Az izráelita év ötödik hónapja (4Móz 33,38).
Jób 31,12-ben azt jelenti: "megemészteni"; Jób 26,6; Péld 15,11; 27,20-ban "a halottak országa"; Jób 28,22-ben "halál" a jelentése; a Jel 9,11-ben görögül: "Apollion" az angyal neve, aki a pokol mélysége felett uralkodik.
Folyó Damaszkuszban (2Kir 5,12).
Ahasvérus (2) király udvarmestere (Eszt 1,10).
Vagy a Jordántól keletre eső terület, vagy a moábiták földjétől északnyugatra fekvő hegylánc (4Móz 27,12).
Arámul: atya, édesapa. (Mk 14,36; Róm 8,15; Gal 4,6).
Selémia (3) atyja (Jer 36,26).
Rövidített alakja az "Isten szolgája" szónak (az én szolgám, az Úr szolgája).
Ún. kis próféta; témája Edom pusztulása, amely emberemlékezet óta Izráel ellensége volt; a könyv nincs keltezve, valószínűleg Kr. e. a 8. század végéről való; Aház, júdabeli király idejéből, amikor Edom és a filiszteusok szövetkeztek Izráel ellen (19. v.).
Felosztása: 1. ítélethirdetés Edom ellen (1-14. v.) 2. Izráel helyreállítása az Úrnak napján (15-21. v.).
Családfő Gád törzsében (1Krón 5,15).
Ezt a babilóniai nevet kapta "Azáriás" (16), Júda egyik fejedelmi ifja, Dániel (3) társa (Dán 1,7).
Atya, ősatya, a teremtés ősoka, gondoskodó, tanító, tanácsadó.
Ádám és Éva második fia, akit bátyja, Kain meggyilkolt (1Móz 4).
Különböző helységnevek, amelyek termékenységük és kellemességük által tűnnek ki.
Határerődítmény Naftali földjén (2Sám 20,15). Ide menekült Séba (5) Dávid király elől (2Sám 20,14-22). Később Benhadád (1) lerombolta (1Kir 15,20), III. Tiglát-Pilnéser pedig a lakosait asszír fogságba hurcolta (2Kir 15,29). Lásd még: ÁBELMÁIM.
Helység Moábban (4Móz 33,49). Lásd még: SITTIM.
Ammonita falu Jordántól keletre (Bír 11,33).
így nevezi a 2Krón 16,4 az ÁBEL-BÉT-MAAKA erődítményt.
Valószínűleg falu a Jordán völgyében (Bír 7,22).
Helység Jordántól keletre (1Móz 50,11).
Ezékiás (1) király anyja (2Kir 18,2; a 2Krón 29,1 "Abijá"-nak (8) nevezi).
Elkána (2) fia (2Móz 6,24; az 1Krón 6,23-ban és 9,19-ben "Ebiásáf"-nak olvassuk).
Az első hónap neve a fogság előtti korban (2Móz 13,4; 23,15; 34,18).
Midián fia (1Móz 25,4; 1Krón 1,33).
Benjámin törzsének fejedelme (4Móz 1,11; 7,60; 10,24).
Áron második fia (2Móz 6,23). Fivérével, Nádábbal (1) együtt megölte őt az Úr, mert idegen tüzet vittek az Úr elé (3Móz 10).
Benjámin unokája (1Krón 8,3).
Fejedelemség Antilibanontól keletre; Keresztelő János fellépése idején Lisániás volt a negyedes fejedelme (Lk 3,1).
Joktán fia vagy leszármazottja (1Móz 10,28).
Bárák atyja (Bír 4,6).
Sunemita nő, aki a hajlott korú Dávidot gondozta (1Kir 1,3.15; 2,17-22).
Dávid nővérének, Sérujának a fia; Asáel (1) és Jóáb (1) testvére; mindig hűséges volt Dávidhoz (1Sám 26,6-9; 2Sám 3,30; 16,9; 1Krón 18,12-13).
"Absolon" nevének másik formája (1Kir 15,2-10).
Sammai (1) fia (1Krón 2,28-29).
Dávid felesége (2Sám 3,4; 1Krón 3,3).
Benjáminita férfi (1Krón 8,11).
Zorobábel fia, Jézus Krisztus őse (Mt 1,13).
Ahimélek (1) főpap fia és utóda (1Sám 22,20); Dávid hűséges tanácsadója (2Sám 15,24; 17,15; 19,11); Salamon megfosztotta főpapi tisztétől, mert Adónia (1) mellé állt (1Kir 2,26.35).
Palesztinában az ablaknyilások nagyon keskenyek, és magasan voltak a falban, többnyire ráccsal ellátva (Bír 5,28; 2Kir 1,2; Péld 7,6).
Saul (1) unokatestvére és hadvezére (1Sám 14,50). Saul halála után Ábner Isbósetet tette Izráel királyává (2Sám 2,8-9). Később Dávid mellé állt, Jóáb azonban megölte (2Sám 3,26-30).
Táré fia és Sém leszármazottja, akit az Úr kihívott a káldeabeli Úr városából, és Izráel népének ősatyjává tett (1Móz 12,1-6). Először unokaöccsével, Lóttal és Táréval, atyjával együtt a mezopotámiai Háránba (3) vándorolt. Atyja halála után Kánaánba (2) ment, majd rövid sikembeli (3) tartózkodás után Bételt (1) és a déli földet, Egyiptomot kereste fel (Negev). Éhinség kényszerítette őt erre. Később visszatért Hebronba (1). Abban a reményben, hogy így ajándékozza meg öt az Úr a megígért fiú-utóddal, egyiptomi szolgálóját, Hágárt ágyasává tette, aki Izmáelt (1) szülte neki (1Móz 16). Később felesége, Sára Izsákot szülte, az ígéret örökösét (1Móz 15,4). 175 éves korában halt meg, Hebronban (1) temették el, Makpelá barlangjában (1Móz 25,7-10).
