GAÁL (utálat, elvettetés; megszentségtelenítés; megvetés; palánta).

Ebed (1) fia, fellázította Sikem (3) férfiait Gedeon fia, Abimélek (3) ellen (Bír 9,26-41).

GAAS (remegve, inogva; földrengés, megrendülés; lökés; előny).

Hegy Efraim hegységében, ahol Józsuét (1) eltemették (Józs 24,30; Bír 2,9).

GABBAI (gyűjtő, adószedő; büszke, magas domborulat).

Benjáminita, aki a fogság után Jeruzsálemben lakott (Neh 11,8).

GABBATA (magaslat).

Törvénykező hely, melyet "kőpadolat"-nak ("márványkövezet"-nek) neveznek; itt hallgatta ki és ítélte el Pilátus Jézust (Jn 19,13).

GABONÁT TISZTÍTANI.

A kicsépelt gabonát pelyvától és más anyagoktól megtisztítani; vagy ide-oda ráztak a levegőben nagy csomó kicsépelt gabonát, hogy a szél elfújja a pelyvát és a magvak a földre essenek, vagy lapáttal a levegőbe dobták a kicsépelt magot, hogy mikor lehullik, a pelyvát kifújja belőle a szél (Ruth 3,2; Ézs 30,24); képes értelemben Isten ítéletét jelenti (Mt 3,12; Lk 3,17).

GÁBRIEL (Isten embere vagy hőse; Isten a hős, Isten erős).

Angyal, aki Isten különleges követe volt; Dánielnek (3), Zakariás (28) papnak és Máriának (1), Jézus anyjának közvetítette Isten üzenetét (Dán 8,16; 9,21; Lk 1,11.19.26-38).

GÁD (szerencse, jó sors; beható, ostromló).

1. Jákób (1) hetedik fia (1Móz 30,11); a tőle származó törzs Kánaán (2) elfoglalása után a Jordán keleti partvidékén telepedett le.
2. Próféta, Dávid élettörténetének írója (1Sám 22,5; 2Sám 24,11-18; 1Krón 29,29).
3. Kánaánita sors-istenség (Józs 11,17; 12,7; 13,5; 15,37; Ézs 65,11).

GADARA.

A Dekapolis (Tízváros) egyik városa, nem messze a Genezáret-tó délkeleti végétől. Itt éltek azok az ördöngősök, akiket Jézus meggyógyított (Mk 5,1; Lk 8,26.37; Mt 8,28).
Lakóit gadarénusoknak nevezték.

GADDI (Jahve az én szerencsém).

Szúszi fia, Manassé törzséből Kánaán (2) földjére kiküldött kém (4Móz 13,12).

GADDIEL (Isten az én boldogságom, szerencsém, szerencsét hozó).

Szódi fia, Zebulon törzséből Kánaán (2) földjére kiküldött kém (4Móz 13,11).

GÁDI (szerencsém, a szerencsés).

Menáhemnek, Izráel királyának apja (2Kir 15,14-20).

GAHÁM (tűz, láng, feketeség).

Náhor (2) fia, ágyasától, Reumától (1Móz 22,24).

GAHAR (búvóhely, rejtekhely).

Templomszolga, akinek leszármazottai Zorobábellel tértek vissza Jeruzsálembe (Ezsd 2,47; Neh 7,49).

GÁJUS (földi, földi ember; örvendezek).

1. Macedóniai keresztyén férfi, Pál útitársa, aki az efézusi zendüléskor veszedelembe került (ApCsel 19,29).
2. Derbébeli férfi, aki Pált Macedóniából Ázsiába kísérte (ApCsel 20,4).
3. Korintusi férfi, akit Pál megkeresztelt, s akinek házánál a gyülekezet összejött (1Kor 1,14).
4. János 3. levelének címzettje (3Jn 1).

GALÁCIA.

Eredetileg Kisázsia központi részének északi felében elterülő vidék, ahol a galaták letelepedtek; később Kisázsia középső részében fekvő római tartomány neve, amely Kr. e. 25-ben keletkezett. A pisidiai Antiókhia (2), Ikónium, Listra és Derbé városok igazgatásilag ide tartoztak. Pál ezt a nevet használja (1Kor 16,1; Gal 1,2; 2Tim 4,10), és Péter is utal erre (1Pt 1,1).
Valószínűleg a tartomány egészét értik rajta.

GALÁCIABELIEKHEZ (GALATÁKHOZ) ÍRT LEVÉL.

Pál rövid, de igen jelentős levele; egyértelműen szembefordul mindenféle törvényeskedéssel, és világosan bizonyságot tesz Istennek Jézus Krisztusban megmutatkozó kegyelme evangéliumáról. A levelet röviddel első missziói útja után írta Pál Galácia gyülekezeteinek, hogy bizonyos zsidó tévtanítók ("hamis atyafiak") köztük való munkásságát ellensúlyozza. Ezek azt állították, hogy az üdvösséghez nem elég egyedül a Krisztusban való hit, hanem szükséges a körülmetélkedés és a mózesi törvények megtartása is (2,16; 3,2-3; 4,10.21; 5,2-4; 6,12).
Felosztása: A levél bevezető része után (1,1-10) Pál megkísérelte apostoli tekintélyét meggyőző módon kifejteni (1,11-2,21); azután megmagyarázza az egyedül a hit által való megigazulás jelentőségét (3-4); befejezésül azt taglalja, milyen az igazi keresztyén szabadságban való élet (5,1-6,10). A levél befejezésében (6,11-17) és az áldáskívánásokban (6,18) személyes felhívással fordult a galatákhoz, hogy térjenek vissza kezdeti hitükhöz a Krisztusban.

GALÁL (tekintélyes; gördülő; fordulat).

Két lévita neve. Elkána (5), ill. Asáf (1) leszármazottai (1Krón 9,15-16; Neh 11,17).

GALAMB.

Lásd: MADARAK.

GALAMBDÚC.

Galambok szálláshelye, amelyet reggel kinyitnak, hogy az állatok kirepülhessenek (Ézs 60,8).

GALAMBGANÉJ.

Éhínség idején még élelmiszerként is szolgált (2Kir 6,25).

