HABÁJA (akit Isten elrejtett, Isten elrejtőzött; Jahve a védelem).

Pap, akinek leszármazottait kizárták a papi tisztből, mert nem találták származási jegyzéküket (Ezsd 2,61; Neh 7,63-64).

HABAKUK (átölelés, átölelő; kerti növény).

Próféta, akiről a hasonló nevű könyvet elnevezték; könyvét még a templom lerombolása előtt írta (2,20; 3,19), Kr. e. 605 és 587 közt, valószínűleg Joákimnak, Júda királyának uralkodása idején. A könyv felosztása:

1. a próféta megrémül, hogy Isten miért nem bünteti meg a bűnös zsidókat, és miért használ fel majd pogány népet eszközéül Izráel megbüntetésére (1);
2. Isten válasza, amely szerint maguk a büszke káldeusok is elnyerik majd büntetésüket (2);
3. Habakuk imája (3).

A hitből való megigazulásról szóló igéjét (2,4) Pál is idézi (Róm 1,17; Gal 3,17).

HABARCS.

Cementszerű massza, téglák vagy kövek összetartására fal építésénél. Olykor használtak iszapot, agyagot vagy gyantát is erre a célra (Náh 3,14; Ez 13,10-11.14-15).

HABASÁNIA (őszi kikerics; Jahve lámpása; védve Isten pajzsa alatt).

Jeremiás (1) próféta korában élt rékábiták őse (Jer 35,3).

HABIRU.

Nép, amelyet a Mari-szövegek, a Nuzi- és Amarna-táblák említenek. A szó eredeti jelentése valószínűleg: "vándor"; sémitákból és nem-sémitákból álló keveréknép. Izráellel való kapcsolatuk mindmáig tisztázatlan.

HÁBOR (növényország; egyesített, összekötő; társ).

Helység az Eufrátesz mellett, ahová Salmanassár Izráel északi törzseit fogságba vitte (2Kir 17,6; 18,11).

HÁBORÚ.

Az izráeliták számára a háborúnak vallásos jelentősége volt. Gyakran a papok is elkísérték a sereget a harcba, amelyet vallásos szertartásokkal kezdtek el (1Sám 7,8-10; 13,9), miután szent jövendölés által megtudakolták Isten akaratát (Bír 20,18kk; 1Sám 14,37).
Harsonák és trombiták hangja szólította hadba az egész ország harcképes férfiait (Bír 3,27); fegyverek voltak: parittya, lándzsa, hajítódárda, íj és nyílvessző, kard, faltörő kos; a hadviseléshez tartozott az ostromon kívül a les vetés (Józs 8,3kk.), látszat támadás (Bír 20,20kk.), oldalba támadás (2Sám 5,22-25), meglepetésszerű támadás (Józs 11,1kk.), rohamcsapat támadása (1Krón 14,9), rablóhadjárat (2Sám 3,22) és fosztogatás a saját ellátás biztosítására (2Sám 23,10-12); olykor a háború egyetlen csatával eldőlt és befejeződött (1Kir 11,15); a hadifoglyokat eladták rabszolgának vagy megölték (5Móz 20,16-18; Ám 1,6.9), a zsákmányból minden résztvevő egyenlő arányban osztozott (1Sám 30,24-25).

HACÁCON-TÁMÁR.

Lásd: HASÉSON-TÁMÁR.

HACAR (udvar).

Gyakran használt előnév helységeknél, nomád táborhelyeknél is.

HACAR-ADÁR (Adár udvara, tágas udvar).

Hely Júda déli határán (4Móz 34,4), Józs 15,3"Adár"-nak nevezi.

HACAR-ENÁN (forrás-udvar, a kutak udvara).

Hely Kánaán északkeleti csücskén (4Móz 34,9-10; Ez 47,17).

HACARMÁVÉT (halálfalu, a halál udvara).

Joktán fia (1Móz 10,26; 1Krón 1,20).

HACAR-SUÁL (róka-udvar, rókák v. sakálok faluja).

Város Júda déli részén, amely később Simeonnak jutott osztályrészül (Józs 15,28; 19,3; 1Krón 4,28; Neh 11,27).

HACAR-SZUSZA (paprika-udvar, a lovaglás faluja, lovagudvar).

Város Simeon területén, helye ismeretlen (Józs 19,5).

HÁDA.

Lásd: ÁDA (1).

HADÁD (vadság; mennydörgő erős, éles; a hatalmas; örvendező, ujjongásban kitörő).

1. Ábrahám unokája, Izmáel (1) nyolcadik fia (1Móz 25,15; 1Krón 1,30).
2. Edom (2) királya (1Móz 36,35; 1Krón 1,46).
3. Edomita király (1Krón 1,50), "Hadár"-nak is nevezik (1Móz 36,39).
4. Edomita fejedelem Salamon idejében (1Kir 11,14-25).
5. Szíria legfőbb istensége, a mennydörgés és viharok istene.

HADADÉZER (Hadád a segítség, hatalmas a segítség).

Cóba királya, akit Dávid csatában legyőzött (2Sám 8,3kk.; 10,15-19).

HADÁDRIMMON (Hadád és Rimmon; a gránátalma Hadádja; Rimmon hatalmasa; a vidáman ordító).

A siralom helye Megiddó síkságán (Zak 12,11).

HADÁR (ékszer, dísz, felség, tisztesség).

Edom királya (1Móz 36,39). Lásd még: HADÁD (3).

HADÁSA (újváros).

Helység Júda síkságán (Józs 15,37).

HADASSA (mirtusz).

"Eszter" zsidó neve (Eszt 2,7).

HADES.

Lásd: POKOL, SEOL és GYEHENNA.

HÁDID (éles, hegyes; csúcs).

Falu Benjámin területén, Liddától mintegy 5 km-nyire északra (Ezsd 2,33; Neh 7,37; 11,34).

HADINA (karcsú, lágy, finom; öröm; ékesség, ékszer).

Siza fia, Dávid hőse (1Krón 11,42).

HADLAI (ünnepelve, nyugalomban; Jahve már nem haragszik; hanyag, langyos; elmúló, henyélő).

Amasa (2) atyja (2Krón 28,12).

HADÓRÁM (a magasság ura; felékesített, dicső, pompás, tisztelt).

1. Héber (6) unokája, Joktán fia (1Móz 10,27; 1Krón 1,21).
2. Tohunak, Hámát (1) királyának fia (1Krón 18,9-11). A 2Sám 8,10-ben: "Jórám" (1).

HADRIEL (ADRIEL) (Isten nyája, az én nyájam Isten; Isten serege; Isten rendbe hoz).

A meholátbeli Barzillai (3) fia, akihez feleségül adták Mérábot, Saul (1) leányát, noha előzőleg már odaígérték Dávidnak (1Sám 18,19; 2Sám 21,8).

HADSEREG.

A lévitákon kívül minden izráelita férfi 20 éves korától kezdve hadköteles volt (4Móz 1,3.17-18).
A hadsereg ezres, ezek pedig százas létszámú egységekből álltak, megfelelő vezetőkkel (4Móz 31,14). Amíg Izráelnek nem volt királya, nem volt állandó hadserege sem. Szükség esetén Isten támasztott férfiakat, akik különleges képességekkel rendelkeztek, és ezek megszabadították az országot az ellenségtől; ez főleg a bírák korában történt így. Salamon idejéig az izráelita sereg főként gyalogosokból állt (1Sám 4,10); később voltak lovasok és harci szekerek is (2Sám 8,4; 1Kir 10,26.28-29). A római hadsereg légiókból állt, melyek kohorsokra (zászlóaljakra) és századokra voltak felosztva (ApCsel 10,1; 21,31). Angyali seregek (Zsolt 103,21; Józs 5,14); mennyei lények, csillagok serege (5Móz 4,19); Seregek Istene (1Sám 17,45).

HAFARÁIM (kettős verem, két verem vagy kút).

Város Issakár törzsi területén, Súnem közelében (Józs 19,19).

HÁGÁB (sáska).

Templomszolga, akinek leszármazottai Zorobábellel együtt visszatértek a fogságból (Ezsd 2,46).

HAGÁBA (sáska).

Templomszolga, akinek leszármazottai Zorobábellel együtt visszatértek a fogságból (Ezsd 2,45; Neh 7,48).

HÁGÁR (menekülés, kivándorlás, vándorlás; a vándor; szép).

Sára egyiptomi szolgálóleánya, aki Ábrahámnak, terméketlen felesége helyett, fiat szült (1Móz 16); később Sára és Ábrahám elűzte (1Móz 21,1-2). Története jelképes kiábrázolása a törvény és az evangélium közti különbségnek (Gal 4,21-5,1).

HÁGÁRÉNUSOK.

Izmáel (1) leszármazottai, akik ellen Saul (1) háborúskodott (1Krón 5,10.18-22; 27,31).

HAGGEDÓLIM (a nagyok).

Zabdielnek (2), Jeruzsálem egyik főemberének - Nehémiás (3) idejében - atyja (Neh 11,14).

HAGGI (az ünnepi, ünnepelt örömmel üdvözölt).

Gád (1) fia (1Móz 46,16; 4Móz 26,15).

HAGGIJA (Jahve ünnepe; szentség az Úrnak).

Lévita, Mérári nemzetségéből (1Krón 6,30).

HAGGIT (az ünnepi, ünnepelt, ünnepélyes).

Dávid felesége, Adónia (1) anyja (2Sám 3,4; 1Kir 1,5; 1Krón 3,2).

HAGYMA.

Lásd: NÖVÉNYEK.

HAGYOMÁNY.

Lehet írásbeli vagy szóbeli.

1. Az ÓSZ-i törvény magyarázata (Mt 15,1-9; Gal 1,14).
2. Az evangélium igazságait az apostolok adták tovább (Lk 1,2; Róm 6,17; 1Kor 11,2.23; 15,3-9; 2Pt 2,21).

HÁI.

Lásd: AI.

HAJADON (SZŰZ).

1. Férjhez még nem ment, érintetlen fiatal nő (1Móz 24,16; 2Móz 22,16kk.).
2. Házasságra képes korban lévő fiatal nő, akár férjhez ment, akár nem (1Móz 24,43; Énekek 1,3; 6,8; Ézs 7,14).

HAJÍTÓDÁRDA.

Lásd: FEGYVEREK.

HAJNALCSILLAG.

A Vénusz bolygó; hajnalcsillagnak tekintik, mert a reggel közeledtét jelzi. Jelképe Lucifernek (Sátán) (Ézs 14,12), továbbá Isten ismeretének (2Pt 1,19), valamint az Isten dicsőségébe felvitetett Krisztusnak (Jel 22,16).

HAJÓK.