A halál utáni áldás egyik képe (Lk 16,22-23).
Gabonamag vagy széna, amellyel a barmokat etetik; pl. lovakat vagy tevéket (1Móz 24,25-26; 42,27; Bír 19,19.21).
Lásd: ÁBRÁM (magasztos Atya, a magasság Atyja). Lásd: ÁBRAHÁM.
Izráel egyik szálláshelye a pusztai vándorlás során (4Móz 33,34-35).
Dávid harmadik fia, aki fellázadt atyja ellen, amiért is végül életével kellett fizetnie. Fivére, Amnon (1) megerőszakolta húgát, Támárt (2), efölötti haragjában orvul megölette Amnont és külföldre menekült (2Sám 13,22-39). Dávid később hazahívta, de nem volt hajlandó személyesen fogadni őt. Absolon magát kiáltatta ki a trón örökösévé, és felkelést szervezett, de csatát vesztett, és Dávid hadvezére, Jóáb megölte (2Sám 18,6-17). Dávid mélyen meggyászolta fia halálát. Absolon szép férfi volt, a nép kedvelte; sikerült neki Júda nagy részét megnyerni a maga számára.
Város Kánaán déli határán (4Móz 34,4-5).
Város Júdában (Józs 15,22).
Hámán fia, akit megöltek (Eszt 9,8).
Az első ember. Isten a saját képére teremtette (1Móz 1,27), az Éden (1) kertjébe helyezte és úrrá tette az egész állatvilág fölött. Mivel azonban feleségével együtt engedetlenek voltak Isten parancsa iránt, kiűzettek az Éden kertjéből. Pál annak az egy embernek mondja őt, aki által a bűn és a halál a világba jött (Róm 5,12-21).
Város a Jordán völgyében, amelynek közvetlen közelében az izráeliták beléptek az ígéret földjére (Józs 3,16).
Város Naftaliban, a Genezáret-tótól nyugatra (Józs 19,36).
Naftali területének északnyugati határán fekvő város (Józs 19,33), pontos helye ismeretlen.
Város Júda déli határán (Józs 15,3). A 4Móz 34,4-ben; "Hacar-Adár". Lásd még: ÉDER (1).
Izmáel fia (1Móz 25,13; 1Krón 1,29).
Város Babilóniában (Ezsd 2,59; Neh 7,61).
Benjámin (1) unokája (1Krón 8,3).
József (9) őse (Lk 3,28).
Város Júdában (Józs 15,36).
Sáfát (3) apja (1Krón 27,29).
Város amely Sodomával és Gomorával együtt elpusztult (1Móz 14,2.8; 19,24-28; 5Móz 29,23).
Perzsia és Média egyik fejedelme (Eszt 1,14).
Fizetési kötelezettség világi vagy egyházi hatóság részére, annak rendelkezése alapján, mégpedig egyes személyek vagy azok vagyona után; a pusztai vándorlás kezdetén az izráeliták nem fizettek adót; a teokrácia (Isten királysága) idején minden személy egy fél siklust fizetett a szent sátor és az istentiszteletek fenntartására (2Móz 30,13; 38,25-26); a királyok súlyos adókat vetettek ki alattvalóikra, úgyhogy Salamon halála után tíz törzs fellázadt (1Kir 12); a Ptolemaiusok, Seleukidák és rómaiak az adószedést bérbe adták adószedőknek (vámszedőknek) (Mt 17,24; 22,17). Máté adószedő, ill. vámszedő volt, de elhagyta mesterségét, hogy Jézust teljesen követhesse. A kegyes zsidók rendkívüli módon gyűlölték a vámszedőket; mesterségüket becstelennek tartották (Mt 9,9-13; Lk 19,7).
Bézek (1) királya, akit elfogtak és megcsonkítottak (Bír 1,5-7).
Őse az egyik családnak, amely Zorobábellel együtt tért vissza a babiloni fogságból (Ezsd 2,13).
Dávid, Salamon és Roboám magasrangú tisztviselője. "Adórám"-nak is nevezik (2Sám 20,24; 1Kir 4,6; 12,18; 2Krón 10,18).
Emoreus férfi, Jeruzsálem királya; Józsué a Gibeon melletti csatában négy másik királlyal együtt legyőzte őt és megölte (Józs 10,1-27).
Erődítmény Júdában (2Krón 11,9).
Lásd: ADÓNIRÁM.
Pénzösszeg vagy kötelezettség, amellyel tartozik az ember. Mózes törvénye szerint zsidó a zsidónak nem adhatott kölcsönt kamatra (2Móz 22,25); a szegényeket külön törvény védte az uzsorásoktól (2Móz 22,25-27).
A fizetésképtelen adóstól el lehetett venni tulajdonát, családjának, sőt önmagának is a szabadságát (3Móz 25,25-41); börtönbe is lehetett vetni (Mt 18,21-35).
Kisázsiai kikötőváros Misia tartományban, az "Ázsia" nevű római tartomány északi részében (ApCsel 27,2).
A Földközi-tenger egyik része, melynek határa nyugaton Itália, Szicília és Málta, keleten pedig Dalmácia, Macedónia és Akhája volt (ApCsel 27,27).