GALBÁN(UM).

Gumiszerű gyanta, amelyet a szent füstölő anyagának elkészítésénél használtak (2Móz 30,34).

GALÉD (tanúbizonyságok serege v. kőrakása; domb).

Ezt a nevet adta Jákób annak a kőrakásnak, amelyet Lábánnal kötött szövetsége bizonyságául emelt (1Móz 31,47-48); Lábán "Jegár-Sahadutá"-nak nevezte ugyanezt. Lásd még: RAMAT-MICPE.

GALILEA (gyűrű; kör, kerület).

Palesztina három tartománya közül a legészakibb (Galilea, Samária, Júdea). Észak-déli irányban kb. 75 km, kelet-nyugati irányban mintegy 45 km kiterjedésű. Nyugaton a tengerparti síkság határolja, amelyen a Föníciából Egyiptomba vivő karavánút haladt. A tengerpartról Damaszkuszba és keletre vezető karavánutak Jezréel síkságán szelték át ennek a tartománynak déli részét. G. legészakibb részét Izráel fogságba vitele után pogányokkal telepítették be, akiknek leszármazottai még itt éltek Jézus korában (Mt 4,13-15). A galileabeliek sajátos, félreismerhetetlen tájszólással beszéltek (Mt 26,73); a déli részen lakó zsidók megvetették őket (Jn 7,52). Kr. e. 4.-Kr. u. 39-ig G.-t Heródes (3) Antipás kormányozta (Lk 3,1; 13,31-32), aki Tiberiás városát is építette. Jézus szolgálatának nagyrészét G.-ban végezte, kivált a Genezáret-tó környéki helyeken.

GALILEABELI.

Palesztina északi részén fekvő Galilea tartomány lakóinak neve; Jézus is ezt a melléknevet viselte (Mt 26,69; Jn 4,45; ApCsel 1,11; 5,37).

GALILEAI-TENGER.

"Genezáret-tó"-nak (2) vagy "Kinneret-tenger"-nek is nevezik (Lk 5,1; 4Móz 34,11; 5Móz 3,17); a Genezáret név a "hárfa-alakú" héber szóból származik, amely a tó alakjára utal; "Tiberiás-tavá"-nak is mondják, mert Tiberiás városa, Heródes (3) Antipás rezidenciája a tó partján feküdt (Jn 6,1; 21,1).
Tiszta, édesvizű tó, mintegy 20 km hosszú és 12 km széles, halban igen gazdag. Mivel hegyek közt fekszik, gyakoriak rajta a hirtelen heves viharok.

GALLIM (rakás, kőrakás, törmelék; kút; hullámok).

Város Benjámin területén, Jeruzsálemtől északra (Ézs 10,30; 1Sám 25,44).

GALLIÓ (tejtestvér).

Június Annaeus Gallio (Seneca testvére), Akhája római helytartója Pál korintusi tartózkodása idején (Kr. u. 51-ben); nem fogadta el a Pál elleni vádaskodást, és mint ártatlant szabadon bocsátotta őt (ApCsel 18,12-17).

GÁLYA.

Lásd: HAJÓK.

GAMÁLIEL (Isten megjutalmaz, Isten a jótevőm, jutalmam; Isten megfizetése, jutalom Istentől).

1. Manassé törzsének egyik fejedelme ("Gámliel") (4Móz 1,10; 2,20; 10,23).
2. Tekintélyes farizeus és törvénytanító, akinél Pál fiatal korában tanult (ApCsel 22,3); igen megértő az első keresztyénekkel szemben (ApCsel 5,34-39).

GAMÁRIA (Jahve teljessé tette, bevégezte, véget vetett; akit Jahve teljessé tett).

1. Sáfánnak, az írástudónak, Jeremiás (1) barátjának fia (Jer 36,10-15).
2. Hilkiás (7) fia, akit követként küldtek Nabukodonozor királyhoz (Jer 29,3).

GÁMLIEL.

Lásd: GAMÁLIEL (1).

GÁMUL (elválasztott, felnőtt; visszafizetve, kiegyenlítve; ajándék megfizetésként).

A 22. papi rend feje Dávid idejében (1Krón 24,17).

GANÉJ.

Az áldozatban részt vevő emberek és állatok ürülékére nézve a törvény rendelkezett (5Móz 23,12-14; 2Móz 29,14; 3Móz 4,11; 8,17; 16,27).
A száraz trágyát olykor tüzelőanyagnak (Ez 4,12-15) vagy a föld trágyázására is felhasználták (Ézs 25,10; Lk 13,8).

GÁREB (bélpoklos, varas).

1. Jetró leszármazottja, Dávid hőse (2Sám 23,38; 1Krón 11,40).
2. Hegy Jeruzsálem közelében (Jer 31,39).

GARIZIM (terméketlen földön lakozó, megírva; puszta helyek).

Hegy Samáriában, 854 m magas, Ebál (2) hegyétől délnyugatra. Innen olvasták fel ünnepélyesen a mózesi törvény áldásait (5Móz 27,11-12). Ezen a hegyen építettek maguknak a samaritánusok templomot, és rendezték be sajátos kultuszukat (Jn 4,20-21).

GASMU (eső, záporeső; zömök; testiesség).

Olykor "Gesem" néven szerepel; arab férfi, aki meg akarta akadályozni Nehémiást (3) Jeruzsálem újjáépítésében (Neh 6,6; 2,19; 6,1-2).

GÁT (borsajtó, csöbör; közhírré tétel).

A filiszteusok egyik fő városa (1Sám 6,17); Góliát hazája (1Sám 17,4); Dávid némely tettének és kalandjának színhelye (1Sám 21,10-15); pontos fekvése ismeretlen.

GATÁM (kicsi, kövér; közeledésük).

Ézsau unokája; edomita fejedelem (1Móz 36,11.16; 1Krón 1,36).

GÁT-KÉFER (ásott sajtó).

Város Zebulon területének határán ("Gitta-Héfer") (Józs 19,13), Jónás próféta születési helye (2Kir 14,25).

GÁT-RIMMON (Rimmon sajtója, szőlőprés a gránátalmafa mellett).

