BAÁL (úr, tulajdonos, férj; uralkodó, parancsoló, a hatalmas).

1. Ez a név az ÓSZ-ben a legkülönbözőbb jelentésekben fordul elő: "úr" vagy "tulajdonos" (2Móz 21,28.34; Bír 19,22); "férj" (2Móz 21,3; 2Sám 11,26).
2. Általában azonban a név a föníciaiak és kananeusok egyik természet-istenségét jelenti, aki a termés és a nyájak növekedéséről, valamint a család termékenységéről gondoskodott. Minden helységnek megvolt a maga Baálja. A Baálokat magaslatokon imádták, eközben előfordultak szexuális szertartások, önsanyargatás, sőt emberáldozat is. Palesztinában is állítottak fel Baál-oltárokat; Izráelben Jézabel, Júdában Atália voltak azok, akik erőteljesen szorgalmazták a Baál-kultuszt (1Kir 16,31-32; 2Krón 22,3).
   Illés próféta szenvedélyesen küzdött e kultusz ellen, és a Kármel hegyén sikerült Izráelt meggyőznie arról, hogy Izráel Istene hatalmasabb és dicsőségesebb, mint Baál (1Kir 17). Lásd még: BÉL.
3. Rúben utóda (1Krón 5,5).
4. Férfi Benjámin törzséből (1Krón 8,30).
5. A Baál név gyakran előfordul emberi tulajdonnévvel összetett szóban, pl. "Báhál-Hanán" (1Krón 1,49).

BAALÁT (kezesség; úrnő; Baálhoz tartozó).

Város Dán birtokán (Józs 19,44).

BAALAT-BEÉR (akinek kútja van, asszonyok kútja; a kezesség kútja).

Város Júda déli részén; Simeon törzsének jutott (Józs 19,8. Az 1Sám 30,27-ben: "Rámót" (3) délen.

BAALBEK (Baál városa).

Helység Szíriában, Damaszkusztól 60 km-nyire északra, az Antilibanon lábánál, romjairól híres. A hellénista korban Heliopolisnak (a napisten városa) nevezték.

BAÁL-BERIT (a szövetség ura; a szövetség istene).

Istenség, amelyet Gedeon halála után Sikemben imádtak (Bír 8,33; 9,4).

BAÁL-CEFÓN (észak Baálja, az elrejtettség ura; a haragos).

Helység a Vörös-tenger közelében (2Móz 14,2.9; 4Móz 33,7).

BAÁL-GÁD (Gád Baál, szerencse-Baál, a szerencse vagy sors ura).

Helység Hermon közelében (Józs 11,17; 12,7; 13,5).

BAÁLHÁMON (a gazdagság ura; a (nép) tömeg ura; a hőség ura).

Helység, ahol Salamonnak szőlője volt (Énekek 8,11).

BAÁLHANÁN (Baál kegyelmes; kegyelmes úr).

Gideritbeli férfi, Dávid olaj- és fügefáinak felügyelője (1Krón 27,28).

BAÁL-HÁSÓR (a gazdaság ura, a falu ura).

Helység Efraimban (2Sám 13,23).

BAÁL-HERMÓN (a szerencse Baálja).

Helység Manassé területének északnyugati határán, a Hermon tövében (Bír 3,3).

BAÁLISZ (az örvendezés fia; örömmel).

Ammonita király (Jer 40,14).

BAÁL-MEON (a lakás ura).

Helység Moáb határán (4Móz 32,38); Izráel "Bét-Meon"-nak és "Beón"-nak nevezte (Jer 48,23; 4Móz 32,3).

BAÁLOM.

Izráel gyakran így szólította meg bálványait (Hós 2,15).

BAÁL-PEÓR (Peór Baálja, a nyílás, a szakadék ura).

1. Moábita istenség, amelynek kultusza a Peór (1) hegyén volt (4Móz 25,1-9; Zsolt 106,28).
2. Helység a Jordán közelében (Hós 9,10). Lásd még: PEÓR (2).

BAÁL-PERÁZIM (a legyőzetés, áttörés helye).

Helység Refáim völgye közelében; itt győzte le egykor Dávid a filiszteusokat (2Sám 5,18-20; 1Krón 14,11).

BAÁL-SÁLISA (a háromság ura, a harmad ura).

Helység Efraimban, Gilgál közelében (2Kir 4,42-44).

BAÁL-TÁMÁR (a pálma vagy pálmaliget ura).

Helység Benjámin birtokán, Gibea (3) és Bétel (1) közelében (Bír 20,33).

BAÁLZEBUB (a legyek Baálja vagy ura, a férgek).

Ilyen néven tisztelték Baált Ekronban a filiszteusok (2Kir 1,2.3.6). Mt 10,25-ben: "Belzebub".

BAÁNA.

Lásd: BAHANA (2) és (5).

BAÁRA (tűz, hőség, gerjedelem).

Saharáim felesége (1Krón 8,8).

BAÁSA (bátorság, merészség; a rossz, a gonosz).

Izráelnek, az északi országnak királya; kiirtotta Jeroboám nemzetségét; hadat viselt Asa (1), Júda királya ellen (1Kir 15,16-21). Bálványimádó volt. Halála után Zimri (2) megsemmisítette egész családját (1Kir 16,10-12).

BAB.

Lásd: NÖVÉNYEK.

BÁBEL.

Lásd: BABILON és PEKÓD.

BÁBEL TORNYA (Bábel = Isten kapuja; zűrzavar).

Napon szárított téglából készült hatalmas építmény, amelyet röviddel az özönvíz után Sineár síkságán építettek (1Móz 11,1-9). Bábel zikkuratjai (magastemplom) minden valószínűség szerint, ennek az építmények a másai voltak. Lásd még: ZIKKURAT.

BABÉRFA.

Lásd: NÖVÉNYEK.

BABILON (zűrzavar; Isten kapuja).

Bábel görög neve. Egyaránt jelenti a birodalmat és annak fővárosát. Először az 1Móz 10,10említi. Kr. e. a 18. században Hammurabi uralkodott benne; hatalmának tetőpontjára II. Nabukodonozor alatt jutott el (Kr. e. 605-562); Kr. e. 539-ben Kores (Círus) perzsa király hódította meg; gyakran szerepel a prófétáknál (Ézs 13,1.19; 14,22; 21; 46-47; Jer 50-51). Híres volt Semiramis függőkertjei, valamint templomai és királyi palotája miatt is; a régi Babilon romjai mindmáig megmaradtak. Az ÚSZ-ben ez a város az istentelenség, a bálványimádás és az Isten elleni lázadás foglalata (1Pt 5,13; Jel 14,8). Lásd még: KÁLDEA.

BABILONI FOGSÁG.

Lásd: FOGSÁG.

BAGOLY.

Lásd: MADARAK.

BAHALA (BAÁLE-JEHUDA) (Júda polgárai).

Város Júda északi határán, azonos "Kirját-Baál"-lal és "Kirját-Jeárim"-mal (2Sám 6,2; 1Krón 13,6).

BÁHÁL-HANÁN (Baál kegyelmes).

Edom királya (1Móz 36,38; 1Krón 1,49). Lásd még: BAÁL (5).

BAHANA (szenvedés fia, fájdalom fia).

1. Ahilud (2) fia, Salamon tiszttartója Jezréelben (1Kir 4,12).
2. Jeruzsálem kőfalát javító Sádok (4) atyja (Neh 3,4).
3. Rimmon (4) fia Benjámin törzséből, aki fivérével, Rékábbal (1) együtt meggyilkolta Isbósetet, Saul fiát (2Sám 4,5-12).
4. Hélebnek, Dávid hősének atyja (2Sám 23,29; 1Krón 11,30).
5. A babiloni fogságból Zorobábellel hazatérő főember (Ezsd 2,2).
6. Húsai (2) fia, Salamon tiszttartója Áserben (1Kir 4,16).

BAHÁSIA (Jahve munkája).

Asáfnak (1), az énekesnek őse (1Krón 6,40).

BAHURIM (fiatalok falva).

Helység a Jeruzsálemből Jerikóba vezető út mentén (2Sám 16,5; 19,16).

BAKBAKKÁR (kiterjedt hajnalpír; a hegység lerombolása; elpusztított domb).

Lévita a fogság után (1Krón 9,15).

BAKBUK (kiöntő, kiürítés, pusztítás; üres; palack).

A babiloni fogságból hazatért templomszolgák őse (Ezsd 2,51; Neh 7,53).

BAKBUKIA (az Úr kiöntötte; pusztítás Jah által).

Énekes lévita családfő a fogság után (Neh 11,17; 12,25).

BAL.

Különböző értelemben fordul elő. Jelenti:

1. az északi irányt (1Móz 14,15),
2. a kisebb áldást (1Móz 48,13-19),
3. a gyengeséget (Bír 3,15.21).

BÁL.

Lásd: BAÁL, szóösszetételekben is.

BÁLA (tulajdonosnő; kezesség; a szeretett; kiszáradt, eltűnt; öreg).

Város Palesztina délnyugati részében, Simeon birtokán (Józs 19,3). Az 1Krón 4,29-ben: "Bilha" (2).

BÁLÁK (pusztító, üres, jelentéktelen; kiürítő; Ő (Isten) rombolta le).

Moábita király, aki megvesztegette Bálámot, hogy Izráelt megátkozza (4Móz 22-24; Bír 11,25).

BÁLÁM (a nép elnyelője, megrontója; a nép ura; zarándok).

Beór (2) fia, az Eufrátesz melletti Pétorból (5Móz 23,4), jövendőmondó, akit Bálák, Moáb királya pénzzel rávett arra, hogy Izráelt megátkozza. Isten azonban arra kényszerítette, hogy ehelyett háromszor is megáldja Izráelt (4Móz 22-24). Bálám azt is megkísérelte, hogy Izráelt elszakítsa Istentől (4Móz 31,16), azután Isten népe megölte őt. Az ÚSZ-ben azoknak a képmutató tanítóknak veszedelmes befolyását példázza, akik Isten népét félre akarják vezetni (Júd 11; 2Pt 2,15-16).

BALTAZÁR (Bél oltalmazza életedet).

Nabukodonozor főudvarmestere adta az ifjú Dánielnek (3) ezt az új nevet (Dán 1,7; 2,26; 4,6).

BÁLVÁNY.

Lásd: BÁLVÁNYIMÁDÁS.

BÁLVÁNYIMÁDÁS.