Az izráeliták állattenyésztők és földművesek voltak, de nem tengerjáró nép, mert Palesztina tengerpartján nem volt kikötőjük; a Genezáret-tavon és a Jordánon kis vitorlás halász- és teherbárkákkal jártak (Mt 4,21; 9,1; 14,22); Salamonnak Esiongáberben volt flottája (1Kir 9,26-28), amely azonban föníciai hajókból állt, és a legénysége is föníciai volt; Jósafát (4) király hajói elpusztultak (2Krón 20,35-37); az ókor hajósnépe a föníciaiak voltak, akik eljutottak Anglia déli partvidékéig, Cornvallig, hogy onnét ónt hozzanak, továbbá a Kanári szigetekig; az egyiptomiak hajóikat gyakran papírnád kötegekből építették (Ézs 18,1-2); a rómaiak 3 és 5 sor evezős hadihajókat használtak, és egészen nagy hajókat (3250 tonnáig) építettek, hogy rajtuk Egyiptomból Rómába gabonát szállítsanak; Pál egy ilyen nagy hajón utazott, amelyen 276 utas tartózkodott, amikor a viharban elsüllyedt (ApCsel 27); év vége felé a Földközi-tengeren hajózni a téli viharok miatt igen veszélyes volt.

HAKÁLIA (Jahve szomorkodik, Jahve homállyal vette körül magát, az Úr elrejtőzött; várjad az Urat).

Nehémiás (3) atyja (Neh 1,1; 10,1).

HAKÁN (visszás, éles, görbe; éles szemű; kanyar, kanyarokban gazdag).

A hóreusok egyik leszármazottja a Széir (3) hegységben (1Móz 36,27). Az 1Krón 1,42-ben; "Jakán".

HAKILA (szomorúság, sötétség, szárazság; szépség).

Domb, Zif (1-2) és Máon (2) közelében; itt rejtőzködött Dávid Saul (1) király elől (1Sám 23,19; 26,1.3).

HAKKÁTÁN (a kicsi, rövid, csekély).

A fogságból visszatért Johanán (5) atyja (Ezsd 8,12).

HAKKÓS (csipkebokor).

1. 7. rendbeli pap, Dávid idejében (1Krón 24,10); leszármazottait a fogság után kizárták a papi tisztből, mert nem találták származási jegyzéküket (Ezsd 2,61-62; Neh 7,63-64).
2. Jeruzsálem újjáépítésében részt vevő Meremót (2) nagyapja (Neh 3,4.21).

HAKMÓNI (bölcs, belátó, tájékozott, ügyes).

Jehiél (2) és Jasobeám (3) atyja (1Krón 27,32; 11,11).

HAKUFA (meghajtott, görbe; meghajolt Jahve előtt).

Templomszolga, akinek leszármazottai Zorobábellel együtt hazatértek a fogságból (Ezsd 2,51; Neh 7,53).

HALA (beteg, megszomorodott).

Vidék Asszíriában, ahová Salmanassár Izráel északi törzseit fogságba vitte (2Kir 17,6; 18,11).

HÁLAADÁS POHARA.

A borral töltött pohár az úrvacsoránál (1Kor 10,16).

HÁLAADÁS VÖLGYE.

Hely Júdában, ahol Jósafát (4) hálát adott Istennek egy nagy győzelemért (2Krón 20,26).

HÁLAÁLDOZAT.

Lásd: ÁLDOZAT.

HALAK.

A Biblia bár sokszor beszél halakról, de sohasem említ meghatározott fajtát. A halászmesterségre is sokszor történik utalás, s a Földközi-tenger országaiban a hal az egyik fő táplálék.

HALÁL.

A természeti élet megszűnése (1Móz 25,11; 3Móz 16,1; 5Móz 34,5; Mt 8,22); a szellemnek a testből való eltávozása (2Tim 4,6); az élet-sátor összeomlása (2Kor 5,1); a kikerülhetetlen (Józs 23,14).
Mind az igazak, mind az istentelenek a halál után örökké tovább élnek, az igazak örök örvendezésben és boldogságban (Ézs 35,10; 45,17; Dán 7,14; 12,2; Jel 7,17), a gonoszok örök kínban és gyötrelemben (Jer 20,11; Dán 12,2; Mt 25,46; Mk 3,29; 2Thessz 1,9; Júd 7). A Biblia nem tanítja, hogy a gonoszok feloldódnak a semmiben. Jézus legyőzte a halált, és elvette annak fullánkját (Jn 5,24; 1Kor 15,53-57; 1Jn 5,12; Jel 1,18). A második halál az Istentől való végleges elszakadás (Jel 20,6.14).

HALÁLTUSA.

Ez a kifejezés kizárólag a Lk 22,44-ben fordul elő, amikor Jézusnak a gecsemánéi mérhetetlen halálküzdelméről ír.

HALANDÓSÁG.

Az ember alá van vetve a halálnak (Róm 8,11; 1Kor 15,53-54).

HALÁSZAT.

Lásd: MESTERSÉGEK.

HALÁSZSAS.

Lásd: MADARAK.

HALHATATLANSÁG.

A halhatatlanság bibliai fogalma nem jelenti egyszerűen a lélek továbbélését a testi halál után, hanem a testből, lélekből és szellemből álló egész személy tudatának további fennmaradását, megtapasztalható áldások állapotában, amely a Krisztus általi megváltáson és az "örök élet" birtoklásán nyugszik. A Biblia sehol sem kísérli meg ezt a tanítását bizonyítani; ez a gondolat mindenütt mint magától értetődő bizonyosság fordul elő. A hívők számára a halhatlanság nem csupán végtelenségig tartó létezést jelent, hanem Istennel örök örömben való közösséget és meg nem szűnő áldást (Jób 19,23-27; Zsolt 16,8-11; 17,15; 49,16; 73,23-26; Ézs 26,19; Dán 12,2; Hós 13,14; Mt 10,28; Lk 23,43; Jn 11,25kk.; 14,3; 2Kor 5,1.10).

HALHUL (reszketés, félelem, ínség, földrengés; egészen lyukas).

Város Júdában, Hebron (1) közelében (Józs 15,58).

HÁLI (nyakék, ékszer, dísz; szépség).

Város Áser törzsi területén (Józs 19,25).

HALKAPU.

Régi kapu Jeruzsálem keleti oldalán, Gihon (2) patakja közelében, ahol tírusziak halpiacot tartottak (2Krón 33,14; Neh 13,16).

HALLÉL (dicséret, magasztalás).

A 113-118zsoltárok elnevezése, amelyeket egyiptomi "hallél-zsoltárok"-nak is neveznek, továbbá a 120-133zsoltárok neve, amelyeket a magyar fordítás grádicsok énekének vagy zarándokéneknek nevez.

HALLELUJA (dicsérjétek az Urat).

Istentiszteleten felhívás a gyülekezethez, hogy dicsérje az Urat. A 106; 111-113; 135; 146-150. zsoltárok elején, és a 104-106; 113; 115-117; 135; 146-150. zsoltárok végén fordul elő.

HALLÓHÉS (varázsló, a hallgatag).

Főember, Sallum (8) atyja (Neh 3,12); Nehémiással (3) együtt megpecsételte a szövetséget (Neh 10,24).

HÁLÓFORMA ROSTÉLY.

Vésett dísz a salamoni templom oszlopain (1Kir 7,18.41-42); és a szent sátor nagy áldozati oltárának rácsa (2Móz 27,4; 38,4).

HALOTTIDÉZÉS.

A halottak szellemének megidézését és megkérdezését szigorúan tiltotta Mózes törvénye (5Móz 18,10-11); Saul (1) király megidéztette Sámuel (1) szellemét az endori halottidéző asszonynál (1Sám 28,7-25).

HALVÁ (igazságtalanság).

Edomita fejedelem (1Móz 36,40).

HALVÁN (igazságtalan).

A hóreus Sóbál (3) fia (1Móz 36,23).

HÁM (meleg, forró, elégett; sötétbőrű; néptömeg, csődület).

1. Nóé fia (1Móz 5,32), aki illetlen, szégyentelen magaviseletével felingerelte atyját (1Móz 9,21-27).
   A déli népek legnagyobb része tőle származik.
2. Város a Jordántól keletre (1Móz 14,5).
3. Hám leszármazottai (Zsolt 78,51; 105,23; 106,22); ezekben az igehelyekben Hám Egyiptom megjelölésére szolgál.

HÁMÁN (jóindulatú, a híres, nagyszerű; lázító, lármázó; tomboló).

Agágibeli, Ahasvérus (2) perzsa király főminisztere, a zsidók hírhedt ellensége és üldözője (Eszt 3,1.10; 7,7-10).

HÁMÁT I. (erődítmény, vár, falaktól körülvett; központi város).

Igen régi nagyváros Szíriában, az Orontes mellett (1Móz 10,18; 1Kir 8,65). A 2Kir 14,25-ben: "Emát".

HÁMÁT II. (melegforrás, hevülő, a meleg).

A rékábiták nemzetségének ősatyja és megalapítója (1Krón 2,55; Jer 35,2-18).

HÁMÁT-SOBÁ (Soba erődítménye, várhelye).

Helység Damaszkusztól délre, amelyet Salamon elfoglalt (2Krón 8,3).

HAMIS ESKÜ.

Isten szigorúan tiltja (3Móz 19,12; Ez 16,59).

HAMIS KRISZTUSOK.

Jézus figyelmeztette tanítványait, hogy képmutatók és csalók jönnek majd, akik megkísérlik az Ő követőit félrevezetni és a maguk oldalára csábítani (Mt 24,5-11.23-25; Mk 13,6.21.23; Lk 21,8).

HAMIS PRÓFÉTA.

Mindenki, aki isteni megbízatás nélkül lép fel azzal az igénnyel, hogy üzenete van Istentől (Jer 29,9).
"A hamis prófétá"-t a Jel k.-ve említi (19,20), általában azonosnak tartják a kétszarvú fenevaddal (Jel 13,11-18).

HAMMÁT (forró forrás).

Megerősített város Naftali területén, mintegy 1,5 km-nyire délre Tiberiástól (Józs 19,35).

HAMMEDÁTA (a hold által adott, aki után vágytak, jön; te kívánatos vagy).

Az agágibeli Hámán atyja (Eszt 3,1).

HAMMON (forró, napos forró források).

1. Város Naftali területén (1Krón 6,76).
2. Helység Áser birtokán (Józs 19,28).

HAMMOT-DÓR (Dór melegforrásai. állandó melegforrás; tartós hőség; barlanglakás).

Város Naftali területén (Józs 21,32).

HAMMUEL (Isten parazsa; Isten nap; Istennel szövetséges, akit Isten véd).

Simeonita férfi (1Krón 4,26).

HAMMURABI.

Babilon királya (Kr. e. 1728-1686), a régebbi feltételezésektől eltérően nem azonos az 1Móz 14,1-12"Amrafel"-jével; nagy építtető és törvényhozó (Hammurabi kódex).

HAMONA (rakás, néptömeg, nyüzsgés, tolongás; tömegsír).

Prófétai neve annak a városnak, amelynek közelében Gógot legyőzik (Ez 39,16).

HÁMOR (szamár).

Sikem (3) fejedelme, Sekem atyja (1Móz 34,2kk.; ApCsel 7,16).

HAMRAN (a tajtékzó, viharzó, vörös).

Lásd: HEMDÁN.

HAMU.

Bibliai szóhasználat a szomorúság, bűnbánat és alázat (1Móz 18,27; Eszt 4,3), valamint a lerombolás (Ez 28,18) kifejezésére.

HÁMUL (megkímélt; akihez részvéttel vannak).

Pérec fia, a hámuliták ősatyja (1Móz 46,12).

