DABBASET (tevepúp, hájtömeg; méhkas, méz).

Város Zebulon területének nyugati határán (Józs 19,11).

DABERÁT (DOBRÁT) (legelő).

Lévitaváros Issakár területén (Józs 19,12; 1Krón 6,72).

DAGANAT.

Lásd: BETEGSÉGEK.

DÁGÓN (hal).

Pogány istenség, haltesttel, emberi fejjel és kézzel. Valószínűleg a földművelés istensége; Mezopotámiában és Kánaánban tisztelték; temploma volt Asdódban (1Sám 5,1-7), Gázában (Bír 16,21-30) és más városokban; Gázában levő templomát Sámson összedöntötte, miközben maga is életét vesztette (Bír 16,30).

DAL.

Az éneklés jelentős szerepet játszott Izráel vallásában, kultuszában és népi életében (2Móz 15; Zsoltárok könyve), hasonlóképpen az ősgyülekezetben is (Ef 5,19; Kol 3,16).

DALMÁCIA (csalárdság országa, megtévesztő fáklya; cél nélküli izzás; hiábavaló fény).

Tartomány az Adriai tenger északkeleti partvidékén, "Illíriá"-nak is nevezték (Róm 15,19; 2Tim 4,10).

DALMÁNUTA (haltorony; a környékhez tartozó).

Falu a Genezáret-tó nyugati partján, Magdalával határos (Mt 15,39; Mk 8,10).

DALPON (birtokló úr; a kiöntött, az eleső).

Hámán fia, akit a zsidók megöltek (Eszt 9,7).

DAMARIS (antilop, gazella; feleség, szerető).

Athéni asszony, aki Pál által jutott hitre (ApCsel 17,34).

DAMASZKUSZ (tevékenység, serénység).

Régi város Szíriában, több, mint 4000 éves, 600 m-rel a tengerszint felett, az Antilibanon hegység keleti lejtőjén, a Párpár és Abana folyók öntözik (2Kir 5,12). A bibliai időkben jelentős szerepet játszott. Dávid elfoglalta (2Sám 8,5-6; 1Krón 18,3-6). Következő uralkodói fontos szerepet játszottak Izráel és Júda történetében: Rézon (1Kir 11,23-25), I. Benhadád (1Kir 15,16-21). Hazáel (2Kir 8,15; 13,22-25), II. Benhadád (2Kir 13,24-25). Az ÚSZ-i korban Damaszkusz arab befolyás alatt állt, és Aretás király uralkodott benne (2Kor 11,32). Pál ennek a városnak a határában tért meg (ApCsel 9,1-18) és hirdette ott az evangéliumot (ApCsel 9,22). A várost 623-ban a mohamedánok elfoglalták, és az iszlám egyik központjává tették.

DÁN (bíró).

1. Palesztina legészakibb városa; eredeti neve "Lesem" vagy "Lais" (1) (Józs 19,47; Bír 18,29).
   A Dán törzsbeliek elfoglalták és a "Dán" nevet adták neki (Bír 18). "Dántól Beérsebá"-ig egész Palesztinát jelenti (Bír 20,1; 1Sám 3,20).
2. Izráel egyik törzse, amely Jákób ötödik fiától származik, és amelyről Izráel egyik része a nevét kapta. A Dán törzsbeliek Júda és a Földközi-tenger közti területet nyerték osztályrészül, amelyet a filiszteusok tartottak megszállva; mivel nem tudták a filiszteusokat legyőzni, kénytelenek voltak észak felé kitérni, és elfoglalták Lesemet (Laist). Sámson Dán törzséből származott (Bír 13,2.24). Jeroboám aranyborjút állított fel Dánban (1Kir 12,25-33).

DÁNIEL (Isten a bírám; Isten bírója).

1. Dávid második fia (1Krón 3,1); a 2Sám 3,3"Kileáb"-nak nevezi.
2. Pap, aki Nehémiással (3) együtt megpecsételte a szövetséget (Ezsd 8,2; Neh 10,6).
3. Júdából származó próféta, Dániel könyvének szerzője; Nabukodonozor Kr. e. 605-ben több tússzal együtt Babilonba hurcolta, ahol a "Baltazár" nevet nyerte, és Nabukodonozor, Belsazár, a méd Dárius (1) és Círus királyok alatt fontos tisztségeket töltött be. Életének utolsó fontos eseménye, amelyről tudunk, Círus harmadik esztendejében történt, amikor látomása volt a világtörténelmi eseményekről és az utolsó ítéletről (Dán 10,1-12,4).