Lévitaváros Dán birtokán (Józs 19,45; 21,24; 1Krón 6,69).

GAULANITIS.

Genezáret-tavától északra fekvő tartomány, amely Heródes (3) Antipás uralma alá tartozott.

GÁZA (erős, szilárd; erődítmény, vár, megerősített hely).

A filiszteusok öt fő városának egyike, amely Egyiptom közelében, délnyugat felé a legtávolabb feküdt; a karavánutak fontos állomása; eredetileg kananeus város (1Móz 10,19). Józsué (1) ezt a várost Júda törzsének juttatta (Józs 15,47), amely később elfoglalta (Bír 1,18), majd ismét a filiszteusok vették be (Bír 13,1), egészen Ezékiás (1) koráig uralmuk alatt maradt (2Kir 18,8). Sámson Gázában volt fogságban, és ott is halt meg (Bír 16,1.21). Az ÚSZ egy alkalommal, Fülöp (5) evangélista működésével kapcsolatban említi a helyet (ApCsel 8,26).

GAZDAGSÁG.

Anyagi, társadalmi vagy szellemi javak bősége; kezdetben Izráelben a gazdagság leginkább juh- és szarvasmarhanyájakból, aranyból, ezüstből, rézből, vasból és ruhaneműből állt (Józs 22,8); Isten arra tanította Izráelt, hogy minden gazdagságát Neki köszönje (5Móz 8,18); ezért nagylelkűeknek és adakozóknak kellett lenniök (Péld 11,24); Jézus nem kárhoztatta a gazdagságot, de nyomatékosan figyelmeztetett, hogy a gazdagság megakadályozhatja az Isten országába való belépést (Mt 19,24; Lk 16,19-31).

GAZELLA (emlősállat).

Gyors, kistermetű antilopfajta, amelynek hazája Észak-Afrika és Elő-Ázsia forró, terméketlen vidéke; óránként 60 km-es sebességgel is tud futni.

GAZÉZ (nyíró).

Káleb (2) fia és unokája ágyasától, Éfától (2) (1Krón 2,46).

GÁZLÓ (RÉV).

A folyó sekély szakasza, amelyen emberek és állatok átgázolhatnak (1Móz 32,22; Ézs 16,2).

GAZZÁM (faló, lemetsző; felemésztő rágcsáló).

Templomszolga, akinek leszármazottai Zorobábellel visszatértek a fogságból (Ezsd 2,48; Neh 7,51).

GÉBA (domb, magaslat, csúcs).

Lévitaváros Benjámin területén (Józs 18,24; 21,17); Jónatán (2) itt győzte le a filiszteusokat (1Sám 13,3). Asa (1) király megerősítette a várost (1Kir 15,22). Ezékiás (1) idejében ez volt Júda legészakibb része (2Kir 23,8). Gébabeliek is tértek vissza a babiloni fogságból (Ezsd 2,25).

GEBÁL (határ; dombos, hegyes vidék).

1. Föníciai tengeri kikötő Szidontól északra, Bejrúttól 38 km-nyire északra. "Gibli földjét" Józs 13,5-6említi. A város, amelyet "Byblos"-nak is neveztek, híres volt tapasztalt kőfaragóiról (1Kir 5,17-18) és hajóépítő iparáról (Ez 27,9).
   Lásd még: GIBLEUSOK.
2. Terület a Holt-tenger és Petra közt (Zsolt 83,8).

GÉBER (az erős férfi, harcos, hős).

1. Salamon rámót-gileádi helytartójának atyja (1Kir 4,13).
2. Úri (2) fia, Salamon helytartója Gileádban (1Kir 4,19), talán azonos (1) alattival.

GÉBIM (ciszternák, gödrök; sáskák).

Helység Anatót (1) közelében (Ézs 10,31).

GECSEMÁNÉ (olajütő, olajprés).

Az Olajfák hegyének egyik része, amelynek lejtőjén ilyen nevű kert volt; ott imádkozott Jézus a szenvedése előtt (Mt 26,36; Mk 14,32; Jn 18,1).

GEDÁLIA (GEDÁLIÁS) (akit Jahve naggyátesz; Jahve nagy).

1. Júdának Nabukodonozor által kinevezett helytartója, Jeremiás (1) barátja (2Kir 25,22-25; Jer 39,14; 40,5-16); Izmáel (4), Natánia (1) fia meggyilkolta (Jer 41,1-3).
2. Sofóniás (2) próféta nagyapja (Zof 1,1).
3. Jedutun fia, lévita a 2.énekes rend vezetője Dávid idejében (1Krón 25,3.9).
4. Passúr (2) fia, aki társaival együtt meg akarta ölni Jeremiást (1) (Jer 38,1).
5. Pap, aki elbocsátotta idegen feleségét (Ezsd 10,18-19).

GEDEON (fakidöntő, leverő; nagy harcos; pusztító).

Joás (1) fia, aki Garizimtól nem messze, Ofrában (2) lakott (Bír 6,11-9,6). Isten bírónak hívta el, hogy megszabadítsa népét a midianiták igája alól (Bír 6,14-23); lerontotta Baál oltárát és kivágta a szent ligetet, ezért "Jerubbaál"-nak is nevezik (6,32); felszólította a többi törzset, hogy segítsenek neki a harcban. A próbák sorozatával seregét mindössze 300 kiválasztott férfira csökkentette (Bír 7,1-8), akiknek a segítségével a midiánitákat kiűzte, és az egész országot megszabadította erőszakos uralmuktól; visszautasította a királyságot, de 40 éven át bíráskodott Izráel felett (Bír 8,22-27). Egyike a hithősöknek (Zsid 11,32).

GÉDER (fal, kerítés, karám; körülkerített vagy védett hely; nyáj).

Józsué (1) által elfoglalt városkirályság (Józs 12,13).

GEDÉRA (fal, kerítés, városfal, kőfal; erődítmény; juhakol, karám).

Város Sórek völgye és Ajjálon közt Júda helyeiben (Józs 15,36).

GEDERÓT (karámok, falak).

Város Júda törzsi területén (Józs 15,41; 2Krón 28,18).

GEDERÓTAIM (kettős karám, két fal, kettős erődítmény).