Júda északi, dombos vidékének egyik városa; Dávid a város melletti számos barlang egyikében rejtőzött el (1Sám 22,1).
Hágó a Jeruzsálemből Jerikóba vezető úton (Józs 15,7; 18,17).
Néptörzs, amelyet Izráelnek Samáriából való elhurcolása után telepítettek be oda. Dárius királynál tiltakozást jelentettek be a jeruzsálemi templom újjáépítése ellen (Ezsd 5,6; 6,6).
Talán az afarsakeusokkal azonosak. Samária lakói, akik tiltakoztak a templom újjáépítése ellen; és megkísérelték a munkát megakadályozni (Ezsd 4,9).
Város Júdában (Józs 15,53).
Saul király őse (1Sám 9,1).
Jeruzsálemben élő próféta, aki világméretű éhinséget hirdetett meg (ApCsel 11,27-30), Pálnak pedig megjövendölte, hogy Jeruzsálemben elfogják (ApCsel 21,10-11).
Hámán mellékneve (Eszt 3,1.10; 8,5).
A szeretetvendégséget követte rendszerint az Úrvacsora (1Kor 11,20-34).
Sammának (4), Dávid hősének az apja (2Sám 23,11).
Izráel prófétája Kr. e. 520 körül; életéről keveset tudunk; Zakariás (17) próféta és Darius Hystapes kortársa. Könyvének felosztása: 1. elhívás és bátorítás a templom építésére (1); 2. a messiási reménység (2).
Jézus olyan szavai, amelyek nem találhatók a négy kánonbeli evangéliumban. Megkülönböztetünk valódi, biblikus és nem valódi, apokrif agraphákat. Valódiak Jézusnak az ÚSZ-i levelekben feljegyzett kijelentései. Az ezeken felül Jézus szavainak tartott kijelentések legnagyobb része nyilvánvalóan hamis. Ilyeneket találunk korai keresztyén szerzőknél, papíruszokban és apokrif evangéliumokban.
Lásd: I. és II. HERÓDES AGRIPPA [HERÓDES (5) és (6)].
A Péld 30. szerzője.
Az ókorban a szegények rendszerint a puszta földön háltak, amikor is felső ruhájuk egyszersmind derékaljul és takaróul szolgált. Olykor szőnyeg vagy gyékény volt a fekhelyük. Az ágyakat már korán ismerték (5Móz 3,11); a gazdagoknak művészi kivitelű ágyaik voltak (Ám 6,4; Eszt 1,6).
Az ókorban általánosan használt anyag téglák, habarcs, edények, és számos országban feliratos táblák készítésére.
A Biblia országaiban a legrégebben használt edényfajtákhoz tartozik; azt a földet, ahol agyagot találtak, fazekas mezejének hívták (Mt 27,7); a nedves agyagot kézzel formálták a forgó fazekaskorongon, amelyet a mester a lábával hajtott, vagy pedig az inasa forgatott (Jer 18,3-6); azután az edényt megszárították és kemencében kiégették. Sokféle dolgot készítettek agyagból: tálakat, medencéket, csészéket, főzőedényeket, palackokat és különféle korsókat; lámpákat, tűzhelyeket és szenes serpenyőket; evőeszközöket; a régészek ezrével tárták fel az ilyen mindennapos használati tárgyakat; pontosan kikutatták az agyagedények alakjának és mintáinak történelmi fejlődését, úgyhogy a szakértők meglehetős pontossággal meg tudják állapítani a lelet korát és keletkezési helyét.
Lágy agyagból készítették, és íróvesszővel ékalakú betűket véstek beléjük; azután a táblákat kemencében vagy a napon kiszárították. Különböző alakúakat készítettek, és gyakran agyagedényben tárolták. Nagy számban kerültek elő a közel-keleti ásatásoknál. A legrégebbiek Kr. e. 3000 körüli időből származnak.
Asszony, aki ugyan a törvény szerint házastársa valamely férfinak, de alacsonyabb rangú, mint a rendes felesége (1Móz 16,1kk; 22,24; Bír 8,31; 2Sám 3,7; 5,13). Mózes törvénye megengedte ezt (2Móz 21,7-11; 5Móz 21,10-14). Az ÓSZ néhány ismert személyiségének voltak ilyen "mellékfeleség"-ei: Ábrahámnak (1Móz 25,6), Jákóbnak (1Móz 35,22), Gedeonnak (Bír 8,31), Dávidnak (2Sám 5,13), Salamonnak (1Kir 11,3) és Roboámnak (2Krón 11,21).
Férfi Júda törzséből (1Krón 4,8).
Eliféletnek (3), Dávid hősének az apja (2Sám 23,34).
Ashúr és Naára fia (1Krón 4,6).
Helység és folyó Babilóniában (Ezsd 8,15.21).
Benjáminita férfi (1Krón 7,12).
Sákár (1) fia, Dávid hőse (2Sám 23,33; 1Krón 11,35).
Férfi Manassé törzséből (1Krón 7,19).
Sáfánnak, Jósiás (1) írnokának a fia (2Kir 22,12; 25,22; Jer 40,5).
Lévita, Elkána (2) fia (1Krón 6,25).
Salamon tiszttartója (1Kir 4,14).
A pusztai vándorlás alatt Naftali törzsének fejedelme (4Móz 1,15; 2,29; 7,78).
Benjámin (1) fia (4Móz 26,38).
Benjámin (1) leszármazottja (1Krón 7,10).
Királyi tisztviselő (udvarbíró) Salamon palotájában (1Kir 4,6).
