EBÁL (HÉBÁL) (kövér, erős; kopasz, mezítelen, terméketlen, köves; kőrakás, romhalmaz).

1. Hóreus Sóbál (3) fia (1Móz 36,23; 1Krón 1,40).
2. Hegy Samáriában, 925 m magas, a Garizim-heggyel átellenben; innen hangzott el az átok (5Móz 27,4-26; Józs 8,30.33).
3. Joktán fia (1Krón 1,22), 1Móz 10,28-ban: "Obál".

ÉBEC (ón, fehér, ragyogó; fény).

Város Issakár területén (Józs 19,20).

EBED (szolga, rabszolga).

1. Gaál atyja (Bír 9,26-45).
2. Jónatán (9) fia, aki - ötvened magával - Ezsdrással (3) tért vissza Babilóniából (Ezsd 8,6).

EBED-MELEK (a király szolgája, Moloh szolgája).

Etióp tiszt Sedékiás (2) király udvarában, aki kimentette Jeremiást (1) a sáros veremből, amelybe vetették (Jer 38,7-13; 39,15-18).

ÉBEN-HÁÉZER (segítség köve).

Helység Efraim területén, ahol az izráeliták vereséget szenvedtek a filiszteusoktól (1Sám 5,1). Később, miután ugyanezt az ellenségüket legyőzték, emlékkövet emeltek itt, amelynek ezt a jelentőségteljes nevet adták (1Sám 7,12).

ÉBER (túlfelől, odaát).

1. Gádita férfi (1Krón 5,13).
2. Benjáminita férfi (1Krón 8,12).
3. Azonos nevű benjáminita (1Krón 8,22).
4. Lásd: HÉBER (6) (Lk 3,35).

EBIÁSÁF.

Lásd: ABIÁSZÁF.

EBRON (szolgálatköteles, alattvaló; átkelés, rév).

Város Áser területén (Józs 19,28).

ECBÓN (pompa, szépen megformált; az előretört; gyors értelem).

1. Gád fia (1Móz 46,16).
2. Béla (4) fia, Benjámin (1) unokája (1Krón 7,6-7: "Esbon").

ECEM (erős, hatalmas, erősség, vár; csont).

Város Edom (2) közelében, amely Simeon törzsének jutott osztályrészül (Józs 15,29; 19,3; 1Krón 4,29).

ECER (segítség; kincs, felhalmozás; szövetség, szeretet).

Széir (1) fia, a hóreusok fejedelme (1Móz 36,21; 1Krón 1,38).

ECJON-GEBER.

Lásd: ESIONGÁBER.

ÉDEN (elragadtatás, gyönyörűség, kedvesség, öröm; lapály, síkság, pusztaság).

1. Az a hely, ahol Isten egy kertet ültetett, amelybe Ádámot és Évát helyezte: pontos helye ismeretlen, az 1Móz 2,10-14szerint a Tigris és Eufrátesz környékén lehetett.
2. Mezopotámiai vidék, amelyet az asszírok elfoglaltak (2Kir 19,12; Ézs 37,12).
3. Gersonita lévita (2Krón 29,12; 31,15).

EDÉNY.

Mindennapos használati eszköz; legtöbbször valaminek a tartója; az ÚSZ egyes igehelyei képes értelemben személyekre vonatkoztatják (Róm 9,20-21; 2Tim 2,20-21).

ÉDER (nyáj; Isten az én segítségem).

1. Város Júda déli részében, Edom közelében (Józs 15,21); talán "Adár"-ral azonos.
2. Lévita Dávid idejében, Músi fia (1Krón 23,23; 24,30).
3. Benjáminita férfii ("Ader") (1Krón 8,15).

EDOM (veres; erősség, vár, hegyes vidék).

1. Ezt a nevet kapta Ézsau, mert egy tál vörös színű ételért eladta elsőszülöttségi jogát,(1Móz 25,30).
2. Ézsau leszármazottai és országuk (Zsolt 83,7; Bír 11,17; 4Móz 34,3). Palesztina délkeleti határánál feküdt, fővárosát, Selát ("Petra") eredetileg hóreusok lakták.

EDOMITÁK (IDOMEUSOK).

Ézsau leszármazottai (5Móz 23,7); nem akarták megengedni Izráelnek, hogy országukon átvonuljon (4Móz 20,14-21). Saul (1) harcolt ellenük (1Sám 14,47); Dávid legyőzte őket (2Sám 8,14); Izráel állandó ellenségei (1Kir 11,14-22; 2Krón 21; 25; Ézs 34,5-8; 63,1-4; Jer 49,17). A Makkabeusok alatt Edom Izráel részévé lett.

EDREI (erős, hatalmas; bevetett föld, ültetvény; városi terület).

1. Ógnak, Básán királyának fővárosa (5Móz 1,4; Józs 12,4); Manassé törzsének jutott (Józs 13,12-31), mintegy 15 km-nyire Rámót Gileádtól északkeletre.
2. Város Naftali területén, fekvése közelebbről nem ismeretes (Józs 19,37).

ÉFA (sötétség, elrejtettség).

1. Midián fia, Ábrahám unokája (1Móz 25,4; 1Krón 1,33; Ézs 60,6).
2. Káleb (2) ágyasa (1Krón 2,46).
3. Káleb (2) leszármazottja ("Héfa" 1Krón 2,47).

EFAI (sötét, gyenge, fáradt, lihegő).

Netofáti férfi, akinek fiai Gedáliás (1) helytartót figyelmeztették, hogy merényletet terveznek ellene (Jer 40,8-16; 41,3).

ÉFER (borjú, fiatal állat, fiatal szarvas).

1. Midián fia, Ábrahám unokája (1Móz 25,4).
   Az 1Krón 1,33-ban: "Héfer" (5).
2. Férfi Júda törzséből (1Krón 4,17).
3. Családfő Manassé törzsében (1Krón 5,23-24).

EFES-DAMMIM (vérontás vége, halotti némaság).

Hely Sokó és Azéka közt Júdában, ahol Dávid legyőzte Góliátot (1Sám 17,1); az 1Krón 11,13"Pasdamim"-nak nevezi.

EFÉZUS (kívánatos; mulatóhely; megengedett; vég, határ).

Ázsia nevű római tartomány fővárosa; a Kayster folyó torkolatának közelében; virágzó kereskedőváros; Diana-templomáról és kultuszáról híres. Pál gyülekezetet alapított benne, amelynek levelet is írt (ApCsel 19-20; 1Kor 16,8). A Jel kv.-ében a hét levél egyike ehhez a gyülekezethez szól (Jel 2,1-7).

EFÉZUSBELIEKHEZ ÍRT LEVÉL.

Szerzője Pál (1,1; 3,1); fogságban írta (3,1; 4,1; 6,20); valószínűleg Rómában (ApCsel 28,30-31); Efézusnak címezve, de több gyülekezetnek szól (1,1).
Arról a gazdag áldásról tesz bizonyságot, amely mindazoké, akik hisznek Jézus Krisztusban. Felosztása:

1. tanító rész: a megváltás áldása, zsidók és pogányok egy test Krisztusban; Pál ennek a titoknak követe (1-3);
2. gyakorlati intések: a keresztyének úgy járjanak a világban, mint Isten szentjei; kötelességeiket úgy végezzék, mint akik Isten családjához tartoznak; a keresztyének küzdelme (4-6).

EFFÁTA.

Arám szó, jelentése: "nyílj meg" (Mk 7,34).

EFLÁL (döntés. ítélet; (Isten a) bíró; gyanakvó; megítélő).

Férfi Júda törzséből (1Krón 2,37).

EFÓD (vállruha, ill. Isten elfedez).

1. Szent öltözék, eredetileg csak a főpap viselte (2Móz 28,4kk.; 39,2kk).
   Később mások is hordták ezt a ruhadarabot (1Sám 2,18.28; 14,3; 22,18).
2. Hanniél (1) atyja (4Móz 34,23).

EFRAIM (kettős gyümölcs, kétszeres termékenység; kettős örökség, utódok; a termékenység).

1. József (1) második fia (1Móz 41,50-52); ősatyja az azonos nevű törzsnek, amely Palesztina középső részén telepedett le, később az északi országhoz tartozott (1Kir 12; Ézs 7,2; 11,13; Ez 37,15-22).
   Olykor egész Izráelt (északi országot) jelölték ezzel a névvel.
2. Város Jeruzsálemtől északra (Jn 11,54).
3. Jeruzsálem egyik kapujának neve (2Kir 14,13; 2Krón 25,23).

EFRAIM-ERDŐ.

Hely Gileádban, ahol Dávid legyőzte Absolon seregét (2Sám 18,6).

EFRAIM-HEGYSÉG.

Hegyes vidék Efraim törzsi területén (Józs 17,15).

EFRATA (termékeny, termékeny vidék, termékenység).

1. Betlehem (1) régi neve (Mik 5,1; 1Móz 35,16.19; Ruth 4,11).
2. Káleb (2) felesége (1Krón 2,19.50).

EFRAVIN (borjak, fiatal vad).

Város, amelyet Abija (6) elfoglalt Jeroboámtól és Júdához csatolt (2Krón 13,19).

EFRON (borjúból, borjak, fiatal vad).

1. Hitteus férfi, akitől Ábrahám Makpelá barlangját megvásárolta (1Móz 23,8-9).
2. Hegység Jeruzsálemtől mintegy 9 km-nyire északkeletre (Józs 15,9).

ÉG (MENNY).

1. A világmindenség egyik fő alkotórésze, föld és ég (1Móz 1,1; 14,19); csillagok és bolygók (1Móz 1,14-17; Ez 32,7-8).
2. Isten lakóhelye (1Móz 28,17; Zsolt 80,15; Ézs 66,1; Mt 5,12), valamint a jó angyaloké (Mt 24,36).
3. A menny lakói (Lk 15,18; Jel 18,20); körülírva magára Istenre is vonatkozik (vö. "Mennyek országa").

EGÉR.

A Bibliában említett egerek valószínűleg a kis rágcsálók több fajfáját jelentik. Amikor a filiszteusok elvették a frigyládát a zsidóktól, egerek lepték el őket (1Sám 6,5).

ÉG KIRÁLYNŐJE.