Kánaán valamennyi őslakója és a régi Izráel valamennyi szomszédos népe bálványimádó volt. Isten népe is gyakran beleesett ebbe a súlyos bűnbe, amiért Isten mindig keményen megbüntette. Isten kifejezetten megtiltotta, hogy mellette még másvalakit tiszteljenek, vagy hogy Róla Magáról képmást készítsenek (2Móz 20,3-4).
Ennek okát Ézs 40magyarázza meg: semmi sincs a teremtett világban, amivel Istent "kiábrázolhatnánk". Mérhetetlen nagysága és dicsősége meghalad minden képzeletet. Bálványképeket különböző anyagokból készítettek: ezüstből, aranyból, fából, kőből, stb. (Ézs 40,19-20; 44,9-20; Jer 10,9); a keresztyéneket is óva inti a Biblia a bálványimádástól (1Kor 5,10; Gal 5,20).

BALZSAM.

Erősen illatozó gyantaféle, amelyet sebek gyógyítására használtak (Jer 51,8).

BÁMÓT (magaslatok).

Helység Arnon közelében, az izráeliták táborhelye a pusztai vándorlás alatt (4Móz 21,19).

BÁNI (utódok, leszármazottak, épített, építő).

1. Gádita, Dávid hőse (2Sám 23,36).
2. Lévita (1Krón 6,46).
3. Júda leszármazottja (1Krón 9,4).
4. Lévita, Rehum (3) atyja (Neh 3,17).
5. Lévita, Uzzi (5) atyja (Neh 11,22).
6. Lévita, aki Nehémiással (3) együtt megpecsételte a szövetséget (Neh 10,13).
7. Főember, aki Nehémiással (3) együtt megpecsételte a szövetséget (Neh 10,14).
8. Babiloni fogságból hazatért zsidók őse (Ezsd 2,10; 10,29).
   A Neh 7,15-ben: "Binnui" (4).
9. Zsidó férfi, aki elbocsátotta idegen feleségét (Ezsd 10,38).
10. Lévita, aki a törvényt magyarázta (Neh 9,4).

BANK.

Az ókorban a bank egyszerű változatát ismerték. Az izráeliták tulajdon népükből valónak nem adhattak pénzt kamatra (2Móz 22,25); a pogányokkal szemben azonban ez megengedett volt (5Móz 23,20).

BÁNYÁSZAT.

Az emberiség egyik ősi mestersége, melyet kimerítően leír a Jób 28,1-11; 5Móz 8,9; 1Kir 7,13-50: fémek megmunkálása.

BAR (arameus nyelven valakinek a fia).

Az ÚSZ-ben legtöbbször csak tulajdonnévvel együtt szerepel, mégpedig mindig a szó előtagjaként.

BARABÁS (az atya fia).

Fogoly, akit Pilátus a Jézussal szemben lefolytatott eljárás során, az akkor szokásos páska-amnesztia kapcsán szabadon engedett (Mt 27,16; Mk 15,15).

BÁRÁK (villám, villámló kard).

Izráelita férfi, aki Debora (2) bírónő vezetése alatt Siserát legyőzte (Bír 4,6-5,31; Zsid 11,32).

BARAKÉEL (Isten megáld, ó, áldj meg Isten!).

Elihunak (5), Jób egyik barátjának az atyja (Jób 32,2.6).

BARAKIÁS (Jahve megáld, az Úr az, aki megáld).

Zakariás (29) pap atyja (Mt 23,35).

BÁRÁNY.

Táplálékul (5Móz 32,14; Ám 6,4) és áldozati állatként (1Móz 4,4; 22,7) szolgált, kivált páska ünnepén (2Móz 12,3-5); az áldozati bárányok jelképesen Krisztusra, Isten Bárányára mutatnak (Jn 1,29; Jel 5,6.8).

BARBÁR (idegen, dadogó).

Eredetileg görög szó annak megjelölésére, aki nem beszélt görögül (Róm 1,14); később olyasvalaki, aki nem tartozott a görög-római kultúrkörhöz (Kol 3,11).

BÁRIAH (menekülő).

Zorobábel leszármazottja (1Krón 3,22).

BARJÉZUS (Jézus fia; a segítő, az üdvözítő fia).

Zsidó varázsló Sergius Paulus helytartó udvarában (ApCsel 13,6-12). Lásd még: ELIMÁS.

BÁRKA.

Nóé bárkája fenyőfából készült, melyet akkor góferfának neveztek; 300 sing hosszú, 50 sing széles és 30 sing magas volt (135×22,5×13,5 méter).
Hogy mi lett belőle, miután Nóé eltávozott belőle az özönvíz után, azt nem tudjuk (1Móz 6-8). Az 1Pt 3,20-21a bárkát összefüggésbe hozza a keresztséggel [alámerítéssel]).

BARKÓSZ (festő, tarkára mázoló; Kós fia).

Babiloni fogságból hazatért templomszolgák őse (Ezsd 2,53).

BARLANG.

Természetes üreg a földben, rendszerint tufában vagy mészkőben; szolgált lakás, menedékhely, temetkezési hely, éléskamra, ciszterna vagy istálló gyanánt (1Móz 19,30; 1Kir 19,9; Bír 6,2; Mt 27,60; Jn 11,38).

BARNABÁS (a vigasztalás fia, a (prófétai) ígéret fia; az építő intés fia).

Ciprusi származású lévita, eredeti neve: "József" (12) (ApCsel 4,36); Pál régi barátja és munkatársa (ApCsel 9,27); együtt munkálkodott Pállal Antiókhiában (ApCsel 11,22-26) és elkísérte Pált annak első missziói útjára (ApCsel 13-14); Pállal együtt eljött Jeruzsálembe az apostolok gyűlésére (ApCsel 15). Különvált Páltól, amikor ez nem volt hajlandó János Márkot második missziói útjára munkatársként magával vinni (ApCsel 15,36-41). Pál nagy megbecsüléssel szól róla leveleiben (1Kor 9,6; Gal 2,1-9.13; Kol 4,10).

BARSABÁS (Sabbas fia, a hűségeskü fia; a bővölködés, megelégítés fia).

1. József (11) mellékneve, aki Júdás Iskáriotes után az egyik jelölt volt az apostolságra (ApCsel 1,23); "Justus"-nak (1) is hívták. Lásd még: JÓZSEF BARSABÁS.
2. Júdás (5) próféta, vezető jeruzsálemi keresztyén férfi mellékneve (ApCsel 15,22).

BARTIMEUS (Timeus fia).

Útszélen kolduló vak, akit Jézus meggyógyított (Mk 10,46-52).

BÁRUK (áldott, áldott legyen az Isten).

1. Jeremiás (1) hűséges barátja és íródeákja (Jer 32,12; 36,4kk; 43,3.6.; 45,2).
2. Zakkai (2) fia, Jeruzsálem falainak építője (Neh 3,20).
3. Pap, aki Nehémiással (3) együtt megpecsételte a szövetséget (Neh 10,6).
4. Férfi Júda törzséből a fogság után (Neh 11,5).

BÁRUK KÖNYVE.

A Septuaginta egyik apokrif könyve, melyet állítólag Báruk (1), Jeremiás (1) íródeákja írt Babilonba, az izráelita száműzötteknek. Lásd: APOKRIF IRATOK.

BARZILLAI (vasból való, kemény, mint a vas, erős; állhatatosság).

1. Gazdag férfi Gileádból (1), Dávid barátja (2Sám 17,27-29; 19,31-39).
2. Babiloni fogságból hazatérő papok, akik nem találták származási jegyzéküket (Ezsd 2,61-62).
3. Adriel atyja (2Sám 21,8).

BÁSÁN (szelíd; kő nélküli, termékeny vidék; lágy, homokos talaj).

Vidék Genezáret-tavától keletre, Gileád (1) és Hermon közt, rendkívül termékeny, pompás nyájairól ismert (5Móz 32,14; Ez 39,18); Manassé törzsének jutott osztályrészül (Józs 13,29-30). Nagy Heródes (1), majd annak fia, Fülöp (2) birodalmához tartozott. Lásd még: HAVRAN.

BASLUT (mezítelenség, kérdező).

Babiloni fogságból hazatért templomszolgák őse (Ezsd 2,52; Neh 7,54).

BÁT.

Lásd: MÉRTÉKEK ÉS SÚLYOK.

BATRABBIM (sok népű; sokak leánya).

Hesbón mellékneve (Énekek 7,4).

BATSÚA (a segélykiáltás leánya; a jólét leánya).

Salamon anyja (1Krón 3,5). "Betsábé" másik neve.

BAVVAI (szerencsét kívánni; kívánó, vágyakozó, törtető).

Tartományi fejedelem aki Jeruzsálem falainak építésénél segédkezett (Neh 3,18).

BAZILISZKUSZ.

Ézs 11,8-ban fordul elő nyilván valamely félelmetes hüllőt jelent.

BDELLIOM.

Balzsamszerű gyanta, amelyet legtöbbször drágakövekkel együtt említenek (1Móz 2,12; 4Móz 11,7).

BEALÓT (istennők, asszonyok, úrnők; polgárságok).

1. Helység Júda déli részén (Józs 15,24).
2. Helység Izráel északi részén ("Alót"; 1Kir 4,16).

BEBAI (Jahve atya, atyai).

1. Babiloni fogságból hazatért család őse (Ezsd 2,11; Neh 7,16).
2. Főember, aki Nehémiással (3) együtt megpecsételte a szövetséget (Neh 10,15).

BEBALZSAMOZÁS.

A szokás Egyiptomból ered. Jákóbot és Józsefet bebalzsamozták, hogy holttesteik ne porladjanak el oly gyorsan (1Móz 50,2.26).

BÉCER (érctörés, arany-vagy ezüstérc).

1. Lévita-menedékváros Rúben törzsi területén (Józs 21,36).
2. Válogatott harcos Áser törzséből ("Béser": 1Krón 7,37).

BÉDÁD (magányosság, egyedül, elkülönítve, elválasztva).

Hadádnak (2), Edom királyának atyja (1Móz 36,35).

BÉDÁN (a bíró fia; Dán fia; bíróként (lép fel Isten)).

1. Bíró Izráelben (1Sám 12,21).
2. Férfi Manassé törzséből (1Krón 7,17).

BÉDÉJA (Jahve szolgája; az Úr védelmében).

Zsidó férfi, aki elbocsátotta idegen feleségét (Ezsd 10,35).

BE(H)ELJÁDA (Baál tudja; az Úr tudja; akivel az Úr törődik).

Dávid fia (1Krón 14,7).

BEÉR (kút).

1. Izráel szállása Moáb határán a pusztai vándorlás alatt (4Móz 21,16-18).
2. Helység Jeruzsálem és Sikem (3) közt, Jótám (1) ide menekült (Bír 9,21).