DÁNIEL KÖNYVE.

A Biblia prófétai könyve, amely a héber ÓSZ-ben a "Ketubim" (iratok) csoportjában szerepel. Míg egyrészt Dánielnek (3) megvolt a prófétálás kegyelmi ajándéka (Mt 24,15), másrészt külső helyzetét tekintve kormányzati főtisztviselő volt. Könyve apokaliptikus vonásokat mutat, és kitűnik szimbólumokban gazdag nyelvével; ezért ez újra meg újra módot ad egymástól igen különböző magyarázatokra. Első fele (1-6) hat elbeszélést tartalmaz Dániel és barátai életéből: neveltetésük a királyi udvarban, Nabukodonozor király álmának megfejtése, a tüzes kemence kemény próbatétele, Nabukodonozor király megőrülésének bejelentése, a falon megjelenő titokzatos írás megfejtése és Dániel próbatétele az oroszlánok vermében. A könyv második fele (7-12) négy apokaliptikus látomást tartalmaz (utolsó időkre vonatkozó látomások), melyek megjövendölik az elkövetkezendő világtörténelmi eseményeket. Az ÚSZ-ben több utalást találunk Dániel könyvére (Mt 24,15; Lk 1,19.26; Zsid 11,33-34).
A 2,4b-7,28-ig terjedő részek arám nyelven vannak írva, a többi rész héberül. Dániel könyvének egyik célja az volt, hogy a babiloni száműzetésben élő izráelitákban új bizalmat támasszon Istenük iránt.

DÁN JÁÁN (Dán az erdőben).

Helység valószínűleg Dán területén, ahol többek között megszámláltatta a népet Dávid (2Sám 24,6).

DANNA (lapály, mély síkság; bírónő).

Város Júdában, valószínűleg Hebron (1) közelében (Józs 15,49).

DÁN TÁBORA.

1. Hely Córá és Estaol között (Bír 13,25).
2. Hely Kirját-Jeárimtól nyugatra (Bír 18,12).

DARA.

Lásd: DARDA.

DARDA (bölcsesség, megismerés gyöngye, tövisbokor).

"Dará"-nak is nevezi a Biblia. Máhol fia, bölcsességéről híres férfi Salamon idejében (1Kir 4,31; 1Krón 2,6).

DÁRIK.

Perzsa aranypénz, amely a babiloni fogságból való visszatérés után Palesztinában is forgalomban volt (Ezsd 2,69; Neh 7,70-72; 1 dárik = 8,36 g).

DÁRIUS (megtartó, győző, tulajdonos, király).

A méd és perzsa uralkodók általános tisztségneve.

1. A méd Dárius (Gubaru) Ahasvérus fia (1) (Dán 6,1; 9,1) Círus által lett Babilónia uralkodója, úgy látszik azonban, csak rövid ideig volt uralmon (Dán 10,1; 11,1); kiváltképpen ismert Dániel könyvéből (6,1.6.9.25.28; 11,1).
2. Dárius Hystapses; negyedik és legnagyobb perzsa uralkodó (Kr. e. 521-486); újjászervezte országa közigazgatását, tartományokra osztotta és határait is kibővítette. Nagy építkező, a görögök Kr. e. 490-ben a maratoni csatában legyőzték. Megerősítette Círus engedélyét, és támogatta a jeruzsálemi templom újjáépítését (Ezsd 4,5.24; 5,5-7; 6,1-12; Hag 1,1.15; 2,1.10; Zak 1,1.7; 7,1).
   Kr. e. 486-ban halt meg; utóda Xerxes, Nagy Círus unokája.
3. A perzsa Dárius; a perzsák utolsó királya (Kr. e. 336-330). Kr. e. 330-ban Nagy Sándor győzte le (Neh 12,22). Egyes tudósok azonosnak tartják II. Dáriussal (Nothus), aki Perzsia és Babilónia felett uralkodott (Kr. e. 423-408).

DARKÓN (szétszóratás; hordozó; sietős).