Nőnemű istenség, valószínűlég Astarte vagy Astoret, a szerelem és termékenység istennője (Jer 7,18; 44,17-25).

EGLA (üsző, borjú).

Dávid felesége (2Sám 3,5; 1Krón 3,3).

EGLAIM (két borjú, két ló; két púp).

Helység Moábban (Ézs 15,8).

EGLAT-SELISÁJJ (három éves üsző, a harmadik Eglat).

Város, valószínűleg Moábban, helye ismeretlen (Ézs 15,5; Jer 48,34).

EGLON (borjúból, bikaszerű; kerek, kör).

1. Városfejedelemség Kánaánban, Gáza és Lákis között (Józs 10,3.5.23); Józsué (1) elfoglalta (Józs 10,36-37; 12,12); Júdának jutott osztályrészül (Józs 15,39).
2. Moáb királya, aki az izráelitáktól elvette Jerikót: (Bír 3,12kk.).

ÉGNI.

Isten ítéleteit gyakran tűz kísérte (1Móz 19,24-28; 3Móz 10,1-6; 4Móz 16,2-35).

ÉGŐÁLDOZAT.

Lásd: ÁLDOZATOK.

EGYENES UTCA.

Ismert utca Damaszkuszban (ApCsel 9,11).

EGYHÁZ.

Lásd: GYÜLEKEZET.

EGYIPTOM.

Ország Afrika északkeleti részén, "Hám" (Khám) földje nevet is viseli (Zsolt 105,23.27).
A világ leghosszabb folyója, a Nílus öntözi (6671 km); évi rendszeres áradása miatt a folyó létfontosságú az ország számára, mert itt eső alig esik. Az ország Felső- és Alsó-Egyiptomra oszlik; Alsó-Egyiptomhoz tartozik a Nílus torkolata a deltájával. A Nílus völgyét és deltáját mindkét oldalon sivatag szegélyezi. Az izráeliták "Micráim"-nak nevezték; uralkodói a "fáraó" nevet viselték. Lakossága politeista, azaz sok istent imádtak; isteneik; Pta, Ra, Thum, Amon stb. Egyiptom történelme Kr. e. 3000-ben kezdődik; az ÓSZ-i korban hatalmas birodalom; az ÚSZ-i korban Róma gabonatárháza és kulturális központ. Izráelt ebben az országban századokon át sanyargatták és rabszolgaságban tartották, míg Mózes meg nem jelent (2Móz 1-14). Később is gyakran került érintkezésbe Izráellel (1Kir 3,1; 14,25-26).

EGYIPTOM PATAKJA (FOLYÓVIZE).

Természetes választóvonal Kánaán és Egyiptom (1Móz 15,18; 4Móz 34,5), valamint Júda déli határa közt (Józs 15,4.47), Nem valódi folyó, hanem inkább vádi a pusztában (amelyben csak esős időszakban folyik víz), az egyiptomi határ közelében.

EGYSÉG.

Összetartozás, közösség (1Móz 13,6; Bír 19,6; Ef 4,13-16).

EGYSZÜLÖTT.

Ezt a megkülönböztető címet adta János evangélista a mi Urunk Jézus Krisztusnak, hogy ezzel tegyen tanúbizonyságot isteni származásáról (Jn 1,14.18; 3,16.18; 1Jn 4,9); ezeken kívül a Zsid levélben fordul elő egy alkalommal (11,17), itt Krisztus egyetlenszerű voltával kapcsolatos.

EGYÜGYŰ.

Hiszékeny ember, akit könnyen félre lehet vezetni (Zsolt 19,8; 119,130; Péld 7,7); az együgyűek Isten különleges védelme alatt állnak.

EHI (egyezség, testvériesség, egység; a szövetséges, a testvéries).

Benjámin (1) fia (1Móz 46,21).

ÉHÍNSÉG.

Az ókori Palesztinában gyakran fellépett, mikor kimaradt az eső, vagy pusztító viharok, rovarok (pl. sáskák) vagy háborúk dúlták a földet (1Móz 12,10; 41,56; 1Kir 17,1; 18,2; 2Kir 6,25).
Az éhínség lehetett Isten ítélete is az istentelenség miatt (Jer 14,12.15). A fogalmat átvitt értelmében is használja a Biblia Isten Igéjének hiányára (Ám 8,11).

EHNATON.

IV. Amenofis egyiptomi fáraó (egyiptomi nyelven: Amenhotep) (Kr. e. 1377-1360); ezt az új nevet a napisten, Aton tiszteletére választotta a maga részére, amikor országában bevezette az egy napisten imádását a sokistenhit helyett.

EHUD (egység, egyetlen; erős, a tetterős).

1. Benjámin (1) leszármazottja (1Krón 7,10; 8,6).
2. Izráel bírája, aki Eglon (2) moábita királyt megölte (Bír 3,15-30).

ÉJJELI ŐRSÉG.

Az éjszaka óráit ún. "éjjeli őrség"-ekre osztották; a zsidók három, egyenként négy órásra, a rómaiak négy, egyenként három órásra (Bír 7,19; Mk 6,48).

ÉJSZAKA.

Lásd: IDŐ.

EKBATÁNA.

Média fővárosa, ahonnét Círus kiadta az engedélyt, hogy a zsidók újra felépíthetik a jeruzsálemi templomot; Ezsd 6,2szerint a város neve: "Ahméta".

EKE.

Az ókori eke egy elágazó erős faág volt, amelynek fő ágát az igavonó állathoz kötötték, az oldalágát megmerevítették, és ez az "ekevas"-ban végződött, amely eleinte nem volt más, mint maga a kihegyezett oldalág, később erősítettek rá fémekevasat; rendszerint egy pár ökör húzta (Jób 1,14; Ám 6,12); az ilyen eke nem törte fel a rögöket, csak a föld felszínét karcolta fel.

EKEVAS.

Amikor a kardokból ekevasat kovácsoltak, ez a békés idők jelképe volt (Ézs 2,4); ennek fordítottja viszont azt jelentette, hogy háború fenyegetett (Jóel 3,10).

ÉKÍRÁS.

Írásrendszer szimbolikus, ékalakú írásjegyekkel, agyagtáblákon, főként a régi Mezopotámiában. Ásatások során több mint félmillió ilyen agyagtáblát találtak.

EKRON (kiirtás, kiszakítva; terméketlenség; honosítás).

A filiszteusok öt fő városa közül a legészakibb fekvésű, Júda és Dán határán (Józs 13,3; 15,11; 19,43); Júda törzsének jutott osztályrészül (Józs 15,45); a filiszteusok oda hurcolták el a frigyládát (1Sám 5,10).

ÉKSZER.

Az ÓSZ-i korban az alábbi ékszerek voltak: fejék, karperec, lánc, lábperec, gyűrű, arany hajháló, függő, értékes hajtű, mágikus amulettek és függők, drágakövekkel kirakott illatszer- és kenettartók, teveszerszámok félholdalakú díszei. Ékszereket a mindennapi életben és a vallási szertartásokon egyaránt használtak. Az ÚSZ alig szól valamit az ékszerekről, s akkor is főleg elutasítólag (1Tim 2,9; Jak 2,2).
Az új Jeruzsálemet sok drágakővel ékesnek írja le (Jel 21,19-21).

ÉL (Isten).

A sémita nyelvekben Isten általános neve. Leginkább többes számban használták: "Elohim". Gyakran fordul elő összetett nevekben.

ELA, ÉLA (erős, nagy fa, tölgy).

1. Simei (4) atyja (1Kir 4,18).
2. Edom egyik törzsének fejedelme (1Móz 36,41; 1Krón 1,52).
3. Baása fia, Izráel királya, akit Zimri (2) meggyilkolt (1Kir 16,6-9).
4. Hóseásnak (4), Izráel utolsó királyának atyja (2Kir 15,30; 17,1; 18,1.9).
5. Káleb (1) fia (1Krón 4,15).
6. Benjáminita férfi (1Krón 9,8).
7. Völgy, ahol Dávid és Góliát párviadala lefolyt (1Sám 17,2.19; 21,9).

ELÁM (fennsík; ifjúság; elrejtve; beláthatatlanul sokáig, örökkévalóság).

1. Sém fia (1Móz 10,22; 1Krón 1,17).
2. Sasák fia (1Krón 8,24).
3. Ajtónálló lévita Dávid idejében (1Krón 26,3).
4. Fogságból hazatért család ősatyja (Ezsd 2,7; 8,7; Neh 7,12).
5. Egy további hazatért család törzsatyja (Ezsd 2,31; Neh 7,34).
6. Őse több férfinek, akik idegen nőket vettek feleségül (Ezsd 10,2.26).
7. Főember, aki Nehémiással (3) együtt megpecsételte a szövetséget (Neh 10,14).
8. Pap, aki részt vett Jeruzsálem újjáépített városfalának felszentelésén (Neh 12,42).
9. Ország a Tigris folyó keleti partján, Babilonnal átellenben; a világ egyik legősibb kultúrájú országa; főként az asszír és a babiloni történelemben szerepel. Erről a területről is telepített Asszíria lakosokat Samáriába (Ezsd 4,9-10).

Elámiták is voltak Jeruzsálemben pünkösd ünnepén (ApCsel 2,9).

ELÁSA (Isten teremtette, Isten a teremtő).

1. Júda leszármazottja (1Krón 2,39-40).
2. Benjáminita férfi (1Krón 8,37; 9,43).
3. Pap, aki elbocsátotta idegen feleségét (Ezsd 10,22).
4. Sáfán fia, aki Jeremiás (1) levelét a babiloni száműzöttekhez vitte (Jer 29,3).

ELÁSZÁR (Assúr városa; Isten megköt).

Városállam Babilonban Ábrahám korában (1Móz 14,1-9).

ELÁT (magas fák, pálmaliget; erősség).

Város az Akabai-öbölnél (5Móz 2,8) Edomban, nem messze Esiongábertől, Salamon kikötőjétől ("Elót": 1Kir 9,26; 2Krón 8,17; 26,2).

ÉL-BÉTEL (Isten házának Istene).

Ezt a nevet adta Jákób "Lúz"-nak, mert Isten itt jelentette ki magát neki (1Móz 35,7). Lásd még: BÉTEL (1).

ELDÁA (Isten hívott; Isten megismerése; Istent kereső).