BEÉRA (kút; az ásó; a magyarázó).

1. Áser leszármazottja (1Krón 7,37).
2. Rúben törzsének fejedelme, akit Tiglát-Pilnéser fogságba vitt (1Krón 5,6).

BEÉR-ÉLIM (Élim kútja, a nagy fák kútja, az erősek kútja).

Helység Moábban (Ézs 15,8).

BEÉRI (az én kutam (Isten); a kút embere).

1. Hitteus férfi, Ézsau apósa (1Móz 26,34).
2. Hóseás (1) próféta atyja (Hós 1,1).

BEÉRÓT (kutak).

Kananeus város, melynek lakói Izráel népét csel útján félrevezették, hogy magukat mentsék (Józs 9,3-17). Később Benjámin törzsének jutott osztályrészül (Józs 18,25).

BEÉRSEBA (BEÉRSABA) (hetek kútja; eskü kútja, szerződés kútja, jog kútja).

Helység Júda déli részén, ahol Ábrahám szövetséget kötött Abimélekkel (1) és kutat ásott (1Móz 21,31); ott jelent meg Isten Jákóbnak (1Móz 46,1-2); oda menekült Illés próféta (1Kir 19,3); Ámós (I) korholta Beérseba lakóit (Ám 8,14); a város Simeon törzsének jutott osztályrészül (Józs 19,2).

BEFEDÉSE A FEJNEK.

A régi Görögországban csak a feslett életű nők (paráznák) mutatkoztak fedetlen fejjel a nyilvánosság előtt. Az 1Kor 11,13-15-ben Pál azt a véleményét fejti ki, hogy a keresztyén nők nem engedhetik meg maguknak, hogy semmibe vegyék a társadalom bizonyos szokásait és hagyományait; ez ui. keresztyén bizonyságtételük hitelét rontaná le.

BEGY.

Számos madár nyelőcsövének zacskószerű kitágulása, amelyben a madár a táplálékot mintegy "elő-emészti" (3Móz 1,16).

BEHÁLIA (Jahve uralkodik).

Benjáminita harcos, Dávid társa (1Krón 12,5).

BEHEMÓT.

Föltehetően a vízilovat érti rajta a Biblia (Jób 40,10-19).

BEHOR.

Lásd: BEÓR (1).

BEKA.

Lásd: MÉRTÉKEK ÉS SÚLYOK.

BÉKER (fiatal teve; ifjú, ifjúság; zsenge, elsőszülött).

1. Benjámin második fia (1Móz 46,21; 1Krón 7,6).
2. Efraim (1) fia (4Móz 26,35).

BÉKERITÁK.

Efraim törzséből való nemzetség (4Móz 26,35).

BÉKESSÉG.

Az ÓSZ-i korban általános köszöntés (2Kir 9,18); belső nyugalom vagy szabadság mindenféle belső tehertől és nyugtalanságtól (4Móz 6,26; 1Kir 4,24; ApCsel 9,31); Istennel a békesség az Ővele Jézus Krisztus által való helyes kapcsolat útján jön létre (Róm 5,1-2; Ef 2,14-17).

BÉKETŰRÉS (KITARTÁS).

Kitartás a kísértések közt (Jak 1,2-3); szenvedésre való készség; a Szent Szellem egyik gyümölcse (Gal 5,22).

BEKÓRÁT (elsőszülött).

Saulnak (1), Izráel első királyának őse (1Sám 9,1).

BÉL (úr, parancsoló, összezavaró).

Baál isten a babiloniaknál (Ézs 46,1); az izráeliták "Merodák"-nak nevezték (Jer 50,2). Bővebbet lásd: BAÁL.

BÉLA (pusztítás, rombolás, rontás; elnyelés, elfogyasztás; nyílás).

1. Hely Sziddim völgyéhez közel, délen, "Coár"-nak is nevezik (1Móz 14,2.8).
2. Edom királya (1Móz 36,32).
3. Főember Rúben törzsében (1Krón 5,8).
4. Benjámin (1) fia (1Móz 46,21).

BELIÁL.

Az ÓSZ-ben nem tulajdonnév, hanem valami efféle jelentésű szó: "semmit érő", "gonoszság", "törvénytelenség" (5Móz 13,13; Bír 19,22; 1Sám 25,25).
A 2Kor 6,15-ben a Sátánt jelenti.

BELSAZÁR (Bél óvja meg a királyt, Bél fejedelme; az Úr vezére).

Nabonid fia, Nabukodonozor unokája, az újbabiloni birodalom utolsó uralkodója. Egy vad, kicsapongó lakomán, amelyen a jeruzsálemi templom szent edényeiből is ettek-ittak, titokzatos írás jelent meg a palota falán, melyet Dániel (3) fejtett meg: "megmérettél és híjával találtattál!". Röviddel ezután a médek és perzsák elfoglalták a babiloni birodalmat, Belsazárt pedig megölték (Dán 5,1-30).

BELSŐ RÉSZEK.

A szó kétféle értelemben fordul elő:

1. Szó szerinti (2Krón 21,15-19).
2. Mint a legbensőbb érzelmek és érzések székhelye, a "szív" (JSir 1,20).

BELZEBUB.

Lásd: SÁTÁN, ill. BAÁLZEBUB.

BENÁJA (Isten megépítette; Jahve belátó, bölcs).

1. Lévita, Jójada (1) pap fia (2Sám 8,18); Dávid testőrségének parancsnoka (2Sám 23,23); igen vitéz (2Sám 23,20-21; 1Krón 11,22-24); biztosította Salamon koronázását (1Kir 1,38kk.).
2. Dávid hőse, Piratonból való férfi (2Sám 23,30).
3. Családfő Simeon törzsében (1Krón 4,36-38).
4. Lévita hárfás (1Krón 15,18).
5. Kürtölő pap a frigyláda Jeruzsálembe vitelekor (1Krón 15,24).
6. Jaháziel (4) próféta nagyapja (2Krón 20,14).
7. Templomi felügyelő Ezékiás (1) idejében (2Krón 31,13).
8. Négy zsidó férfi neve, akik elbocsátották idegen feleségüket (Ezsd 10,25.30.35.43).
9. Pelatjáhu atyja ("Benájáhu") (Ez 11,1).

BENAMMI (népem fia, rokonom fia).

Lót egyik leányának a fia, az ammoniták ősatyja (1Móz 19,38).

BENÁJÁHU.

Lásd: BENÁJA (12).

BÉNASÁG.

Lásd: BETEGSÉGEK.

BENÉ-BÁRAK (a villámlás fiai).

Helység Dán törzsi birtokán, néhány km-nyire délkeletre Jaffától (Józs 19,45).

BENÉ-JAAKÁN (a gyors fiai; a bölcsesség fiai; az elnyomás fiai).

Az izráeliták pusztai vándorlásának egyik szálláshelye (4Móz 33,31; 5Móz 10,6).

BENHADÁD (Hadád fia, a hatalmas fia).

A szíriai uralkodók címe, akik állítólag a szíriai Hadád főistentől származtak.

1. Damaszkusz királya, Asának (1), Júda királyának kortársa (1Kir 15,18), akinek fegyveres segítséget nyújtott Baása, izráeli király elleni harcában (1Kir 15,18-21).
2. Valószínűleg az előbbi fia, Aháb, izráeli király kortársa, akinek seregétől megsemmisítő vereséget szenvedett (1Kir 20,26kk).
3. Hazáel fia, Amásia (1) júdabeli, és Joáház (1) izráeli király kortársa; a tíz törzset uralma alá hajtotta, később azonban Joás (5), Joáház fia legyőzte (2Kir 13,3-13.25).

BENHAILA (erő fia, bátorság fia; erős, bátor).

Főember Júda törzsében, Jósafát (4) idejében (2Krón 17,7).

BENHANÁN (a kegyelmes fia, a kegyelem, a kedvesség, a hódolás fia; a jóságos fia).

Férfi Júda törzséből (1Krón 14,20).

BENINU (fiúnk).

Lévita, aki Nehémiással (3) együtt megpecsételte a szövetséget (Neh 10,13).

BENJÁMIN (jobb kezem fia; szerencse fia; szerencsés, boldog).

1. Jákób legkisebb fia; haldokló anyja, Ráhel "Benóni"-nak (lásd ott is) nevezte (fájdalom gyermeke), Jákób azonban a Benjámin nevet adta neki (1Móz 35,16-20).
2. Előbbi dédunokája (1Krón 7,10).
3. Zsidó férfi, aki elbocsátotta idegen feleségét (Ezsd 10,32).

BENJÁMIN TÖRZSE (BENJÁMINITÁK).

Jákób legkisebb fia után elnevezett törzs; Jákób megjövendölte szomorú hírnevét, és ragadozó farkasnak nevezte (1Móz 49,27; Bír 20,17). Júda és Efraim közti terület (Józs 18,11-28); szörnyű, szégyenletes tettéért borzalmasan megbűnhődött (Bír 19-21); Saul (1) király és Pál apostol ebből a törzsből származott (1Sám 9,1-2; Fil 3,5).

BENÓ (drágakő).

Jaázija fia (1Krón 24,26).

BENÓNI (fájdalmam fia, kimerültségem, nyomorúságom, aggodalmam fia.).

Ezt a nevet kapta "Benjámin" Ráheltől, haldokló anyjától (1Móz 35,18). Lásd még: BENJÁMIN (1).

BENZÓHÉT (Zóhét fia, az elkülönülés, az elragadtatás fia).

Férfi Júda törzséből (1Krón 4,20).

BÉON (lakóház).

Hely Rúben törzsi birtokán (4Móz 32,3). Józs 13,17"Bét-Baál-Méon"-nak nevezi.

BEÓR (égő fáklya).

1. Bélának, Edom első királyának atyja ("Behor"; 1Móz 36,32; 1Krón 1,43).
2. Bálám atyja (4Móz 22,5).

BÉR.

Fizetség a teljesített munkáért, az ősi időkben gyakran természetbeni javakkal történt (1Móz 29,15.20; 30,28-34); Mózes törvénye naponkénti kifizetést írt elő (3Móz 19,13; 5Móz 24,14-15); aki visszatartotta az esedékes bért, azt megbüntették (Jer 22,13; Mal 3,5; Jak 5,4).

BERA (ő győzött, kimagasló volt; ajándék, adomány).

Sodoma királya (1Móz 14,2-8).

BERÁJA (Jahve teremtette).

A Benjámin törzséből való Simhi (8) fia (1Krón 8,21).

BERÁKA (áldás).