Férfi Dán törzséből (2Móz 31,6; 35,34).
Dávid egyik tanácsadója, aki később Absolon társa lett az összeesküvésben. Mikor Absolon nem fogadta meg a tanácsát, hogy azonnal induljon Dávid üldözésére, hazament és felakasztotta magát (2Sám 17,1-23).
Helység Áser törzsi birtokán (Bír 1,31).
A régi Ekbatána, ma Hamadan, Média fővárosa (Ezsd 6,2). Lásd még: EKBATÁNA.
Béla (4) fia, Benjámin (1) unokája (1Krón 8,4).
Férfi, aki részt vett a szent sátor építésében (2Móz 31,6; 35,34).
Benjámin (1) fia (1Krón 8,1).
Júda leszármazottja (1Krón 4,2).
Férfi Júda törzséből (1Krón 4,6).
Abimélek (2) barátja, aki Beérsebánál békeszerződést kötött Izsákkal (1Móz 26,23-33).
Pap Nehémiás (3) korában (Neh 11,13).
Város Bételtől (1) keletre, ahol Ábrahám, az ígéret földjére való megérkezése után először ütötte fel sátrát (1Móz 12,8). Ezenkívül a második város, amelyet Józsué, Kánaán földjének elfoglalása során Izráel népével bevett (Józs 7-8). Neh 11,31-ben: "Aja"; Ézs 10,28-ban: "Ajját".
Oázis a Holt-tenger nyugati partján, Kirbet Qumrantól délre. 1947 nyarán itt talált egy beduin egy barlangban hét ősi héber irattekercset bőrből, köztük az idáig ismert legrégibb Ézsaiás-kéziratot.
Héber kifejezés, jelentése: "Engedi szőlőhegyei" (Én 1,14).
Erre a fogalomra a Bibliának tíznél több szava van: "eskár" - jutalom (Zsolt 72,10); "minha" - áldozati ajándék egy feljebbvalónak (Bír 3,15); "mattán" ajándék, amellyel valakinek a jóindulatát akarják elnyerni (1Móz 34,12), vagy a hódolat kifejezője (Zsolt 68,30); "mattená" és "mattaná" - áldozati ajándék (1Móz 25,6; Dán 2,6); "sóhád" - megvesztegetés (5Móz 16,19).
Az ÚSZ-ben "dosis" és "doron" mindaz, amit adnak (Lk 21,1; Jak 1,17); "doma" - ajándék (Mt 7,11); "kariz" vagy "karizma" - különleges adottság vagy képesség (Róm 1,11; 1Tim 4,14).
Ai város neve nőnemű alakban (Ézs 10,28).
Az ÚSZ-ben gyakran átvitt értelemben használatos; igen gyakran magára Krisztusra alkalmazva (Jn 10,1.2.7; Jel 3,20); jelenti az Isten által nyújtott alkalmat is (Mt 25,10; ApCsel 14,27; 1Kor 16,9); valamint szabadságot és teljhatalmat (Kol 4,3).
Az ajtó része (1Kir 6,33).
Középületek, templomok, megerősített városok ajtainak és kapuinak őre (2Kir 7,10; 1Krón 23,5; Zsolt 84,11; Ezsd 7,24; Mk 13,34).
Ajtók és ablakok forgó szerkezete, mely lehetővé teszi azok mozgatását, nyitását és csukását (1Kir 7,50).
Gyakran használatos átvitt értelemben valami nagyon fontos dolog megjelölésére.
A Vörös-tenger keleti nyúlványa. Itt volt Salamon király tengeri kikötője (1Kir 9,26).
Izráelita férfi, aki elvett magának a Jerikóban zsákmányolt, és teljesen az Úrnak szentelt kincsekből. Emiatt szenvedtek vereséget az izráeliták Ai városánál. Amikor Ákán bűnét sorsvetés útján kiderítették, egész családjával együtt megkövezték (Józs 7,1-26); az 1Krón 2,7-ben: "Ákár".
"Ákán" neve az 1Krón 2,7-ben.
Az ÓSZ-ben ritkán alkalmazott kivégzési mód. Ha valakit felakasztottak - kivéve 2Sám 17,23 és Mt 27,5-öt, ahol öngyilkosságokról van szó - az csak azután történt, miután az illetőt már más módon kivégezték; a felakasztás a holttest meggyalázására szolgált (1Móz 40,19.22; 5Móz 21,22).
Férfi Júda törzséből (1Krón 2,29).
Az a földdarab, amelyet Júdás Jézus tartózkodási helyének elárulásáért kapott pénzén vettek (ApCsel1,18-19). A földdarab azért nyerte ezt a nevet, mert vérdíjon vásárolták, és mert itt ért Júdás élete gyászos véget (Mt 27,7).
Korintusi férfi, aki Pált Efézusban meglátogatta (1Kor 16,17-19).
Római tartomány, amely magában foglalja Görögország egész déli részét, északon Macedónia tartománnyal határos (ApCsel 19,21; Róm 15,26; 2Kor 1,1; 1Tesz 1,7-8). Korintus volt Akhája fővárosa.
Jézus Krisztus őse (Mt 1,14).
Filiszteus király Gátban, akihez Dávid elmenekült Saul (1) elől (1Sám 21,10-15).
Város Észak-Babilóniában (1Móz 10,10); talán azonos a sumér "Agade"-val, amelyet I. Sargon, az akkádi sémita dinasztia megalapítója, Kr. e. 2475-ben fővárosává tett.