HAMUTÁL (meleg harmat, védelem, felüdülés; új élet; üde, mint a harmat).

Jósiás (1) király felesége, Joáház (2) és Sedékiás (2) anyja (2Kir 23,31; 24,18; Jer 52,1).

HAMVVEVŐ.

A szent lámpák kanócának levágására szolgáló eszköz (2Móz 25,38; 4Móz 4,9).

HANAMEÉL (Isten kegyelme).

Jeremiás (1) próféta unokatestvére (Jer 32,7-12).

HANÁN (kegyelmes, irgalmas, akivel Isten kegyelmes).

1. Benjáminita férfi, Sasák fia (1Krón 8,23).
2. Ásel (1) fia, Jónatán (2) leszármazottja (1Krón 9,44).
3. Dávid hőse, Maáka (8) fia (1Krón 11,43).
4. Befolyásos izráelita férfi Jeruzsálemben Jeremiás (1) korában (Jer 35,4).
5. Templomszolga, akinek leszármazottai Zorobábellel visszatértek Babilonból (Ezsd 2,46; Neh 7,49).
6. Törvénymagyarázó lévita Nehémiás (3) mellett, majd vele együtt megpecsételte a szövetséget (Neh 8,7; 10,10).
7. Két főember, akik Nehémiással (3) együtt megpecsételték a szövetséget (Neh 10,22.26).
8. Zakkur (7) fia, felügyelő lévita Nehémiás idejében. Esetleg azonos (7) alattival (Neh 13,13).

HANANÉEL (HANÁNIEL) (Isten kegyelmes, Isten adta; Isten ajándéka).

A jeruzsálemi városfal egyik tornyának a neve (Jer 31,38; Zak 14,10; Neh 3,1).

HANÁNI (kegyelmes, kegyelemben gazdag; az Úr kegyelmes, irgalmas).

1. Egyik látó, aki Asa (1) királyt megfeddte (2Krón 16,7-10).
2. Pap, aki elbocsátotta idegen feleségét (Ezsd 10,20).
3. Nehémiás (3) fivére (Neh 1,2; 7,2).
4. Énekes és zenélő pap, Jeruzsálem kőfalainak felszentelésekor (Neh 12,36).
5. Próféta, Jéhu (4) próféta apja (1Kir 16,1.7; 2Krón 16,7; 19,2).
6. Lévita, a 18. énekes rend vezetője Dávid idejében (1Krón 25,4.25).

HANÁNIA (Isten kegyelmes, Jahve könyörült, Isten kegyelemből adta; akinek Isten adta).

1. Benjáminita férfi, Sasák fia (1Krón 8,24).
2. Zorobábel fia (1Krón 3,19-21).
3. Pap Jojákim (1) idejében (Neh 12,12).
4. Kürtölő pap Jeruzsálem kőfalainak felszentelésekor (Neh 12,41).
5. Zsidó férfi, aki elbocsátotta idegen feleségét (Ezsd 10,28).
6. Lévita, a 16. énekes rend vezetője Dávid korában (1Krón 25,4.23).

HANÁNIÁS (Isten kegyelmes; Jahve könyörült, Isten kegyelemből adta; akinek Isten adta).

1. Uzziás (1) király seregének egyik vezére (2Krón 26,11).
2. Sédékiás (5) atyja (Jer 36,12).
3. Jériás nagyatyja (Jer 37,13).
4. Jeruzsálem falait építő kenetkészítő (Neh 3,8).
5. Selémia (8) fia, Jeruzsálem falait építő férfi (Neh 3,30).
6. Jeruzsálem parancsnoka, Nehémiással (3) együtt megpecsételte az új szövetséget (Neh 7,2; 10,23).
7. Hamis próféta Jeremiás (1) korában (Jer 28).

HANÁNIEL.

Lásd: HANÁNÉEL.

HÁNES (tükörhegy; jóság).

Hegység Egyiptomban (Ézs 30,4).

HANGAFA.

Libanon nyugati lejtőin termő növény (Jer 17,6; 48,6), pusztai cserjének is nevezik.

HANGSZEREK.

Lásd: ZENE.

HANGYÁK.

Lásd: ROVAROK.

HANNATON (bájos, a megkegyelmezett).

Város Zebulon területének északi részén (Józs 19,14).

HANNIÉL (Isten kegyelme v. irgalma, Isten kegyelmes, Isten jóindulata).

1. Efód (2) fia, Manassé törzsének fejedelme az ígéret földjének felosztásakor (4Móz 34,23).
2. Férfi Áser törzséből (1Krón 7,39).

HÁNÓK (felszentelés, felajánlás; kezdő; gyakorlott, tanult).

1. Midián fia, Ábrahám unokája (1Móz 25,4; 1Krón 1,33).
2. Rúben legidősebb fia (1Móz 46,9; 2Móz 6,14).
   Az 1Krón 5,3-ban "Khánok".
3. Kain legidősebb fia (1Móz 4,17).
4. Város, amelyet Kain (1) épített (1Móz 4,17).

HÁNUB (szövetséges).

A Júda törzsbeli Kóc fia (1Krón 4,8).

HÁNUN (megkegyelmezett, a megajándékozott, kegyelmes).

1. Ammon királya, aki Dávidot megsértette és háborúra kényszerítette (2Sám 10,1-6; 1Krón 19,1-5).
2. Jeruzsálem falait építő két férfi neve (Neh 3,13.30).

HAPISES (a szétszóró, a leromboló).

18. rendbeli pap Dávid idejében (1Krón 24,15).

HÁRA (hegyvidék, hegység, hegy).

Asszíriai vidék, ahová az asszírok a zsidókat fogságba vitték (1Krón 5,26).

HARÁDA (rettenet, aggodalom, félelem).

Az izráeliták szálláshelye a pusztai vándorláskor (4Móz 33,24-25).

HARAG.

1. Az emberek haragja (1Móz 30,2; 1Sám 17,28: lehet valami gonoszság (2Krón 12,20), vagy visszahatás valamiféle gonoszságra (1Sám 20,34), a hústest cselekedete (Gal 5,20).
2. Isten haragja: az igaz és szent Isten válasza az ember bűnére és a bármely formában megnyilvánuló gonoszra (5Móz 9,7; Ézs 13,9; Róm 1,18; Ef 5,6; Jel 14,10.19).

HARAGRA INGERLÉS.

Mindaz, amivel az ember kihívja maga ellen Istennek a bűn feletti haragját (1Kir 15,30; 21,22; Ez 20,28; Neh 9,18.26).

HÁRÁN (út, utca; hegyes vidék, hegyi lakó; megvilágosított; erős; a nemes, szabad; haragos).

1. Ábrahám öccse, Lót apja (1Móz 11,27-31).
2. Gersonita lévita Dávid idejében (1Krón 23,9).
3. Város Mezopotámia északi részén, a Balik folyó mellett, amely az Eufrátesz mellékfolyója. Itt élt Ábrahám, mielőtt Isten parancsára Kánaánba költözött (1Móz 11,31).
   Ide küldte Ábrahám a szolgáját, hogy Izsáknak feleséget keressen (1Móz 24,4). A 2Kir 19,2"Arán" (2) és Ézs 37,12is megemlíti.
4. Káleb (2) fia ágyasától, Éfától (2) (1Krón 2,46).

HARÁRBELI (hegyi lakó).

Samma (4) atyjának, Agének a mellékneve (2Sám 23,11.33).

HÁRBONA (perzsa: szamárhajcsár, hőség, hevülő; gyík).

Ahasvérus (2) király udvarmestere (Eszt 1,10; 7,9).

HARCI ÍJ.

Lásd: FEGYVEREK.

HARCI SZEKÉR.

Kétkerekű jármű, alkalmas gyors előrehaladásra és harcra; ilyen kocsikat sportversenyeken és ünnepi felvonulásokon is használtak (1Móz 41,43; 46,29; 1Kir 18,44; 2Kir 5,9; ApCsel 8,28).

HÁREF (idejében, korán; élesség).

Káleb (2) fia (1Krón 2,51).

HÁRFA.

Lásd: ZENE.

HARHAJA (Jahve haragszik, Jahve tüze; Isten haragja; Jahve elfedez, az Úr védelmez).

Uzziélnek (6), Jeruzsálem falait javító ötvösnek az atyja (Neh 3,8).

HARHÁS (nap, fénylő).

Sallum (3) nagyatyja (2Kir 22,14); a 2Krón 34,22-ben "Hasrá"-nak nevezi az Írás (ínség, nélkülözés, hiány).

HARHUR (gyulladás, láz; a nemes, méltóság).

Templomszolga, akinek leszármazottai Zorobábellel együtt hazatértek a fogságból (Ezsd 2,51; Neh 7,53).

HÁRIF (őszi eső; leszedett; a szüret gyümölcse, ideje; gyümölcsszedés; koraszülött).

1. Családfő, akinek leszármazottai Zorobábellel együtt tértek vissza a fogságból (Neh 7,24).
   Az Ezsd 2,18"Jórá"-nak nevezi.
2. Főember, aki Nehémiással (3) együtt megpecsételte a szövetséget (Neh 10,19).

HÁRIM (hegyek; tömpe orrú; Istennek szentelt; száműzött, száműzetés, pusztaság).

1. A 3. papi rend feje Dávid idejében (1Krón 24,8).
2. Családfő, akinek leszármazottai Zorobábellel együtt tértek vissza a fogságból (Ezsd 2,39; 10,31; Neh 7,35).
3. Papi család, amely Zorobábellel együtt tért vissza a fogságból (Ezsd 2,39; 10,21; Neh 7,42; 12,15).
4. Atyja Malkijának (6), a fal újjáépítésében részt vevő férfinak (Neh 3,11).
5. Főember, aki Nehémiással (3) együtt megpecsételte a szövetséget (Neh 10,27).
6. Pap, aki Nehémiással (3) együtt megpecsételte a szövetséget (Neh 10,5).

HARMAT.

Palesztinában a nyár és az ősz igen száraz volt, és ilyenkor nagy áldás volt a harmat a termőföldnek (1Móz 27,28; Bír 6,37-40), míg a harmat elmaradása szerencsétlenségnek számított (2Sám 1,21; 1Kir 17,1); a h. gyakran Isten áldásának a jelképe (1Móz 27,28); ugyanúgy a felüdülésé is (5Móz 32,2; Jób 29,19; Zsolt 133,3; Ézs 18,4).

HARNÉFER (lihegni; felégett föld, forró vidék).

Férfi Áser törzséből (1Krón 7,36).

HARÓD (remegés, félelem, szívdobogás; (föld) rengés).

Kút, amely mellett Gedeon táborozott (Bír 7,1).

HARÓDI.

Dávid két hősének, Sammának (5) és Elikának a jelzője (2Sám 23,25). 1Krón 11,27-ben: "Haróritból való".

HARÓÉ (a látó).

Káleb (2) unokája (1Krón 2,52).

HARÓRITBÓL VALÓ.

Lásd: HARÓDI.

HARÓSET (pogányok kő- vagy faszobrászata; nemzetek erdeje, nemzetek kovácsa).

Város Palesztina északi részén, Megiddótól pontosan 25 km-nyire északnyugatra; Sisera (1) hazája (Bír 4,2.13.16).

