JÖVENDŐMONDÓ.

Aki titokzatos hatalom segítségével meg tudja jelenteni a bekövetkező dolgokat, eseményeket (Józs 13,22; Jer 27,9), meg tudja fejteni az álmokat (Dán 4,6) és nyilvánosságra hozza a titkokat (Dán 2,36).

JÖVEVÉNY (IDEGEN).

Az izráeliták szemében mindazok, akik nem tartoztak Isten népéhez, nem számítottak teljes értékű embernek (1Móz 31,15) és ezért csak korlátozott jogokkal rendelkeztek. Az ilyen nem vehetett részt a páska-vacsorán (2Móz 12,43), nem léphetett be a szentélybe (Ez 44,9), nem lehetett király (5Móz 17,15), nem házasodhatott össze Izráel népéből valókkal (2Móz 34,12-16). Fel lehetett azonban őket venni a nép közé, ha elismerték a törvényt és annak követeléseit. Az ÚSZ azokra alkalmazza ezt a fogalmat, akik nem tartoznak Isten országához (Ef 2,19); de a Gyülekezet is jövevénynek számít a világban, ahol nincs tulajdonképpeni hazája (1Pt 1,1).

JUBÁL (csengés, lárma; trombita hang, zenész; áramlás, forrongás).

Lámek (1) fia, a lantosok és fuvolások atyja (1Móz 4,21).

JUBILEUMI KÖNYV.

Zsidó apokaliptikus könyv, keletkezési ideje az Ó- és ÚSZ közé esik.

JÚDA hálaadás, áldott, magasztalt, dicséret, magasztalás; bizonyságtevő).

1. Jákób (1) és Lea negyedik fia (1Móz 29,35), megmentette öccse, József (1) életét (1Móz 37,27-28); fiú-ikrei születtek. Támártól (1) (1Móz 38,12-30); testvérei közt ő volt a vezető (1Móz 43,3; 46,28); Dávid (Ruth 4,18-22) és Krisztus őse (Mt 1,3).
2. Izráelnek az a törzse, amelyet (1) alattiról neveztek; Palesztina déli részének nagy részét osztályrészül nyerte (Józs 15,20-63); jelentős szerepet játszott egész Izráel történelmében. E törzsből származó különösen ismert emberek: Káleb (1) (4Móz 13,7; 34,19), Otniél (Bír 3,9-11), Dávid és Salamon (1Sám 17,12).
3. Lévita Jésua (3) főpap idejében, Zorobábellel tért vissza ("Jéhuda", Neh 12,8).
4. Kadmiél (1) atyja, esetleg azonos (3) alattival (Ezsd 3,9).
5. Benjáminita, Jeruzsálem helyettes elöljárója a fogság után (Neh 11,9).
6. Júda (2) egyik főembere, aki részt vett Jeruzsálem falainak felszentelésében (Neh 12,34).
7. Lévita énekes, aki részt vett Jeruzsálem falainak felszentelésében (Neh 12,36).
8. Lévita, aki elbocsátotta idegen feleségét (Ezsd 10,23).
9. Jézus őse (Lk 3,30).

JÚDA BETLEHEME.

Lásd: BETLEHEM (1).

JUDAIZMUS.

A zsidóknak az ÓSZ-en alapuló vallása.

JÚDA ORSZÁGA.

Története az ország kettészakadásával, és az északi tíz törzsnek Jeroboám uralma alatti elpártolásával kezdődött (kb. Kr. e. 912); első királya Roboám; Jeruzsálem Kr. e. 587-ben történt lerombolásáig állt fenn; hetven évvel később Círus perzsa király megengedte a zsidóknak a hazatérést (1Kir 12-22; 2Kir 2; 2Krón 11-36; Ezsdés Nehkönyvei); az ország Júda és Benjámin törzseiből állt; egész fennállása alatt Dávid leszármazottai uralkodtak benne.

JÚDÁS (Júda görög alakja, értelmezését lásd ott).

1. Galileai férfi, aki a római uralom ellen fellázadt (ApCsel 5,37).
2. Az Úr Jézus fivére (Mt 13,55); Júdás levelének szerzője.
3. Apostol, Jakab (4) fia (Lk 6,16); "Lebbeus"-nak és "Taddeus"-nak is hívják (Mt 10,3).
4. Az a férfi, akinél Pál Damaszkuszban lakott, megtérése után (ApCsel 9,11).
5. Barsabás (2) melléknévvel, a jeruzsálemi keresztyének egyik vezetője, próféta (ApCsel 15,22.27.32).
6. Iskáriótes. Lásd: JÚDÁS ISKÁRIÓTES.