Kikötőváros Palesztinában. A Bír 1,31 említi; ApCsel 21,7 Ptolemaisnak nevezi, amely Tírusztól mintegy 43 km-nyire délre és a Kármel hegyétől 13 km-nyire északra feküdt.
Körülkerített hely a szabadban tanyázó juhok védelmére, kivált éjszaka (4Móz 32,16; Bír 5,16; 1Sám 24,4).
A völgy neve, amelyben Ákánt megkövezték (Józs 7,24-26; Hós 2,14).
Hágó a Holt-tenger déli vége és Cin pusztája között (Józs 15,3).
Felső, magasabban fekvő városrész; görög városok fellegvára vagy várrészlete; kiváltképpen Athén magas, sziklás előhegysége, Ott voltak a város kincseskamrái és a legszebb templomok.
Művészi irodalmi forma, amelynél a versek vagy versszakok első betűi vagy egy szót képeznek, vagy ABC-sorrendben következnek egymásután. Kimagasló példa erre a 119. Zsoltár, amelynek 22 egymást követő szakasza, melyek mindegyike 8-8 azonos kezdőbetűjű versből áll, ezek pedig a héber ABC-t adják ki. A bibliafordításokban ez a művészi forma természetesen nem tartható meg.
Város Áser törzsének területén, amelyet Józsué elfoglalt (Józs 11,1; 12,20; 19,25).
Káleb (1) leánya, akit unokatestvéréhez, Otniélhez adtak feleségül. Annak az ígéretnek a teljesítése, hogy ahhoz a férfihez adják, aki elfoglalja Kirját-Széfert (Józs 15,16-19; Bír 1,12-15).
Zsidókeresztyén férfi; mestersége szerint sátorkészítő, aki feleségével, Priscillával együtt Pál munkatársa volt Korintusban; segítségére volt továbbá Apollósnak és még sokaknak (ApCsel18,2.18.26; Róm 16,3-4; 1Kor 16,19; 2Tim 4,19).
Cseppkőből való kalcium-karbonát; az ókorban vázákat, parfőm- és kenettartókat készítettek belőle (Mt 26,7).
Az ínség enyhítésére szolgáló ajándék. Mind az ÓSZ, mind az ÚSZ felhív, hogy a szegényekről emlékezzünk meg; a farizeusoknál törvényileg előírták az alamizsnaosztást (3Móz 19,9-10; ApCsel9,36).
Város Áser birtokán (Józs 19,26).
Héber zenei fogalom (Zsolt 46,1; 1Krón 15,20: "szűzek módjára").
Lásd: SZEGELETKŐ.
Büszkeségtől mentesség; szelídség, szerénység; tudatában lenni saját korlátainknak; Isten a keresztyéneknek alázatosságot parancsol (Fil 2,3-4; Róm 12,10; 1Kor 13,4-6; 1Pét 5,5-6).
Valakinek az isteni üdvöt közvetíteni, vagy valakinek az igazi boldogságáért imádkozni, amely kizárólag a Jézus Krisztussal való mély közösségben található meg. Jelenti még: valakit tisztelni, azt védelmezni és megbecsülni. Isten megáld (1Móz 1,22.28; 2,3; Zsolt 33,12; 2Kor 13,13).
A legismertebb az "Ároni áldás" (4Móz 6,22-27).
Vallásos kultikus cselekmény valamely istenség tiszteletére, amelynél az ember a személyes tulajdonát képező tárgyat önként odaadja az istenségnek; ezt az áldozatot a szertartás során felemésztik, hogy ezáltal az istenséggel jóindulatú kapcsolatba kerüljenek, vagy ezt megújítsák, illetve kifejezzék azt; hitet, bűnbánatot vagy imádást is kifejez; a fő szándék az áldozatban az, hogy az istenség jóakaratát biztosítsa; ősidők óta ismeretes (1Móz 4,4; 8,20-22; 12,7-8; 13,4.18; 15,4kk; 26,25; Jób 1,5; 42,7-9); a jeruzsálemi templom felépítése előtt az áldozatot a családfők mutatták be; a templom Kr. u. 70-ben történt lerombolása óta a zsidók nem mutattak be áldozatot; a Mózes által előírt áldozatoknál csak bizonyos állatok és szárnyasok húsát lehetett áldozatul bemutatni. A sokféle különböző áldozatra vonatkozó bibliai előírás abból a szükségből fakadt, hogy az áldozatot bemutató bűneitől megtisztuljon, vagy az istentiszteleten résztvevő személynek az a kívánsága, hogy Istennel közösségre jusson. Az áldozatok az állat- és növényvilágból kerültek ki.
Az áldozatok különböző nemei: bűnért való áldozat, tudatlanságból eredő nem szándékos vagy tévedésből esett bűnökért (3Móz 4,1-35; 6,17-23); vétekért való áldozat engesztelést és helyreállítást jelentett a nem szándékos bűnökért, hamis esküért és a felebaráttal szembeni nem megfelelő viselkedésért; az engesztelő áldozat jelképezte az Istennel való helyes, bensőséges viszonyt; sokszor kísérte az áldozatokat az étel- és italáldozat (2Móz 29,40kk); felemelt és meglóbált áldozat, amelynél az áldozati állat szegyét és lapockáját megszentelték (2Móz 29,24-28; 3Móz 7,14); égőáldozat minden reggel és este (2Móz 29,28-42; 3Móz 1).
Valamennyi ószövetségi áldozat Krisztusra, és az Ő minden emberért bemutatott végérvényes áldozatára mutat (Zsid 9,11kk).