HARSA (süket, néma, hallgatag, nyugodt, tétlen).

Templomszolga, akinek leszármazottai Zorobábellel együtt visszajöttek a fogságból (Ezsd 2,52; Neh 7,54).

HÁRUFBELI (Hárif - őszi eső - lakói).

Sefátja (3) jelzője (1Krón 12,5).

HÁRUM (felmagasztalt).

Ahárhel atyja (1Krón 4,8).

HÁRUMÁF (hasított orrú, tömpe orrú; lángoló harag).

Jeruzsálem falát építő Jedája (5) atyja (Neh 3,10).

HÁRUS (buzgó szorgalmas; arany; lényegbevágó; cséplőhenger).

Manassénak (3), Júda királyának apósa (2Kir 21,19).

HASABIA.

Lásd: HASABIÁS.

HASABIÁS (valaki, akit Isten megbecsül; Jahve gondoskodik; az Úr beszámította, méltatta, figyelembe vette).

1. Lévita, Etán (4) őse (1Krón 6,45. "Kasábja").
2. Lévita, Semája (18) őse (1Krón 9,14).
3. Jedutun negyedik fia, a 12. énekes lévita rend vezetője Dávid idejében (1Krón 25,3.19).
4. Tisztviselő Dávid idejében (1Krón 26,30).
5. Lévi törzsének elöljárója Dávid idejében (1Krón 27,17).
6. Léviták főembere Ezékiás (1) király idejében (2Krón 35,9).
7. Lévita, aki Ezsdrással (3) tért vissza a fogságból (Ezsd 8,19), majd Nehémiással (3) megpecsételte a szövetséget (Neh 10,11).
8. Papi fejedelem, aki felelős volt a fogságból visszahozott kincsekért (Ezsd 8,24).
9. Jeruzsálem falait javító főember (Neh 3,17).
10. Lévita elöljáró (Neh 12,24).
11. Énekes lévita (Neh 11,22).
12. Pap Hilkia (5) családjából, Jojákim (1) idejében (Neh 12,12.21).

HASABNA (Jahve jóbarát, a tisztelt).

Főember, aki Nehémiással (3) együtt megpecsételte a szövetséget (Neh 10,25).

HASABNÉJA (Isten méltónak tartott engem; ő tiszteli Istent).

1. Lévita, aki a törvényt magyarázta (Neh 9,5).
2. Jeruzsálem falait javító Hattus (2) atyja (Neh 3,10).

HASÁDIA (Jahve szeret, Jahve kegyelem, kedvezés, szeretet, jóság; Isten barátságos; Isten kegyelme).

Zorobábel fia (1Krón 3,20).

HASAR-GADDA (a jó szerencse udvara, Gád udvara).

Város Júda déli részén, Simeon törzsi területének szomszédságában (Józs 15,27).

HASBADDÁNA (belátás, tapintat, ítélkezésre való képesség).

Egyike azoknak, akik Ezsdrás mellett álltak, mikor ez a törvényt felolvasta (Neh 8,4).

HÁSEM (széttörte, a fénylő fiai).

Dávid több hősének az atyja (1Krón 11,34). A 2Sám 23,32: "Jásen"-nek nevezi.

HÁSÉR (udvar, pitvar, tábor, falu).

Hely Damaszkusz közelében (Ez 47,16).

HASERÓT (majorságok, udvarok, táborhelyek).

Táborhely a pusztai vándorlás során (4Móz 11,35; 33,17-18; 5Móz 1,1).

HASÉSON-TÁMÁR (pálmasor, pálmaudvar; pálmák kivágása; pálmákat hordozó homok).

Város Júda törzsi területén; a későbbi "Éngedi" (2Krón 20,2; az 1Móz 14,7-ben: "Hacácon-Támár").

HÁSIEL (Isten látása vagy arca).

Simhi (2) fia, lévita családfő (1Krón 23,9).

HASILONI (Siló lakója).

Maaszéja (13) őse (Neh 11,5).

HASLELPONI (adj nekem árnyékot (védelmet), te aki hozzám fordulsz).

Izráelita nő, Etám (5) lánya (1Krón 4,3).

HASMÓNA (kövérség, termékenység).

Az izráeliták egyik szálláshelye a pusztai vándorlás alatt (4Móz 33,29-30).

HASMÓNEUSOK.

Lásd: MAKKABEUSOK.

HÁSOBÉBA (a lopakodó, udvarias; gyík).

Férfi Júda törzséből (1Krón 4,8).

HÁSOR (körülzárt hely, udvar, major; bekerített; védelemben gazdag).

1. Város Naftali területén, amelyben két Jábin (1) és (2) uralkodott (Józs 11,1.10); Józsué elfoglalta, később Debora (2) és Bárák is (Bír 4,2; 1Sám 12,9).
   Salamon megerősítette ezt a várost (1Kir 9,15); lakóit az asszírok vitték fogságba (2Kir 15,29).
2. Két város Júdában (Józs 15,23.25).
   Lásd még: KERIOT-HESRON.
3. Város Benjámin területén, Jeruzsálemtől északra (Neh 11,33).
4. Dél-Arábia egyik vidéke ("Házor": Jer 49,28-33).

HÁSOR-HADATA (Új-Hásor, új udvar, új falu).

Város Júda déli részén (Józs 15,25).

HASRA.

Lásd: HARHÁS.

HASSUB (HÁSUB) (értelmes, nagyrabecsült, tisztelt).

1. Jeruzsálem falait építő férfi, Pahat-Moáb fia (Neh 3,11).
2. Egy másik férfi, aki ugyanezt tette (Neh 3,23).
3. Főember, aki Nehémiással (3) együtt megpecsételte a szövetséget (Neh 10,23).
4. Semájának (19), a fogságból hazatért lévitának atyja (1Krón 9,14).

HÁSUBA (utánagondolni; megbecsült, tisztelt; nagyrabecsülés).

Zorobábel fia (1Krón 3,20).

HÁSUFA (kifosztott, mezítelen; meghámozott; meztelenség).

Templomszolga, akinek leszármazottai Zorobábellel együtt tértek vissza a fogságból (Ezsd 2,43; Neh 7,46).

HÁSUM (gazdag, jómódú, előkelő, nemes).

1. Zorobábellel a fogságból visszatért család őse (Ezsd 2,19; 10,33; Neh 7,22).
2. Pap, aki Ezsdrás (3) mellett állott, mikor ez a törvényt felolvasta (Neh 8,4).
3. Főember, aki Nehémiással (3) együtt megpecsételte a szövetséget (Neh 10,18); azonos lehet a (2) alattival.

HASSZENUA (a gyűlölt; a háttérbe helyezett).

1. Benjáminita férfi (1Krón 9,7).
2. Júdának (5), Jeruzsálem helyettes elöljárójának atyja (Neh 11,9).

HASSZÓFERET (írnok, írva, számolva, tanulva).

Salamon szolgája, akinek utódai Zorobábellel visszatértek a fogságból (Ezsd 2,55); a Neh 7,57-ben: "Szóferet".

HATÁK (hírnök, az olvasztó).

Ahasvérus (2) perzsa király udvarmestere (Eszt 4,5-10).

HATALOM.

A Bibliában a hatalom különböző fajtáiról olvashatunk: Isten és Krisztus hatalmáról emberek hatalmáról, Sátán hatalmáról, katonai hatalomról, hivatali hatalomról; a fogalom kettős jelentésű: jelenti a cselekvésre való képességet (Lk 1,35; 5,17) és a cselekvésre való jogosultságot (ApCsel 5,4; Róm 9,21).

HATÁRKŐ.

A földtulajdon határát jelezte; nem volt szabad kivenni vagy elmozdítani (5Móz 19,14; 27,4.5.17).

HATÁT (rémület, lerombolás).

Otniél fia (1Krón 4,13).

HATIFA (rablott, foglyul ejtett, zsákmány).

Templomszolga, akinek leszármazottai Zorobábellel együtt visszatértek Babilonból (Ezsd 2,54; Neh 7,46).

HATITA (a kutató, kutatás; ásni).

Lévita ajtónálló (Ezsd 2,42; Neh 7,45).

HATTIL (ingadozó, bátortalan, nyápic; roskatag; fecsegő).

Fogságból hazatért család (Ezsd 2,57; Neh 7,59).

HATTUS (egybegyűjtött).

1. Dávid leszármazottja, aki Ezsdrással (3) visszatért Babilonból (Ezsd 8,2).
2. Jeruzsálem falát építő férfi (Neh 3,10).
3. Pap, aki Nehémiással (3) együtt megpecsételte a szövetséget (Neh 10,4).
4. Zorobábellel együtt hazatért pap (Neh 12,2).
5. Zorobábel leszármazottja, Semája (17) fia (1Krón 3,22).

HATTYÚ.

Lásd: MADARAK.

HÁVILÁ (homokos föld; körzet, terület, kerület; aranyhomok, futóhomok; táncosnő; reszkető; ijedtség).

1. Kús (1) fia (1Móz 10,7; 1Krón 1,9).
2. Joktán fia (1Móz 10,29; 1Krón 1,23).
3. Aranyvidék, amelyet a Pison folyó ölel körül (1Móz 2,11-12).
4. Az amálekiták határának egyik pontja (1Móz 25,18; 1Sám 15,7).

HÁVIT.

Lásd: ÁVIT.

HAVRÁN (fekete vidék, barlangvidék, barlangban gazdag).

Síkság a Jordántól keletre, Gileádtól (1) északra (Ez 47,16.18); a régi időkben "Básán"-nak, a rómaiak korában "Auranitis"-nak hívták.

HÁZ

1. Család, nemzetség (2Móz 2,1; 4Móz 12,7); Isten Háza - "Bétel" (1Móz 28,17.19); a szent sátor (2Móz 34,26; 5Móz 23,18); a templom (1Kir 6,1).
2. Palesztinában a házakat többnyire a helyben található anyagokból építették. Az egészen szegény emberek gyakran mészkőbe vájt barlangokban laktak (1Sám 24,4; 1Kir 18,4; 19,9; a nomádok kecske- vagy teveszőrből (vagy bőrből) készült sátrakban éltek (1Móz 4,20). A nagy sátraknak két, sőt több főtartóoszlopa is volt (2Móz 26,32). Ahol sok szikla volt, ott mészkőből építették a házakat. A Földközi-tenger környékén a házak agyagból készültek; az ablaknyílások igen keskenyek voltak, magasan a falban elhelyezve; a tetőket rétegesen készítették agyagból és szalmából. Az oldalfalak jóval magasabbra emelkedtek, mint a tető, és így mintegy biztonsági korlátot képeztek (5Móz 22,8; Józs 2,6). Az utcáról lépcső vezetett a tetőre. A nagyobb házakban általában belső udvar is volt; a juhokat és kecskéket gyakran a földszinti helyiségekben tartották, míg a család az emeleten lakott. A tehetősek házaiban több szoba is volt, amelyek egy nyitott belső udvar körül épültek. A gazdagok pompás villákat építettek maguknak (Ám 5,11; Jn 18,15).

HAZÁEL (Isten lát, Isten néz; Isten előre lát; akire Isten rátekint).