Város Júda síkságán (Józs 15,36).

GEDOR (fal, erődítmény, kerítés).

1. Város Júda hegységében (Józs 15,58).
2. Ismeretlen város Benjáminban, amelyben Jerohám (5) élt (1Krón 12,7).
3. Benjámin leszármazottja, Saul (1) király őse (1Krón 8,31; 9,37).
4. Júda leszármazottja (1Krón 4,4-18).
5. Város Simeon területén (1Krón 4,39).

GÉ-HARASIM (mesteremberek völgye).

Völgy Joppétól keletre, Ónó és Lód (Lidda) közt (1Krón 4,14).

GÉHÁZI (a jelenés völgye; aki kisebbé tesz; tagadó).

Elizeus próféta szolgája (2Kir 4,8-37; 5,1-27; 8,4-6). Kapzsiságáért leprával bűnhődött.

GELILÓT (kőkörök, vidékek, körzetek).

Hely Benjámin területének határán (Józs 18,17).

GÉM.

Nagy vízimadár, amelyet az izráelitáknak nem volt szabad megenniök (3Móz 11,18; 5Móz 14,17).

GEMÁLLI (tevén lovagló, tevetulajdonos, tevepásztor).

Ammiél (1) atyja (4Móz 13,13).

GENEZÁRET (hárfa, lant, citera; a király kertje, fejedelmi kert).

1. "Genezáret földje" sík vidék a hasonló nevű tó északnyugati partján (Mt 14,34; Mk 6,53).
2. A Genezáret-tó (Lk 5,1).
   Lásd: GALILEAI-TENGER.

GENEZIS.

A Biblia első könyve; a görög "genezis" név azt jelenti: kezdet, eredet, és ezen a címen szerepel a Septuagintában is. Tartalmazza az emberi élet eredetéről szóló híradást (1-2), az emberi civilizáció fejlődésének leírását az özönvízig (3-8), Nóé utódainak felsorolását Ábrahámig (9,1-11,26).
Az 1Móz 11,27-50,26-ban következik Ábrahám és Lót, Izmáel (1) és Izsák, Jákób (1) és Ézsau, valamint József (1) és testvérei története, s Jákób családjának Egyiptomba költözése.

GENUBÁT (lopás).

Az edomita Hadád (4) fia (1Kir 11,20).

GERA (gabonamag, bab; vendég).

Benjámin törzsében gyakran előforduló név.

1. Benjámin (1) fia (1Móz 46,21; 1Krón 8,5).
2. Benjámin (1) unokája (1Krón 8,3).
3. Ehudnak (2), a bírónak atyja (Bír 3,15).
4. Ehud (1) fia (1Krón 8,7).
5. Sémei (17) atyja (2Sám 16,5).

GÉRÁR (kör; tartózkodási hely, lakóhely).

Filiszteus város Negevben, az ország belsejébe vezető karavánút mentén; Ábrahám és Izsák laktak ott (1Móz 20,1-2; 26,1-33).

GERENDA.

Erős, hosszú fadarab, kerek vagy szögletes, többnyire házépítésnél (1Kir 7,2) vagy sátorverésnél alkalmazták (Bír 16,14).
Jézus a Hegyi beszéd egyik példázatában használta (Mt 7,3; Lk 6,41).

GÉRI (szépségem; idegen, menekülő, vándor).

Mibhárnak, Dávid hősének atyja (1Krón 11,38).

GERLE, GERLICE.

Gyakori madár Palesztinában, szegény emberek leginkább ezt mutatták be áldozati állatként (3Móz 12,6-8; Lk 2,24).

GERSÓM (jövevény ugyanott; elűzetés, kidobás).

1. Mózes elsőszülött fia (2Móz 2,22).
2. Családfő, aki Ezsdrással (3) tért vissza Babilonból (Ezsd 8,2).
3. Jónatán (1) bálványpap atyja (Bír 18,30).

GERSON (elűzés, száműzetés, kidobás).

Lévi (1) három fia közül a legidősebb (1Móz 46,11; 1Krón 6,16); leszármazottainak, a gersonitáknak volt feladatuk a pusztai vándorlás alatt a szent sátor őrizete és hordozása (4Móz 3,23-26).

GÉSÁN (piszkos, földes; göröngyös; erős).

Káleb (2) leszármazottja (1Krón 2,47).

GESEM (eső, zápor, zömök, testiesség).

Arab férfi, aki elszántan küzdött Nehémiás (3) újjáépítési munkája ellen (Neh 2,19; 6,1-2). Azonos a Neh 6,6-ban "Gasmu"-val.

GESSUR (híd, hídhoz tartozó).

1. Dél-palesztinai vidék, nem messze a filiszteusok földjétől (Józs 13,2; 1Sám 27,8).
2. Vidék Szíriában, Básán nyugati részén, a Jordántól keletre; királyának, Talmainak (2) leánya Dávid egyik felesége volt (5Móz 3,14; 2Sám 3,3; 13,37).

GESSUREUS.

Törzs, melyet a Biblia a girzeusokkal és amálekitákkal együtt említ (1Sám 27,8).

GESZTENYEFA.

Lásd: NÖVÉNYEK.

GÉTER (nyomorúság, félelem).

Arám (1) harmadik fia (1Móz 10,23; 1Krón 1,17).

GÉUEL (Isten fensége, Isten magasztos, felség; Isten megváltottja; a szabadítás Istene).

Máki fia, Gád törzséből Kánaán (2) földjére kiküldött kém (4Móz 13,16).

GÉZER (osztályrész, lejtős hely, meredek lejtő).

Megerősített város Jeruzsálemtől mintegy 25 km-nyire északnyugatra, melynek királyát Józsué (1) legyőzte (Józs 12,12); lakosait robotosaivá tette (Józs 16,10). Később ez a város a lévitáknak jutott osztályrészül (Józs 21,21).

GIAH (forrás, vízesés; az előtörés, előbuggyanás).

Ismeretlen hely Hebron (1) közelében (2Sám 2,24).

GIBBÁR (férfi, hős, hatalmas, férfias, magas).

Zorobábellel Jeruzsálembe visszatért család őse (Ezsd 2,20).