Midián fia (1Móz 25,4; 1Krón 1,33).

ELDÁD (Isten szeretett, akit Isten szeret; Isten barát v. rokon; Isten barátja).

A Mózes által rendelt hetven vén egyike (4Móz 11,24-29).

ELEALÉ (Isten magasztos, Isten felemelkedik; akit Isten felemel, felmagasztal).

Város Rúben törzsi birtokán, Hesbóntól mintegy 1,5 km-nyire északra (4Móz 32,3.37; Ézs 15,4; 16,9; Jer 48,34).

ELEÁZÁR (Isten megsegített, Isten segít; Isten a segítő).

1. Áron harmadik fia (2Móz 6,23); Áron utóda a főpapi tisztségben, Mózes segítőtársa (4Móz 26,1-2; 31,13-54; 32,28); segített Józsuénak (1) az ígéret földje felosztásánál (Józs 14,1; 19,51).
2. Abinádáb (1) fia, aki a frigyláda őrizetére volt rendelve (1Sám 7,1).
3. Dávid vitéze a három főhős közül, Dódó (2) fia (2Sám 23,9-10; 1Krón 11,12-14).
4. Lévita, Mérári unokája (1Krón 23,21-22; 24,28).
5. Lévita, aki átvette a templomi kincseket (Ezsd 8,33).
6. Zenélő pap Jeruzsálem falai fölszentelésénél (Neh 12,42).
7. Józsefnek (9), Mária férjének dédapja (Mt 1,15).

ELEF (szarvasmarha, bika; ezer; egyesülés, nemzetség, család; érték).

Város Benjámin területén, Jeruzsálem közelében (Józs 18,28).

ELEFÁNT (emlősállat).

A makkabeusi háborúkban gyakran alkalmazták. A Biblia sokszor említi az elefántcsontot; különlegesen értékes volt, luxustárgyak készültek belőle. Lásd még: ELEFÁNTCSONT.

ELEFÁNTCSONT.

Ázsiából hozták Palesztinába; a gazdag emberek sokféleképpen felhasználták (Ám 3,15; 6,4; 1Kir 22,39; Zsolt 45,9).
Salamon trónja is ebből a drága anyagból készült (1Kir 10,18).

ELEGY (EGYVELEG) NÉP.

A 2Móz 12,38beszél azokról a nem-zsidókról, akik Izráel népével együtt kivonultak Egyiptomból; Jer 25,20és 50,37szerint viszont az Izráellel ellenséges népek tömegét jelenti a kifejezés.

ELEMEK.

A világ és az élet bizonyos alapelvei (Gal 4,3.9); alapanyagok, amelyekből világunk áll (2Pt 3,10-12); valamely tanítás kiindulási alapja (Zsid 5,12).

ÉLET.

A szónak a Bibliában háromféle jelentése van:

1. testi-fiziológiai élet (1Móz 6,17; 2Móz 1,14),
2. szellemi élet (Róm 8,6; Kol 3,3) és
3. örök élet (Ef 2,5-10).

Krisztus minden élet forrása (Jn 1,4; 11,25; Kol 3,4).

ÉLET FÁJA.

Különleges fa Éden kertjének közepében (1Móz 2,9; 3,22.24; Jel 22,2); gyümölcsei halhatatlanságot adtak volna annak az embernek, aki evett volna belőlük. Jézus Krisztus előképe.

ÉLETKOR (MAGAS).

A szülők iránti engedelmesség jutalma (2Móz 20,12); az élemedett korú emberek iránti tisztelet: parancs (3Móz 19,32).

ÉLET KÖNYVE.

Ebben fel van jegyezve mindazok neve, akik valóban újonnan születtek. Lerögzíti azt a tényt, hogy ezek megmenekültek az örök kárhozattól. A megváltott ember tud a megmentéséről (üdvbizonyosság) és arról is, hogy örök élet örököse lesz (Fil 4,3; Jel 3,5; 21,27).

ELEVE ELRENDELÉS.

Lásd: KIVÁLASZTÁS.

ELEÜZISZ.

Helység Attikában, ahol Demeter bálványistenség tisztelői misztériumkultuszt vezettek be, amelyhez bizonyos fajta újjászületés is tartozott.

ELHÁD (Isten felemel, Isten tanúskodik, Isten a tanú).

Efraimita férfi (1Krón 7,21).

ELHADA (Isten felékesít, Isten ékesség, ékszer; Isten ékessége; akit Isten felöltöztet).

Efraim (1) leszármazottja (1Krón 7,20).

ELHANÁN (Isten kegyelmes; Isten irgalmaz; Isten jósága, Isten kegyelme; amit Isten adott).

1. Jaharé-Oregim fia, betlehemi (1) férfi, megölte Láhmit, Góliát fivérét (2Sám 21,19; 1Krón 20,5).
2. Dávid hőse, Dódó (3) fia (2Sám 23,24; 1Krón 11,26).

ÉLI (felemelés, felmagasztalás; magasság; a felemelkedő, Istenem).

1. Áron leszármazottja, bíró és főpap Izráelben (1Sám 1-4; 14,3; 1Kir 2,27); tehetetlennek mutatkozott gonosz fiai bűnös üzelmeinek leállítására; ezért nagy nyomorúság következett rá; a főpapi tisztség Sádók (1) nemzetségére szállt át (1Kir 2,27).
2. József (9) atyja (Lk 3,23).

EL(O)I, EL(O)I, LAMA SABAKTÁNI.

"Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?" - Jézus kereszten mondott hét szavának egyike (Mt 27,46; Mk 15,34).

ÉLIA (ÉLIJA) (Az Úr az Isten, Isten Jahve, erősségem az Úr).

(1Kir 18,39b).

1. Benjáminita férfi (1Krón 8,27).
2. Pap, aki elbocsátotta idegen feleségét (Ezsd 10,21).
3. Zsidó férfi, aki idegen feleségét elbocsátotta (Ezsd 10,26).

ELIÁB (Isten az Atyám).

1. Zebulon törzsének fejedelme a pusztai vándorlás idején (4Móz 1,9; 2,7; 7,24.29; 10,16).
2. Rúbenita férfi, Dátán és Abirám (1) atyja (4Móz 16,1.12; 26,8-9; 5Móz 11,6).
3. Dávid legidősebb fivére (1Sám 16,6; 17,13.28).
4. Énekes lévita Dávid idejében (1Krón 15,20; 16,5).
5. Gádita harcos, aki Siklágnál csatlakozott Dávidhoz (1Krón 12,9).
6. Lévita, Sámuel (1) próféta dédapja (1Krón 6,27); akit "Elihu"-nak (1) (1Sám 1,1) és "Eliél"-nek (1) (1Krón 6,34) is nevez a Biblia.
7. Ajtónálló lévita Dávid idejében (1Krón 15,18).

ELIÁHBA.

Lásd: ELJÁHBÁ.

ELIÁKIM, ELJÁKIM (Isten felemel; akit Isten felemel, megerősít; Isten segítsen fel!).

1. Ezékiás (1) király házának gondviselője; a király megbízta, hogy tárgyaljon az asszír ostromlókkal (2Kir 18,17-37; Ézs 36,1-22); és hogy Ézsaiás (1) próféta segítségét kérje (2Kir 19,2; Ézs 37,2).
2. "Joákim" király eredeti neve (2Kir 23,34; 2Krón 36,4).
3. Kürtölő pap Jeruzsálem falainak felszentelésekor (Neh 12,41).
4. Jézus őse (Mt 1,13; Lk 3,30).

ELIÁM (a nép Istene; Isten népe; Isten rokon, Isten védelmező).

1. Betsábé atyja (2Sám 11,3), az 1Krón 3,5"Ammiél"-nek (3) nevezi.
2. Ahitófel fia (2Sám 23,34).

ÉLIÁS.

Az Élia és Illés nevek görög formája.

ELIÁSÁF (az én Istenem: Atya; Isten hozzátette, megsokasította, összegyűjtötte; akit Isten hozzáillesztett).

1. Gád törzsének fejedelme a pusztai vándorlás alatt (4Móz 1,14; 2,14; 7,42.47; 10,20).
2. Lévita, Láél fia, a gersoniták nemzetségének feje a pusztai vándorlás alatt (4Móz 3,24).

ELIÁSIB (Isten újra helyreállít, Isten visszahoz; Isten megfizet; megbocsát; Isten az, aki megfizet).

1. A 11. papi rend feje Dávid idejében (1Krón 24,12).
2. Férfi Júda törzséből (1Krón 3,24).
3. Főpap Jeruzsálem falainak újjáépítésekor (Neh 3,1.20.21; 13,4.7.28; Ezsd 10,6).
4. Lévita, aki elbocsátotta idegen feleségét (Ezsd 10,24).
5. Zsidó férfi, aki elbocsátotta idegen feleségét (Ezsd 10,27).
6. Egy másik férfi, aki ugyanezt tette (Ezsd 10,36).

ELIÁTA (ELIJÁTA) (az én Istenem jön, akihez Isten jön; Isten eljött).

Lévita, a 20. énekes rend vezetője Dávid korában (1Krón 25,4.27).

ELICÁFÁN.

Lásd: ELISÁFÁN (2).

ELIDÁD (Isten szeret, Isten barát vagy rokon; Isten barátja).

Benjámin törzsének fejedelme az ígéret földjének felosztásakor (4Móz 34,21).

ELIEL, ELIÉL (az én Istenem az Isten; akinek Isten az erőssége; az erős Isten).

1. Sámuel (1) próféta dédapja (1Krón 6,34); az 1Krón 6,27"Eliáb"-nak (6), 1Sám 1,1"Elihu"-nak (1) nevezi.
2. Manassé fél-törzsének főembere Básán földjén (1Krón 5,24).
3. Benjáminita, Sasák fia (1Krón 8,22).
4. Dávid hőse, mihávimbeli férfi (1Krón 11,46).
5. Dávid másik hőse (1Krón 11,47).
6. Gádita, aki Dávidhoz csatlakozott (1Krón 12,11).
7. Főember Júda törzsében Dávid idejében (1Krón 15,9).
8. Benjáminita, Simhi (8) fia (1Krón 8,20).
9. Léviták főembere, aki részt vett a frigyláda hazahozatalában (1Krón 15,11).
10. Lévita felvigyázó Ezékiás (1) király idejében (2Krón 31,13).