Lásd: ÁLDOZAT.
A héber ABC első betűje.
Lásd: SÁNDOR.
Ez az észak-egyiptomi város alapítójától, Nagy Sándortól (Alexander) kapta nevét. Főváros lett, s virágzó művelődési és kereskedelmi központ. Ezrével éltek itt zsidók. A hagyomány szerint itt keletkezett az ÓSZ görög fordítása, a "Septuaginta".
Képes beszéd, mely valamely kijelentés vagy igazság pontosabb körülírására szolgál. A kép mondanivalóját átviszi erre a kijelentésre vagy igazságra. Ismert allegória a Gal 4,24kk., ahol Pál a két asszony, Sára és Hágár alakjaiban az ÚSZ és az ÓSZ viszonyát fejezi ki.
Papi város (1Krón 6,60; Józs 21,18).
Abban az értelemben, hogy legyünk kitartóak a hitben és az imádságban, csupán az Ef 6,18-ban fordul elő, ahol az imádságról van szó; a szentek állhatatosságáról szóló tanítás szerint az Istentől újonnan született embert soha semmi nem választhatja el Isten szeretetétől (Róm 8,37-39).
Fából, fémből vagy kőből faragott szobrok; többnyire bálványképek (Ézs 44,9-17; 45,20; 5Móz 7,5).
Nabukodonozor király titokzatos álmot látott egy óriási állóképről, melynek jelentését Dániel (3) fejtette meg. (Dán 2).
Joktán fia (1Móz 10,26).
Lásd: ALLÉMET.
Izráel pusztai vándorlásának egyik állomása (4Móz 33,46-47). Lásd még: BÉT-DIPLATAIM.
Csalárd alattomos magatartás valaki rászedésére és megrontására (Dán 8,25; Mt 26,4; ApCsel 13,10).
Lásd: NÖVÉNYEK.
Az ÓSZ-ben gyakran olvashatunk arról, hogy Isten bizonyos dolgokat álmukban közöl az emberekkel (1Móz 20,3; 28,12; 37,5-11; 40,5; Dán 2,4; Mt 1,20).
Egyes álmok olyan embereknek szóltak, akik nem tartoztak a választott néphez, pl. a Gérárból való Abiméleknek (1Móz 20,3), Lábánnak (1Móz 31,24), a fáraónak (1Móz 41,1-36). Egyeseknek Isten megadta azt a képességet, hogy az álmokat meg tudják magyarázni és titkos értelmüket meg tudják fejteni; így Józsefnek (1) és Dánielnek (3) (1Móz 40,5-23; Dán 4,19-27). Az álmok félre is vezethetnek (5Móz 13,1-3).
Főember Simeon törzsében (1Krón 4,37).
Lásd: BEALÓT (2).
Héber kifejezés. Kicsiny jel az énekes számára, mely valószínűleg a dallamra utal (Zsolt 57; 58; 59; 75).
"Ne veszíts el".
Izráel egyik szálláshelye a pusztai vándorlás során (4Móz 33,13-14).
Az Áser törzséből való Helem fia (1Krón 7,35).
Elifáz (1) fia (1Móz 36,12).
Igen régi, rabló nomád nép, főként a Negev-sivatagban tanyáztak, Ábrahámtól kezdve Ezékiás (1) király idejéig (Kr. e. 2000-700).
Izráel történetében gyakran szerepel ez a nép (2Móz 17,8kk; 4Móz 14,25; 1Sám 15).
Város Júdában (Józs 15,26).
Hegy Libanon mellett (Én 4,8).
Pap, aki Nehémiás (3) korában a templomban szolgált (Neh 11,13).
Helység Áser birtokán (Józs 19,26).
Általában azt jelenti: "úgy legyen" (Jer 28,6), "valóban" (Jer 11,5), vagy pedig: "ez bizonyára igaz".
Város Macedóniában, nem messze Filippitől. Pál átment a városon (ApCsel 17,1).
Salamon szolgája, akinek leszármazottai Zorobábellel visszatértek a fogságból (Ezsd 2,57; Neh 7,59-ben: "Amon").
Jónás próféta atyja (2Kir 14,25; Jón 1,1).
Domb Gibeon közelében (2Sám 2,24).
Izráel népének szimbolikus neve a héber eredeti szövegben. Hós 2,22-ben így olvassuk: "Én népem vagy te".
Talmai (2) apja (2Sám 13,37).
Ahiézer (1) atyja (4Móz 1,12; 2,25).
Benája (1) fia, Dávid vezére (1Krón 27,6).
Lót fia (1Móz 19,38). Az ammoniták atyja.
Ammon utódainak neve (1Móz 19,38).
Nomád nép, mely a Moábtól északkeletre fekvő földet birtokolta. Fővárosuk Rabbat-Ammon. Hevesvérű, harcias, bálványimádó nép. Bálványuk Molok volt. A nép szüntelenül ellenséges viszonyban élt Izráellel (Bír 11,13; 1Sám 11,2; Jer 40,14; Ez 25,1-7).
Zorobábellel együtt a fogságból visszatért pap (Neh 12,7.20).
Próféta, aki II. Jeroboám uralkodása idején működött (kb. Kr. e. 782-753). Barompásztor volt, aki fügefákat is nevelt; Tékoában élt, mintegy 16 km-nyire Jeruzsálemtől délre. Keményen ostorozta a gondtalan jólétben élő samáriabelieket, és felszólította az izráelitákat, hogy forduljanak el a bálványoktól és térjenek Istenhez. Megjövendölte Izráel babiloni fogságát. 9 fejezetből álló könyvében vádolja mind a környező népeket, mind pedig Izráelt és Júdát (1-2), kárhoztatja az istentelen Samáriát (3-5), ítéletet jövendöl, de helyreállítást és jólétet is ígér (6-9).