GIBBETON (magaslat).

Város Dán törzsi területén (Józs 19,44); később a lévitáknak jutott osztályrészül (Józs 21,23).

GIBEA (domb, magaslat, hegycsúcs).

1. Káleb (2) unokája (1Krón 2,49).
2. Ismeretlen város Júda hegyei között (Józs 15,57).
3. Város Benjámin területén, az északdéli út keleti oldalán, néhány km-nyire Jeruzsálemtől északra, itt állt Saul (1) királyi palotája, (Bír 19,12; 20,10; 1Sám 13,2; 15,34; Ézs 10,29); első ízben a benjáminitákkal való testvérháborúval kapcsolatosan említi az Írás (Bír 19-20); Izráel egyesített királyságának fővárosa (1Sám 22,6).
4. Város Efraim hegységében ("Gibeát") (Józs 24,33).

GIBEÁT.

Lásd: GIBEA (4).

GIBEON (domb, magaslat, dombon épült város).

Város Benjámin területén, Jeruzsálemtől északnyugatra. Egykor hivveusok laktak benne (Józs 11,19). Később hosszú ideig ebben a városban állt a szövetség sátra (1Kir 3,4; 9,2; 2Krón 1,3). Itt jelent meg Isten Salamonnak álmában (1Kir 3,5-15). Lásd: GIBEONITÁK is.

GIBEONITÁK.

Gibeon lakói; "hivveusok"-nak vagy "hóreusok"-nak is nevezi őket a Biblia (Józs 9,3.7; 1Móz 36,20; 5Móz 2,12); Józsué (1) örökös robotmunkára ítélte őket, mert csellel szerződést kötöttek Izráel népével, hogy ily módon elkerüljék a megsemmisülést (Józs 9).

GIBLEUSOK.

Gebál vagy Byblos lakói (1Kir 5,18).
Gibli földje: Lásd: GEBÁL (1) (Józs 13,5).

GIDDÁLTI (dicsérem Istent; én magasztaltam; én nagy vagyok; megnőttem).

Lévita, a 22. énekes rend vezetője Dávid idejében (1Krón 25,4.29).

GIDDÉL (nagyon nagy, túl nagy; Isten felemelte).

1. Templomszolga, akinek leszármazottai Zorobábellel együtt hazatértek a fogságból (Ezsd 2,47; Neh 7,49).
2. Salamon szolgája, akinek leszármazottai ugyancsak hazatértek a fogságból (Ezsd 2,56; Neh 7,58).

GIDEOM (pusztítás, kiirtás; lezuhanás, lemetszés, elhagyatottság).

Magányos hely Bételtől (1) keletre, Gibea (3) és Rimmon (2) sziklája között (Bír 20,45).

GIDEÓNI (mint "Gedeon").

Abidánnak, Benjámin törzse fejedelmének apja (4Móz 1,11; 7,60; 10,24).

GIHON (előtör, előbuggyan, áttörés; folyam).

1. Éden kertje négy nagy folyójának egyike (1Móz 2,13); egyesek szerint itt a Nílusról van szó. Hogy valójában melyik folyó volt, tisztázatlan.
2. Forrás Jeruzsálem közelében, amelynek vizét Ezékiás (1) egy 510 m hosszú alagúton keresztül a városba vezette (2Krón 32,30).

Itt kenték fel királlyá Salamont még Dávid életében (1Kir 1,32-45).

GILALAI (Jahve lehengerelte, gördülő, elhengerelve; Istennek ajánlott; a sáros, bűzös).

Kürtölő pap Jeruzsálem újjáépített falainak felszentelésekor (Neh 12,36).

GILBOA (zúgni, bugyogó forrás, szökőkút; kiemelkedő rakás; az öröm teljessége).

Dombvonulat Jezréel síkságának keleti oldalán; egy ismert forrás után nevezték el így; elkeseredett küzdelem után itt verték meg a filiszteusok Saul (1) seregét; maga Saul öngyilkosságot követett el (1Sám 31,1-4; 1Krón 10,1-8).

GILEÁD (szirtes, szakadékos vidék, a tanúbizonyság kőrakása).

1. Izráel Jordántól keletre fekvő birtoka; a Genezáret-tó déli partjától a Holt-tenger északi csúcsáig terjedt, keleten pedig a sivatagig. Mózes idejében sűrű erdő borította, és jó legelők is voltak ott. Jákób (1) Gileád mellett ütötte fel sátorát (1Móz 31,21.23).
   Kánaán meghódításánál Gileád Rúben, Gád és Manassé féltörzsének jutott osztályrészül (5Móz 3,13). Gileád híres volt balzsamolajáról (Jer 8,22; 46,11), amelyet Egyiptomba (1Móz 37,25) és Tíruszba is (Ez 27,17) szállítottak. A gileádbeliek később bálványimádók lettek (Hós 6,8; 12,11); a szírabeliek legyőzték (2Kir 10,32-34), majd Tiglát-Pilnéser fogságba hurcolta őket (2Kir 15,27-29).
2. Mákir (1) fia, Manassé (1) unokája; a gileáditák nemzetségének őse (4Móz 26,29-30; Józs 17,1).
3. Jefte atyja (Bír 11,1).
4. Gád törzsbeli férfi (1Krón 5,14).

GILEÁD MISPE.

Lásd: MISPA (2).

GILGÁL (kőkör, legördítés; (kocsi) kerék, fordulat).

Izráel első szálláshelye a Jordánon való átkelés után (Józs 4,19-20); Júda egyik határvárosa lett (Józs 15,7); Sámuel (1) rendszeresen látogatta, mikor Izráel bírája volt (1Sám 7,16). Itt erősítették meg Sault (1) Izráel királyságában (1Sám 11,15) és ugyanitt vesztette el később királyságát (1Sám 13,8-15). Illés és Elizeus próféták Gilgálja (2Kir 2,1; 4,38) egy azonos nevű másik hely lehetett valahol Bétel (1) közelében.

GILÓ (kijelenteni, örvendezés, ujjongás, öröm).

Város Júda hegységében; Dávid tanácsosának, Ahitófelnek a hazája (2Sám 15,12; Józs 15,51).

