Ezt az egyiptomi nevet kapta József (1) a fáraótól, mikor annak fontos álmait megfejtette, és a börtönből magas polcra került (1Móz 41,45).
Jordántól keletre fekvő terület, amely Gád törzsének jutott osztályrészül (Józs 13,27).
Az izráeliták egyik szálláshelye a pusztában (4Móz 33,41-42).
Város Palesztina északi határán (4Móz 34,8); Ez 47,15-ben: "Sedád".
Kánaánita város, a Holt-tenger déli végétől mintegy 35 km-nyire délnyugatra, Júda és Simeon törzse lerombolta és a "Horma" nevet adta neki (Bír 1,17). Lásd még: HORMA.
Ézsau unokája, edomita fejedelem (1Krón 1,36); az 1Móz 36,11.15-ben: "Cefó".
Férfi Manassé törzséből, akinek öt leánya volt és fia egy sem; az ő esete tette szükségessé, hogy a leányok örökösödésére külön törvényt hozzanak (4Móz 27,1-11; 36,1-12; 1Krón 7,15).
Kánaánita néptörzs (1Móz 10,18; 1Krón 1,16).
Századosi rangban levő tiszt latin neve; a római hadseregben mintegy száz ember parancsnoka (Mt 8,5-13; ApCsel 10; 22,25; 23,17).
Város a Genezáret-tó északnyugati partvidékén (Józs 19,35); Naftali törzsének jutott osztályrészül.
Jezréel síkságának egyik része, ahová a midiániták menekülni akartak Gedeon elől (Bír 7,22).
Város Rúben területen (Józs 13,19), közelebbi fekvése ismeretlen.
Nagy, félelmetes tengeri állat (Jób 7,12).
Kikötőváros, Samáriától mintegy 40 km-nyire északnyugatra, amelyet Nagy Heródes (1) épített Augustus császár tiszteletére; Kornéliusz, római százados állomáshelye (ApCsel 10), itt lakott és munkálkodott Fülöp (5) evangélista (ApCsel 8,40; 21,9). Pál két esztendőt töltött itt fogságban (ApCsel 23,31-26,32).
Város, melyet Fülöp (3) negyedes fejedelem épített ki, és amelynek Tiberius római császár tiszteletére új nevet adott. (A régi név: Paneas). Ott tett vallást Péter a tanítványok körében Jézusról, mint Messiásról (Mt 16,13-17).
Hágó az Éngediből Tékoa felé vezető út mentén (2Krón 20,16).
Megerősített város Naftali területén (Józs 19,35).
Földsáv Kisázsia délkeleti részén, melynek fővárosa Tárzus volt; itt született Pál (ApCsel 21,39; 22,3; 23,34). Kr. e. 100-ban Cilícia római tartomány lett. Már korán eljutott ide a Jézusról szóló örömüzenet (ApCsel 15,23), valószínűleg Pálon keresztül (ApCsel 9,30; Gal 1,21), aki hitben is erősítette az ottani gyülekezetet (ApCsel 15,41).
Lámek (1) felesége; Tubálkain anyja (1Móz 4,19-22).
Pusztaság, amelyen az izráeliták keresztülvonultak az ígéret földje felé (4Móz 13,22), Kánaán határához közel; délen Edom és Párán határolja (Józs 15,1-3).
Város Júda déli részén, valószínűleg Hebron (1) közelében (Józs 15,54).
Báláknak, Moáb királyának atyja (4Móz 22,2-4).
Jetró (más néven "Reuél"), Midián papjának leánya; Mózes felesége (2Móz 2,21), Gersom (1) és Eliézer (2) anyja (2Móz 18,1-4).
Sziget a Földközi-tenger keleti részén, nem messze Szíria és Cilicia partvidékétől, mintegy 220 km hosszú és 60 km széles; gazdag rézércben. Sok zsidó lakott ott, Barnabás hazája (ApCsel 4,36). Pál, Barnabás és Márk hirdették itt a Jézus Krisztusról szóló evangéliumot (ApCsel 13,4; 15,39).
Ciprus-szőlőnek is nevezik. Ázsiában honos bokor, világítóan fehér virágokkal (Énekek 1,14; 4,13).