JÚDÁS ISKÁRIÓTES (kerióti férfi).

Valószínűleg Júda déli részéből származik; Jézus az apostolok közé választja (Mt 10,4; Mk 3,19; Lk 6,16); a tizenkettő közös pénzét kezelte (Jn 12,6; 13,29), pénzsóvár (Mt 26,14-16); Jézust kiszolgáltatta az ellenségeinek (Mt 26,47-49); mikor látta, hogy Jézust halálra ítélik, felakasztotta magát (Mt 27,3-5; ApCsel 1,17-18).

JÚDÁS LEVELE.

A szerző magát Jakab (3) testvérének nevezi; mindketten valószínűleg Jézus fivérei voltak, akik csak a feltámadás után jutottak hitre és csatlakoztak a tanítványokhoz; a levél Kr. u. 81 előtt keletkezett. A levél megírásának indítóoka az volt, hogy nyugtalanító tévtanítás kapott lábra, erkölcstelen kihatással, talán a gnoszticizmussal kapcsolatosan. Felosztása:

1. bevezetés (1-4);
2. a tévtanítók elítélése (5-16);
3. intések (17-23);
4. záró dicséretmondás (24-25).

JÚDEA.

Palesztinának az a része, amelyben a fogság után Júda és Benjámin törzse letelepedett (Ezsd 5,8; 9,9); mivel a Babilonba hurcoltak legnagyobb része Júda törzséhez tartozott, ezért őket általában zsidóknak, a földet pedig Júdeának nevezték. A rómaiak uralma alatt ezt a tartományt prokurátor (helytartó) kormányozta Cézárea székhellyel, közvetlen fölöttese a szíriai prokonzul volt. Földrajzilag kb. 80 km-re terjedt észak-déli, és ugyanannyira kelet-nyugati irányban, a Földközi-tengertől a Holt-tengerig, illetve Joppétól a Holt-tenger déli végéig (Lk 3,1).

JUHOK.

Gyakrabban szerepelnek a Bibliában, mint bármely más állat. Valószínűleg az első háziállatok közé tartoztak. Elsősorban a tejük miatt tartották, és csak másodsorban a húsukért. Gyapjút és bőrt szolgáltatnak, szarvukból olaj-és bortartó edényt, valamint kürtöt készítettek. Gyakran használták áldozati állatként. A bárány Jézus Krisztus egyik jelképe.

JUHOK KAPUJA (JUHKAPU).

Kapu Jeruzsálemben (Neh 3,1.32; Jn 5,2).

JUHNYÍRÓ.

Lásd: MESTERSÉGEK.

JUHNYÍRÓHÁZ.

Hely Jezréel (1) és Samária (2) közt, ahol Jéhu (5) Aházia (2) júdabeli király családjának negyvenkét tagját lemészárolta (2Kir 10,12-14).

JUHPÁSZTOR.

Lásd: MESTERSÉGEK.

JUKÁL (Jahve hatalmas, aki (Isten) képes rá; Jahve hatalmasnak bizonyult).

Sédékiás (2) király Jeremiás (1) prófétához küldte, hogy imádkozzék érte (Jer 37,3; 38,1).

JÚLIA (hajadon).

Római keresztyén nő, akinek Pál üdvözletét küldi (Róm 16,15).

JULIUS (ifjú).

Római százados, akinek Pált átadták a fogsága során (ApCsel 27,1-3).

JUNIA (uralkodó).

Pál rokona és fogolytársa (Róm 16,7).

JUPITER.

A rómaiak főistene; a görögöknél Zeus a neve (ApCsel 14,12-13).

JUSÁB-HÉSED (a kegyelem visszatér, a szeretetet viszonozzák).

Zorobábel fia (1Krón 3,20).

JUSTUS (az igaz).

1. József Barsabás mellékneve (ApCsel 1,23).
2. Istenfélő ember Korintusban (ApCsel 18,7).
3. Pál római munkatársának, Jézusnak mellékneve (Kol 4,11).

JUTA (JUTTA) (kiterjedt).

Város Júda területén (Józs 15,55; 21,16).

JUTALMAZÁS (MEGFIZETÉS).

Valami, amit a jó elismeréséül vagy a gonosz büntetéséül adnak (Zsolt 9,9; Jer 40,5; Mik 7,3; 1Tim 5,18).