Salamon szolgája, akinek leszármazottai Zorobábellel együtt tértek vissza a babiloni fogságból (Ezsd 2,56; Neh 7,58).

DARU.

Lásd: MADARAK.

DÁTÁN (kút, forrás; erős, hatalmas; törvény, szokás, törvény szerint, vallásos).

Férfi Rúben törzséből, aki fivérével, Abirámmal (1) együtt fellázadt Mózes ellen (4Móz 16,1-35).

DÁVID (szeretett, szerető; összekötő, egyesítő; főember).

Izráel legnagyobb és legkedveltebb királya, életét 1Sám 16,1-1Kir 2,11-ben, továbbá 1Krón 11,29-ben és nagyon sok zsoltárban találjuk leírva. A betlehemi Isai legkisebb fiaként Kr. e. 1040-ben született Betlehemben (1) (2Sám 5,4; 1Sám 16,10-11); apja juhait őrizte (1Sám 16,11; 17,34-36); Sámuel (1) királlyá kente (1Sám 16,13); Saul (1) király előtt hárfázott (1Sám 16,18.23); megölte a filiszteusok erős bajnokát, Góliátot (1Sám 17,45-51); bensőséges barátság kötötte össze Jónatánnal (2), Saul fiával (1Sám 18,1-3); Saul féltékenységből megpróbálta megölni (1Sám 18,12-15.28-29; 19,1); ez arra kényszerítette, hogy bujdosó harcossá legyen (1Sám 19,11; 21,10); Gátba menekült, a filiszteusokhoz (1Sám 21); majd Adullám barlangjába (1Sám 22); Abjátár és még mások, akik Saullal elégedetlenek voltak, csatlakoztak hozzá (1Sám 22,2); Saul elkeseredetten üldözte (1Sám 23; Zsolt 7,5; 1Sám 26). Saul halála után Kr. e. 1010-ben Júda törzse Hebronban (1) királlyá választotta (2Sám 2-4); Kr. e. 1003-ban Izráel valamennyi törzse királyának ismerte el (2Sám 5,1-5; 1Krón 11,10; 12,38). A filiszteusok fölött aratott győzelme után (2Sám 5,18-25) elfoglalta Jeruzsálemet a jebuzeusoktól, és a várost Izráel szellemi központjává tette azzal, hogy a frigyládát odavitette (2Sám 6; 1Krón 13; 15,1-3); megszervezte az istentiszteletet (1Krón 15-16), minden oldalon kiterjesztette birodalma határait (2Sám 8; 10; 12,26-31); megtervezte a templom építését (2Sám 7; 1Krón 17; 22,7-10); gondjai és problémái voltak tulajdon családjában (2Sám 12-19; 1Kir 1); súlyosan vétkezett Betsábéval, egy más férfi feleségével (2Sám 11,1-12,23; Zsolt 51); harcolt a filiszteusok ellen (2Sám 21,15-22); végül Salamont rendelte utódjául (1Kir 1-2); meghalt negyven évi uralkodás után 70 éves korában (2Sám 5,4; 1Krón 29,27); 73 zsoltárt írt; Jézus őse (Mt 1,1; 22,41-45).

DÁVID VÁROSA.

1. Jeruzsálem része, amelyet Dávid Kr. e. 1003-ban foglalt el; 750 m-rel a tenger színe fölött; eredetileg kananeus város (Ez 16,3).
   Történetét visszafelé követni lehet egészen a Kr. e. 3. évezredig. Salamon tovább építette a várost a templom és más paloták körül, majd a későbbi királyok is tovább terjesztették (2Krón 32,4-5.30; 2Kir 20,20; Ézs 22,9-11).
2. Betlehemnek (1), Dávid szülővárosának a neve (Lk 2,11).

DEBIR (hát, hátsó; a hátulsó helység; szónok, beszélő).

1. Város Júdában, Hebrontól mintegy 15 km-nyire délnyugatra; Józsué foglalta el az anákitáktól (Józs 10,38-39; Bír 1,11); később lévitaváros lett (Józs 21,15; 1Krón 6,58).
   Régi neve: "Kirját-Szanna" (Józs 15,49), ill. "Kirját-Széfer" (Józs 15,15).
2. Eglon királya, akit Józsué Gibeonnál legyőzött (Józs 10,1-11).
3. Város a Jordántól keletre, Gád területének határán (Józs 13,24-26).
4. Helység a Jeruzsálemből Jerikóba vezető út mentén (Józs 15,7).