Férfi Benjámin törzséből, aki Siklágnál csatlakozott Dávidhoz (1Krón 12,3).

BÉREA (nehéz, terhes, fontos).

Város Macedónia délnyugati részén (ApCsel 17,10-14; 20,4); Pál második missziói útja alkalmával gyülekezetet alapított benne. Lakói naponként kutatták a Szentírást, hogy egyezik-e vele Pálnak Jézusról mondott bizonyságtétele.

BÉREABELIEK.

Emberek, akik a Dávid ellen lázadó Sébához (5) csatlakoztak (2Sám 20,14).

BÉRED (fázni, jégeső; szétszórás; vetés).

1. Helység Kádes-Bárnea közelében (1Móz 16,14).
2. Efraim (1) unokája (1Krón 7,20).

BEREKIA (BEREKIÁS) (Isten megáld, Jahvétől megáldott).

1. Dávid leszármazottja (1Krón 3,20).
2. Lévita, Asa (2) fia (1Krón 9,16).
3. Ajtónálló a szövetség ládája előtt (1Krón 15,23).
4. Efraimita főember Aház (1) király idejében (2Krón 28,12).
5. Jeruzsálem falát építő Messullám (13) apja (Neh 3,4.30; 6,18).
6. Zakariás (17) próféta atyja (Zak 1,1.7).

BEREKIÁS.

Lásd: BEREKIA.

BÉRI (a forrás vagy a kút embere; az én kutam).

Az Áser családjából származó Sófáh fia (1Krón 7,36).

BERIA (szerencsétlen; ajándék; kiválóság).

Áser fia (1Móz 46,17), a berihiták ősatyja (4Móz 26,44).

BERIHITÁK.

Beria, Áser fia leszármazottai (4Móz 26,44).

BERNICE (BERENIKÉ) (győzelmet hozó).

I. Heródes (5) Agrippa király legidősebb leánya (ApCsel 12,1), aki először a chalkisi Heródeshez, majd a cilíciai Polemon királyhoz ment feleségül; együttélése fivérével, II. Agrippával botrányt okozott (ApCsel 25,23; 26,30). Később Titus fővezér szeretője lett.

BERODÁK-BALADÁN.

Lásd: MERODÁK-BALADÁN.

BERÓTA (kút; ciprusok).

Város Hamát és Damaszkusz közt (Ez 47,16); azonos lehet "Berótai"-val (2Sám 8,8).

BERÓTAI.

Lásd: BERÓTA és KUN.

BERTALAN (Talmai fia).

Jézus 12 apostola közül az egyik (Mt 10,3), talán azonos "Nátánael"-lel (Jn 1,46).

BÉSAI (kard; az Úr a nyereség; ragyogó, magasságos).

1. Zorobábellel Jeruzsálembe visszatért család őse (Ezsd 2,17; Neh 7,23).
2. Főember, aki Nehémiással (3) együtt megpecsételte a szövetséget (Neh 10,18).

BÉSÁLÉEL (Isten árnyékában, védelmében; az isteni árnyék fia).

1. Férfi Júda törzséből, akit Isten az Ő Szelleme által képessé tett arra, hogy fémből, fából és kőből művészi munkákat készítsen a szent sátor részére (2Móz 31,2; 35,30-33).
2. Zsidó férfi, aki elbocsátotta idegen feleségét (Ezsd 10,30).

BÉSER.

Lásd: BÉCER (2).

BÉSOR (dús, füves, hűvös, felüdítő).

Patak Gáza közelében (1Sám 30,9-10).

BESTERA (Asterot temploma).

Lévitaváros Manasséban (2) (Józs 21,27).

BÉSZAI (kard).

Jeruzsálembe visszatért templomszolgák őse (Ezsd 2,49; Neh 7,52).

BESZÁMÍTANI.

Valamely személynek valamit tulajdonítani, vagy valakinél valamit számításba venni. Erre a tanításra főként az ÚSZ-ben találunk utalásokat: Ádám bűne az utódainak is beszámíttatik; Krisztusnak tulajdoníttatik az emberiség vétke; Krisztus igazságossága és engedelmessége beszámíttatik a hívőknek (1Pt 2,24; Róm 3,24; 5,15; Gal 5,5; Tit 3,7).

BESZÓDIA (Jahve titka, Jahve bizalmasa; az Úr gyülekezetében).

Jeruzsálem falait építő Mesullám (14) atyja (Neh 3,6).

BÉT (ház).

A héber ABC második betűje. Egyúttal a 2-es szám neve.

BÉTABARA (ház a gázló mellett, a révész háza; Gázlóháza).

Hely a Jordán keleti partján, ahol János (1) keresztelt (Jn 1,28).

BÉTÁK (biztonság, bizalom, gondtalanság).

Város Szíriában, amelyet Dávid elfoglalt (2Sám 8,8); az 1Krón 18,8"Tibhát"-nak nevezi.

BÉT-ANÁT (meghallgattatás, visszhang háza).

Város Naftali törzsi birtokán (Józs 19,38; Bír 1,33).

BETÁNIA (szomorúság háza; datolyák vagy fügék háza).

Helység Jeruzsálemtől délkeletre, három km-nyire, ahol Mária (4), Márta és Lázár (1) lakott (Jn 11,18); itt búcsúzott el Jézus a tanítványaitól mennybemenetele előtt (Lk 24,50-51).

BÉT-ANÓT (meghallgattatások háza).

Város Júdában (Józs 15,59).

BÉT-ARABA (pusztaság háza, vadon háza).

Ez a Holt-tenger északi partján fekvő város Júda törzsének jutott osztályrészül (Józs 15,6.61; 18,22).

BÉT-ARBÉL (leshely háza; törvényszék háza).

Város, melyet Salamon lerombolt, valószínűleg Naftali területén feküdt (Hós 10,14).

BÉT-ÁVEN (pusztaság háza, semmiség háza; hiúság, rosszaság, bűn háza).

Város Benjámin területének északi részén (Józs 18,12). Hóseás jelképesen ezt a nevet alkalmazza Bételre, hogy annak bálványimádását megbélyegezze vele (Hós 4,15; 10,5). Lásd még: ÁVEN.

BÉT-AZMÁVET (Azmávet háza).

Falu Benjámin törzsi birtokán (Neh 7,28). Lásd még: AZMÁVET (5).

BÉT-BAÁL-MEON (a meoni Baál háza; ház, amelyben Baál lakik).

Helység a Jordántól keletre, amely Rúben törzsének jutott osztályrészül (Józs 13,17). Azonos "Baál-Meon"-nal (4Móz 32,38), "Béon"-nal (4Móz 32,3) és "Bét-Meon"-nal (Jer 28,23).

BÉTBARA (ház a gázló mellett, Révészháza).

Gázló a Jordánon (Bír 7,24).

BÉT-BIRI (kövérség háza; az én teremtésem háza).

Város Simeon területén (1Krón 4,31). Megfelel "Bét-Lebaót"-nak (Józs 19,6) és "Lebaót"-nak (Józs 15,32).

BÉT-CUR.

Lásd: BÉTSUR (1).

BÉT-DÁGON (Dágon háza).

1. Város Júdában (Józs 15,41).
2. Város Áser területén (Józs 19,27).

BÉT-DIBLATAIM (kettős fügekalács háza).

Város Moábban (Jer 48,22); nevezi a Biblia "Almon-Diblataim"-nak (4Móz 33,46) is.

BÉT-ÉDEN (gyönyörűség, öröm, kellemesség, kellemesség háza).

Szír királyi székhely; esetleg Damaszkusszal azonos (Ám 1,5).

BETEGSÉGEK.

A Bibliában előforduló betegségek közül a legtöbb ma is létezik, bár némely esetben nem állapítható meg pontosan, hogy a kifejezés milyen betegséget jelent.

1. Azokat a betegségeket, amelyeknek tünetei a bőr felületén jelentkeztek, két csoportra osztották: olyanokra, amelyeknél a beteget teljesen el kellett különíteni, és olyanokra, amelyeknél az illető a környezetében maradhatott.
   • Tökéletes elkülönítésre volt szükség a következőknél: Lepra vagy bélpoklosság (2Móz 4,6), himlő (Jób talán ebben szenvedett), lépfene (2Móz 9,3), rüh (5Móz 28,27).
   • Amelyeknél nem volt szükség elkülönítésre: gyulladás (3Móz 22,22), kelevény (2Kir 20,7).
2. Belső tünetekkel járó betegségek: bubópestis (1Sám 5,9; 6,5), sorvadás vagy tuberkulózis, tífusz, malária (3Móz 26,16; 5Móz 28,22), hasmenés és vérhas (ApCsel 28,8).
3. Olyan betegségek, amelyeket férgek és kígyók idéznek elő: elférgesedés (ApCsel 12,21-23), galandféreg, kígyómarás (ApCsel 28,3.6).
4. Szembetegségek, Keleten igen gyakoriak: járványos vakság (2Kir 6,18), erőtelenség (Gal 4,13), vakon születés (Jn 9,1).
5. Ideg- és lelkibetegségek, és azok kezelése.
6. Egyéb betegségek: asszonyoknál idült vérfolyás (Lk 8,43-44), rák (2Tim 2,17), vízkórság (Lk 14,2), némaság, süketnémaság (Lk 1,20-22.64), különböző testi fogyatékosság (3Móz 21,20), bénaság (Lk 14,21; Mt 9,2).

Az ÚSZ-ben orvosokról olvashatunk: Mt 9,12; Lk 4,23; Kol 4,14-ben.

BÉTEL (Isten háza).

1. Jeruzsálemtől 18 km-nyire levő helység; neve eredetileg "Lúz" volt (1Móz 28,19).
   Közelében ütötte fel sátrát Ábrám (1Móz 12,8; 13,3); itt jelent meg Isten Jákóbnak álmában (1Móz 28,10-22), aki itt épített oltárt, és a helyet "Él-Bétel"-nek nevezte (1Móz 35,7). A helység Benjámin törzsének jutott osztályrészül (Józs 18,21-22). Jeroboám arany borjúszobrot állított fel itt (1Kir 12,26-30). Ámós és Hóseás (1) ítéletet hirdettek felette (Ám 3,14), azt "Bét-Aven"-nek nevezve (a szégyenletes bálványozás háza) (Hós 4,15). Az igazi istentiszteletet Jósiás (1) állította helyre (2Kir 23,15-23).
2. Város Júda déli részén (1Sám 30,27), amelyet a Józs 19,4 "Betul"-nak nevez.

BÉT-EMEK (völgy háza, ház a síkságon).