Szíria királya (Kr. e. 841-798); megölte II. Benhadádot (2) és elfoglalta trónját (2Kir 8,7-15); elnyomta Izráelt (2Kir 13,22); megostromolta Jeruzsálemet (2Kir 12,17-18).

HAZÁJA (Jahve nézte, látta; Isten a látó, Isten előrelát).

Férfi Júda törzséből (Neh 11,5).

HÁZASSÁG.

Bensőséges személyes, egész életre szóló kötelék férfi és nő között, mindkettő kifejezett egyetértésével (1Móz 1,26-31; 2,18-25; Mt 19,5); Isten által alapított és teremtett rend (Mt 19,3-6); az utódok nemzésére irányul (1Móz 1,28; 29,32); szeretetközösség (1Móz 2,18-24); monogám, azaz mindkét félnek csak egy házastársa lehet (Mt 19,5; 1Tim 3,2); a válás megengedett, ez azonban nem volt Isten eredeti szándékában (Mt 19,3-9); csak akkor megengedett, ha a házasságot paráznaság vagy házasságtörés megrontotta vagy tönkretette (Mt 5,31-32; Mt 19,3-10; Mk 10,2-12; Lk 16,18); az izráeliták nem házasodhattak össze kananeusokkal (5Móz 7,3-4), és voltak törvénybeli korlátozások, amelyek megtiltották más idegenekkel is a házasságot (5Móz 23,3-8); az ÓSZ-i időkben általános szokás volt a többnejűség, de sohasem jóváhagyottan (1Móz 30; 1Kir 11,3); a babiloni fogság után a zsidóknak el kellett bocsátaniok idegen feleségeiket (Ezsd 9-10); férfi és nő egyenjogú társak; mégis a nő engedelmességgel tartozik férjének. A házasság Isten és Izráel (Jer 3,14; 31,32), valamint Krisztus és a Gyülekezete kapcsolatának is a kiábrázolója (2Kor 11,2; Ef 5,23; Jel 21,2.9).

HÁZASSÁGTÖRÉS.

Az ÓSZ szerint általában a nemi kapcsolat nős vagy nőtlen férfi és egy hajadon vagy más felesége között. A tízparancsolat határozottan tiltja (2Móz 20,14).
A kifejezést a bálványimádás utálatos bűnére is használta az Ige (Jer 3,9; Ez 23,37). Jézus szerint a férjes asszonyra vetett sóvár pillantás már házasságtörés (Mt 5,27-30).

HÁZÓ (arc, látó, néző, álmodozó; megpillantás; kinyilatkoztatás).

Náhór (2) fia (1Móz 22,22).

HÁZOR.

Lásd: HÁSOR (4).

HÉ.

A héber ABC ötödik betűje, egyúttal az 5-ös számjegy.

HÉBÁL.

Lásd: EBÁL.

HÉBER(EK).

Megjelölés Ábrahámra és leszármazottaira; ugyanaz mint izráeliták; Ábrahám az első, akit így nevez az ÓSZ (1Móz 14,13). A szó eredete bizonytalan. Talán megfelel az Armana-táblák "abiru"-jának; tehát Hébertől (6), Péleg és Joktán atyjának nevéből (1Móz 10,24-25) származik, vagy egy héber szótőből, amely azt jelenti "átvándorolni" (mivel Ábrahám átkelt az Eufráteszen és Kánaánba vándorolt).

HÉBER (szövetséges, társ; kapcsolat, társaság; a túloldali, ország a túlsó parton, a másik oldal).

1. Beria fia, Áser unokája ("Khéber") (1Móz 46,17; 4Móz 26,45; 1Krón 7,31).
2. Kenteus férfi, akinek a felesége, Jáhel megölte Siserát (Bír 4,11-21).
3. Júda (1) leszármazottja, Ezra fia (1Krón 4,18).
4. Egyik papi család feje (Neh 12,20).
5. Benjáminita férfi (1Krón 8,17).
6. Séláh fia (1Móz 10,24; 11,14; 1Krón 1,18); Lk 3,35-ben "Éber" (4).

HÉBER NYELV.

A sémita nyelvcsalád északnyugati ága; közeli rokonai az ugariti, föníciai, móábita és kánaáni nyelvjárások; a héber nyelv testvérei; az arab, akkád és arám. Néhány arámul írt igehelyet kivéve Ezsdrás, Nehémiás és Dániel könyvében, az ÓSZ nyelve héber. Lásd még: ARAMEUS.

HEBRON (szövetség, szövetség helye; társaság, közösség; csoport, sereg).

1. Régi város, Jeruzsálemtől mintegy 27 km-nyire délkeletre. Ábrahám táborhelye (1Móz 13,18); a Kánaán földjére küldött kémek anákfiakat találtak azon a helyen (4Móz 13,23).
   Hebron Kálebnek (1) jutott osztályrészül (Józs 14,6-15), 7,5 éven át Dávid királyi székhelye volt (2Sám 2,11). Eredeti neve: "Kirját-Arba" (1Móz 23,2). Egyúttal menedékváros (Józs 20,7).
2. Lévita, Kehát harmadik fia (2Móz 6,18; 4Móz 3,19).
3. Káleb (2) leszármazottja (1Krón 2,42-43).

HÉCION (arc, látomás, kijelentés).

I. Benhadádnak (1) Szíria királyának nagyatyja (1Kir 15,18).

HECRON (körülzárt, elsáncolt; zöldellő, virágzó, szép; majorság).

1. Pérec fia, Júda (1) unokája (1Móz 46,12; 1Krón 2,5).
2. Rúben fia (1Móz 46,9; 1Krón 5,3).
3. Helység Júda déli határán ("Hesrón": Józs 15,3).

HÉDER TORNYA.

Torony, amelynek közelében Kánaánba (2) visszatértekor Jákób felütötte sátrát (1Móz 35,21).

HÉFA.

Lásd: ÉFA (3).

HÉFER (kút, verem; kutató, kém, hírvivő).

1. Gileád (2) fia, a héferiták nemzetségének törzsatyja (4Móz 26,32; 27,1).
2. Dávid hőse (1Krón 11,36).
3. Királyi város Kánaán (2) földjén, amelyet Józsué elfoglalt (Józs 12,17).
4. Júda (1) leszármazottja, Ashúr fia (1Krón 4,5.6).
5. Lásd: ÉFER (1).

HEFSIBA (gyönyörűségem benne lelem, gyönyörűségem rajta nyugszik).

1. Ezékiás (1) felesége, Manassé (3) király anyja (2Kir 21,1).
2. Sion (I) jelképes neve (Ézs 62,4).

HÉGAI (akinek szép tehenei vannak; szemlélő, fontolgató).

Királyi kamarás és az asszonyok házának őre Ahasvérus (2) király udvarában (Eszt 2,3.8.15).

HEGY, HEGYSÉG.

Palesztina nagy része dombos vagy hegyes vidék. A Libanon a Földközi-tenger északkeleti vidékén kezdődik és egészen Palesztináig húzódik. Legmagasabb csúcsai Szíriában vannak, Palesztinától északra, mintegy 2730 m-nyire a tenger színe fölött. Az ókor népei a magas hegyeket sokszor tekintették szent helyeknek. A Bibliában a hegyek gyakran az örökkévalóságot jelképezik (1Móz 49,26); olykor erőt és maradandóságot; máskor gőgöt, büszkeséget (Ézs 2,14); és a messiási birodalmat (Ézs 2,2).
Hegység alatt különösképpen Júda hegyvidékét érti az ÚSZ (Lk 1,39.65).

HEGYI BESZÉD.

Jézus hat nagy beszéde közül Máté szerint az első (Mt 5-7); Jézus útmutatásai tanítványai számára, hogyan élhetnek e világban Istennek tetsző életet.

HÉJA.

Lásd: MADARAK.

HÉKER (gyökértelenné válás, kitépetés; utód, hajtás).

Rám (2) fia, Júda (1) leszármazottja (1Krón 2,27).

HELBA (zsír, termékenység).

Város Áser területén, amelyből nem tudták kiűzni az őslakókat (Bír 1,31).

HELBON (kövér, termékeny).

Város Észak-Szíriában, Damaszkusz közelében (Ez 27,18).

HÉLDAI (világi; hosszú életű, kitartó; időbeli).

1. Nétófátbeli férfi, parancsnok Dávid seregében (1Krón 27,15).
2. Babilóni fogságból hazatért zsidó férfi (Zak 6,10). Zak 6,14-ben: "Hélem".

HELÉA (rozsda; a beteg, a gyenge, gyengeség, finomság, törékenység; ékesség, nyakék).

Ashúr felesége (1Krón 4,5.7).

HÉLEB (kövérség, a legjobb, a legkiválóbb).

Dávid hőse (2Sám 23,29).

HÉLED (időtartam, világ; élet, élet ideje; az állandó).

Bahana (4) fia, Dávid hőse (1Krón 11,30).

HELEF (változás, elcserélés; az elmúlás).

Naftali határvárosa (Józs 19,33).

HÉLEK (rész, osztályrész, birtok; kopasz, sima; hízelgő).

Gileád (2) fia (4Móz 26,30; Józs 17,2).

HELÁM (a nép ereje v. serege).

Város az Eufrátesz közelében, ahol Dávid legyőzte Hadadézer seregét (2Sám 10,16-17).

HELEM (csapás, ütés, kényszerítés).

Férfi Áser törzséből (1Krón 7,35), a 32. vers "Hótám"-nak (1) mondja.

HÉLEM (álom; érés, egészség, erő).

Küldött (Zak 6,14), ugyanaz, mint "Héldai" (2) (Zak 6,10).

HÉLES (csípő; erősség; szabadítás, Isten a megmentő).

1. Férfi Júda törzséből (1Krón 2,39).
2. Páltiból (vagy: Pélonból) való férfiak, Dávid hősei (2Sám 23,26; 1Krón 11,27.36; 27,10).

HÉLI.

Lásd: ÉLI (2).

HELIOPOLIS (napváros).

Város Egyiptomban, nem messze a Nílus deltájának déli csúcsától, a Biblia "On"-nak nevezi (1Móz 41,45; 46,20); lásd ott is.

HELKAI (Jahve osztályrésze, az én osztályrészem Jahve).

Zorobábellel együtt visszatért pap (Neh 12,15).

HELKAT (része egy földnek; rész, osztályrész, kisorsolt város; csupasz v. sima hely).

Város Áser területének déli részén (Józs 19,25); majd lévitaváros (Józs 21,31). Későbbi neve: "Hukkok" (1Krón 6,75).

HELKÁT-HASSURIM (kések, kardok mezeje; sziklák földje; éles kövek szántóföldje; ellenségeskedés; csatamező, üldözés; ostrom földje).

Hely Gibeon halastavának közelében, ahol Joáb (1) és Ábner katonái megküzdöttek egymással (2Sám 2,12-16).

HELLENISTÁK.

Azoknak a zsidóknak a jelzője, akik befogadták a görög nyelvet és kultúrát (ApCsel 6,1; 9,29).

HÉLON (erős).

Eliábnak (1), Zebulon törzse fejedelmének atyja (4Móz 1,9; 2,7).

HELY.

Az ember társadalmi állását, rangját jelzi (Mt 23,6; Lk 14,7-8; 20,46).

HELYTARTÓ.