Ézsaiás (1) atyja (2Kir 19,2.20; Ézs 1,1).
Keresztyén férfi, akinek Pál köszöntését küldte (Róm 16,8).
Sineár királya, egyike annak a négy királynak, akik elrabolták Lótot és egész vagyonát (1Móz 14).
Mindazt a tárgyat érthetjük alatta, amelyeket az emberek testükön hordtak szerencsétlenség, betegség, varázslás stb. elleni védelmül (Ézs 3,20; Jer 8,17).
Anák város (Józs 11,21).
Város Issakárban (Józs 19,19).
Az anákiták őse (4Móz 13,23.29.34). Anákfiak Kánaánban lakó óriás termetű nép voltak (1Móz 6,4; 4Móz 13,23; Józs 15,13-14).
Egyike azoknak a bálványoknak, amelyeket az asszír király által Samáriába telepített pogány nép imádott; gyermekáldozatot mutattak be neki (2Kir 17,31).
Hámita nép Egyiptomban vagy Egyiptom mellett. Ősatyjuk Micráim (1Móz 10,13).
Főember, aki Nehémiással együtt megpecsételte a szövetséget (Neh 10,26).
A Dávid házából való Eljohénai (2) fia (1Krón 3,24).
Helység Benjámin birtokán (Neh 11,32).
Mindaz, ami átkozott, 5Móz 7,26 és Ézs 34,2-5 szerint megsemmisítendő. Az ÚSZ-ben "anatéma" (átkozott) az, aki az Úr Jézus Krisztust nem szereti (1Kor 16,22), vagy más evangéliumot hirdet (Gal 1,8). Aki Isten Szelleme által szól, az nem mondhat "anatémá"-t Jézusra (1Kor 12,3).
Anatót lakója (1Krón 11,28; 12,3).
Benjáminita férfi, Sasák fia (1Krón 8,24-25).
Simon Péter fivére; Kapernaumban lakott és halászember volt. Keresztelő (Bemerítő) János irányította őt Jézushoz (Jn 1,40-42); apostol lett (Mt 10,2). A hagyomány szerint ferdén ácsolt kereszten (ún. András-kereszten) szenvedett mártírhalált.
Keresztyén férfi, Pál rokona, akinek Pál köszöntését küldte (Róm 16,7). Jó hírnévnek örvendett az apostolok közt.
Lévita város Issakárban (1Krón 6,73).
Mennyei lény, valamivel nagyobb a méltósága, mint az emberé. Az angyalok teremtett lények (Zsolt 148,2-5); szolgáló szellemek (Zsid 1,14); nem házasodnak (Lk 20,34-36).
Szentnek teremtettek (1Móz 2,1; Júd 6); közülük néhányan kiestek a bűntelenség állapotából, s ezekből egyesek megkötöztettek (2Pét 2,4), míg másoknak megvan a szabadságuk arra, hogy Isten akarata ellen cselekedjenek. Mind az Ó-, mind az ÚSZ sok mindenről tudósít az angyalokkal kapcsolatban. A jó angyalok imádják Istent, segítik, védik és megszabadítják Isten gyermekeit (1Móz 19,10; Zsolt 91,11-12). Az istentelen angyalok ellenállnak Istennek, és megkísérlik Isten szándékát meghiúsítani (Dán 10,12-13; Mt 4,3). Az angyaloknak rangsoruk van. Különösen fontosak az arkangyalok: Mihály (Dán 10,13.21; 12,1; Júd 9; Jel 12,7) és Gábriel (Dán 8,16; 9,21; Lk 1,19.26).
Férfi Manassé törzséből (1Krón 7,19).
Város Júda déli részén (Józs 15,50).
Főpap, aki Kr. u. 6-15-ig volt hivatalában. Ugyanezt a magas tisztséget viselte öt fia és a veje, Kajafás. A Lk 3,2 és ApCsel 4,6 főpapnak nevezi, jóllehet már nem volt hivatalban; föltehetően azért, mert családfőként a legbefolyásosabb pap volt, és ezt az előző címét megtartotta.
Ez az elnevezés csak János irataiban fordul elő (1Jn 2,18.22; 4,3; 2Jn 7), és jelentheti Krisztus valamely ellenségét, vagy olyasvalakit, aki Krisztus nevét és jogait bitorolja. A kifejezés mögött lévő gondolat azonban a teljes Bibliában megtalálható. Az ÓSZ-ben látható, a zsidóság számított arra, hogy az utolsó időkben egy istenellenes hatalom vagy személyiség támad Isten népére, ezt azonban Isten maga, vagy az Ő Messiása leveti és megsemmisíti (Zsolt 4,2; Ez 38-39; Zak 12-14). Jézus óv a hamis krisztusoktól (Mt 24,24; Mk 13,22; 2Tesz 2,1-12). Ez utóbbi igeszakasz részletesen leírja az Antikrisztus tevékenységét, akit "a bűn emberé"-nek nevez.
Lásd: LIBANON.
Antipater rövidített alakja; (egy mindenki ellen; az atya ellensége; az atya helyettese, az apjához hasonló).
Város, amelyet Nagy Heródes épített a Jeruzsálemből Cézáreába vivő út mentén, és amelyet apjáról nevezett el. Pál egy éjszakát töltött itt is fogságban (ApCsel 23,31).