GIMZÓ (ahol nedvdús szikomorfák nőnek).

Város Júdában, némi távolságban a Jeruzsálembe vezető főútvonaltól, Liddától 5 km-nyire délnyugatra (2Krón 28,18).

GINÁT (védelmező, kert, kertész).

Tibninek, Omri (1) ellenkirályának atyja (1Kir 16,21).

GINNETÓI (kertész, (Isten) nagy védelem).

Pap, aki Zorobábellel együtt tért vissza Jeruzsálembe (Neh 12,4).

GINNETON (kertész, (Isten) nagy védelem).

Pap, aki Nehémiással (3) együtt megpecsételte a szövetséget (Neh 10,6).

GIRGAZEUSOK (agyagos földön lakók, iszapos, agyagos).

Kánaán hámita néptörzse, amelyet Józsué (1) legyőzött (1Móz 10,15-16; 5Móz 7,1; Józs 24,11).

GIRZEUSOK (terméketlen vidéken lakók).

A filiszteusokkal szomszédos nép; a Biblia a gessureusokkal és amálekitákkal együtt említi őket (1Sám 27,8).

GISONBELI.

Dávid egyik vitézének mellékneve, amely valószínűen a származására utal (1Krón 11,34).
A hely fekvése ismeretlen.

GISPÁ (odafigyelő, érintés, hízelgés).

Templomszolgák felügyelője a fogság után (Neh 11,21).

GITTA-HÉFER.

Lásd: GÁT-KÉFER.

GITTAJIM, GITTÁIM (két v. kettős borsajtó).

Város Benjámin területén, ahová a beérótbeliek menekültek (Neh 11,31.33; 2Sám 4,3). Pontos fekvése ismeretlen.

GITTEUSOK.

Gátból származó emberek (2Sám 6,10; 15,18; 21,19).

GITTIT.

Ezt a feliratot találjuk a Zsolt 8; 81és 84fölött. Jelenthet Gátból származó zeneszerszámot; vagy talán egy bizonyos dallam címét.

GÓB (verem, gödör, lyuk; sáska (rakás).

Ezen a helyen Dávid kétszer harcolt a filiszteusokkal (2Sám 21,18).

GÓFERFA.

Ebből építette Nóé a bárkáját (1Móz 6,14), fenyő- vagy ciprusfa volt.

GÓG (tetőn (lakó), befedés, felület; csúcs, hegy; óriási, hatalmas).

1. Rúbenita, Simei (6) apja (1Krón 5,4).
2. Rós, Mések (2) és Tubál fejedelme Mágog földjén. A prófécia szerint az utolsó időkben hatalmas sereggel támadja meg a helyreállított Izráelt. Isten haragja azonban megsemmisíti (Ez 38-39).

Góg és Mágog az istentelen hatalom jelképe az ÚSZ-ben is (Jel 20,8). Lásd még: MÁGOG (2) és RÓS (2).

GÓG GYÜLEVÉSZÉNEK VÖLGYE.

A Holt-tengertől keletre fekvő völgy prófétai neve. Itt temetik majd el Gógot és egész népét (Ez 39,11-15).

GÓHAT (bégetés, az ordító).

Ismeretlen hely Jeruzsálemtől nyugatra (Jer 31,39).

GÓIM (GÓJIM) (pogányok).

Valószínűleg Elámtól (9) északra élő nomád nép neve (1Móz 14,1.9). Népek, nem Izráel népe.

GÓLÁN (környék; kivándorlás, száműzetés; elhurcolva, elűzve).

Város Básánban, Manassé féltörzsének területén; később lévita menedékváros (5Móz 4,43; Józs 20,8; 21,27).

GOLGOTA (koponya (helye).

Latin neve Kálvária; ez a hely közel volt Jeruzsálem városfalához (Mt 27,33; Mk 15,22; Jn 19,17). Itt feszítették keresztre Jézus Krisztust, és nem messze ettől a helytől temették el (Lk 23,53). Pontos helye máig is vitatott.

GÓLIÁT (száműzetés, száműzött, menekült; elűző; fénylő; varázsló, jós).

Filiszteus férfi, az utolsó óriások egyike, több, mint 2,70 m magas (1Sám 17). Dávid győzte le.

GÓLYA.

Lásd: MADARAK.

GOMBOK.

1. A gyertyatartók díszei a szentek szentjében (2Móz 25,31-36; 37,17-22).
2. Díszek a salamoni templom falain (1Kir 6,18).

GÓMER (beteljesedés, tökéletesség; megemésztő; tűz, parázs).

1. Jáfet fia és ennek utódai (1Móz 10,2; 1Krón 1,5).
2. Hóseás próféta felesége (Hós 1,3).

GOMORA (elsüllyedés, árvíz, elpusztulás; kévék országa; gabonabőség; hasadék, szakadék).

Egyike a "síkság öt városá"-nak, amelyek a Holt-tenger déli végén feküdtek, és amelyből négy elpusztult; ezeket a városokat gázkitörés semmisítette meg, és forró só és kén temette őket maga alá; azután elsüllyedtek a tengerben, mert megsüllyedt alattuk a föld (1Móz 19,24-28). A várost Isten semmisítette meg lakosainak bűne miatt. Példája a büntető ítéletnek, amely vár mindazokra, akik megmaradnak istentelen állapotukban (Lk 10,12; Mt 10,15; 11,23-24; Júd 7). Lásd még: SODOMA.

GONDVISELÉS.

Isten világot átfogó, szuverén uralma; Isten őrzi és vezérli teremtményeit minden cselekedetükben (Jób 9,5-6; 28,24; Zsolt 104,10-25; 145,15-16; 147,9; Mt 4,4; 6,26-28; Lk 12,6-7; ApCsel 17,25-28); az általános gondviselés az egész világmindenség igazgatását is magában foglalja, kiváltképpen azokat a dolgokat, amelyek az emberekkel és azok földi életével kapcsolatosak; a különleges gondviselés pedig Isten gondoskodása az Ő gyermekei életéről és cselekedeteiről (Róm 8,28).

GONOSZ.