Magasrangú kormányzati tisztviselő, aki egy országot vagy egy tartományt a király vagy a császár nevében kormányoz, akinek alá van rendelve; ilyen volt József (1) (1Móz 42,6), Gedáliás (1) (Jer 40,5).
Az ÚSZ-ben Palesztina római helytartói (prokurátorai): Pilátus, Félix és Festus (Mt 27,2; ApCsel 23,24; 26,30). Lásd még: TISZTTARTÓ, PROKONZUL, PROKURÁTOR és SATRAPA.

HÉMÁM (kiirtás; tomboló, dühöngő).

A hóreus Széir (1) unokája, Lótán fia (1Móz 36,22), az 1Krón 1,39"Homám"-nak nevezi.

HÉMÁN (hűséges, megbízható, hívő; szerencsét jelentő).

1. Máhol fia, bölcs férfi Salamon idejében (1Kir 4,31; 1Krón 2,6).
2. Dávid lévita főénekese, Sámuel (1) próféta unokája (1Krón 6,33; 25,5).
3. A 88. zsoltártaz ezráhita Hémánnak tulajdonítják, aki azonos lehet az (1) alattival.

HEMDÁN (kedves, kellemes, értékes, élvezetes, a kívánt).

Dison (2) fia, hóreus férfi (1Móz 36,26); az 1Krón 1,41"Hamran"-nak nevezi.

HÉN (álom).

Sefániás (4) fia, Babilonból visszatért férfi (Zak 6,14).

HÉNA (mélyföld, ingadozó, változékony).

Város az Eufrátesz déli partján, Babilontól mintegy 270 km-nyire északnyugatra (2Kir 18,34; 19,13; Ézs 37,13).

HÉNÁDÁD (Hadád kegye vagy jótetszése; a kedvesség elrepült, a jótetszés eltűnt; vidám jóindulat, jóindulat, jóakarat).

Lévita, akinek leszármazottai segítettek Zorobábelnek (Ezsd 3,9) és Nehémiásnak (3) (Neh 3,18.24) Jeruzsálem újjáépítésénél.

HÉN-MISPÁT (a büntető ítélet forrása, a jog forrása).

"Kádes" régebbi neve (1Móz 14,7).

HÉR.

Lásd: ÉR (1).

HÉRES (mester, munka, mesterség; nyugalom, hallgatás).

Lévita a fogság után (1Krón 9,15).

HERESZ (nap, hőség; durva, ütött-kopott; megőrzés).

1. Helység a Jordántól keletre (Bír 8,13).
2. Város Júda és Dán határán (Bír 1,35).

HÉRET (erdő, tüskés, bozót).

Erdő Júdában, amelyben Dávid - Gád (2) a látó tanácsára - elrejtőzött az őt üldöző Saul (1) elől (1Sám 22,5).

HÉRI.

Lásd: ÉRI.

HERMÁS.

Római keresztyén férfi (Róm 16,14).

HERMES (fordító, magyarázó, hirdető).

1. A görög mitológiában az istenek küldönce, azonos a rómaiak "Merkúrius"-ával (ApCsel 14,12).
2. Pál barátja Rómában (Róm 16,14).

HERMOGENÉS (Hermestől származó, született szónok, fordító v. magyarázó).

Ún. "keresztyén" Ázsiában, aki később cserbenhagyta Pált (2Tim 1,15).

HERMON (szent hegy; hozzáférhetetlen, száműzött; felszentelt; kiemelkedő; csúcs, kiszögellés).

Hegy az Antilibanon hegység déli részén, Damaszkusztól 45 km-nyire délnyugatra, 2700 m magas; egyúttal Palesztina északi határát is jelzi; három csúcsa van. Különböző nevei voltak: "Szirjon" vagy "Szenir" (5Móz 3,9) és "Sion III." (5Móz 4,48). Valószínűleg ez volt a megdicsőülés hegye (Mt 17,1); a Baál-kultusz központja és főhelye (Bír 3,3).

HERNYÓ.

Lásd: ROVAROK.

HERÓDES (hősök sarja, hőshöz hasonló).

Palesztina edomita uralkodóinak neve (Kr. e. 47-Kr. u. 79). A sor Antipaterrel kezdődik, akit Julius Caesar Kr. e. 47-ben nevezett ki Júdea helytartójának.

1. Nagy Heródes, Galilea első prokurátora, majd a zsidók királya (Kr. e. 37-4); felépítette Cézáreát, a jeruzsálemi templomot; parancsára gyilkolták le a betlehemi gyermekeket (Mt 2,1-18).
   Halála után az országot három fia: Arkhelaus, Antipás és Fülöp közt osztották fel.
2. Arkhelaus, Nagy Heródes fia, Júdea, Samária és Idumea felett uralkodott (Kr. e. 4-Kr. u. 6).
   A rómaiak mozdították el tisztségéből (Mt 2,22). Lásd még: ARKHELAUS.
3. Heródes Antipás, Nagy Heródes fia, uralkodott Galilea és Perea fölött (Kr. e. 4-Kr. u. 39); ő fejeztette le Keresztelő Jánost (Mt 14,1-12); Jézus rókának nevezte (Lk 13,32).
   Lásd még: ANTIPÁS (2).
4. Fülöp, Batanea, Trachonitis, Gaulanitis és Jamnia egy részének negyedesfejedelme (Kr. e. 4-Kr. u. 34).
   A Heródes testvérek közt a legjobb uralkodó volt. Lásd még: FÜLÖP (3).
5. I. Heródes Agrippa, Nagy Heródes unokája, Galilea negyedesfejedelme, Palesztina királya (41-44).
   Lefejeztette Jakab (1) apostolt (ApCsel 12,1-23); undorító betegségben halt meg, férgek pusztították el.
6. II. Heródes Agrippa, (5) alatti fia. Kelet-Galilea királya (kb. 53-70); előtte és Festus előtt kellett Pálnak számot adnia (ApCsel 25,13-26,32). Kr. u. 100-ban halt meg.

HERÓDESPÁRTIAK.

Azok az emberek, akik a Heródes-királyok és a rómaiak palesztinai uralmát támogatták (Mt 22,16; Mk 12,13; 3,6).

HERÓDIÁS (hősnő).

Nagy Heródes unokája, Heródes Antipás felesége, aki rábírta férjét Keresztelő János lefejeztetésére (Mt 14,3-11; Mk 6,17; Lk 3,19).

HERÓDION (hősies).

Pál rokona; keresztyén férfi Rómában (Róm 16,11).

HERVADHATATLAN.

A mennyei örökség (1Pt 1,4) és a mennyei (korona) (koszorú, 1Pt 5,4) jelzője.

HESBÓN (számítás, megfontolás, bölcsesség; eredménye a számításnak; vár, erődítmény, ellenállás fészke).

Moábita város, mintegy 30 km-nyire Jordántól keletre; Szihon uralkodott benne, de Izráel elfoglalta tőle (4Móz 21,21-31); Rúben törzsének jutott osztályrészül (4Móz 32,37; Józs 13,17), később a lévitáké lett (Józs 21,39; 1Krón 6,81).

HÉSED (kegyelem, jóindulat, szeretet).

Salamon egyik helytartójának atyja (1Kir 4,10).

HESMÓN (kövérség, termékenység; gazdagság).

Város Júda déli részén (Józs 15,27).

HESRAI (körülvett, elsáncolt; zöld, virágzó, szép).

Dávid hőse, Kármelből való (2Sám 23,35). Az 1Krón 11,37"Hésró"-nak nevezi.

HÉSRÓ.

Lásd: HESRAI.

HESRÓN.

Lásd: HECRÓN (3).

HÉT (levertség, irtózat, rettenetes; óriás, dalia).

A hitteusok (Hét fiai) törzsatyja (1Móz 10,15; 23,3; 27,46).

HÉT.

Lásd: NAPTÁR.

(A) HÉT ELSŐ NAPJA.

Lásd: VASÁRNAP.

HETEK ÜNNEPE.

Pünkösdnek is hívják; a páska ünnepe után az 50. napra esik (2Móz 34,18-26).
Lásd még: ÜNNEPEK.

HETLÓN (pólya, bepólyázva; rejtekhely, les; lesállás).

Helység a Libanon-hegységtől északra (Ez 47,15).

HETTITÁK.

Lásd: HITTEUSOK.

HETVEN (A...).

A tizenkettő mellett tanítványok egy nagyobb csoportja Jézus körül, akiket misszióba küldött (Lk 10,1).

HETVEN HÉT (A...).

Dán 9,24-27beszél erről az időtartamról; 490 évet ért rajta, amelyből 483 már elmúlt történelem, míg az utolsó hét még hátra van, mint a "nagy nyomorúság" korszaka. Lásd még: NYOMORÚSÁG.

HEXATEÜCHOS.

Mózes öt könyvének és Józsué könyvének együttes görög neve.

HÉZIR (kandisznó, disznó vaddisznó; erős, derék).

1. A 17. papi rend feje Dávid idejében (1Krón 24,15).
2. Főember, aki Nehémiással (3) együtt megpecsételte a szövetséget (Neh 10,20).

HIBRI (héber).

Mérári leszármazottja, lévita Dávid idejében (1Krón 24,27).

HÍD.

Izráelben alig volt ismeretes, mert a folyókon rendszerint gázlókon, csónakokon vagy kompokon keltek át (1Móz 32,22; 2Sám 19,18).

HIDDAI (gyapotszövő, az ujjongó; a hatalmas, előkelő; fejedelem).

A patak mellett való gáhasbeli férfi, Dávid hőse (2Sám 23,30). Az 1Krón 11,32-ben: "Húrai".

HIDDEKEL (olyan sebes, mint a nyíl).

A Tigris folyó héber neve (1Móz 2,14; Dán 10,4).

HIEL (Isten él, Isten a megelevenítés v. élet; isteni élet).

Bételből (1) való férfi, aki újra felépítette Jerikót, és ezzel magára vonta Isten átkát (1Kir 16,34).

HIÉNA.

A név nem fordul elő a Bibliában, jóllehet a hiéna gyakori állat volt Palesztinában.

HIEROGLIFÁK.

Lásd: ÍRÁSMŰVÉSZET.

HIJON.

Lásd: IJON.

HIKSZOSZ.

Nyugat-sémita nép; egykor hatalmas birodalmat alkotott, amely magában foglalta Szíriát és Palesztinát; Kr. e. 1700 körül meghódította Egyiptomot.

HILEN (ablak; tartózkodás, várakozási hely, erős helység).

Lévitaváros Júdában (1Krón 6,58). A Józs 15,51és 21,15"Hólon"-nak (2) nevezi.

HILKIA (HILKIÁS) (Isten osztályrésze; az én részem Jahve, az Úr tulajdona v. öröksége).

1. Eliákimnak (1), Ezékiás (1) háza gondviselőjének atyja (2Kir 18,18; Ézs 22,20).
2. Lévita a méráriták nemzetségéből (1Krón 6,45).
3. Ajtónálló lévita Dávid idejében (1Krón 26,11).
4. Sallum (14) fia, főpap, aki megtalálta a törvénykönyvet, és Jósiás királyhoz küldte (2Kir 22-23; 2Krón 34,14; Ezsd 7,1).
5. Papi nemzetség feje, aki Zorobábellel együtt tért vissza a fogságból (Neh 12,7).
6. Jeremiás (1) próféta atyja (1,1).
7. Gamáriának (2), Jeremiás (1) kortársának atyja (Jer 29,3).
8. Zsidó férfi, aki Ezsdrás jobboldalán állt a törvény felolvasásakor (Neh 8,4).
9. Lévita, Azária (14) atyja (1Krón 6,13).