ELIÉNAI (szememet Istenre emelem).

Benjáminita férfi, Simhi (8) fia (1Krón 8,20).

ELIÉZER (Isten segítség, Isten segítsége).

1. Ábrahám háziszolgája (1Móz 15,2); valószínűleg azonos azzal, akit Ábrahám 1Móz 24-ben Izsák számára menyasszonyért küld.
2. Mózes és Cippóra második fia (2Móz 18,4; 1Krón 23,15.17; 26,25).
3. Benjámin (1) unokája (1Krón 7,8).
4. Pap, aki részt vett a frigyláda visszahozatalában (1Krón 15,24).
5. Rúben törzsének elöljárója, Dávid idejében (1Krón 27,16).
6. Próféta, aki Jósafátot (5) megfeddte (2Krón 20,37).
7. Főember, akit Ezsdrás (3) azzal bízott meg, hogy rábírja a zsidókat a Jeruzsálembe való hazatérésre (Ezsd 8,16).
8. Pap, aki elbocsátotta idegen feleségét (Ezsd 10,18).
9. Lévita, aki szintén elbocsátotta feleségét (Ezsd 10,23).
10. Hárim (2) fia, aki ugyanezt tette (Ezsd 10,31).
11. Jézus őse (Lk 3,29).

ELIFÁL (az én Istenem ítél, Isten a bíró; akit Isten megítél).

Úr fia, Dávid erős vitéze (1Krón 11,35); talán azonos a 2Sám 23,34-ben említett "Elifélet"-tel (3).

ELIFÁZ (az én istenem tiszta arany, gazdagság; az arany istene, a gazdagság istene).

1. Ézsau fia Adá (2) nevű feleségétől (1Móz 36,4-16; 1Krón 1,35-36).
2. Jób barátai közt az első (Jób 2,11); beszédeiben minden kísértést és szenvedést a bűnre vezet vissza.

ELIFÉLE (az én Istenem tüntesse őt ki, akit Isten kitüntet, elkülönít; Isten elkülönült).

Énekes lévita (1Krón 15,18.21).

ELIFÉLET (az én Istenem szabadítás, biztonság; a szabadítás, a megváltás Istene; akinek Isten a szabadítása).

1. Dávid fia (1Krón 3,8; 4,17; 2Sám 5,16).
2. Dávid másik fia (1Krón 3,6).
3. Dávid hőse, Ahásbai fia (2Sám 23,34); talán azonos az 1Krón 11,35-ben említett "Elifál"-lal.
4. Benjáminita férfi, Jónatán (2) leszármazottja (1Krón 8,39).
5. Zsidó főember, aki Ezsdrással (3) tért haza a fogságból (Ezsd 8,13).
6. Zsidó férfi, aki elbocsátotta idegen feleségét (Ezsd 10,33).

ELIHÓREF (az ősz Istene, Isten a jutalom; Isten az őszi gyümölcs, az őszi eső ajándékozója).

Salamon írnoka (1Kir 4,3).

ELIHU (Ő az én Istenem, maga az Isten).

1. Sámuel (1) dédapja (1Sám 1,1).
   Az 1Krón 6,34"Eliél"-nek (1), az 1Krón 6,27"Eliáb"-nak (6) nevezi.
2. Manassé törzsbeli férfi, aki Siklágban Dávidhoz csatlakozott (1Krón 12,20).
3. A frigyláda egyik hordozója (1Krón 26,7).
4. Dávid fivére (1Krón 27,18).
5. Jób legfiatalabb barátja (Jób 32,2-6; 34,1; 35,1; 36,1).

ELIKA (akit Isten kiköpött, Isten elveti, Istentől eldobva; Isten az erősség).

Haródi férfi, Dávid erős vitéze (2Sám 23,25).

ÉLIM (terebintfák; tölgyfák; erősség).

Izráel második szállása a pusztában, ahol 12 forrás és 70 pálmafa volt (2Móz 15,27; 16,1; 4Móz 33,9-10).

ELIMÁS (a hatalmas; varázsló, bölcs, mágus).

A zsidó "Barjézus" görög neve (ApCsel 13,6-11).

ELIMÉLEK (az én Istenem király; akinek Isten a királya).

Betlehemi (1) férfi, Naómi férje (Ruth 1,2-3; 2,1.3.; 4,3.9).

ELISA (Isten megment, a nemes Isten).

Jáván (1) fia, Jáfet unokája; nevét átvette egy ország és annak népe, melynek fekvését nem lehet pontosan meghatározni (1Móz 10,4; 1Krón 1,7; Ez 27,7).

ELISÁFÁN (ELICÁFÁN) (az én Istenem elrejt, megvéd).

1. Lévita, a kéhátiták nemzetségének feje (4Móz 3,30; 1Krón 15,8; 2Krón 19,13).
2. Zebulon törzsének fejedelme a pusztai vándorlás idején (4Móz 34,25).

ELISÁFÁT (az én Istenem ítél, az én Istenem bíró).

Százados, aki Jójadával (4) szövetkezett Atália (1) uralmának megdöntésére (2Krón 23,1).

ELISÁMA (Isten meghallja).

1. Efraim törzsének fejedelme, Józsué nagyatyja (4Móz 1,10; 2,18; 7,48.53; 10,22; 1Krón 7,26).
2. Dávid fia (2Sám 5,16; 1Krón 3,8).
3. Dávid másik fia, aki "Elisua" néven is szerepel (1Krón 3,6; vö. 2Sám 5,15).
4. Férfi Júda törzséből (1Krón 2,41).
5. Nétánia (1) atyja (2Kir 25,25); talán azonos az előzővel.
6. Jojákim kancellárja (Jer 36,12.20-21).
7. Pap, aki Jósafát (4) rendeletére a népet a törvényre oktatta (2Krón 17,8).

ELISEBA (az én Istenem: eskü).

Áron felesége (2Móz 6,23).

ELISUA (az én Istenem üdvösség, szabadítás, nagylelkűség, szerencse; Isten gazdag).

Dávid fia (2Sám 5,15; 1Krón 14,5). Az 1Krón 3,6"Elisámá"-nak (3) nevezi.

ELISÚR (az én Istenem kőszikla, akinek Isten a kősziklája).

Sedeúr fia, Rúben törzsének fejedelme a pusztai vándorláskor (4Móz 1,5; 2,10; 7,30-35; 10,18).

ELIUD (az én Istenem hírnév, méltóság, pompa; a dicséret, a hírnév Istene; Isten dicsősége).

Jézus őse (Mt 1,14-15).

ELIZEUS (az én Istenem üdvösség, szabadító; az üdvösség Istene).

Sáfát (2) fia, Illés utóda a prófétai tisztben (1Kir 19,16-21); hosszú ideig működött, Jórám (2), Jéhu (5), Joáház (1) és Jóás (4) izráeli királyok uralma alatt; számos csodát tett (2Kir 4-6).

ELJÁDA (Isten ismeri, tudja; akiről Isten gondoskodik; Istent ismerő).

1. Dávid fia (2Sám 5,16; 1Krón 3,8).
2. 200.000 főnyi sereg vezére Benjámin törzséből, Jósafát (4) idejében (2Krón 17,17).
3. Rézon atyja (1Kir 11,23).

ELJÁHBÁ (Isten elrejt, Isten az, aki megvéd).

Dávid hőse (2Sám 23,32; 1Krón 11,33).

ELJÁKIM.

Lásd: ELIÁKIM.

ELJEHOÉNAI (szememet Istenre emelem).

Kórétól (1) származó lévita, a frigyláda ajtóőrzője (1Krón 26,3).

ELJOÉNAI (szemem az Úrra emelem).

"Eljehoénai" rövidített alakja.

1. Családfő Simeon törzsében (1Krón 4,36).
2. Benjáminita férfi (1Krón 7,8).
3. Pap, aki elbocsátotta idegen feleségét (Ezsd 10,22).
4. Férfi, aki ugyanezt tette (Ezsd 10,27).
5. Kürtölő pap Jeruzsálem falainak felszentelésekor, talán a (4) alattival azonos (Neh 12,41).
6. Férfi, aki Ezsdrással (3) tért vissza Jeruzsálembe (Ezsd 8,4).
7. Neárja (1) fia, Dávid nemzetségéből (1Krón 3,23.24).

ELJÖVENDŐ ÉLET.

Lásd: HALHATATLANSÁG, ESZKATOLÓGIA.

ELKÁNA (Isten szerezte, tulajdonába vette, teremtette, megvásárolta, akit Isten teremtett, Isten a teremtő).

1. Sámuel (1) próféta atyja (1Sám 1,1-2.21).
2. Korah (4) fia (2Móz 6,23-24; 1Krón 6,23).
3. Főtisztviselő Aház (1) király udvarában (2Krón 28,7).
4. Harcos, aki Siklágban csatlakozott Dávidhoz (1Krón 12,6).
5. Több lévita neve (1Krón 6,23.25-27.34-36; 9,16).
6. Ajtónálló lévita a frigyláda előtt (1Krón 15,23).

ELKOS (Isten keménysége; kemény tölgy).

Náhum (1) próféta születési helye (Náh 1,1).

ELLENSÉG.

Személyes, nemzeti vagy szellemi ellenfél (2Móz 23,22; Mt 5,25).

ELMODÁM (ítélő Isten; Isten barát).

Krisztus őse (Lk 3,28).

ELNAÁM (Isten gyönyörűség, kedvesség, szívélyesség, szépség, jóindulat Istene).

Dávid két hősének az apja (1Krón 11,46).

ELNÁTÁN (Isten adta, akit Isten adott, Isten adománya).

1. Joákin nagyatyja (2Kir 24,8).
2. Akbor (2) fia (Jer 26,22), talán az (1) alattival azonos.
3. Három lévita, akik Ezsdrásnak (3) segítettek a nép összegyűjtésében (Ezsd 8,16).

ELOHIM.

Isten leggyakoribb héber neve; többes számban, Isten felségének és teljességének kifejezésére (1Móz 1,1); pogány istenségek megjelölésére is használatos (2Móz 18,11), továbbá angyalok (Zsolt 8,6), bírák (2Móz 21,6) és Isten megnevezésére. A fordításokban nem fordul elő.