Város Áser törzsi területén (Józs 19,27).

BETEN (has, test, anyaméh).

Helység Áser törzsi birtokának határán (Józs 19,25).

BETESDA (kegyelem, irgalmasság háza).

Tó Jeruzsálemben, a Juh-kapu mellett, melyet forrás táplál. A betegek a tóba való merülés útján kerestek gyógyulást (Jn 5,1-16).

BÉT-ESEL (jajgatás, elválás, elkülönülés háza; szomszéd ház).

Helység Júda déli részén (Mik 1,11).

BETFAGÉ (éretlen fügék háza, a korai fügék háza).

Kis falu Betániától északnyugatra (Mk 11,1; Lk 19,29).

BÉTGÁDÉR (fal háza, ház a falon, kerítés háza).

Helység Júdában (1Krón 2,51).

BÉT-GÁMUL (a (tejtől) elválasztott háza; a megfizetés háza).

Város Moábban (Jer 48,23).

BÉT-GILGÁL (elhengerítés háza, kerék háza).

Valószínűleg "Gilgál"-lal azonos (Neh 12,27-29).

BÉT-HAKKEREM (szőlőhegy háza).

Város Júdában (Neh 3,14).

BÉT-HANÁN.

Lásd: ELON (4).

BÉT-HARÁM (hegy, magasság háza).

Helység a Jordántól keletre, Gád törzsi birtokán (Józs 13,27); a 4Móz 32,36"Bét-Harán"-nak nevezi.

BÉT-HARÁN.

Lásd: BÉT-HARÁM.

BÉT-HOGLA (fogolymadár háza, szarkák háza).

Helység Benjámin területén (Józs 15,6; 18,19.21). Talán "Énegláim"-mal azonos.

BÉT-HÓRON (barlang helye, lyuk háza, mélyút helye, mély völgy háza).

Két egymáshoz közelfekvő város neve, mintegy 15 km-nyire Jeruzsálemtől északnyugatra (Józs 16,3.5; 18,13); Efraim törzsének jutott, és lévitavárosként Kehát utódai kapták meg (Józs 21,22).

BÉT-JESIMÓT (pusztaság, elhagyatottság háza).

Város Jerikótól 12 km-nyire délkeletre (Józs 12,3; 13,20; 4Móz 33,49).

BÉT-KAR (bárány háza; liget, legelő háza).

Helység, ameddig az izráeliták a megvert filiszteusokat üldözték (1Sám 7,11).

BÉT-LE-AFRA (por háza).

Város, melyet Mik 1,10Gáttal kapcsolatban említ.

BÉT-LEBAÓT (nőstényoroszlánok háza vagy helye).

Helység Simeon törzsi birtokán (Józs 19,6). Az 1Krón 4,31"Bét-Biri"-nek, a Józs 15,32"Lebaót"-nak nevezi.

BETLEHEM (Kenyérháza).

1. Helység Jeruzsálemtől délnyugatra 8 km-nyire, melynek neve Jákób idejében "Efrata" volt, Kánaán elfoglalása után pedig "Júda Betleheme" (Bír 1,1), megkülönböztetésül Zebulon Betlehemétől. Itt temették el Ráhelt (1Móz 35,16-19); innen származott Ibsán bíró (Bír 12,8-10), Elimélek (Ruth 1,1-2) és Boáz (1) (Ruth 2,1.4).
   Itt kenték fel királlyá Dávidot (1Sám 16,13), ezért a helység később "Dávid városa" néven is ismeretes (Lk 2,4.11). Jézus is itt jött a világra (Mt 2,1; Lk 2,15-18).
2. Helység Zebulon területén (Józs 19,15).

BÉT-MARKABÓT (harci szekerek háza).

Helység Simeon területén (1Krón 4,31).

BÉT-MEON (lakás háza, lakóház).

Város Moábban (Jer 48,23); azonos "Bét-Baál-Meon"-nal (Józs 13,17). Lásd még: BEÓN és BAÁL-MEON.

BÉT-MILLÓ.

Lásd: MILLÓ (1).

BÉT-NIMRA (tiszta, üdítő víz helye; párduc, leopárd háza).

Megerősített város Gád területén, a Jordántól keletre (4Móz 32,3.36). Lásd még: NIMRA.

BETÓNIM (zöld mandula; öblösödés, magaslatok).

Város Gád területén, a Jordántól keletre (Józs 13,26).

BÉT-PACCÉC (szétszóratás, szétosztás háza).

Város Issakár területén (Józs 19,21).

BÉT-PELET (megmenekülés háza).

Helység Júda déli részén (Józs 15,27).

BÉT-PEÓR (Peórháza; nyílás háza).

Moábita helység, Izráel utolsó szálláshelye a pusztai vándorlás során (5Móz 3,29); itt lett eltemetve Mózes (5Móz 34,6).

BÉT-RAFA (Isten gyógyít, helyreállít).

A Júda törzsbeli Eston fia (1Krón 4,12).

BÉT-RÉHÓB (tágas tér háza, út háza).

Helység Palesztina északi részén. Itt laktak a szíriabeliek, akik Dávid ellen harcoltak (2Sám 10,6).

BETSÁBÉ (az eskü leánya; a bővölködés leánya).

A hitteus Úriásnak (1), Dávid vitézének felesége, akivel Dávid házasságtörést követett el (2Sám 11). Miután Dávid Úriást galád módon félretette az útból, feleségül vette Betsábét, és az elsőszülött halála után négy fia született tőle (2Sám 5,14; 1Krón 3,5), ezek közé tartozott Nátán (2) és Salamon (Mt 1,6; Lk 3,31); Krisztus ősanyja. Lásd még: BATSÚA.

BETSAIDA (halászat háza, vadászat háza; halászháló helye).

1. Halászfalu a Genezáret-tó partján, valószínűleg Kapernaumhoz egész közel (Jn 1,45; 12,21); András, Péter és Fülöp (4) szülőhelye; Jézus korholta ezt a helyet (Mt 11,20-24; Lk 10,13-15).
2. Város a Genezáret-tó keleti partján, Gaulanitiszben; Fülöp negyedes fejedelem kiépíti és székvárosává teszi. Ott vendégelt meg Jézus 5000 embert (Lk 9,10-17).

BÉTSÁN, BÉT-SEÁN (nyugalom háza; biztonság háza; ház a sziklán; elefántcsont-ház).

Város Manassé területén, mintegy 20 km-nyire a Genezáret-tótól délre, Jezréel síkságán. Eredete Kr. e. 3500-ra nyúlik vissza. Amikor Saul (1) király meghalt a csatában, a filiszteusok ennek a városnak a falára akasztották fel nyilvánosan a holttestét (1Sám 31,8-12). Salamon egyik közigazgatási kerületébe sorolta be (1Kir 4,12).

BÉT-SEÁN.

Lásd: BÉTSÁN.

BÉT-SEMES (Nap háza, Napisten háza).

1. Bálvány-város Egyiptomban (Jer 43,13), egyiptomi neve "On", görögül "Heliopolis".
2. Lévitaváros Júda északnyugati részén, egészen közel a filiszteusok határához (Józs 15,10; 21,16; 1Krón 6,59); oda vitték a tehenek a frigyládát (1Sám 6), itt ejtette foglyul Joás (5), Izráel királya Amásiát (1), Júda királyát (2Kir 14,11-13; 2Krón 25,21-23).
3. Város Issakár területén (Józs 19,22).
4. Város Naftali területén (Józs 19,38; Bír 1,33).

BÉT-SITTA (akác háza).

Helység Jezréel síksága és Cerérá közt a Jordán völgyében (Bír 7,22).

BÉTSUR, BÉT-CUR (szikla háza, lakás a sziklán).

1. Megerősített város Júdában, 6 km-nyire Hebrontól északra (Józs 15,58; 2Krón 11,7; Neh 3,16).
2. Máon (1) fia (1Krón 2,45).

BÉT-TAPPÚÁH (alma háza).

Város Hebrontól mintegy 7 km-nyire nyugatra (Józs 15,53).

BETUÉL (Isten embere, Istenben lakozó).

Náhor (1) és Milka (1) fia, Ábrahám unokaöccse, Rebeka és Lábán atyja (1Móz 22,22-23; 24,15.24.47; 28,5).

BETUL (BETUEL) (Isten lakhelye).

Város Simeon területének déli részén (Józs 19,4; 1Krón 4,30). Azonos "Keszil"-lel (Józs 15,30). Lásd még: BÉTEL (2).

BETŰ.

Alfabetikus szimbólum; a nevelés és művelődés alapja (Jn 7,15), lehetővé teszi az írásbeli közlést, de jelöli a külsőlegeset (Róm 2,27.29), a zsidó törvényeskedést (Róm 7,6; 2Kor 3,6).
Az ókorban a leveleket és személyes közléseket magánküldöncök vitték; az ókor kutatói az ásatások során sokféle levelet találtak.

BEVAGDALÁS.

Pogány szokás, amelynek során a testen késsel vagy árral sebeket ejtettek, amely magában foglalta a tetoválást és önkasztrációt is (férfiatlanítás); rendszerint halott miatti gyász jele, vagy az istenek kiengesztelésére tették. Izráeliták számára szigorúan tilos volt (5Móz 14,1; 1Kir 18).

BÉZEK (törés; villám, fényesség).

1. Város Júdában, ahol Izráel Adonibézeket legyőzte (Bír 1,1-7).
2. Város Samáriától mintegy 20 km-nyire északkeletre, ahol Saul (1) megszámlálta Izráel és Júda harcosait (1Sám 11,8).

BIBIC.

Lásd: MADARAK.

BIBLIA.