HILLÉL (ő dicsér, magasztal, dicséretet éneklő; fénylő, ragyogó, Isten ragyogtatta).

Abdon (1) bíró atyja (Bír 12,13.15).

HIMENÉUS (gör.: a nász Istene, nászének).

Pál apostol ellenfele, tévtanító, a feltámadásról alkotott hamis felfogással. Hitben hajótörést szenvedett, és ezért kizárták a gyülekezetből (1Tim 1,19-20; 2Tim 2,16-18).

HÍMZÉS.

Az izráeliták és a környező népek igen nagyra becsülték a művészi hímzést és szövést (Bír 5,30; Józs 7,21).
A szent sátor és a templom függönyeit (kárpitjait), valamint a papok szolgálati ruháit művészi hímzésekkel díszítették (2Móz 26,36; 27,16; 28,33; 39,29).

HIN.

Lásd: MÉRTÉKEK ÉS SÚLYOK.

HINNOM VÖLGYE (héb.: Gé-Hinnom).

Szemétlerakó- és égetőhely Jeruzsálemtől délre és délnyugatra; a görög "gyehenna" szó a pokol megnevezéséül szolgált (Jak 3,6). Lásd még: GYEHENNA.

HÍRA (nemes, előkelőség).

1. Adullámbeli férfi, Júda (1) barátja (1Móz 38,1.12.20).
2. Ikkés fia, Dávid hőse (2Sám 23,26; 1Krón 11,28). Az 1Krón 27,9-ben: IRA (2).

HIRAI (felső, felmagasztalt, felemelkedett).

Ahóhitbeli férfi, Dávid hőse (1Krón 11,29). A 2Sám 23,28"Sálmon"-nak (1) nevezi.

HÍRÁM (nemesi származású, előkelőség).

1. Tírusz királya Dávid és Salamon idejében, ez utóbbinak élelmiszert, aranyat és a templomépítéshez építőanyagot szállított (2Sám 5,11; 1Kir 9,11-14).
2. Rézműves Tíruszból, aki részt vett Salamon templomának építésénél (1Kir 7,13-14.40-45; 2Krón 2,13-14; 4,11-16).
   Ugyanőt a 2Krón 4,11"Húrám"-nak (2), a 2Krón 2,13; 4,16pedig "Huram-Abi"-nak (Húrám az atyám) nevezi.
3. Edom fejedelme (1Móz 36,43; 1Krón 1,54).

HIRI.

Lásd: IRI.

HISPÁNIA (SPANYOLORSZÁG).

Európa legnyugatibb fekvésű félszigete, amelyet Pál egyszer meg akart látogatni (Róm 15,24-28).

HIT.

A Bibliában aktív és passzív értelemben használatos. Az előbbi egy személyhez vagy ígérethez való hűségre vonatkozik; az utóbbi egy másik személy kijelentésébe vetett bizalomra.Az ÓSZ-ben főnévként mindössze kétszer találkozunk vele (5Móz 32,20; Hab 2,4), igeként pedig harmincnál kevesebbszer. Hogy mi a hit, azt Isten szolgáitól tanulhatjuk meg, akik rendíthetetlen bizalommal és engedelmességgel szánták oda életüket Istennek. A hit már az ÓSZ-ben sem jelenti csupán valamely tantétel elfogadását, vagy egy törvénnyel való külsőleges egyetértést; hanem mindig mélyről fakadó bizalmat Isten hűsége és szavahihetősége iránt, és akaratának való szeretetteljes engedelmességet.Az ÚSZ-ben a "hit" és "hinni" szavak csaknem ötszázszor fordulnak elő. Az ÚSZ kijelentésének alaptétele, hogy eljött a megígért Messiás, Aki pedig nem más, mint a Názáreti Jézus. Jézus maga Isten Fiának jelentette ki magát, és újra hangsúlyozta, hogy az örök élet elnyeréséhez szükség van a Benne való hitre. Az első keresztyének "hívők"-nek nevezték magukat (ApCsel 2,44).
A Szent Szellem által ösztönözve mindent elkövettek azért, hogy másokat is a Jézusban való hitre indítsanak (ApCsel 6,7; 28,24). A páli levelek a cselekedetekkel szemben a hitet hangsúlyozzák mint a megváltáshoz vezető utat (Róm 3,20-22). A hit Pálnál bizalmat jelent Jézus személye, tanításának igazsága és a kereszten elvégzett megváltói műve iránt. A hit irányulhat a keresztyén örömhír és tanítás egyetemes, átfogó igazságára is (Júd 3).

HITTEUSOK.

Hám leszármazottai, annak második fián, Héten keresztül (1Móz 10,15; 1Krón 1,13); gyakran találkozunk velük az ÓSZ-ben (1Móz 26,34; Józs 9,1; Bír 3,5-6; 1Kir 11,1; Ezsd 9,1).
Általánosan ismertek a Kr. e. második évezredben; Kárkemis nevű erődítményüket Kr. e. 717-ben az asszírok foglalták el; a régészek a régi hitteus (vagy hettita) fővárosban, Boghazköyben 10.000 agyagtáblát találtak és ástak ki; még ma is híres a hettita kultúra.

HITVALLÁS.

Tömör és jellemző kijelentés a hitről, amely magában foglalja a legfontosabb hittételeket. A keresztyén hitvallás bibliai alapját képezik az olyan igehelyek, mint Mt 16,16és 1Tim 3,16.

HIVATÁSOK.

Lásd: MESTERSÉGEK.

HIVVA.

Lásd: AVA.

HIVVEUSOK (falusiak; élő, eleven).

Egyike Kánaán hét népének, amelyeket Józsué (1) legyőzött (Józs 24,11); az ÓSZ gyakran említi őket (Józs 11,3; Bír 3,3; 2Sám 24,7); utoljára akkor, amikor Salamon ennek az egykor nagy népnek a maradékát hűbéresévé tette (2Krón 8,7). Egyes tudósok feltételezik, hogy azonosak a hóreusokkal.

HIZKI (erősségem vagy védelmem Jahve, Jahve erőssége).

Benjáminita férfi (1Krón 8,17).

HIZLALT ÁLLAT.

Tiszta, fiatal, meghizlalt állat, amelyet Istennek áldozatul rendeltek (Zsolt 66,15; 2Sám 6,13).

HÓ.

Palesztina hegyes vidékein januárban és februárban hull, de hamarosan elolvad; a Hermon nyáron is hóval van borítva; hűtési célra használják. Képes értelemben az őszinteséget és tisztaságot jelenti (Ézs 1,18; Zsolt 51,9; Mt 28,3; Jel 1,14).

HÓBA (az elrejtett, elrejtett hely, támasz; vétek, bűnnel terhelt).

Hely Damaszkusztól északra (1Móz 14,15).

HÓBAB (szeretett, szeretet, kedvenc, barát).

Mózes sógora (4Móz 10,29; Bír 4,11), a keneusok ősatyja.

HÓD (dísz, ékszer, fenség, ragyogás; hírnév).

Férfi Áser törzséből (1Krón 7,37).

HÓDAJÉVA (dicsérjétek Jahvet, Isten hírnév, fenség, fényesség, dicsőség; dicsőséges az Úr).

Dávid leszármazottja (1Krón 3,24).

HODÁVIA (Lásd: "Hódajéva" jelentéseit).

1. Lévita, akinek leszármazottai Zorobábellel együtt tértek vissza a fogságból (Ezsd 2,40; Neh 7,43).
2. Manassébeli nemzetségfő a Jordán keleti partján (1Krón 5,24).
3. Benjámin (1) leszármazottja (1Krón 9,7).

HÓDES (újhold, az új, újszülött).

A benjáminita Saharáim felesége (1Krón 8,9).

HÓDIA (HÓDIJA) (Lásd: "Hódajéva" jelentéseit).

1. Júdabeli férfi (1Krón 4,19).
2. Lévita, aki Ezsdrás (3) mellett a törvényt magyarázta (Neh 8,7; 9,5), majd Nehémiással (3) együtt megpecsételte a szövetséget (Neh 10,10.13).
3. Főember, aki Nehémiással (3) együtt megpecsételte a szövetséget (Neh 10,18).

HÓDOLAT.

A mély tisztelet külső kifejezése, mély meghajlás által, vagy úgy, hogy az ember teljesen arcra borul; jele a magát alárendelésnek is (1Móz 43,28; 2Móz 18,7; 2Sám 1,2).

HODSI ALFÖLDJE.

Hely a Jordántól keletre, a hitteusok földjén (2Sám 24,6).

HOFNI (a tenyér, ököl, ökölvívó; erős).

Éli (1) főpap féktelen, elvetemült fia (1Sám 1,3; 2,34; 4,4.17).

HOGLA (fogolymadár).

Célofhád leánya (4Móz 26,33; 27,1-11; 36,1-12; Józs 17,3-4).

HOHÁM (akit Jahve indít, a tömeg v. néptömeg Istene).

Hebron (1) emóreus királya, aki belépett a Józsué elleni szövetségbe (Józs 10,3).

HOLD.

Lásd: CSILLAGÁSZAT.

HOLD.

Területmérték; akkora szántóföld, amekkorát egy pár ökörrel egy nap alatt fel lehetett szántani (1Sám 14,14; Ézs 5,10).

HOLLÓ.

Lásd: MADARAK.

HÓLON (tartózkodás, ablak).

1. Moábita város (Jer 48,21).
2. Lévitaváros Júda hegységében (Józs 15,51; 21,15). Az 1Krón 6,58"Hilen"-nek nevezi.

HOLT-TENGER.

A Bibliában "Sós-tenger" (1Móz 14,3) vagy "Keleti-tenger" (Jóel 2,20; Zak 14,8).
Mintegy 71×15 km nagyságú, egy tektónikus süllyedésben helyezkedik el, amely Szíriától a Vörös-tengeren át egészen Afrikáig húzódik, 392 m-rel a tenger színe alatt terül el, a Jordán völgyének közvetlen folytatásaként, legnagyobb mélysége közel 400 m. Nincs természetes lefolyása, ezért sótartalma négyszeres a közönséges tengervízhez képest; lassan terjeszkedik; a Bibliában gyakran találkozunk vele (4Móz 34,12; 1Krón 18,12; 2Krón 20,1-2; Ez 47,18).

HOLT-TENGERI TEKERCSEK.