ELON, ÉLÓN (erős fa, tölgy, terebint; a fenséges, az erős).

1. Ézsau hitteus apósa (1Móz 36,2).
2. Zebulon fia (1Móz 46,14; 4Móz 26,26).
3. Bíró Izráelben (Bír 12,11-12).
4. Helység Dán törzsi területén (Józs 19,43; 1Kir 4,9), az 1Kir 4,9-ben valószínűleg együtt olvasandó Bét-Hanánnal.

ELÓT.

Lásd: ELÁT.

ELŐBŐR.

A férfi hímtagjának az a része, amelyet a körülmetéléskor eltávolítottak (1Móz 17,11-14).

ELPAÁL (a cselekedet Istene; Isten előhozza; Isten a jutalom).

Benjáminita férfi (1Krón 8,11-12.18).

ÉL-PÁRÁN (Párán tölgyei, a barlang melletti tölgyek).

(1Móz 14,6) Lásd: PÁRÁN (1).

ELRAGADTATÁS I.

Az egyik helyről a másikra átvinni (ApCsel 8,39); gyakran istenfélő emberek csodálatos eltűnése is az ÓSZ-ben (1Móz 5,24; 2Kir 2,11; Zsid 11,5).
Az ÚSZ-ben kiváltképp Jézus visszajövetelekor történő esemény (1Thessz 4,13-17). Lásd még: JÉZUS VISSZAJÖVETELE.

ELRAGADTATÁS II.

Olyan szellemi állapot amelynél az ember testi érzékei részben vagy teljesen kikapcsolódnak, úgyhogy az illető szellemével fogja fel, ami vele történik (ApCsel 10,9-16; 22,17-21).

ÉL SADDÁI (Mindenható Isten).

Ezen a néven jelent meg Isten Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak (1) (1Móz 17,1; 2Móz 6,3).

ELSŐSZÜLÖTT.

1. A Zsid 1,6és Jel 1,5ezt a szót Jézus Krisztusra alkalmazza.
2. Egy család első gyermeke, rendszerint csak a fiút értik rajta (2Móz 13,11-15); olykor állatot is. Az elsőszülött vette át később apja helyét a családfői tisztségben, s az örökség felosztásánál kettős részt kapott (5Móz 21,17), és előjoga volt a papi tisztre. Isten azonban a Sínai-hegyen Lévi törzsét hívta el az elsőszülöttek helyett erre a különleges szolgálatra.

ELSŐ ZSENGE.

Az aratás első gyümölcsei ill, kalászai, amelyeket Istennek mutattak be áldozatul hálából a jóságáért (2Móz 23,19; 3Móz 23,17; 5Móz 26,1-11).

ELSZAKADÁS, SZAKADÁS.

A Biblia sokszor óv a hittől és engedelmességtől való elszakadástól (2Thessz 2,3; Júd). A Bibliában azok, akik elszakadtak Istentől: Saul (1) király (1Sám 15,11), Himéneus és Alexander (4) (1Tim 1,19-20), valamint Démás (2Tim 4,10).

ELTEKÉ (akit Isten védelmébe vesz; Isten az ő félelme, istenfélelem).

Lévitaváros Dán törzsi birtokán (Józs 19,44).

ELTEKON (Isten helyreállította; Isten igaz; Isten rendezte, elegyengette, megerősítette).

Város Júdában, Hebrontól (1) északra (Józs 15,59).

ELTÉVELYÍTŐ.

Tévtanító, ámító, aki eltévelyíti az embereket, olykor mágikus mesterkedésekkel is (2Tim 3,13).

ELTÓLÁD (Isten a nemző, Isten nemzetsége).

Város Júda déli részén, amely Simeonnak jutott osztályrészül (Józs 15,30; 19,4). Az 1Krón 4,29"Tólád"-nak nevezi.

ELUL (semmirevaló; szőlő, szőlő hónapja).

A zsidó év hatodik hónapja, a mi augusztus-szeptember hónapunkra esik (Neh 6,15).

ELUZÁI (Isten az én menedékem, erősségem; Isten hőse; Isten az én dicséretem).

Dávid vitéze (1Krón 12,5).

ELVÁLASZTÁS.

A gyermek rászoktatása arra, hogy anyatej helyett más táplálékkal éljen; ezt a napot Izráelben megünnepelték (1Móz 21,8), amelyen áldozatot mutattak be (1Sám 1,24).

ELZABÁD (Isten ajándéka; Isten ajándékozta, megjutalmazta, meggazdagította).

1. Gádita vitéz, aki Siklágban Dávidhoz csatlakozott (1Krón 12,12).
2. Ajtónálló lévita Dávid idejében (1Krón 26,7).

EMÁT.

Lásd: HÁMÁT I.

EMBER.

Isten az embert tulajdon képére teremtette (1Móz 1,26-27); az embernek van teste, lelke és szelleme (Mt 6,25; 1Móz 2,7; 1Móz 45,27b); természeténél fogva Istenre van utalva és feléje törekszik (Mt 6,26-30); bűnbe esett (1Móz 3; Róm 5), ezért a halál martaléka lett (Róm 5,12.17); mivel a bűn uralkodik rajta, Istenellenes természetet kapott (Róm 8,7; Jak 4,4).
A Jézusba vetett hit által szabadulhat meg (Róm 3,12-22); az új ember Istenben született újonnan (Ef 2,15; 4,24); a természeti ember nem újult meg Istenben, ezért elveszett (1Kor 2,14; Jel 20,10.15; Mt 25,41). Az újonnan született ember belsőleg újul meg (Róm 7,22; Ef 3,16), a külső, a test, a halál után felbomlik (2Kor 4,16).

EMBERNEK FIA.

Ezzel a névvel szólítja meg Isten Ezékielt és Dánielt (3) (Dán 8,17); Ezékielnél több, mint 80 esetben fordul elő. Dániel az éjjeli látomásában látott személyt nevezi így (Dán 7,13-14).
Jézus igen gyakran nevezi magát ezen a néven, miközben kétségkívül a Dániel által látott személlyel azonosítja Magát; ezáltal hangsúlyozza emberi természetét, ugyanakkor isteni küldetését (Lk 9,56; 19,10; 22,48; Jn 6,62).

EMEK-KECIC (Kecic völgye, a levágás völgye).

Völgy Bét-Hogla közelében, Benjámin törzsi területén (Józs 18,21).

EMEUSOK (a rettenetesek, az erősek, az óriások).

Moáb őslakói (5Móz 2,10-11).

EMMAUS (forró források v. fürdők; szökőkút; anyai erősség).

Falu Jeruzsálemtől mintegy 10 km-nyire (Lk 24,13).

EMOREUS (hegyi lakó, csúcson lakó; kiemelkedő, derék, ékesszóló).

Kánaántól (1), Hám (1) fiától származó nép (1Móz 10,16). Uralma egy ideig kiterjedt Szíriára és Mezopotámia legnagyobb részére; fővárosuk Hárán (3) volt. Az emoreusok igen istentelen nép voltak. Mózes csatában legyőzte őket, Józsué (1) pedig olyan megsemmisítő csapást mért rájuk, hogy soha többé nem tudtak Izráel ellen támadni (1Sám 7,14; Józs 11,1-14).

ENÁJIM (kettős forrás, két kút; szemek).

Város Júda síkságán (1Móz 38,14.21); pontos helye ismeretlen.

ENÁN (forrásban gazdag).

Ahira atyja (4Móz 1,15; 2,29).

ENDOR (a lakóhely forrása; Dór forrása; nemzedékek forrása).

Falu mintegy 10 km-nyire Názárettől délkeletre, Manasse törzsi birtokán; itt keresett fel Saul (1) egy halottidéző asszonyt (1Sám 28,7; Józs 17,11; Zsolt 83,11).

ÉNEÁS (a dicsért, a magasztalt, dicséretre méltó).

Gutaütött, béna férfi, akit Péter gyógyított meg (ApCsel 9,33-35).

ÉNEGLÁIM (a két borjú forrása).

Helység a Holt-tenger mellett (Ez 47,10), pontos fekvése ismeretlen; talán "Bét-Hoglá"-val azonos.

ÉNEKEK ÉNEKE (SALAMONÉ).

Az ÓSZ öt költői könyve közül az utolsó; maga a könyv Salamont nevezi meg szerzőjéül, amit a hagyomány is megerősít. Felosztása:

1. a szerelmesek kölcsönösen csodálják egymást (1,2-2,7);
2. növekedés a szerelemben (2,8-3,5);
3. a házasság (3,6-5,1);
4. a feleség vágyakozása távollevő férje után (5,2-6,9);
5. Sulamitnak, a menyasszonynak szépsége (6,10-8,4);
6. a szerelem csodája (8,5-14).

E könyv magyarázatánál nagy különbségek és egymást kizáró felfogások találhatók; néhány magyarázata:

1. allegorikus;
2. példaszerű;
3. szó szerinti;
4. drámai;
5. erotikus irodalmi;
6. liturgikus;
7. oktató-moralizáló magyarázat;

a zsidók felfogása az, hogy a vőlegény maga Isten, a szimbolikus menyasszony a zsidó nép. Sok keresztyén Krisztus és a Gyülekezet képét látja benne (vö. Ef 5,23).

ÉNEKELNI.

Lásd: ZENE.

ÉN-GANNIM (a kertek forrásai, kútjai).

1. Város Júda síkságán (Józs 15,34).
2. Lévitaváros Issakár területén (Józs 19,21; 21,29).

ENGEDELMESSÉG.

A hit legfőbb bizonyítéka az Isten iránti engedelmesség (1Sám 28,18); az egész Szentírásban a hit és az engedelmesség szoros kapcsolatban áll egymással (1Móz 22,18; Róm 1,5; 1Pt 1,14); Krisztus mindig engedelmes volt mennyei Atyja iránt (Fil 2,8); a gyermekek engedelmeskedjenek a szülőknek (Kol 3,20); a keresztyének az államhatalomnak (Róm 13,1-7).

ÉNGEDI (vadkecskék forrása, kecskegidák forrása).

Oázis a Holt-tenger nyugati partján, Júda törzsi területén (Józs 15,62; Ez 47,10); régi neve: "Haséson-Támár" (2Krón 20,2).

ENGESZTELÉS I. (betakarás, kiegyenlítés).