Az Ó- és Újszövetség könyvei gyűjteményének a neve. A szó a görög "biblia" (könyvecskék) szóból származik. Noha ez többesszámú szó, a latinban egyes számban használták. Így általános helyesléssel a "könyvek"-ből "a Könyv" lett. A többes számban álló "biblia" arra utal, hogy a Biblia könyvek gyűjteménye. Az pedig, hogy a szót később egyes számú értelemben használták, nyomatékosan utal arra, hogy ezekben a könyvekben csodálatos egység uralkodik. Az "Ószövetség" és "Újszövetség" megjelölést a 2. sz. végétől használják, hogy megkülönböztessék egymástól a zsidó és keresztyén eredetű írásokat. Az ÓSZ legnagyobb részét héber nyelven írták, csak néhány részletét arám nyelven (Ezsd 4,8-6,18; 7,12-26; Jer 10,11; Dán 2,4-7,28).
Az ÚSZ-et néhány arameus szó és mondat kivételével görög nyelven írták, a hellenisztikus világ köznyelvén. A Bibliában 66 könyv van. 39 az ÓSZ-ben és 27 az ÚSZ-ben. Csak ezeket a könyveket ihlette Isten Szent Szelleme. Az ÓSZ róm. kat. kiadásában 45 könyv szerepel, s ezen felül Eszter és Dániel könyve ki van bővítve. Az ÓSZ-hez így hozzátoldott könyveket "apokrif"-eknek nevezzük (lásd ott). Ezek részét képezték a görög nyelvű ÓSZ-nek, a Septuagintának. Noha a Biblia keletkezési ideje ezer évnél is hosszabb időszakot ölel át, feltűnően sértetlen és hamisítatlan állapotban maradt ránk ez a könyv. A Holt-tengernél csak nemrégiben feltalált tekercsek, amelyek keletkezési ideje a Kr. e. 2. és 3. század, olyan szöveget tárnak elénk, amely csodálatos módon egyezik a ma használt héber szöveggel. Az ÚSZ hiteles szövegének megállapítására mintegy 4700 görög kézirat áll rendelkezésünkre, melyek keletkezési ideje Kr. u. 125-től egészen a könyvnyomtatás feltalálásáig terjed. A jelenleg használt fejezetfelosztás 1228-ból, a versfelosztás 1551-ből való.

Szövegek, változatok, fordítások.

• Ószövetség. Az ÓSZ-i könyvek eredeti kéziratai mind elvesztek. A reánk maradt legrégibb kéziratok a Holt-tengeri tekercsek, amelyeket 1947-ben és a következő években találtak a Holt-tenger melléki barlangokban. Ezek Kr. e. 250-Kr. u. 70 közti időben keletkeztek, és Eszter kivételével az ÓSZ valamennyi könyvéből tartalmaznak részleteket, némelyiket teljes egészében. (Lásd: HOLT-TENGERI TEKERCSEK-et is.) Az ÓSZ legrégibb fordításai:
  1. görög, a Septuaginta (Kr. e. 250-100), újra kiadták a 2. században Aquila, Theodotion és Symmachus, Origenes újrafordította 240-ben;
  2. arameus (Kr. u. az 1-9. sz.);
  3. szír (Kr. u. a 2.és 3, sz.);
  4. latin (Kr. u. a 3-4. sz.);
  5. kopt, etióp, gót, örmény, grúz, szlavon és arab (Kr. u. 2-10. sz.).
• Újszövetség.
  A fennmaradt mintegy 4700 görög kézirat vagy a teljes ÚSZ-et tartalmazza, vagy egyes részeit. Ezek közül 70 papíruszkézirat, 250 unciális írás (nagybetűs kézirat), 2500 minuszkulusz (kisbetűs kézirat) és 1800 lectionaria. A legrégibb kézirat a János ev. egy töredéke Kr. u. 125-ből; az ÚSZ legrégibb fordításai;
  1. latin (2-4. sz.);
  2. szír (2-6. sz.);
  3. kopt, örmény, grúz, etióp, arab, perzsa és szlavon (4-9. sz.).

  
  Az ÚSZ szövegét a korai egyházatyák írásaikban hitelesnek és teljesen megbízhatónak tartották, kivált a görög, latin és szír szöveget. Ma már a Biblia vagy annak egyes részei több mint 1300 nyelvre és nyelvjárásra vannak lefordítva. A Biblia témája mind az Ó-, mind az ÚSZ-ben az ember megváltása. Az ÓSZ elmondja az emberi bűn eredetét, és azt, hogyan készítette elő Isten ennek a súlyos kérdésnek a megoldását. Az ÚSZ viszont arról tanúskodik, hogyan vitte véghez Isten az Ő megváltói tervét. Lásd még: ÓSZÖVETSÉG és ÚJSZÖVETSÉG.

BIBLIAFORDÍTÁSOK (magyar).

A legrégibb magyar nyelvű fordítások a 15. században keletkeztek, és a Biblia egyes részeit tartalmazzák (Bécsi, Müncheni, Apor, Jordánszky kódex). A könyvnyomtatás feltalálása, majd a reformáció Magyarországon is fellendítette a bibliafordítás munkáját, Jelentősebb magyar fordítások: Komjáti Benedek a páli leveleket (1533), Pesti Mizsér Gábor az evangéliumokat (1536) tette közzé. Az első teljes nyomtatott ÚSZ-fordítás Erdősi Sylvester János (1541), az első teljes bibliafordítás Károli Gáspár (1590. Vizsolyi Biblia) érdeme. Ennek 1908-ban revideált változata a jelenleg általánosan használt fordítás. Az eredeti görög szöveg alapján az ÚSZ új fordítását készítették el: Czeglédy Sándor (1924), Buday Gergely (1967). 1975-ben jelent meg az eredeti héber és görög szöveg alapján újra lefordított teljes protestáns Biblia (fordította. a Magyarországi Egyházak Ökuménikus Tanácsának ÓSZ-i és ÚSZ-i Bibliafordító Szakbizottsága). 1978-ban jelent meg Csia Lajos ÚSZ fordítása, amelyre a rendkívüli szöveghűség jellemző. Katolikus részről az első teljes magyar nyelvű Biblia Káldi György munkája (1626), amelyet több ízben revideáltak. Görög eredetiből Békés Gellért és Dalos Patrik fordították le újra az ÚSZ-et; majd a Szent István Társulat eredeti héber és görög szövegek alapján készült új magyar nyelvű teljes Bibliát jelentetett meg (1973).

BÍBOR.

Az ókorban sokra becsült szín; mivel a festék igen drága volt, nagy jólétre vallott, ha valaki bíborszínű ruhát hordott; királyi viselet volt: a bíbor a karmazsinvörös és lila közti színek egész skáláját tartalmazta (2Móz 25,4; 28,15; Bír 8,26; 2Krón 2,14).

BIDKAR (átfúró; [tőrrel] átszúró, lándzsával harcoló; a város szolgája).

Tiszt Jórám (5), Izráel királya seregében (2Kir 9,25).

BIGTA (Isten adománya; elhárítás; érett, kifőtt, alkalmas; szép alakú).

Ahasvérus (2) király udvarmestere (Eszt 1,10).

BIGTÁN (Isten adománya).

Ahasvérus (2) király összeesküvő udvarmestere (Eszt 2,21-23; 6,2).

BIGVAI (boldog, dicsőséges; kertész (perzsául); az én népemben).

1. Babiloni fogságból Zorobábellel visszatért főember (Ezsd 2,2; Neh 7,7).
2. Babiloni fogságból visszatért család törzsatyja (Ezsd 2,14; Neh 7,19).
   Ezsd 8,14-ben valószínűleg ugyanő szerepel.
3. Főember, aki Nehémiással (3) együtt megpecsételte a szövetséget (Neh 10,16).

BIKAIMÁDÁS.

Csaknem valamennyi régi sémita népnél része volt a vallási kultusznak. A bikák erőt és kitartást testesítettek meg. Áron arany bikaborjút öntött (2Móz 32,4), Jeroboám pedig a királyságában (az északi országban) két arany bikaszobrot állított fel, egyet Bételben (1) és egyet Dánban, hogy ezek, mint kultikus helyek összetartsák a különvált tíz törzset (1Kir 12,29).

BIKRI (fiatalos, fiatal; elsőszülött; a termés zsengéje).

A lázadó Séba (5) atyja (2Sám 20,1).

BILDÁD (Bél szerette; a viszály fia; aki megvédi a helyét, nyakas).

Jób Suhból való "vigasztaló"-ja; három beszédet tartott (Jób 8; 18; 25).

BILEÁM (a nép elnyelője, megrontója; a nép ura; zarándok).

Város Manassé birtokának nyugati részén (1Krón 6,70); valószínűleg azonos "Jibleám"-mal (Józs 17,11; Bír 1,27; 2Kir 9,27).

BILGA (Jahve a reménysugár, a megvidámítás).

1. A 15. papi rend feje Dávid idejében (1Krón 24,14).
2. Pap, aki Zorobábellel tért vissza Babilonból (Neh 12,5).

BILGAI (Jahve a reménysugár, a megvidámítás; az Úr felüdít).

Pap, aki Nehémiással (3) együtt megpecsételte a szövetséget (Neh 10,8).

BILHA (ostobácska; félénkség, szerénység; csüggedés; finomság).

1. Ráhel szolgálóleánya, Jákób ágyasa, Dán és Naftali anyja (1Móz 29,29; 30,1-8).
2. Város Simeon törzsi területén (1Krón 4,29); a Józs 19,3"Bálá"-nak nevezi.

BILHÁN (ostoba; félénk, szerény, szelíd, csüggedt; (Isten) rettenetes).

1. Hóreus férfi, Ecer fia (1Móz 36,27; 1Krón 1,42).
2. Benjámin (1) unokája (1Krón 7,10).

BILINCS.

Lánc vagy fémlábkarika, amellyel a foglyot megkötözték, hogy menekülését megakadályozzák; többnyire bronzból vagy vasból készült (Bír 16,21; Zsolt 105,18; 149,8).

BILSÁN (kutató; ékesszóló, a nyelv fia).

Babiloni fogságból Zorobábellel visszatért főember (Ezsd 2,2; Neh 7,7).

BIMHÁL (körülmetélkedés fia, a körülmetélt; türelmesen).

Férfi Áser törzséből (1Krón 7,33).

BINEA (szétszóratás, elvettetés fia; vándor).

Saul (1) leszármazottja (1Krón 8,37; 9,43).

BINNUI (megépítve, épület; család, házi boldogság, utódok).

1. Lévita, Noádia (1) atyja (Ezsd 8,33).
2. Zsidó férfi, aki elbocsátotta idegen feleségét (Ezsd 10,30).
3. Egy másik ilyen nevű férfi, aki ugyanezt tette (Ezsd 10,38).
4. Lásd: BÁNI (8) (Neh 7,15).
5. Lévita, aki részt vett Jeruzsálem falainak újjáépítésében, majd Nehémiással (3) együtt megpecsételte a szövetséget (Neh 3,24; 10,9).
6. Zorobábellel hazatért lévita (Neh 12,8).

BÍRÁK.

Izráel vezetői és szabadítói Józsué halálától Saul (1) uralkodásáig (Otniél, Ehud (2), Sámgár, Debora (2), Bárák, Gedeon, Abimélek (3), Tóla (2), Jáir (2), Jefte, Ibsán, Élon (3), Abdon (1), Sámson).
Éli (1) főpap és Sámuel (1) próféta mint bírák is működtek.