Egy beduin pásztor fedezte fel 1947-ben, a Holt-tenger északnyugati végétől mintegy 1,5 km-nyire fekvő qumráni barlangokban. Idáig öt barlangban találtak kéziratokat, amelyek közül a legtöbb a Kr. előtti utolsó és Kr. utáni első századból származik. Egyedül a IV. sz. barlangban legalább 382 kéziratot találtak töredékekben, ezek közül 100 héber nyelvű bibliai kéziratot valamennyi ÓSZ-i könyvből, Eszter k.-ve kivételével. Néhány könyvről több példányban is találtak tekercset. Nem minden kézirat töredék csupán, némelyik teljesen, vagy majdnem teljesen fennmaradt. Emellett találtak apokrifeket és apokaliptikus könyveket, kommentárokat, magasztaló énekeket és szektás irodalmat. A barlangoktól nem messze óriási méretű kolostor maradványai láthatók, amely egy zsidó remeteszektának, az esszénusoknak a központja volt (lásd ott).
A qumráni leletek általában nagy fontosságúak, kivált pedig az ÓSZ-i héber és görög nyelvű szövegkutatást illetően.

HOLTTEST.

Emberé vagy állaté. Az izráelita ember annak érintése álfal kultikusan tisztátalanná lett (3Móz 11,8-40; 5Móz 14,8; 4Móz 6,6-7; 9,10).

HÓMÁM (kiirtás, eltörlés, lázadás, összezavarás; dühöngő, haragvó).

Széir (1) unokája (1Krón 1,39); az 1Móz 36,22"Hémám"-nak nevezi.

HÓMER.

Lásd: MÉRTÉKEK ÉS SÚLYOK.

HOMLOK.

Az arc szemek fölötti része, amely gyakran elárulja az ember jellemét vagy érzelmeit: a szégyentelenségét (Jer 3,3), bátorságát (Ez 3,9) vagy istenfélelmét (Jel 7,3).

HOMLOKKÖTŐ.

Kicsi bőrtok, amelyet szalaggal erősítettek a homlokra; Mózes törvényének néhány szakaszát tartalmazta. Homlokkötőt az izráelita férfiak szombaton és ünnepeken, s a reggeli imádság alkalmával viseltek.

HOMOK.

Lásd: FÖVENY.

HÓNAP.

Lásd: NAPTÁR.

HÓR (hegy, hegység).

1. Hegy Edom határán, amelyen Áron meghalt és ahol eltemették (4Móz 20,22-29; 33,37-41).
2. Hegy Palesztina északi határán (4Móz 34,7-8); pontos fekvése ismeretlen.

HÓRÁM (magaslat, hegy; fenség, nagy).

Gézer királya (Józs 10,33).

HÓREB (pusztaság, sivatag; száraz, forró).

Váltakozva használják a "Sínai" névvel, Mózes élete sok eseményének szintere (2Móz 3,1; 17,6; 33,6; 5Móz 1,2). Illés próféta ide menekült (1Kir 19,8). Lásd még: SÍNAI (2).

HÓREM (megszentelt, tisztulás; száműzetés; erődítmény, megközelíthetetlen).

Város Naftali területén (Józs 19,38).

HÓREUSOK (barlanglakók).

Kédorlaomer által leigázott nép Széir (3) hegyén (1Móz 14,6); talán azonos a hivveusok népével (1Móz 34,2); föltételezik, hogy Média felföldjéről származó nomádok voltak.

HÓR-HAGIDGAD (Gidgad hegye, barlang a szakadékban).

Az izráeliták szálláshelye a pusztai vándorlás során (4Móz 33,32-33). 5Móz 10,7"Gudgód"-nak nevezi.

HÓRI (barlanglakó; szabad, nemes).

1. Széir (1) unokája (1Móz 36,22; 1Krón 1,39).
2. Safát (1) atyja (4Móz 13,6).

HORMA (megszentelt hely, a száműzött; a megsemmisítés; elpusztított hely; hegycsúcs).

Kánaánita királyi város Gáza és Beérseba közt (4Móz 14,45; 5Móz 1,44; Józs 12,14). Eredetileg "Céfát"-nak hívták (Bír 1,17).

HOROG.

Eszköz halászás céljára (Jób 41,1; Mt 17,27); függönyök (2Móz 26,32.37; 27,10.17) vagy húsdarabok felakasztására (Ez 40,43).

HORONÁIM (két barlang, kettős barlang, barlangban gazdag).

Helység Moábban (Ézs 15,5; Jer 48,3.5.34).

HÓRONBÓL VALÓ.

Szanballat mellékneve (Neh 2,10.19; 13,28).

HÓSA (menedék, Jahve a menedék; az Úrban bízva).

1. Város Áser területén (Józs 19,29).
2. Lévita ajtónálló Dávid idejében (1Krón 16,38; 26,10.11.16).

HÓSAÁJA (Isten megmentett; ments meg, ó, Uram; Jahve a szabadítás; akinek az Úr a szabadítója).

1. Júda fejedelme, aki Jeruzsálem falainak felszentelésekor az egyik hálaadó csapatot vezette (Neh 12,32).
2. Azáriás (15) atyja (Jer 43,2).

HOSÁM (jövendölés).

Krisztus őse (Lk 3,28).

HOSÁMA (Jahve meghallgat v. hallja; Isten üzenete).

Jékóniás fia (1Krón 3,18).

HÓSEÁS (HÓSEA) (megmentés, szabadítás; Jahve a szabadítás; Isten segít; akinek az Úr a segítsége).

1. Beéri (2) fia, próféta a Kr. e. 8. században, Uzziás (1), Jótám (3), Aház (1) és Ezékiás (1) júdabeli, valamint II. Jeroboám izráeli királyok idejében (Hós 1,1). Ézsaiás (1), Ámós és Mikeás (1) próféták kortársa. Könyvének felosztása:
   1. Hóseás házassága és annak következményei (1-3);
   2. a papok elnézőek a nép törvénynélküliségével és istentelenségével szemben (4);
   3. Izráel bűne elnyeri a büntetését, ha meg nem tér (5);
   4. Izráel vétke mélyen gyökerezik, bűnbánatot azonban csak félszívvel gyakorol (6);
   5. belső pusztulás és külső hanyatlás (7);
   6. közel az ítélet (8);
   7. fenyegető szerencsétlenség (9);
   8. Izráel vétke és büntetése (10);
   9. Isten mindezek ellenére szeretettel indul népe keresésére (11);
   10. felhívás a megtérésre, a helyreállítás ígérete (12-14).
2. Józsué (1) korábbi neve (4Móz 13,9.17).
3. Efraim nemzetségének elöljárója Dávid idejében (1Krón 27,20).
4. Ela (4) fia (2Kir 15,30; 17,1-6; 18,1.9); Izráel utolsó királya.
5. Főember, aki Nehémiással (3) együtt megpecsételte a szövetséget (Neh 10,23).

HÓTÁM (pecsét, pecsétgyűrű; megerősítés, beteljesítés).

1. Az Áser törzséből való Héber (1) fia (1Krón 7,32); a 35. vers "Hélem"-nek nevezi.
2. Aróerbeli férfi, Dávid két hősének apja (1Krón 11,44).

HÓTIR (kedvezett neki, Isten hátrahagyta; előny, bőség; megmentett).

Lévita, a 21. énekes rend vezetője Dávid idejében (1Krón 25,4.28).

HÓZAI (néző v. látó).

Manassé (3) király történetírója (2Krón 33,19).

HOZSÁNNA (szabadíts meg, segíts meg).

Eredetileg imádságos felkiáltás (Zsolt 118,25); mikor Jézus bevonult Jeruzsálembe, a nép "hozsánná"-t kiáltott (Mt 21,9-15; Mk 11,9-10; Jn 12,13).

HÖRCSÖG (emlősállat).

Tisztátalan állat (3Móz 11,5).

HÚC, ÚC.

Lásd: ÚZ.

HUFÁM (partlakó, megvédett, befedezett).

Benjámin (1) fia, a hufámiták törzsatyja (4Móz 26,39).

HUFÁMITÁK.

Lásd: HUFÁM.

HUKKOK (bevágás, elrendelt, meghatározott; törvény, rendelkezés).

Határváros Naftali területén (Józs 19,34). Lásd még: HELKAT.

HUL (kör, fordulat; tánchely).

Arám (1) fia (1Móz 10,23).

HULDA (menyét, vakondok).

Prófétanő Jósiás (1) király idejében (2Kir 22,14-20; 2Krón 34,22-28).

HUMTA (gyíkok helye, erődítmény; körülzárt hely).

Város Júda területén, Hebron (1) közelében (Józs 15,54).

HUPPA (takaró, védelem, befedés).

13. rendbeli pap Dávid idejében (1Krón 24,13).

HÚR (lyuk, nyílás; a nemes, szabad; szabad születésű).

1. Midiánita király (4Móz 3,18; Józs 13,21).
2. Salamon egyik helytartójának atyja (1Kir 4,8).
3. Áronnal együtt tartotta Mózes karját az amálekitákkal vívott csata idején (2Móz 17,10.12).
4. Besáléel (1) nagyatyja (2Móz 31,2; 35,30; 38,22; 1Krón 2,19-20).
5. Júda (1) fia (1Krón 4,1).
6. Refája (5) atyja (Neh 3,9).

HÚRAI (gyapotszövő; szabad, nemes).

Dávid hőse (1Krón 11,32); a 2Sám 23,30"Hiddai"-nak nevezi.

HÚRÁM (nemesi származás, előkelő).

1. Benjáminita férfi (1Krón 8,5).
2. Lásd: HÍRÁM (2).

HÚRI (gyapotszövő; takács; fehér mint a vászon).

Gádita férfi (1Krón 5,14).

HUROK.

A frigyládát eltakaró mindkét kárpit szélein különleges hurkok voltak (2Móz 26,4; 36,11).

HÚSAI (sietős, gyors, rohanó; aggódó).

1. Árkeabeli férfi; Dávid barátja és tanácsadója, aki semmivé tette Ahitófel gonosz tanácsát és meghiúsította annak szándékát (2Sám 15,32.37; 16,16-18; 17,5-15; 1Krón 27,33).
2. Bahana (6) atyja (1Kir 4,16).

HÚSÁM (gyors, sietős).

Edom királya (1Móz 36,34-35; 1Krón 1,45-46).

HUSÁT (sietség).

Város, Sibbékainak, Dávid hősének származási helye (2Sám 21,18; 1Krón 11,29; 20,4; 27,11).

HÚSIM (sietni, futó, sietős; a gyors).

1. Dán fia (1Móz 46,23); a 4Móz 26,42"Suhám"-nak nevezi.
2. Benjáminita (1Krón 7,12).
3. Saharáim felesége (1Krón 8,8.11).

(HÚS)TEST.

1. Az emberi és állati test lágy része.
2. Minden élőlény (1Móz 6,19).
3. Az emberek általában (4Móz 16,22).
4. Az érzelmi kívánság az értelemmel és akarattal szemben (Mt 26,41).
5. A Szent Szellemtől megfosztott, a bűn uralma alatt lévő emberi természet (Róm 7,14; Kol 2,18; 1Jn 2,16).

HÚSVÉT (páska-ünnep).

Az a nap, amelyen a keresztyének az ő Uruk Jézus Krisztus feltámadását ünneplik.

HUZZIÉL.

Lásd: UZZIÉL (1).

HŰSÉG.

Mind isteni, mind emberi tulajdonság; magában foglalja az odaadást és állhatatosságot, az önkénytől és ingadozástól való mentességet (2Kor 1,18; Gal 5,22; 2Tim 2,2).

HÜVELYESEK.

Lásd: NÖVÉNYEK.