Észak-afrikai város, Egyiptomtól nyugatra, a tengerparttól mintegy 15 km-nyire. Eredetileg görög város, később római uralom alá került; innen származott Simon (5), aki segített Jézusnak vinni a keresztet (Lk 23,26). Pünkösdkor cirénebeliek is voltak Jeruzsálemben (ApCsel 2,10). Zsidó férfiak a cirénei zsinagógából vitatkoztak István vértanúval (ApCsel 6,9).
Teljes neve: Publius Sulpicius Quirinius; Szíria római helytartója Jézus Krisztus születése idején. Róma ebben az időben Palesztinát és Szíriát egy egységes tartománynak tekintette. Híressé lett a népszámlálás által okozott zavarok következtében, amely Lk 2szerint akkor történt, amikor "Szíriában Cirénius volt a helytartó". Nyilván kétszer volt Szíria helytartója, először Kr. e. 6-ban vagy 5-ben, másodszor Kr. u. 6-10-ig. Ilyen általános népszámlálást tizennégy évenként tartottak (Lk 2,2).
A perzsa birodalom megalapítója; Kr. e. 539-ben elfoglalta Babilont, és ezzel megdöntötte az újbabiloni birodalmat. Békés politikát folytatott, elősegítette a fogságba hurcolt népek hazatérését, és így megengedte a fogoly zsidóknak a Palesztinába való visszatérést (2Krón 36,22-23; Ezsd 1,1-11; Ézs 44,28; 45,1-7). Meghalt Kr. e. 530-ban.
Mesterségesen kiképzett vízgyűjtő medence, földbe ásva vagy sziklába vésve, eső- vagy forrásvíz összegyűjtésére és tárolására (Péld 5,15; Préd 12,8; Ézs 36,16; Jer 2,13).
Palesztinában a hosszú és esőtlen nyári időszak miatt a ciszternák létfontosságúak voltak. Az üres ciszternát olykor börtönül használták (1Móz 37,22; Jer 38,6; Zak 9,11).
Régi egyiptomi város a Nílus deltájától keletre (4Móz 13,23; Zsolt 78,12.43; Ézs 19,11.13; 30,4; Ez 30,14); a görögök "Tanis"-nak nevezték.
Régi kánaánita város, a Holt-tenger délkeleti partjának közelében, melyet korábban "Bélá"-nak (1) neveztek (1Móz 14,2); Lót imádságára Isten megkímélte a pusztulástól (1Móz 19,20-22); itt talált menedéket Lót Sodoma pusztulása után.
Fontos szír város Damaszkusztól északra (2Sám 8,3-5); Izráel ellensége (1Sám 14,47).
Jób egyik barátja (Jób 2,11); Naámából (3) való férfi.
Város Jeruzsálemtől kb. 24 km-nyire nyugatra, Júda és Dán határán (Józs 15,33; 19,41).
Midián királya (Kozbi apja), akit a zsidók megöltek (4Móz 25,15; 31,8).
A bibliai családfogalom jelentősen különbözik a mai felfogástól. A család Izráelben nagyobb volt, mint napjainkban; beletartoztak a családapa, annak szülei, ha még éltek, felesége vagy feleségei, gyermekei, leányai és vejei, rabszolgák, vendégek és az idegenek, akik különleges védelme alatt álltak. A házasság dolgát a vőlegény apja intézte, aki a menyasszony családjával tárgyalt felőle, és bizonyos váltságpénzt fizetett a menyasszonyért az apjának (1Móz 24).
Szokásban volt a többnejűség és ágyasok tartása, noha ezt Isten sem nem parancsolta, sem nem hagyta jóvá. A férj elválhatott a feleségétől, ami viszont fordítva nem volt lehetséges. A családapának hatalmában állott gyermekei élete és halála felett rendelkeznie. A szülők megsértését vagy a gyermekek illetlen viselkedését halállal büntették (2Móz 21,15.17). Az ÚSZ felszólítja a szülőket és gyermekeket, férjeket és feleségeket, urakat és szolgákat, hogy szeretetben és egyetértésben éljenek egymással (Ef 5,22-6,9).
A szent sátor deszkáinak összeillesztésére szolgáló szerkezet (2Móz 26,17).
Összesen tíz, amelyekkel azért sújtotta Isten Egyiptomot, hogy rábírja a fáraót: engedje el Izráel népét az országból:
(2Móz 7-12).