DEBORA (méh, darázs).

1. Rebeka dajkája (1Móz 24,59; 35,8).
2. Izráel bírája, prófétanő, aki arra unszolta Bárákot, hogy Sisera (1) ellen harcoljon (Bír 4,4-14); győzelmi éneket költött és énekelt (Bír 5).

DÉDÁN (mély, alacsony, lapály; lassan; csecsemő).

1. Arab nép, amely Kústól (1) származik (1Móz 10,6-7); a Perzsa-öböl északnyugati részén lakott.
2. Ábrahám unokája, második felesége, Keturá után (1Móz 25,3).

DEKALOG (tíz Ige).

A tízparancsolat, amelyet Isten a Sínai-hegyen adott Mózesnek (2Móz 20; 5Móz 5); kőtáblákra vésve (5Móz 4,13), amelyeket később a frigyládában helyeztek el (5Móz 10,2). Jézus elismerte a törvényt, és újonnan megerősítette azt (Mt 5,18; 22,40); Ő be is töltötte azt teljesen (Mt 5,17-48; 23,23).

DEKAPOLIS (Tízváros).

Tíz görög város szövetsége a Jordántól keletre, melyet a rómaiak alapítottak e terület elfoglalása után (Kr. e. 65); saját pénze, bírósága és katonasága volt; később még néhány város csatlakozott hozzá (Mk 7,31).

DÉKER (átfutás).

Salamon helytartójának az atyja (1Kir 4,7-9).

DÉL.

Lásd: IDŐ.

DELÁJA (Isten által megszabadított; Isten teremtette, az Úr a szabadító, a megváltó).

1. Dávid leszármazottja (1Krón 3,24).
2. A 23. papi rend feje Dávid idejében (1Krón 24,18).
3. Istenfélő jeruzsálemi főember, aki megpróbálta Jeremiás (1) próféta tekercsét a megsemmisítéstől megmenteni (Jer 36,12.35).
4. Egyik nemzetség őse, amely Zorobábellel tért vissza a babiloni fogságból, s amely nem tudta igazolni származását (Ezsd 2,60; Neh 7,62).
5. Semája (23) hamis próféta atyja (Neh 6,10).

DÉLI FÖLD.

Héberül: "Negeb", közelebbi fekvését nem ismerjük, valahol Palesztina és Egyiptom közt terült el (1Móz 12,9; 13,1; 1Sám 27,8-12; 2Krón 28,18).

DELILA (a díszes, pompás; gyenge; epekedő, vágyódó; az éjszakai).

Filiszteus nő, aki Sámsont, a bírót romlásba csábította (Bír 16,4-20.

DÉMÁS (nép kedveltje, a nép férfia, a nép vezetője).

Pál munkatársa (Kol 4,14; Filem 24), aki később elhagyta őt (2Tim 4,10).

DEMETER (DEMETRIUS) (Demeter istennőhöz hasonló).

1. Keresztyén férfi, akit János (2) dicsérőleg említ (3Jn 12).
2. Efézusi ezüstműves, aki sok nehézséget okozott Pálnak (ApCsel 19,23-27).

DÉMONOK.

Gonosz szellemek (Mt 8,16; Lk 10,17-20); láthatatlanok, test nélküliek; birodalmat alkotnak (Ef 6,10-12); emberfölötti intelligenciával rendelkeznek, harcban állnak Istennel; rabul ejtik az embereket, és sok kárt okoznak bennük, mint pl. vakság (Mt 12,22), őrület (Lk 8,26-36), némaság (Mt 9,32-33) és öngyilkossági hajlam (Mk 9,22).
Két osztálya van a démonoknak: akik szabadon vannak (Ef 2,2; 6,11-12) és a mélységben elzártak (Lk 8,31; Jel 9,1-11; 20,1-3).

DÉNÁR.

Lásd: PÉNZ.

DENEVÉR.

Noha emlősállat, a Biblia a madarak közt említi (3Móz 11,19; 5Móz 14,18).
A tisztátalan állatok közé tartozik.

DERBÉ (borókabokor).