Mindaz, ami nincs összhangban Isten rendjével, akár erkölcsi, akár testi vonalon (1Móz 3; Jób 2,10; Zsolt 23,4; Lk 16,25).

GONOSZ SZELLEMEK.

Lásd: DÉMONOK.

GÓSEN (a föld szája; domb; közel, közeledés).

1. A Nílus deltájának északkeleti része, ahol József (1) uralkodása alatt Jákób (1) és fiai letelepedtek Egyiptomban (1Móz 46).
2. Terület Palesztina déli részén Gáza és Gibeon közt (Józs 10,41).
3. Város Júda hegységének délnyugati részén (Józs 15,50).

GÓZÁN (menedék, táplálék).

Folyó Mezopotámia északkeleti részén, Hábor városa mellett, ahová az asszírok az izráelitákat fogolyként elhurcolták (2Kir 17,6; 18,11; 19,12; 1Krón 5,26).

GÖMB.

A templom oszlopainak felső része, művészien megformálva és díszítve (2Krón 4,12-13).

GÖRÖG BIBLIAKIADÁSOK.

A héber nyelvű ÓSZ-nek négy görög fordítása létezik:

1. A Septuaginta, amely Kr. e. 275 körül keletkezett Alexandriában.
2. Aquila fordítása 125-ből, amelyet a zsidók készíttettek, miután a keresztyének átvették a Septuagintát.
3. Theodotion fordítása, a Septuaginta átdolgozása a Kr. u. 2. században.
4. Symmachus fordítása a köznapi nyelvre, valószínűleg szintén a Kr. u. 2. századból.

GÖRÖG NYELV.

Ez a nyelv az indoeurópai nyelvcsaládhoz tartozik, amelyből a legtöbb európai nyelv származik. Az attikai nyelvjárás, amelyet Athénben és a jóni tengerparton lévő tartományokban használtak, Nagy Sándor hadseregében más dialektusokkal keveredett, és a hódító hadjáratok során ez a nyelv elterjedt az egész Közel-Keleten. Palesztinában is túlnyomórészt görögül beszéltek; az ősgyülekezet legfontosabb nyelve lett (ApCsel 21,37).

GÖRÖGORSZÁG.

Félsziget és szigetcsoport az Adriai- és az Égei-tenger közt, a korai feljegyzésekben (1Móz 10,2) neve "Jáván", az ÚSZ-ben "Akhája" (ApCsel 18,12; 19,21; Róm 15,26; 2Kor 1,1).

GRÁDICSOK.

A 120-134zsoltárok feliratában találjuk a héber "maalot" szót, ami lépcsőket, grádicsokat jelent, az új fordítás "zarándok"-nak fordítja. Valószínűleg azért nevezik így, mert a nagy ünnepekre Jeruzsálembe vonuló zarándokok "fölfelé" mentek a Sion hegyére a templomhoz. Ezekre a zsoltárfeliratokra többféle magyarázat létezik.

GRÁDICSOK ÉNEKE.

Lásd: GRÁDICSOK.

GRÁNÁTALMAFA.

Lásd: NÖVÉNYEK.

GUDGÓD (szakadék, barlang, hasadék).

Izráel pusztai vándorlásával kapcsolatos hely; pontos fekvése ismeretlen (5Móz 10,7). Lásd még: HÓR-HAGIDGAD.

GÚNI (szomorúság; megvédett, beárnyékolt; festett, színes).

1. Naftali fia (1Móz 46,24; 4Móz 26,48; 1Krón 7,13).
2. Abdiél apja (1Krón 5,15).

GÚNITÁK.

Gúni nemzetségéből és családjából valók (4Móz 26,48).

GÚR (betérés, szállás, lakás; fiatal oroszlán).

Ezen a Samáriától északnyugatra fekvő helyen halt meg Aházia (2), Júda királya (2Kir 9,27).

GÚR-BAÁL (Baál lakhelye, Baál oroszlánja).

Város, valószínűleg Beérsebától délre (2Krón 26,7).

GYÁMOLÍTÁS.

A kegyelmi ajándékok egyike, amelyet a Szent Szellem a hívőknek ad avégből, hogy másokon segítsenek (1Kor 12,28).

GYAPJÚ.

Juhoknak és más vastagprémű állatoknak a szőre; tilos volt a gyapjút lenfonállal egybeszőni (3Móz 19,19; 5Móz 22,11).

GYARMATVÁROS (KOLÓNIA).

Római polgárok települése elfoglalt területen, amelyet a kormányzat ilyennek elismert; egyúttal helyőrségként is szolgált (ApCsel 16,12).

GYÁSZ.

Az ÓSZ tiltja a pogányos gyászt (5Móz 14,1-2; 3Móz 19,27-28).
Izráel papjai nem vehettek részt a gyászszertartásokon (3Móz 21,1-4.10-11). A gyászolók megszaggatták felső ruháikat (2Sám 1,2); földet vagy hamut szórtak fejükre (Józs 7,6), zsákruhát öltöttek (Ézs 22,12), fedetlen fővel jártak (3Móz 10,6). Halálesetnél gyakran hivatásos siratóasszonyokat fogadtak (Jer 9,17-22; Ám 5,16; Mt 9,23). A gyász ideje legkevesebb hét nap volt (1Sám 31,13).

GYEHENNA (héb.: Ge-Hinnom = Hinnom völgye; hinnom: nyöszörgés, sóhajtás; kegyelmes, jóságos, gazdag).

Völgy Jeruzsálemtől nyugatra és délnyugatra, amely egyúttal természetes határt képezett Júda és Benjámin közt (Józs 15,8; 18,16; Neh 11,30); később pogány áldozati kultusz színhelye (2Krón 28,3; 33,6; Jer 32,35); Jósiás király szüntette ott meg a pogány kultuszt azáltal, hogy szemétlerakóhelyet csinált belőle, ahol szüntelen égett a tűz a szemét megemésztésére (2Kir 23,10). A zsidó apokaliptikus iratok a pokol bejáratának nevezték ezt a helyet; így a völgy magának a pokolnak jelképe lett. Jézus is ilyen értelemben használta a szót (Mt 5,22; 18,9; 23,15). Lásd még: HADES, POKOL és HINNOM VÖLGYE.