Valamely sértésért vagy okozott jogtalanságért elégtételt adni, amelyet nyomon követ a megbékélés (2Móz 30,16). A Bibliában azt jelenti, hogy vér ontása által az ember bűnét Isten előtt betakarni, és ezzel eltörölni; az ÓSZ-ben hibátlan áldozati állat vére, az ÚSZ-ben a Megváltó Jézus Krisztus vére által, Aki a kereszten meghalt az egész világ bűneiért és harmadnapon feltámadott.

ENGESZTELÉS II.

Isten és ember közti kapcsolat megváltozása, amely Krisztus megváltói művén nyugszik. Isten és a bűnös ember közti ellenséges állapotot bűnbánattal (személyes bűnösségünk elismerésével) és a Jézus Krisztusban megjelent kegyelem személyes elfogadásával lehet megszüntetni (ApCsel 10,43; 2Kor 5,18-19; Ef 2,16). Az ÓSZ-i korban állatokat áldoztak; most azonban Krisztus kereszthalála minden bűnért eleget tett (Róm 3,25; 1Jn 2,2; 4,10). Istennek a bűn elleni haragja tulajdon Fiára, Jézus Krisztusra sújtott le. Ezzel Krisztus eleget tett Isten igazságosságának és szentségének. Az a nézet, amely szerint Jézus kereszthalála minden embert automatikusan megengesztelt Istennel, nem biblikus (Jn 1,12).

ÉN-HADDA (gyorsan folyó forrás; hatalmasan buzgó forrás; az öröm forrása).

Város Issakár törzsi területének határán (Józs 19,21).

ÉN-HÁSOR (az udvarház forrása, a falu forrása).

Megerősített város Naftali törzsi területén (Józs 19,37).

ÉNÓK (felszentelés, felajánlás; kezdő; gyakorlott, tanult).

Metuséláh atyja (1Móz 5,21-22); istenfélő életet élt (1Móz 5,24); később Isten magához ragadta, úgyhogy nem látott halált (1Móz 5,18-24; Zsid 11,5).

ÉNÓK KÖNYVEI.

Apokaliptikus (Biblián kívüli) iratok különböző szerzőktől, amelyek ennek az ismert pátriárkának a neve alatt kerültek nyilvánosságra; Kr. e. 150-Kr. u. 50 közt keletkeztek.

ÉNON (forrásokban gazdag).

Hely Sálem (2) közelében, ahol Keresztelő János keresztelt = alámerített (Jn 3,22-23).

ÉNÓS (ember, aki ellankadt; beteg, gyenge ember; halandó).

Sét (1) fia (1Móz 4,26; 5,6-11; 1Krón 1,1).

ÉN-RIMMON (gránátalmák forrása).

Helység Jeruzsálemtől délre (Zak 14,10; Neh 11,29). Lásd még: RIMMON (1).

ÉN-SEMES (nap-kelet, a nap szeme).

Helység Júda és Benjámin határán (Józs 15,7; 18,17).

ÉN-TAPPUÁH (almaforrás).

Város Manassé törzsi területén (Józs 17,7-8).

EON (AION).

Korszak. Róm 12,2-ben és 2Tim 4,10-ben "világ folyása" vagy "időszak"; Ef 2,7; Kol 1,26és Zsid 9,26-ban "idők".

ÉP.

Tökéletes, hibátlan, kultikusan tiszta áldozati állat (2Móz 12,5).

EPAFRÁS (szeretetreméltó, pezsdülő; ékesszóló).

Keresztyén férfi a kolosséi gyülekezetben; Pált meglátogatta a fogságban (Kol 1,7; 4,12).

EPAFRODITUS (kedves, bájos, szeretetreméltó; Afrodite kedveltje).

Követ, akit a korintusi gyülekezet fontos üzenetekkel küldött Pálhoz Rómába (Fil 2,25-30; 4,18).

EPE.

1. Az emberi máj váladéka (epehólyag) (Jób 16,13).
2. Így is nevezik a kígyómérget (Jób 20,14).
3. Keserű, mérges gyom (Jer 9,15); amelyet talán kábítószer gyanánt is használtak, hogy vele a fájdalmat enyhítsék (Mt 27,34).

EPENÉTUS (dicséretreméltó, tiszteletreméltó, híres).

Fiatalember, aki Pál bizonyságtételére lett keresztyén (Róm 16,5).

EPERFA.

Lásd: NÖVÉNYEK.

EPIKUREUSOK.

Epikurosz, görög filozófus követői (Kr. e. 341-270); azt tanította: az ember legfőbb életcélja, hogy minél boldogabb legyen; materialista, csak az evilági életre irányuló felfogás; tagadta a halál utáni életet (ApCsel 17,16-33).

ÉPÍTÉSZET.

Az ókor építőanyagai fa, agyag, tégla (agyagból formálva, napon szárítva vagy kemencében kiégetve) és kő voltak. Rendszerint azt választották építőanyagul, ami a környéken rendelkezésre állt. A szegények házai egyszerűek voltak, a gazdagok és előkelőségek viszont luxusházaikat arannyal és ébenfával díszítették. Számos antik építészeti rom - templomok, városkapuk, diadalívek, oszlopok és piramisok - maradt meg a mai napig. Régészek számtalan ókori épület alapját ásták ki. Minden országnak megvan a maga jellemző építészeti stílusa.

ÉR (éber, vigyázó; izgatott).

1. Júda (1) fia "Hér": (1Móz 38,3.6-7).
2. Séla (I) (1) fia, Júda unokája (1Krón 4,21).
3. Jézus őse (Lk 3,28).

ÉRÁN (éber).

Efraim (1) unokája (4Móz 26,36), az érániták ősatyja.

ERÁSTUS (a szeretett, a kívánt).

1. Pál útitársa, akit Macedóniába küld (ApCsel 19,22).
2. Korintusi keresztyén férfi, a város kincstartója (Róm 16,23).

ÉRCKÍGYÓ.

Vörösréz-kígyó, melyet Mózes a pusztában készített. Amikor az izráelitákat a mérges kígyók megmarták, ha rátekintettek az érckígyóra, életben maradtak (4Móz 21,4-9).
Jelképe a kereszten függő Krisztusnak, Aki megment bennünket a bűn halálos következményétől (Jn 3,14-16).

ÉRCMŰVES.

A szó tulajdonképpeni jelentése: "valaki, aki rezet munkál meg" (2Tim 4,14).

ERDŐ.

Az ókorban Palesztina hegyeinek legnagyobb részét erdő borította. Libanon erdőségeiből nyerték azokat a cédrusokat és ciprusokat, amelyeket Hírám (1), Tírusz királya eladott Salamonnak a templom építéséhez (1Kir 5,8-10).

EREK (hosszúság, kiterjedés; hosszútűrés).

Babiloni város; Nimród alapította (1Móz 10,10), mintegy 60 km-nyire északnyugatra a káldeai Úr városától.

ÉRI (Jahve őrállója; éber).

Gád (1) fia (1Móz 46,16; "Héri"; 4Móz 26,16).

ÉRME, PÉNZÉRME.

Lásd: PÉNZ.

ERŐS ITAL.

Lásd: BOR.

ERSZÉNY.

Művészi zárral ellátott bőrtasak; a Mt 10,9azt az övet érti rajta, amelyet keleten a csípő körül viseltek, hogy belsejében a pénzt megőrizzék.

ÉRTELEM.

A Bibliában a jelentése gyakran: szív vagy lélek, az ÚSZ-ben sokszor erkölcsi vonatkozásban is használatos (Róm 7,25).

ÉRZÉKI (lelki, pszichikus).

Természeti; a testi-földi életre tartozó (1Kor 15,44); testies (1Kor 2,14; Júd 19); olyasvalakinek a gondolkodásmódja és bölcsessége, akit Isten még nem újított meg (Jak 3,15).

ERZSÉBET (héb: ELISÉBA) (Isten az én esküm, az eskü, a szövetség Istene; Isten megesküdött; akit Isten megtisztel; Istennek szentelt).

Zakariás pap (28) felesége (Lk 1,5-57), Keresztelő János anyja, Mária (1) közeli rokona.

ÉSAIÁS.

Lásd: ÉZSAIÁS.

ESÁN (támasz, támaszkodás; lejtő).

Város Hebron (1) közelében (Józs 15,52).

ESÁRHADDON (Asszíria testvért adott; a tűz ajándéka; győztes hódító).

Sénahérib fia és utóda, Kr. e. 681-669 (2Kir 19,37; Ézs 37,38); újra felépítette Babilon városát; elfoglalta Egyiptomot; idegen néptörzseket telepített Babilon keleti részéből Samáriába (Ezsd 4,2); fogságba vitte Manassé (3) júdai királyt (2Krón 33,11).

ESBAÁL (Baál férfia).

Saul (1) király negyedik fia (1Krón 8,33; 9,39). Lásd még: ISBÓSET.

ESBÁN (Isten helyreállít; bölcsesség, belátás, értelmes férfi; fegyelmezés, rendreutasítás).

Hóreus férfi, Széir (1) leszármazottja, Dison (2) fia (1Móz 36,26; 1Krón 1,41).

ESBON.

Lásd: ECBÓN (2).

ESEK (elnyomás, sóhajtás, erőszak).

Jónatán (2) utóda (1Krón 8,38-40).

ESIONGÁBER (a férfi hátgerince; egy hatalmas, egy óriás hátgerince).

Város Elát közelében az Akabai-öbölnél; az izráeliták táborhelye a pusztai vándorláskor (4Móz 33,35-36); Salamon és Jósafát (4) itt építették flottáikat (1Kir 9,26-29; 2Krón 8,17-18; 20,36-37; 1Kir 22,49-50; a 4Móz 33,35-36-ban: "Ecjon-Geber").

ESKOL (szőlő- v. datolyafürt).

1. Emoreus férfi, Ábrahám szövetségese (1Móz 14,13.24).
2. Völgy Hebron (1) közelében, bőséges terméséről volt híres (4Móz 13,23-24; 32,9).

ESKÜ.