Város Likaónia délnyugati részén, Kisázsiában (ApCsel 14,6.20; 16,1; 20,4).

DERÉK.

A bordák és a csípő közti testrész. Ezen hordták az övet (2Móz 12,11; 2Kir 1,8) és erre erősítették a kardot (2Sám 20,8).

DÉUEL (ismerjétek meg az Istent; Isten tudja; Istenhez szólás).

Gádita férfi (4Móz 1,14; 7,47; 10,20); a 4Móz 2,14"Réuel"-nek (3) nevezi.

DEUTERONOMIUM.

Mózes 5. könyvének görög neve, mely annyit jelent: "a második törvény". A könyv héber neve: "az igék", mert így kezdődik: "Ezek az igék, amelyeket szólott Mózes...". Az 5Móz 31,9.24.26Mózest tünteti fel a könyv szerzőjéül. A könyv Mózes három búcsúbeszédét tartalmazza, amelyeket az ígéret földjével szemben tartott, mivel ő maga nem mehetett be oda; tartalmazza továbbá Izráel és Isten szövetségének megújítását. Felosztása:

1. első beszéd (1-4);
2. második beszéd (5-26);
3. harmadik beszéd az áldásról és az átokról (27-30);
4. utolsó tanácsok és búcsúáldás (31-34).

DIADAL (MENET).

Győzelmi ünnep; a római korban a győztes hadvezér tiszteletére diadalmenetet tartottak, amelyen felvonultatták a hadifoglyokat és a harci zsákmányt; képletesen is használatos Krisztus győzelmére (2Kor 2,14; Kol 2,15).

DIAKÓNUS, DIAKONISSZA (szolga).

A görög "diakonos" szó mintegy 30-szor fordul elő az ÚSZ-ben; legtöbb esetben azonban nem meghatározott kifejezése valamilyen gyülekezeti szolgálatnak; a szó alapvetően olyan valakit jelent, aki szolgál. Pál önmagáról és Epafrásról mondja (Kol 1,7.23.25). Az ÚSZ-ben a szó értelemszerűen kapcsolatos a szegények közti élelem és más segély kiosztásával (Róm 15,25; 2Kor 8,4). A diakonátus, mint meghatározott szolgálat a ApCsel 6,1-8-on alapul; a hét alamizsnaosztogató vagy diakónus közül azonban legalább kettő evangélista volt. A szolgálatra való alkalmasságról és annak feltételeiről az 1Tim 3,8-13-ban olvashatunk, és ezek azt mutatják, hogy a diakónus nem számított egyszerű gyülekezeti tagnak. Fil 1,1-ből is ezt láthatjuk. Az az állítás azonban, hogy a diakonisszák valaha is hivatalos tisztségviselők voltak a gyülekezetben, az ÚSZ-gel nem igazolható (Róm 16,1).

DIANA.

Római holdistennő; azonos a görögök Artemis istennőjével, rendszerint fiatal vadásznőként ábrázolva. Az efézusi Diana a görög Artemis és a sémita Astarte, a szexualitás és szerelem védőistennőjének keveréke volt. Bálványszobrai szexuálisan izgató hatásúak voltak. A Diana-kultusz központja az efézusi nagy Diana-templom volt (ApCsel 19,23-40).

DIASZPÓRA (szétszórt).

A Palesztina határain kívül élő zsidók megjelölése, akik pogány környezetben is megőrizték saját hitüket. Krisztus korában a diaszpóra-zsidóság számban már sokszorosa lehetett a Palesztinában lakóknak.

DIBLA (fügekalács, kerek kalács).

Város Palesztina északi részén (Ez 6,14).

DIBLAJIM (kettős fügekalács; kettős átölelés).

Hóseás (1) próféta apósa. Hóseás Isten parancsára parázna nőt vett feleségül (Hós 1,3).

DIBON (megolvasztani, szétfolyni, elárasztott út, mocsaras vidék).

"Dibon-Gád"-nak is nevezik.

1. Helység Moábban, mintegy 15 km-nyire a Holt-tengertől keletre; Mózes Rúben törzsének juttatta osztályrészül (Józs 13,9.17); Dibon-Gád (4Móz 33,45) az a hely, ahol a "moábita-követ" felfedezték. Lásd még: DIMON.
2. Város Júda déli részén (Neh 11,25).