GYÉMÁNT.

Drágakő, mely keményebb a tűzkőnél (Ez 3,9; Zak 7,12).

GYERMEK, GYERMEKEK.

Az izráeliták előtt nagyon kívánatosak voltak, Isten áldása jelének tartották őket (1Móz 15,2; 30,1; 1Sám 1,11.20).
Az elsőszülött Istené volt, és vissza kellett vásárolni (kiváltani) (4Móz 3,40-51); Ábrahám óta a fiúgyermeket körülmetélték (1Móz 17,12; 21,4); a nevelés szigorú volt (Péld 22,15), megkövetelték a szülők iránti föltétlen tiszteletet (2Móz 21,17). Az evangéliumok számos helyéből felismerhető, hogy Jézus különleges szeretettel viseltetett a gyermekek iránt (Mt 9,23-26; Mk 5,35-43; 9,36). A Biblia sok szemléletes történetet tartalmaz egyes személyek gyermekkoráról: Mózes (2Móz 2,1-10); Sámuel (1) (1Sám 1,20-3,19); Jézus (Lk 2,7-40).

GYERMEKGYILKOSSÁG.

Vérfürdő, amelyet Nagy Heródes (1) a betlehemi (1) gyermekek között rendezett, hogy ily módon a gyermek Jézust is elpusztítsa (Mt 2,16-18).

GYERTYATARTÓ.

A Palesztinában használatos olajlámpák elhelyezésére szolgáló állvány. Lásd még: LÁMPA.

GYÍK.

Csak a 3Móz 11,29-30említi. Itt szó lehet gekkóról, krokodilról, kaméleonról vagy egyszerű gyíkról.

GYILKOS.

Aki embertársát tévedésből v. szándék nélkül megölte, menedéket találhatott valamelyik menedékvárosban, míg kiderült, hogy vétkes-e (4Móz 35,9-32; 5Móz 4,42; 19,3-10; Józs 20,3).
Lásd még: MENEDÉKVÁROSOK.

GYILKOSSÁG.

A törvény halálbüntetés terhe mellett tiltja (1Móz 9,4-6; 2Móz 21,14; 3Móz 24,17; 5Móz 19,11-13).
A meggyilkolt legközelebbi rokonának kötelessége volt, hogy a gyilkost üldözze és megölje (4Móz 35,19). A gyilkos bemenekülhetett valamelyik menedékvárosba, ahol ügyét kivizsgálták, és vagy kiszolgáltatták a vérbosszuló rokonnak, vagy különleges védelem alá vették (4Móz 35,9-34; 5Móz 19,1-10).

GYOLCS.

Lásd: VÁSZON.

GYÖKÉR.

Általában képes értelemben használatos:

1. Lényegbeli ok (1Tim 6,10).
2. Eredet vagy törzsatya (Ézs 11,10; Róm 15,12).
3. Valamely dolog alapja (2Kir 19,30; Jób 5,3).
4. Megsérült gyökér jelzi az élet vagy legalábbis az életerő elvesztését (Jób 31,12; Ézs 5,24).

GYÖNGY.

Bizonyos kagylók belsejében keletkezik; kemény, mint egy értékes drágakő, igen keresett; a szellemi valóságok jelképe (Mt 7,6; 13,46); a Bibliában gyakran drágakövek helyett is szerepel (1Tim 2,9; Jel 17,4).

GYULLADÁS.

Lásd: BETEGSÉGEK.

GYÜLEKEZÉS.

A Bibliában vallásos ünnep, melynek tartama alatt semmi munkát nem volt szabad végezni (4Móz 10,2; 5Móz 9,14; Ézs 1,13).

GYÜLEKEZET.

Görög eredetije az "ekklésia", jelentése: "kihívottak közössége". A régi Görögországban az ekklésia valamilyen politikai közösség összegyűlt polgárait jelentette. A görög ÓSZ-ben ekklésia a héber "káhál" szó fordítása, magyarul: "összehívás, összegyülekezés" (5Móz 23,2; 1Sám 19,20; 2Krón 20,5; Zsolt 149,1; Ezsd 10,8).
Jelenti egyrészt Izráel népének összességét, mint Isten népét, másrészt olyan emberek összejövetelét, akiket bizonyos célra hívtak egybe (1Kir 8,65). Olykor az egész nép gyűlését jelenti, máskor csak egy-egy részének összejövetelét (4Móz 16,3; 2Móz 12,6; 35,1; 3Móz 4,13). Az ÚSZ-ben jelenti a szó a különböző helyeken lakó hívők csoportjait (ApCsel 5,11; 8,1; Róm 16,1; 1Kor 1,2; 1Thessz 1,1), illetve valamennyi hívőt az egész világon egységben Jézus Krisztusban: Krisztus Gyülekezete (Jn 17,21). A gyülekezet elsősorban nem emberi alkotás (nem tévesztendő össze a népegyházakkal), hanem Urának, Jézus Krisztusnak (Mt 16,18) vagy az élő Istennek (1Tim 3,15) Gyülekezete. Ez Isten gyermekeinek a közössége, Jézus Krisztus teste (Róm 12,5; 1Kor 12,12; Ef 4,4.12.16).

GYÜLEKEZET FEJE.

Krisztust nevezi így az Írás, mint Urat, Aki a Gyülekezetének életet, irányt és erőt ad (Ef 1,22; 5,23; Kol 1,18).

GYÜLEVÉSZ (ELEGY-BELEGY) NÉP.

Nem zsidók, akik Izráel népéhez csatlakoztak és velük vonultak (4Móz 11,4-6; Neh 13,3).

GYÜMÖLCS.

A Bibliában előforduló gyümölcsök: szőlő, gránátalma, füge, olajbogyó és alma; gyakran átvitt értelemben is, valaminek az eredményét jelenti (5Móz 7,13; Péld 1,31; Gal 5,22).

GYŰRŰ.

Ékszerként viselték (Jak 2,2).
A pecsétgyűrű a tekintély és hivatali hatalom jelképe volt (1Móz 41,42-43; Lk 15,22); ezt eredetileg nyakláncra függesztve hordták, csak később az ujjon.