BÍRÁK KÖNYVE.

Az ÓSZ történeti könyvei közé tartozik, nevét azok után a férfiak után kapta, akik Józsué halálától Sámuelig (1) kormányozták Izráelt; főfeladatuk újra meg újra az volt, hogy Izráelt megszabadítsák az őt szorongató ellenségektől; a könyvben nem találunk világos utalást a szerzőre, sem a keletkezés idejére. Mintegy 300 éves korszakot ölel át.
Felosztása:

1. bevezetés (1,1-2,10);
2. főrész: arról tudósít, hogy Izráel ismételten csődöt mond, és az ellenség szorongatja, akiktől egy-egy bíró szabadítja meg; összesen 13 bíró életét és munkáját ismerteti (2,11-16,31);
3. függelék (17-21).

BÍRÓ.

Köztisztviselő; Mózes megszervezte az igazságszolgáltatást Izráelben (2Móz 18,13-26; 5Móz 1,9-17); a próféták keservesen felpanaszolták, hogy az igazságszolgáltatást és az ítélkezést megvesztegetéssel rontották meg (Ézs 1,23; Ám 5,12; Mik 3,11).

BÍRÓSÁGI FELLEBBEZÉS, PANASZ.

Megkülönböztettek kisebb és súlyosabb ügyekben intézkedő bíróságokat (2Móz 18,26; 5Móz 17,6-13).
Az ÚSZ-i korban a Szanhedrin volt a legfelsőbb bíróság a zsidóknál. Minden római polgár a római császárhoz fellebbezhetett. Pál is élt ezzel a jogával (ApCsel 25,11). Lásd még: APELLÁLÁS.

BIRSA (istentelenség fia; erős, kövér, derék).

Gomora királya (1Móz 14,2.10).

BIRZÁVIT (olajfa kútja, átfúrás).

Áser leszármazottja, esetleg helység neve is Áser törzsi területén (1Krón 7,31).

BISLÁM (békesség fia, békességben, jómódban, nyugalom; békés).

Artaxerxes király tisztviselője (Ezsd 4,7).

BITIA (Isten leánya).

Fáraó leánya, a júdabeli Méred felesége (1Krón 4,17).

BITINIA (korai sietség; hatalmas zúgás).

Kisázsia északi vidéke; Pál apostolnak megtiltotta a Szent Szellem, hogy ott az Igét hirdesse (ApCsel 16,6-10), Péter első levele ennek a vidéknek keresztyén gyülekezeteihez szól (1Pt 1,1).

BIZJÓT(E)JA (Jahve megvetése).

Helység Júda déli részén (Józs 15,28).

BIZONYOSSÁG.

Annak biztos tudása és reménysége, hogy a Krisztus által megmentett ember a jövőben is (Isten rendíthetetlen hűsége következtében) megmarad az üdvösségben; a szentek megmaradása az üdvösség állapotában (Jn 10,28; Róm 8,38-39; Fil 1,6; 2Thessz 3,3; 1Pt 1,5).

BIZONYSÁG.

1. A tízparancsolat (2Móz 25,16; 27,21; 2Kir 11,12).
2. Isten rendelései (5Móz 4,45; 6,17).
3. Tanúvallomás, törvényes bizonyítás (Ruth 4,7).

BIZTA (eunuch; győzelem, legyőzés, zsákmány; megvetés).

Ahasvérus (2) király udvarmestere (Eszt 1,10).

BLÁSTUS (sarj, bimbó, ág).

I. Heródes (5) Agrippa király kamarása (ApCsel 12,20).

BOANERGÉS (mennydörgés, gyors harag fiai).

Az apostolok közül két testvér, Jakab (1) és János (2) viselte ezt a melléknevet (Mk 3,17). Lásd még: MENNYDÖRGÉS FIAI.

BOÁZ I. (vidámság, elbizakodottság; az erősé, erő van benne; bátorság, gyorsaság, erő; elevenség).

Betlehemi (1) férfi a bírák korából; Ruth rokona és férje (Ruth 2-4); Jézus őse (Mt 1,5; Lk 3,32).

BOÁZ II. (az erősség Ura).

Baloldali oszlop neve a salamoni templom előtt (1Kir 7,21; 2Krón 3,17).

BOCÉC (ragyogó, fehéren csillogó).

Hegyes szikla Gibea (3) közelében (1Sám 14,4).

BOCKÁT (duzzadás, daganat).

Város Júda déli részén (Józs 15,39).

BOCRA (juh karám; bekerítés, elhatárolás; erősség).

1. Edom (fővárosa, 40 km-re délkeletre a Holt-tengertől (1Móz 36,33; Jer 49,13.22).
2. Város Moábban, mintegy 110 km-nyire Damaszkusztól délre (Jer 48,24).

BOGÁR.

Lásd: ROVAROK.

BOHÁN (hüvelykujj, nagy lábujj; apró ember, vakarcs; eltompult).

Rúben leszármazottja, akiről emlékkövet neveztek el (Józs 15,6; 18,7).

BOJT.

Fonadék, amelyet az izráeliták külső ruhájuk négy szegletén viseltek (4Móz 15,38; 5Móz 22,12).

BÓKIM (a sírók, a jajveszékelők helye).

Helység Gilgál közelében, ahol Isten angyala megfeddte az izráelitákat engedetlenségük miatt (Bír 2,1-5).

BOKOR.

Lásd: NÖVÉNYEK.

BÓKRU (ifjúság, elsőszülött).

Saul (1) leszármazottja (1Krón 8,38; 9,44).

BOLDOGSÁGMONDÁSOK.

Az ÓSZ-ben gyakran fordul elő az a megállapítás, hogy valaki boldog vagy áldott (Zsolt 32,1-2; 41,2).
Az evangéliumok Jézus szájából származó boldogságmondásokat tartalmaznak (Mt 11,6; 13,16; Jn 20,29). Legismertebbek a hegyi beszédben és a mezei prédikációban lévők (Mt 5,3-11; Lk 6,20-22). Ezekben Jézus felsorolja azokat a tulajdonságokat, amelyekről a tanítványai felismerhetők.

BOLDOGSÁGMONDÁSOK HEGYE.

Az a hely, ahol Jézus a Hegyi beszédet mondotta (Mt 5-7).
Pontos helye nem ismeretes.

BOLHÁK.

Lásd: ROVAROK.

BOLOND.

A Bibliában rendszerint az önfejűséget, büszkeséget és a helyes ítélőképesség hiányát jelenti; nem annyira az intelligencia és gondolkodóképesség fogyatékosságát (Préd 10,11; Zsolt 14,1; Mt 23,17; Lk 12,20).

BOR.

A Palesztinában bőven termő szőlőből készült erős szeszesital.

BORBÉLY.

Lásd: MESTERSÉGEK.

BORECET.

Savanyú folyadék; szőlő vagy más erős italok erjesztéséből nyerték; nazíreusok nem ihatták (4Móz 6,3); Jézusnak felkínálták a kereszten, hogy igyék belőle (Mk 15,36; Jn 19,29); megkülönböztetendő a "mirhával kevert bortól", amelyet a keresztre feszítés előtt Jézus visszautasított (Mk 15,23).

BORIVÁS.

Szolgálattévő papoknak tiltva volt (3Móz 10,9), nazíreusok sem ihattak (4Móz 6,3.20) bort; a részegeskedést tiltották (Péld 4,17; 31,4-5); az ÓSZ idején a bort nem higították, az ÚSZ-i korban azonban bőven elegyítették vízzel; orvosságul is szolgált (1Tim 5,23); a túlzott borivástól óv az Ige (1Tim 3,8; Tit 2,3) a kánai menyegzőn Jézus borrá változtatta a vizet (Jn 2,2-11); az utolsó vacsorán "a szőlő termését" itták (Mt 26,29).

BORJÚ.

Fiatal szarvasmarha; áldozati állatul és táplálékul szolgált; az áldozatra szántak rendszerint egyesztendős bikaborjak voltak.

BORONA.

Mezőgazdasági eszköz a föld elegyengetésére (Jób 39,13; Ézs 28,24; Hós 10,11).

BOROTVÁLKOZÁS.

A papoknak és a nazíreusoknak (Istennek szentelt embereknek) tilos volt borotválkozniok (3Móz 21,5; 4Móz 6,5); az izráelita férfiak általában szakállt viseltek, amelyet csak vallási okokból borotváltak vagy rövidítettek meg olykor, pl. a gyász jeléül (Jób 1,20), a lévitákét felszentelésükkor (4Móz 8,7), a poklosokét a megtisztuláskor (3Móz 13,33; 14,8), vagy azért, hogy valakit ily módon megcsúfoljanak és megvetést éreztessenek vele (2Sám 10,4).

BORSAJTÓ.

Rendszerint kőből készült kád, amelybe beleöntötték a szőlőt, és azt férfiak lábbal taposva préselték ki; a must lefolyón keresztül egy edénybe folyt bele (Jób 24,11; Neh 13,15; Ézs 63,3); képes értelemben JSir 1,15-ben és Jel 14,19-20-ban.

BOROSTÖMLŐ.

Kecskebőrből készült tartály bor tárolására és szállítására (Jób 32,19; Mt 9,17; Zsolt 33,7).

BOSOR.

"Beór" (2) görög alakja (2Pt 2,15).

BOSZMÁT (illat, illatozó, illatos balzsam; kecses, bájos).

1. Ézsau felesége, Izmáel (1) leánya (1Móz 26,34; 36,3.4.13.17). 1Móz 28,9"Mahalát"-nak (1) nevezi.
2. Salamon leánya (1Kir 4,15).

BOSZORKÁNY.

Gonosz szellemekkel és hatalmakkal kapcsolatban álló asszony, aki a varázslás mesterségét űzi; Mózes törvénye a legszigorúbban tiltja (2Móz 22,18; 1Sám 28,3.9; 2Kir 23,24; Ézs 8,19; ApCsel 19,18-19).

BOSSZÚ.

Büntetés abban az értelemben, hogy az elszenvedett sérelmet megtorolják (Bír 15,7; Jer 11,20; 20,12).

BOSSZÚ-ZSOLTÁROK.

Kivált a 2; 37; 69; 109; 139és 143zsoltárokat értik gyakran félre. Ezekben a zsoltárokban a Szent Szellem által ihletett szerző a szent és felséges Istenhez fordul, Aki megbünteti az atyák vétkét harmad- és negyedíziglen, de a bűnbánóknak irgalom és kegyelem jut osztályrészül bosszúállás és ítélet helyett. Vannak, akik számára ezek a zsoltárok, amelyek nagyrészt rendkívüli személyes szorult helyzetben keletkeztek, "erkölcsi problémát" jelentenek az ÓSZ-ben.