DIBRI (pusztulásra szánt; fecsegő; az Úr szava; szónok, szólj!).

Dánita férfi (3Móz 24,11-16).

DICSÉRET, MAGASZTALÁS.

Igen gazdag tartalmú kifejezés, jelenti azokat a szavakat vagy tetteket, amelyekkel embereket, Istent vagy bálványokat tisztelnek és magasztalnak (Péld 27,21; 2Móz 15,11; Bír 16,24); a Zsoltárok könyve tele van dicsérettel, a 113-118 zsoltárt"hallel-zsoltárok"-nak, azaz "dicsőítő énekek"-nek nevezzük; az ÚSZ-et áthatja a magasztalás az Istentől kapott megváltásért (Lk 2,13-14; Jel 19,5-7).

DICSŐSÉG.

Istennel kapcsolatban: az Ő isteni tulajdonságainak és tökéletességének láthatóvá válása (Zsolt 19,2), vagy közvetlen jelenlétének kisugárzó fénye (Lk 2,9); az emberre nézve: jó tulajdonságainak megnyilvánulása, mint amilyen a bölcsesség, igazságosság, önuralom, tudás stb. A hívő ember célja Isten dicsősége, azaz hogy része legyen az isteni dicsőségben és tökéletességben (Fil 3,21; Róm 8,21; 1Kor 15,43).

DIENES, AREOPAGITA (Nysa ura; Isten eltalálta, Dionysoshoz tartozó).

A legfőbb athéni bíróság, az areopagus tagja; Pálon keresztül jutott hitre Krisztusban (ApCsel 17,34).

DIKLA (datolyapálma, pálmaliget).

Joktán fia (1Móz 10,27; 1Krón 1,21).

DILÁN (uborkaföld, földnyelven fekvő).

Város Júda síkságán (Józs 15,38).

DIMNA (trágyadomb, szemétdomb).

Lévitaváros Zebulon területén (Józs 21,35); talán "Rimmon"-nal (3) azonos (1Krón 6,77).

DIMON (vér; szétfolyt, folyómeder, mocsár).

Város Moábban, általában "Dibon"-nak (1) nevezik, Ézs 15,9kétszer is "Dimon"-nak mondja; mintegy 6 km-nyire északra Aróertől (2).

DIMONA (megolvasztani).

Város Júda déli részén (Józs 15,22). Valószínűleg azonos a Neh 11,25-ben szereplő "Dibon"-nal (2).

DINA (bírónő; ítélet, jog, megítélt, megbosszult, jogilag eldöntött).

Jákób és Lea leánya (1Móz 30,21); Hámor fia, Sekem megszeplősítette, ezért fivérei bosszúból kiirtották Hámor városának férfiait (1Móz 34).

DINEUSOK.

Néptörzs, melyet Asszíriából az elnéptelenedett Samáriába telepítettek, hogy azt újra benépesítsék velük (Ezsd 4,7-10).

DINHÁBA (királyi ítélőnö; a zsákmány helye; rablófészek, rablóbarlang).

Béla (2), Edom királyának városa (1Móz 36,32; 1Krón 1,43).

DINNYE.

Lásd: NÖVÉNYEK.

DIÓ.

Lásd: NÖVÉNYEK.

DIOSZKUROK (Isten harcosai).

A görög Zeus főisten ikerfiai, nevük Kásztor és Pollux (lásd ott is); a tengerészek védő-istenei (ApCsel 28,11).

DIOTREFÉSZ (Zeustól táplált, felnevelt).

Erőteljes keresztyén vezető személyiség, akit János (2) a nagyravágyása miatt kárhoztatott (3Jn 9-10).

DISÁN (gazella, antilop, az ugró; kövér).

Széir (1) legfiatalabb fia (1Móz 36,21.30; 1Krón 1,38).

DISON (ugró, antilop, zerge).

1. Horeus fejedelem, Széir (1) ötödik fia (1Móz 36,21.30; 1Krón 1,38).
2. Széir (1) unokája (1Móz 36,25; 1Krón 1,41).

DISZNÓ.

Gyakran említi a Biblia. Tisztátalan állatnak számított, a zsidóknak tilos volt a fogyasztása.

DIZAHÁB (tulajdonos; aranylelőhely).