Istennek, valamely személynek vagy tárgynak ünnepélyes tanúságtételre hívása, hogy egy kijelentés igazságát vagy valamely ígéret kötelező voltát tanúsítsák (1Móz 21,23; 42,15; Mt 5,34); némelyik eskü nagyon egyszerű volt, mások pedig igen bőbeszédűen megfogalmazottak; amellett különböző szertartások és alakiságok is szokásban voltak (1Móz 14,22; 24,2; 1Sám 20,23; Jer 34,18-19); Krisztus elítélte a meggondolatlan, felelőtlen és könnyelmű esküdözést (Mt 5,33-37); néha az apostolok is ünnepélyes esküvel erősítették meg mondanivalójukat (2Kor 11,31; Gal 1,20).

ESKÜDNI.

Lásd: ESKÜ.

ESLI (elmenetelem, távol).

Krisztus őse (Lk 3,25).

ESŐ.

Palesztinában az esős időszak októbertől áprilisig, a száraz évszak májustól októberig tart. A korai eső októberben és novemberben hull (Zsolt 84,7; Ézs 30,23; Jer 3,3; 5,24; Jóel 2,23), a késői eső márciusban és áprilisban (Jób 29,23; Péld 16,15; Jer 3,3; 5,24; Zak 10,1; Jóel 2,23).
Úgy aratnak, hogy a növények az esős időszak alatt nőhessenek; az esőt az ÓSZ gyakran képes értelemben is használja: Isten gazdag áldása népe számára (5Móz 28,12), az eső kimaradása jele Isten neheztelésének (5Móz 28,23-24); a kánaáni vallásban Baált az eső istenségének tartották, ezért rendkívül buzgón imádták.

ESROM (elsáncolt, körülzárt; erő v. tűz a magasból).

Pérec ("Fáres") fia Jézus őse (Mt 1,3; Lk 3,33).

ESTAOL (akiket kértek; kívánság, kérés; mélyút).

Helység Jeruzsálemtől 20 km-nyire északnyugatra (Józs 15,33); Dán törzsének jutott osztályrészül (Józs 19,41); Sámson felderítő útjainak színtere, és temetési helye (Bír 13,24-25; 16,31).

ESTEMÓA (meghallgattatás; engedelmesség; ültetés, kiterjesztés).

1. Lévitaváros Hebrontól délre (Józs 21,14; 1Sám 30,28).
2. Város Júdában (Józs 15,50).
3. Júda (1) leszármazottja (1Krón 4,17).
4. Maakátbeli férfi (1Krón 4,19).

ESTI ÁLDOZAT.

A naponkénti két áldozat egyike, amelyeket Mózes törvénye írt elő (2Móz 29,38-42; 4Móz 28,3-8).

ESTON (asszonyos, asszonyokat szerető; tüzes).

Júda leszármazottja (1Krón 4,11-12).

ÉSZAK.

Általában szó szerint az égtájat jelenti; olykor képes értelemben egy bizonyos országot, rendszerint Asszíriát vagy Babilóniát (Jer 3,18; 46,6; Ez 26,7; Zof 2,13).

ÉSZAKKELETI SZÉL.

Veszélyes, viharos szél a Földközi-tengeren; emiatt szenvedett Pál hajótörést Róma felé vezető útján (ApCsel 27,14).

ÉSZEK (viszály, veszekedés; szorongattatás, elnyomás).

Kút, amelyet Izsák szolgái ástak Gérárban (1Móz 26,20).

ESZKATOLÓGIA.

A végső dolgokról szóló tanítás, mint pl. halál, feltámadás, Krisztus visszajövetele és megjelenése, világ vége, utolsó ítélet és Isten eljövendő országa. Az ÓSZ tanítja az eljövendő általános feltámadást és az ítélet napját (Jób 19,25-26; Ézs 25,6-9; 26,19; Dán 12,2).
Az ÚSZ megvilágítja, kiszélesíti és tökéletesíti az ÓSZ eszkatológiáját. Hangsúlyozza Krisztus visszajövetelét (1Thessz 4,15-17), a halottak egyetemes feltámadását (Róm 8,11; 1Kor 15) és az utolsó ítéletet, amikor a hitetlenek a kárhozatra vettetnek (Jel 20), az igazak pedig bemennek Isten országába és dicsőségébe (Mt 25,31-46).

ESSZÉNUSOK.

Zsidó vallásos közösség, akiket ugyan a Biblia nem említ, de Josephustól, Philótól és a Holt-tengeri tekercsekből tudunk róluk; legtöbben közülük zárt közösségben és nőtlenségben éltek, szigorúan megtartották a törvényt; a keresztséget állandóan gyakorolták, sokszor naponta. Éles ellentétben álltak a templomi papsággal.

ESZTER (csillag; fiatal asszony; mirtusz).

Istár, babiloni bálványistennő egyik alakja; zsidónő, Márdokeus unokahuga; Ahasvérus (2) felesége lett (I. Xerxes Kr. e. 486-465). Megmentette népét a kiirtástól. Lásd még: HADASSA.

ESZTER KÖNYVE.

Az ÓSZ utolsó történeti könyve; szerzője ismeretlen, valószínűleg Kr. e. 400 körül keletkezett. A könyv sajátosságai: Isten neve nem fordul elő benne, ugyanígy az imádság sem. Elmondja, hogy Eszter, a zsidó leány hogyan lett perzsa királyné, és hogyan mentette meg népét a kiirtástól. Felosztása:

1. Eszter királyné lesz (1,1-2,17);
2. a zsidók veszedelme (2,18-3,15);
3. a zsidók megmentése (4-10).

A Septuaginta, az ÓSZ görög fordítása több helyen magyarázó megjegyzéseket tartalmaz.

ETÁM (erődítményvonal; vár; vadállatok helye, barlangja).

1. Helység Júdában Betlehem (1) és Tékoa közt (2Krón 11,6).
2. Falu Simeon területén (1Krón 4,32).
3. Helység, ahol Sámson élt (Bír 15,8.11).
4. Izráel egyik táborhelye a pusztai vándorláskor (2Móz 13,20; 4Móz 33,6.8).
5. Pérec leszármazottja (1Krón 4,3).

ETÁN (tartósság, állandóság; kitartó, megmaradó).

1. Bölcs férfi Salamon idejében (1Kir 4,31; Zsolt 89,1).
2. Zeráh (1) fia, Júda (1) unokája (1Krón 2,6.8).
3. Lévita, Gerson leszármazottja (1Krón 6,42-43).
4. Énekes lévita Dávid idejében (1Krón 6,44; 15,17.19).

ETBAÁL (Baállal, Baál tulajdona).

Szidón királya, Jézabel atyja (1Kir 16,31).

ÉTELÁLDOZAT.

Lásd: ÁLDOZAT.

ETER (bőség, gazdagság fölösleg).

Város Simeon területén, Libna (2) és Asán közt (Józs 15,42; 19,7).

ETIÓPIA.

Egyiptomtól délre fekvő nagy kiterjedésű ország, mely magában foglalta Núbiát és Szudánt, és a mai azonos nevű országtól északra, ha ugyan nem délre is elterülő földet. Mózes etióp nőt vett feleségül (kúsitát) (4Móz 12,1); az ÚSZ-i korban királynő uralkodott benne, akinek neve (vagy címe), Kandaké volt (ApCsel 8,27).
Lásd még: KÚS (3).

ÉT-KACIN.

Lásd: ITTA-KACIN.

ÉTKEZÉSEK.

A bibliai korban naponta rendszerint csak kétszer étkeztek, s ezeknek az alkalmaknak nem volt pontosan meghatározott idejük. A táplálék zöldségből, főzelékből, gyümölcsből és húsból állott, ezt ízlés szerint fűszerezték; kést, villát, kanalat nem használtak, egy közös tálba mártottak kenyeret; étkezéskor kényelmesen hátradőltek; az ételt izzó faszénen, fával, tövissel vagy szárított fűvel rakott tűzön főzték. Lásd még: TÁPLÁLÉK.

ETNÁN (Isten ajándéka).

Férfi Júda törzséből (1Krón 4,7).

ETNI (Jahve az én ajándékom, ajándék a számomra, az én adományom; adakozó, bőkezű).

Lévita, Gerson leszármazottja (1Krón 6,41).

EUBULUS (jó tanácsadó, belátó; jól tanácsolt).

Római keresztyén, aki Pálon keresztül üdvözleteket küldött (2Tim 4,21).

EUFRÁTESZ (görög alakja a héber Frátnak; édes, kellemes víz; nagyon széles, túláradó; termékenység folyója).

Folyó Mezopotámiában; Arméniából egészen a Perzsa-öbölig folyik, mintegy 2700 km hosszú. A Biblia "a folyó", vagy a "nagy folyó"-nak is nevezi (Ézs 8,7; 5Móz 1,7); Dávid és Salamon birodalmának határát képezte kelet felé (1Krón 18,3; 2Sám 8,3-8; 1Kir 4,21; 2Krón 9,26).

EUNIKA (EUNIKÉ) (jó győzelem, örvendetes győzelemmel megáldott; diadalmas).

Timóteus anyja (2Tim 1,5).

EUNUCH.

Herélt férfi, a király háremének őre vagy udvari tisztségviselő (Dán 1,3; ApCsel 8,27; 2Kir 20,18; Jer 41,16; Eszt 1,10-15; 2,21).
A zsidóknál ez a szokás ismeretlen volt; heréltek nem vehettek részt a gyülekezet istentiszteletén (5Móz 23,1).

EUTIKHUS (a szerencsés).

Fiatal férfi, aki Pál egyik igehirdetése alatt elaludt, kizuhant az ablakból és halálra zúzta magát (ApCsel 20,9-10); Pál újra életre támasztotta.

ÉV.

Lásd: NAPTÁR.

ÉVA.

Az első nő, Ádám felesége, "minden élők anyja" (1Móz 3,20); a Sátán bűnre csábította, általa jött a bűn a világba.

EVANGÉLISTA (örömhír hozója).

1. Azok a férfiak, akik a Jézus Krisztusról szóló örömhírt egyik helyről a másikra járva hirdették (ApCsel 8,25; 14,7; 1Kor 1,17).
2. Az ÚSZ négy evangéliumának szerzői.

EVANGÉLIUM.