BOTRÁNKOZÁS KÖVE.

Úton lévő akadály, amelyben az ember megbotlik vagy elesik; képes értelemben anyagi vagy szellemi romlást jelent (Ez 14,3-4; Jer 18,15; Róm 14,13; 1Kor 8,9).

BÖJT, BÖJTÖLÉS.

A böjtölés, vagyis az ételtől-italtól rövidebb-hosszabb ideig való tartózkodás rendszerint az istentiszteleti és kultikus gyakorlattal kapcsolatos szokás volt, amelyet gyakran említ a Biblia. Az egyetlen böjtöt, amelyről a mózesi törvény rendelkezik, a nagy engesztelési napkor tartották (3Móz 16,29.31; Jer 36,6).
Böjtöltek rendkívüli alkalmakkor, pl. mikor az egész nép bűnbánatot tartott, vagy amikor valami fenyegető veszélyt akartak így elhárítani (1Sám 7,6). Jézus korában a szigorúan vallásos zsidók rendszeresen böjtöltek (Lk 2,37; 18,12), s maga Jézus is böjtölt megkísértetésekor a pusztában (Mt 4,2). A gyülekezetek is böjtöltek rendkívüli alkalmakkor, amikor szükség volt a buzgó imádságra (ApCsel 13,2-3; 14,23). Jézus rámutat, hogy tanítványai egykor majd böjtölni fognak, de nem parancsolta ezt meg (Mk 2,18-22).

BÖLCSEK.

1. Káldeus csillagjósok, akik éles elméjűek és minden tudományban járatosak voltak (Péld 1,5; Jób 15,2; Zsolt 49,11); később külön társadalmi osztályt képeztek, a Jer 18,18a prófétákkal és papokkal együtt említi őket, Palesztinán kívül is (1Móz 41,8; 2Móz 7,11; Dán 2,12; 5,15).
2. A napkeleti bölcsek (Mt 2,1kk.), keletről jött csillagjósok és csillagászok; számuk és nevük legenda szüleménye.

BÖLCSESSÉG.

Isten egyik tulajdonsága (Péld 3,19); A héber nyelv együtt említi más erényekkel, mint a szorgalom, becsületesség, egyenesség, önuralom, jó hírnév; magába foglalja az ügyes kézművességet (2Móz 28,3) és a harci vitézséget (Ézs 10,13), éleslátást (1Kir 2,6); bölccsé Isten félelme által lesz az ember (Zsolt 111,10; Jób 28,28); találkozunk megszemélyesített alakjával is (Péld 8; Mt 11,19); Jézus maga az isteni bölcsesség (1Kor 1,30; Kol 2,2-3); az Írás szembeállítja a hívő ember bölcsességét e világ bölcsességével (1Kor 1,19-27).

BÖLÖMBIKA.

Lásd: MADARAK.

BŐR.

Megmunkált állatbőrökből készítettek durva ruhákat, táskákat, harcban védő eszközöket, folyadékok tárolására szolgáló tömlőket, szandált és írólapokat (3Móz 13,48; Mt 9,17; Mk 1,6; Zsid 11,37).
BÖRTÖN. A rabokat olykor kiszáradt kutakba vagy ciszternákba dobták be (1Móz 37,24; Jer 38,6-13), vagy börtönben tartották, amely legtöbbször egy palota része volt (1Kir 22,27).
A rómaiaknak és Heródes királynak ún. királyi börtöneik voltak (Lk 3,20; ApCsel 12,4); Jézus megjövendölte tanítványainak, hogy börtönbe vetik majd őket (Lk 21,12); Sátánt az idők végén Isten a mélység börtönébe veti (Jel 20,3).

BRONZ.

Réz és ón keveréke. A Biblia ilyen néven nem említi, de az ércből készült íjaknak valószínűleg ez volt az anyaga (2Sám 22,35; Jób 20,24).
A Bibliában olvasható réz bronzot jelent.

BÚBOS BANKA.

Lásd: MADARAK.

BUJÁLKODÓ.

Férfi parázna, a parázna nőkhöz hasonlóan elítélendő (Ez 23,20).

BUJDOSÓ, BUJDOSÁS.

A szóval a Kain (1) elleni átokban (1Móz 4,12-14), Jákób esztendeivel kapcsolatban (1Móz 47,9) és Dávid egyik imádságában (Zsolt 109,10) találkozunk.

BUKKI (Jahve kipróbált férfia, kiürítés, lerombolás).

1. Jógli fia, Dán törzsének fejedelme az ígéret földjének felosztásakor (4Móz 34,22).
2. Főpap Izráelben (1Krón 6,5.51; Ezsd 7,4).

BUKKIJA (az Úr kipróbált embere vagy szája; lerombolás az Úr által).

Lévita, a 6. énekes rend vezetője Dávid idejében (1Krón 25,4.13).

BUL (termés, gyümölcs).

Az izráelita szent év nyolcadik hónapja (1Kir 6,38).

BUNA (okosság, megértés, belátás).

Júda leszármazottja (1Krón 2,25).

BUNNI (megépített; az én értelmem; bölcs, belátó).

1. Lévita a fogság előtt, Semája (18) őse (Neh 11,15).
2. Lévita Nehémiás (3) idejében (Neh 9,4).
3. Főember, aki Nehémiással (3) együtt megpecsételte a szövetséget (Neh 10,15).

BÚTOR.

Amikor a Biblia lakások berendezéséről beszél, akkor többnyire a szent sátorról és a templomról, tehát Isten lakhelyéről van szó. Az egyszerű embereknek alig volt valami bútoruk a házukban. A királyoknak voltak ágyaik és asztalaik (5Móz 3,11; Bír 1,7).

BÚZ (megvetés, gúny, gúnyolódás).

1. Náhor (2) fia (1Móz 22,21).
2. Gádita férfi (1Krón 5,14).
3. Arab néptörzs (Jer 25,23).

BÚZA.

Palesztina legfőbb gabonafajtája; de szükség és nagy szegénység idején más gabonaneműt is felhasználtak (Ez 4,9-10); kézimalmokban két kő közt őrölték lisztté.

BÚZI (az én megvetésem; megvetően).

Ezékiel próféta atyja (Ez 1,3).

BŰN.

A teremtett világban mindaz, ami a Teremtő szentségét nem fejezi ki, vagy ami az ellen való; a világon az első bűn szabad akaratból történt, amikor a teremtmény felelősségének tudatában, és a következmények ismeretében úgy döntött, hogy megrontja azt a lényeget, amivel Isten eredetileg az Ő teremtményét felruházta; ti. istenképűségét és szentségét. Az emberi nem bűne Ádámnál és Évánál kezdődött (1Móz 3); de a teremtett világ bűne már azoknál az angyali lényeknél, akik fellázadtak Teremtőjük ellen, és akik ezért már lényüket tekintve a bűnben gyökereznek (2Pt 2,4; Júd 6).
Ádámot és Évát Isten szentnek, Őtőle meghatározott lényegűnek teremtette, hogy Vele tökéletes közösségben legyenek; engedetlenségük következtében természetük megromlott, Isten ellenségeivé váltak, bűnössé lettek Előtte, és magukkal vonták az egész emberiséget a romlásba és vétekbe (Róm 5,12kk.). A bűn lényege abban áll: Istentől elszakadva, Tőle függetlenül élni; a bűn problémájának megoldása egyedül Jézus Krisztusban adatik, abban a megváltásban, amelyet Ő halála és feltámadása által szerzett az embernek (Róm 3,21-8,39). A bűn: céltévesztés.

BŰNBAK.

Második a két bak közül, amelyekre a nagy engesztelési napon a sors esett (3Móz 16,8.10.26); az elsőt bűnért való áldozatul mutatták be, a másodikra a főpap kézrátétellel ráhelyezte az egész nép bűnét, azután kivezették a pusztába, és ott szabadon engedték.

BŰNBÁNAT.

Az értelem és szív átalakulása, amelynek következménye a bűntől való elfordulás (Mt 27,3; 2Kor 7,9-10); a bűnbánat szükséges az üdvösséghez (Mt 3,2.8; 4,17).

(A) BŰN EMBERE.

Lásd: ANTIKRISZTUS.

BŰNÉRT VALÓ ÁLDOZAT.

Kos feláldozása egy másik ember ellen elkövetett vétek eltörlésére; a törvény előírta emellett a jóvátétel kötelezettségét is (3Móz 5,16; 6,5; 4Móz 5,7-8).

BŰNESET.

Az ember bűnbeesése, amelyet az 1Móz 3-ból ismerünk, elénk tárja azt az eseményt, amikor az ember szabad döntése alapján engedetlen lett Isten iránt, amelyből azután minden rossz és végzetes következmény származott az egész emberiségre (Róm 5,12kk.; 1Kor 15,22).
A bűneset következtében az ember elidegenedett Istentől. Az ember Isten képére teremtetett, isteni természettel mind értelme, mind erkölcse szempontjából bűnözésre való hajlam nélkül, és szabad akarattal, hogy Isten akaratát válassza és annak engedelmeskedjék. Amikor azonban a kívülről jövő kísértésnek engedett, elfordult Istentől, és ezáltal új, számára vészes képességet szerzett, amelynél a bűn minden felett uralkodó hatalommá vált. A bűnös emberi állapotból a megváltás egyedül Jézus Krisztus, az utolsó Ádám által lehetséges (Róm 5,12-21; 1Kor 15,21-22.45-49).

BÜNTETÉS.

A szülők megverését vagy megsértését, istenkáromlást, a szombattörvény megszegését, varázslást, házasságtörést, nemi erőszakot, vérfertőzést, gyermekrablást és bálványimádást halállal büntette a törvény (2Móz 21,15.17; 3Móz 24,14-16.23; 4Móz 15,32-36).
A legrosszabb büntetés a megkövezés volt (5Móz 22,24), a rómaiak bevezették a lefejezést (Mt 14,10) és a keresztre feszítést (Mk 15,21-25); egyéb súlyos büntetési módok: szétfűrészelés, vasboronával való szétszaggatás, halálra korbácsolás, elégetés; általános alapelv volt, hogy a büntetés a bűnnek megfelelő legyen (szemet szemért, fogat fogért) (2Móz 21,23-25). Krisztus gondoskodott róla, hogy az ember elnyerhesse Isten bocsánatát, amikor a kereszten Magára vette a bűnért való büntetést (ApCsel 2,38; 10,38-42).

BYBLOS.

Lásd: GEBÁL (1).