Helység Sínai vidékén, ahol Mózes búcsúbeszédeit tartotta (5Móz 1,1).

DOB.

Ritmusadó zeneszerszám, a tamburinhoz hasonló (2Móz 15,20; Bír 11,34; 2Sám 6,5; 1Krón 13,8; Zsolt 81,3).

DOBRÁT.

Lásd: DABERÁT.

DOBZÓDÁS (KICSAPONGÁS).

Mértéktelenség a viselkedésben, szexuális gátlástalanság, rendszerint bálványimádás kísérő jelensége (Gal 5,21; 1Pt 4,3); mértéktelen evés-ivás (Lk 21,34).

DÓDAI (akit Jahve szeret, Jahve kedveltje; én szerelmesem).

Ahohi férfi; tiszt Dávid seregében (1Krón 27,4).

DODÁNIM (az alvás barátja).

Jávántól (1), Jáfet fiától származó néptörzs (1Móz 10,4; 1Krón 1,7).

DÓDAVA (Jahve barátja, Isten szerelmese, Isten szeretet).

Marésai (3) férfi, Eliézer (6) próféta atyja (2Krón 20,37).

DODÓ (Jahve barát; szeretve, szerelmes; az ő barátja, rokona, nagybácsi).

1. Tólának (2), Izráel bírájának nagyatyja (Bír 10,1).
2. Ahohi férfi, Eleázárnak (3), Dávid hősének atyja (2Sám 23,9).
3. Elhanánnak (2), Dávid egy másik hősének atyja (2Sám 23,24; 1Krón 11,26).

DOÉG (félénk, aggódó, reszkető, aggodalmaskodó).

Edomita férfi, Saul (1) pásztora, aki besúgta a királynak, hogy Ahimélek (1) főpap segítette a menekülő Dávidot. Saul bosszúból Doéggal megölette Ahiméleket, 85 papját és Nób lakóit (1Sám 22,9-23).

DOFKA (folyó víz; kopogtatva, ütve; erőteljesen hajtva [az állatot]).

A pusztában vándorló zsidók egyik szálláshelye a Vörös-tenger és Sínai közt (4Móz 33,12).

DÓR (lakás; nemzetség, nemzedék, időszak; kör).

Kánaánita királyi város Palesztina partvidékén, Cézáreától mintegy 12 km-nyire északra (Józs 12,23).

DORKÁS (gazella, szarvas).

Másként: "Tábita" (héb.); joppei keresztyén nő, akit Péter feltámasztott a halálból (ApCsel 9,36-43).

DÓTÁN (két kút, kettős kút).

Helység Sikemtől (3) mintegy 20 km-nyire északra, ahol Józsefet (1) kútba dobták testvérei, majd később eladták Egyiptomba (1Móz 37,17). Elizeus tartózkodási helye, amikor Isten vaksággal verte meg a támadó szír sereget (2Krón 6,13).

DÖGHALÁL (pestis).

Isten csapása az embereken, gonosz járványos betegség (2Móz 5,3; Jer 14,12; Mt 24,7).

DŐZSÖLÉS.

A legrosszabb értelemben vett tékozló életmód (Péld 23,20; 28,7); kicsapongás (Tit 1,6; 1Pt 4,4); gátlástalan dobzódás (Róm 13,13; 2Pt 2,13).

DRÁGAKÖVEK.

Lásd: ÁSVÁNYOK.

DRAHMA.

Lásd: PÉNZ.

DROMEDÁR.

Egypúpú teve. Lábai hosszabbak, és ezért gyorsabb, mint a kétpúpú teve.

DRUZILLA (harmattal hintett, fecskefióka).

I. Heródes (5) Agrippa leánya; először Azizus, emesai király felesége, majd Félixé, Júdea helytartójáé (ApCsel 24,24-25).

DÚMA (hallgatás, csend; halottak birodalma).

1. Izmáel (1) fia (1Móz 25,14-16; 1Krón 1,30).
2. Város Júda déli részén (Józs 15,52).
3. Ismeretlen hely, amely Széirrel (2) vagy Edommal (2) van kapcsolatban (Ézs 2,11-12).

DÚRA (fal, kör, kerítés, vár).

Síkság Babilonban, amelyen Nabukodonozor felállíttatta az állóképet (Dán 3,1), hogy ott minden nép előtte hódoljon.