A görög "eüangelion"-ból származik és azt jelenti: "győzelmi hír, örömüzenet, jó hír". Ma Jézus Krisztusról és az Ő Golgotán véghezvitt váltságművéről szóló híradást nevezik így. Tehát nem az embernek kell valamit cselekednie (mint a többi vallásokban), hanem Isten tett valamit. Ezt a tettet kell a Jézus Krisztusban való hittel elfogadni, és abból élni (Ef 2,10).
Az ÚSZ-ben ez a szó sohasem könyvet jelent, hanem mindig az üzenetet (Róm 1,1; 1Thessz 2,2.9; ApCsel 20,24; Ef 6,15).

EVANGÉLIUMOK.

Mivel az ÚSZ első négy könyve, amely Mátétól, Márktól, Lukácstól és Jánostól származik, Jézus életének és tanításának lényegét tartalmazza, négy evangéliumnak nevezzük őket. Az első hármat "szinoptikusok"-nak is nevezik, mert az egészet lényegében "együtt látják", és sok mindenben messzemenően megegyeznek, azonos szemszögből nézik Krisztus életét és tanítását. Máté úgy mutatja be Jézust, mint a megígért Messiást, akinek eljövetelében és munkásságában beteljesedtek az ÓSZ-i ígéretek; Márk Jézus munkásságát hangsúlyozza, és azt, hogyan fogadták az emberek szavait és tetteit; Lukács úgy mutatja be Jézust, mint aki a szegények és nyomorultak, a megvetettek és kiközösítettek Megváltója; János evangéliuma Jézus munkálkodására, de különösen az Ő igehirdetésére való visszaemlékezések gyűjteménye gondosan válogatta és arra törekedett, hogy hitet ébresszen: Jézus valóban a megígért Úr és Krisztus és Üdvözítő (Jn 20,30-31).

EVEZŐ, EVEZŐS.

Lásd: HAJÓK.

EVI (kívánság, vágy, vonzalom; a kiáltó, az üvöltő).

Midianita király (4Móz 31,8).

EVIL-MERODÁK (Márduk embere, Márduk bolondja).

Nabukodonozor fia, Babilónia királya (Kr. e. 562-560); sógora meggyilkolta; Joákint kiengedte a fogságból (2Kir 25,27-30; Jer 52,31-34).

EVÓDIA (illatozó, jó illat; hasznos, növekvő; jó előmenetel).

Keresztyén nő Filippiben (Fil 4,2).

ÉVSZAK.

Lásd: NAPTÁR.

EXODUS.

Mózes 2. könyvének latin neve. Leírja Izráel kivonulását Egyiptomból; pontos dátuma ismeretlen, Kr. e. 1440 és 1280 közé teszik. Felosztása:

1. Izráel Egyiptomban (1,1-12,36);
2. vonulása a Sínai-hegyhez (12,37-19,2);
3. Izráel a Sínai-hegy tövében (19,3-40,38).

EZBÁI (a ragyogó, fényes alakú; kövér és kicsi).

Naárainak, Dávid hősének atyja (1Krón 11,37).

EZÉKIÁS (Isten megerősítette; Jahve erőssége; az én erősségem v. védelmem az Úr).

1. Júda királya (kb. Kr. e. 724-695); Aház (1) fia; nagy vallási reformer és sikeres uralkodó; uralkodása alatt működött Ézsaiás (1) próféta, és semmisítették meg Sénahérib seregeit. Utóda: fia, Manassé (3).
   Életének és uralkodásának történetét a 2Kir 18-20; 2Krón 29-32és Ézs 36-39fejezetek tartalmazzák.
2. Sofóniás (2) próféta őse (Zof 1,1).
3. Főember, aki Nehémiással (3) együtt megpecsételte a szövetséget (Ezsd 2,16; Neh 10,17).
4. Dávid leszármazottja, Neárja (1) fia (1Krón 3,23).
5. Sallum (2) fia, főember Efraimban, Aház (1) júdabeli király idejében (2Krón 28,12).

EZÉKIEL (Isten megerősít, Isten erős, Isten ereje).

Izráel prófétája a babiloni fogság alatt; papi nemzetségből való (Ez 1,3); Kr. e. 597-ben Joákinnal Babilonba hurcolják; Jeremiás (1) és Dániel (3) kortársa; a zsidó foglyok között a Kébár folyó mellett lakott (Ez 1,1-2; 3,15); munkássága két szakaszra osztható; az első Jeruzsálem ostromáig tartott Kr. e. 587-ben (24,1.27); a második azzal a hírrel kezdődik, hogy Jeruzsálemet elfoglalták és lerombolták (33,21-22).

EZÉKIEL KÖNYVE.

Az azonos nevű próféta a fogságban írta, hogy Izráelt intse és vigasztalja, hogy megmutassa nekik: Isten nem hagyta el őket. A könyv utolsó része előretekintést ad Isten eljövendő országára. Felosztása:

1. Júdát és Izráelt Isten megbélyegezte bűneik miatt (1-24). Ennek a szakasznak a próféciái Jeruzsálem eleste előtti időkből származnak, a Kr. e. 593-588 közti évekből;
2. ítéletek és jövendölések idegen népek ellen (25-32), amelyek Kr. e. 587-572 közt keletkeztek;
3. Izráel jövendő helyreállításáról szóló rész (33-48), a Kr. e. 585-573 évekből.

EZER (segítség, segítő).

1. Húr (5) leszármazottja (1Krón 4,4).
2. Efraimita férfi (1Krón 7,21).
3. Mispa (4) fejedelme, aki segített Jeruzsálem falainak újjáépítésénél (Neh 3,1).
4. Kürtölő pap Jeruzsálem falainak felszentelésénél (Neh 12,42).
5. Gádita vitéz, aki Siklágban Dávidhoz csatlakozott (1Krón 12,9).

EZER (szám).

A Bibliában gyakran jelképes értelemben találjuk; az ÓSZ-ben olykor azt jelenti: "sok" (1Sám 21,11), máskor pedig: "család", "törzs" (4Móz 10,4).

EZRA.

Lásd: EZSDRÁS (1).

EZRÁHITA.

Etán (1) és Hémán (1) jelzője, akik Salamon király idejében élő bölcs férfiak voltak (1Kir 4,31; Zsolt 88,1; 89,1).

EZRI (Jahve a segítségem).

Dávid udvarában a mezei munkások felügyelője (1Krón 27,26).

EZÜSTMŰVES.

Lásd: MESTERSÉGEK.

ÉZSAIÁS (Isten üdvössége; Jahve az üdvösség; az Úr segít).

1. Próféta Júdában Uzziás (1), Jótám (3), Aház (1) és Ezékiás (1) királyok uralma idején (Ézs 1,1); Ámós II. fia; két fia volt (Ézs 7,3; 8,3); munkássága Uzziás király halálának évében kezdődött (Ézs 6,1); nagy tekintélynek örvendett, kivált Ezékiás király előtt (2Kir 19,1-11); egész különleges módon a megváltás prófétája; megjövendölte a Messiás eljövetelét (9,6; 28,29; 53stb.); az első a könyvet író próféták közül, szerzője az azonos nevű könyvnek. A könyv felosztása:
   1. bevezetés (1);
   2. próféciák Jeruzsálemről (2-5);
   3. a templomi látomás (6);
   4. az Immánuelről szóló rész (7-12);
   5. próféciák az idegen népek ellen (13-23);
   6. ítélet és eljövendő áldások meghirdetése (24-35);
   7. történelmi események Ezékiás király életéből (36-39);
   8. vigasztalások könyve (40-66).
2. Atália (3) fia, családfő, Ezsdrással (3) tért vissza a fogságból (Ezsd 8,7).
3. Lévita, aki Ezsdrással tért vissza a fogságból (Ezsd 8,19).
4. Benjáminita férfi (Neh 11,7).

ÉZSAU (a szőrös, bozontos; nyers, durva).

Izsák két ikerfia közül az elsőszülött (1Móz 25,24-25); eladta elsőszülöttségi jogát öccsének, Jákóbnak egy tál főzelékért (1Móz 25,30-34); két hitteus nőt vett feleségül (1Móz 26,34); amikor Jákób rászedte és így apjuk áldását elvette tőle, meg akarta ölni Jákóbot. (1Móz 32,7-33,15); a Bibliában neve olykor Edom országa helyett is áll, ahol Ézsau utódai éltek (1Móz 36,8).

EZSDRÁS (segítség).

1. Férfi Júda törzséből, Káleb (1) leszármazottja ("Ezra"; 1Krón 4,17).
2. Pap, aki Zorobábellel tért vissza Babilonból Jeruzsálembe (Neh 12,1); a Neh 10,2"Azariás"-nak (19) nevezi.
3. Zsidó pap, Eleázár (3) leszármazottja, írástudó, Ezsdrás könyve nagy részének a szerzője; Nehémiás (3) munkatársa. Artaxerxes (Ahasvérus) perzsa király (Kr. e. 458) engedélyével tért vissza 1800 zsidóval együtt Jeruzsálembe, hogy ott kultikus reformot hajtson végre. Azokat a zsidókat, akik idegen nőket vettek feleségül, kényszerítette, hogy bocsássák el őket. Tizenhárom év múlva Nehémiással együtt találjuk Jeruzsálemben (Kr. e. 446). Felolvasta és megmagyarázta a nép előtt Mózes törvényét, részt vett Jeruzsálem újjáépített falainak ünnepélyes felszentelésén, és segített Nehémiásnak a hit és istentisztelet gyökeres megújításában.

EZSDRÁS KÖNYVE.

Főszereplőjéről, Ezsdrásról kapta nevét; a zsidó hagyomány szerint a szerzője is ő volt. E. könyve folytatja a Krón könyvei történetét, elmondja a babiloni fogságból való hazatérést és a templom újjáépítését. Szerzője meg akarja mutatni, hogy Isten miképpen tartotta meg ígéreteit, amelyeket a próféták által tett, ti. hogy választott népét hazahozza a fogságból és jelentős férfiakat támaszt a templom újból való felépítésére, felújítja az eredeti tiszta istentiszteletet és véget vet a pogányokkal való keveredésnek. A könyv a Kr. e. 536-458-ig terjedő időszakot öleli át. Felosztása:

1. híradás a zsidók visszatéréséről Babilonból Zorobábel vezetése alatt, és az istentisztelet helyreállításáról az újjáépült templomban (1-6).
2. Egy további csoport hazatérése a fogságból Ezsdrás vezetésével, és az istentisztelet reformja (7-10).