Helyiség, melynek fedőlapját oszlopok tartják (1Kir 7,6kk.; Bír 3,23); tornác (Mk 14,68; Mt 26,71).
A régi Izráelben a hadviselés viszonylag egyszerű volt. A harcoló egységet két támadó csoportra osztották fel, amelyek közül az egyik tartalékként a háttérben maradt. A támadók első vonalát a dárdavetők alkották, a másodikat az íjászok, és a parittyások a harmadikat. Olykor a csatát megelőzte a személyes párviadal, amely sokszor az egész csatát eldöntötte (1Sám 17,5kk.; 2Sám 2,14kk.).
Csüggedt és félénk férfiakat felmentették a harctól (5Móz 20,8). Gyakran a frigyládát is magukkal vitték a csatába, hogy annál biztosabb legyen a győzelem.
A főpap ünnepi ruháján kicsiny arany csengettyűket viselt (2Móz 28,33-35; 39,25-26).
A háziállatoknak is akasztottak csengőt a nyakába (Zak 14,20).
Kétféle cséplési mód létezett; a kalászokat bottal vagy cséphadaróval kiverték, vagy pedig a szérűn ökrökkel, olykor cséplőszánkával kitapostatták (Ézs 28,27).
Rövid len vagy kenderfonal (Bír 16,9; Ézs 1,31); gyertyabél, olajlámpa bele (Ézs 1,31).
Égetett agyagtábla, írtak rá és tetőfedésre használták (Ez 4,1; Lk 5,19).
A nyers állatbőr megmunkálása, a szőr eltávolítása és cserző folyadékban való áztatása, amelynek során a romlandó részek kiválnak, maga a bőr pedig alakítható lesz (2Móz 25,5; 26,14; ApCsel 10,6).
A csillagképeket és égitesteket kutató tudomány. Számos bibliai hely foglalkozik ezekkel a dolgokkal, és ad kijelentést a csillagok pályájáról (1Móz 1,16; Zsolt 147,4; Zsolt 19,1-7; Jób 22,12; Ézs 13,10; Ám 5,8; 1Kor 15,40-41). A Biblia megoldatlan asztronómiai problémái közé tartozik az, mikor Józsué megállítja a napot az emoreusok ellen vívott ütközetben (Józs 10,12-14); amikor Aház (1) király napóráján visszafelé megy az árnyék (Ézs 38,8), és a csillag, amely elvezette a bölcseket Betlehembe (1) (Mt 2,2.9).
Az emberek sorsát és viselkedését a csillagképek befolyásának tulajdonítják, a csillagok és csillagképek állása alapján megkísérelnek bizonyos eseményeket előre megjövendölni. A Biblia mindezt a legélesebben visszautasítja és megtiltja (Dán 2,27; 4,4; 5,7.11; Ézs 47,12-13). Lásd még: BÖLCSEK.
Szó szerinti értelemben olyan esemény, amely csodálkozást vált ki. A keresztyén teológia szerint:
Csak a hit ismeri fel, hogy a csodák Istentől vannak; az ismert törvények és törvényszerűségek érvényességi területén kívül mennek végbe (Jn 4,48; ApCsel 2,19; 2Kor 12,12). Oka és végrehajtója a szellemi, láthatatlan világ.
A köszöntés bensőséges módja mind férfiak, mind nők közt; kifejez barátságot, szeretetet, szenvedélyt, tiszteletet és nagyrabecsülést; kiváltképpen az első keresztyének közt gyakori köszöntési mód ("szent csók") (Róm 16,16; 1Kor 16,20; 2Kor 13,12).
A Bibliában az olyan ember jelzője, aki kineveti Istent, vagy kinevet egy embert annak hite miatt (Zsolt 1,1; 2Pt 3,3).
A siklófélék Európában és Afrikában vannak elterjedve. Ezt a kifejezést több héber szóra használják, úgyhogy nehéz megállapítani, mikor melyik fajtáról van szó.
Raktárház gabona számára, amelyet száraz helyen kell tárolni (Jóel 1,17; Mt 3,12; Lk 3,17).
Isten országának is jelképe. Lásd még: TÁRHÁZ.
"Menjetek és tanuljátok meg, mit jelent: Irgalmasságot akarok, nem áldozatot. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket." Máté 9.13