Erődítmény, mely összefüggött a jeruzsálemi templommal; Nagy Heródes építette. Benne állomásozott a római helyőrség, amelynek a templom körzetében kellett a rendet fenntartania (ApCsel21,30kk).
Jogi eljárás egy per során, amikor a vádlott a közvetlen felettes szervhez fordul, mint Pál tette ezt Festus helytartó előtti tárgyalásánál (ApCsel 25,1-12). Lásd még: BÍRÓSÁGI FELLEBBEZÉS.
Keresztyén férfi a római gyülekezetben (Róm 16,10).
Megkülönböztetünk kanonizált (Bibliában levő és kánonon kívüli A.-t. Az első csoportba tartoznak Dániel és a Jelenések Könyve, amelyek kijelentenek valamennyit Istennek a gyülekezetével, a világgal, a világ végével és Isten királyi uralmának a földön való megvalósításával kapcsolatos rejtett szándékaiból. A kánonon kívüli A.-k Kr. e. 200-Kr. u. 200 között jelennek meg, és állítólagos kijelentéseket tartalmaznak az utolsó időkről, Izráel szabadulásáról, az utolsó ítéletről és arról, ami azután következik. Legjelentősebbek ebből a csoportból: Énók könyve, a Jubileum könyve, Mózes mennybemenetele, II. Ezsdrás, Báruk apokalypsise, és Énók 2. könyve. Ide számítják általában a Tizenkét pátriárka testamentumát, Salamon zsoltárait (17-18) és az apokaliptikus irodalom Sibilla-jövendöléseit. Közös ismertetőjelük, hogy a jövendőről szólnak, prófétai látomásokat utánoznak, felhasználják az ÓSZ-i személyiségek nevét, szimbólumokat használnak és messianisztikus jellegűek.
Könyvek és egyes fejezetek, melyek a Vulgatában az ÓSZ-i kánon könyvei közt elszórtan találhatók, de amelyek nem szerepelnek a héber ÓSZ-ben. Ezsdrás 1. és 2. könyvét, valamint Manassé imádságát kivéve, a római katolikus egyház az 1546 évi Tridenti Zsinaton felvette ezeket a könyveket a kánonba. Luther óta a protestáns egyházak vitatják e könyvek kánon jellegét. Ezek a következők: Tóbiás, Judit, Makkabeusok 1. és 2. könyve, Bölcsesség könyve, Jézus, Sirák fiának könyve, Báruk könyve, Jeremiás levele, Azáriás imádsága, a három férfi éneke a tüzes kemencében, Zsuzsánna és Dániel története és Manassé imádsága. Luther lefordította ezeket a könyveket, és így jellemezte őket: "nem egyenlő értékűek a Szentírás könyveivel, de hasznos és jó olvasmányok".
Város Macedóniában, mintegy 56 km-nyire Tesszalonikától, a mai Szalonikitől keletre (ApCsel 17,1).
Művelt alexandriai zsidó férfi, akit Efézusban Akvila és Priscilla vezetett be a keresztyén hitbe. Később Korintusba ment, ahol teljhatalommal hirdette az evangéliumot. Hamarosan "Apollós-gyülekezet" alakult ott, amely versengett a Pál-követők csoportjával. Pál és Apollós között személy szerint valószínűleg sohasem volt ilyen versengés (ApCsel 18,26-28; 1Kor 3,4; 16,12; Tit 3,13).
Bizonyos feladatra kiválasztott és kiküldött ember, aki teljhatalmat kap és megbízóját teljességgel képviseli. A kifejezéssel kettős jelentésben találkozunk:
A tizenkét apostol neve: Simon (1) Péter, akit Simonnak vagy Barjónának (Jóna fia) is neveznek; András; János (2); Fülöp (4); Jakab (1); Bertalan (valószínűleg azonos "Nátánael"-lel); Tamás, akit "kettős (iker)"-nek is neveznek; Máté (Lévi); a kananeus (vagy zelóta) Simon (2); Júdás, akit "Lebbeus"-nak vagy "Taddeus"-nak is neveznek; a fiatalabbik Jakab (2); Júdás Iskáriótes (Mt 10). Júdás Iskáriótes helyébe később Mátyás lépett (ApCsel 1,25-26). Később Pál is apostoli elhívást nyert, amikor személyesen találkozott a Feltámadottal (ApCsel 9; 1Kor 1,1; 2Kor 10-12). A legtöbb apostol missziói tevékenységéről a Bibliából csak keveset tudunk, és az egyéb keresztyén hagyomány is alig tartalmaz erről megbízható híradást. Úgy látszik, a legtöbben közülük vértanúságot szenvedtek hitükért. Ezek a férfiak legfőbb tekintéllyel rendelkeztek az első gyülekezetekben, azok tanítására és hitük szilárd megalapozására. Tisztségük és megbízatásuk nem szállt át másokra; ez azért volt lehetetlen, minthogy tisztségük egyetlenszerű, megismételhetetlen volt; mert csak ők voltak közvetlen tanúi Jézus Krisztus munkálkodásának, halálának és feltámadásának.
A keresztyén egyház (Gyülekezet) történelmének az a korszaka, amikor az apostolok még éltek és munkálkodtak.
ÚSZ-i könyv, mely előadja az első keresztyén gyülekezetek történetét Jézus mennybemenetelétől Pál római fogságáig. Áttekintést ad az apostolok szavairól és cselekedeteiről, és szemléletesen tárja elénk Jézus Gyülekezetének terjedését az első évszázadban. Szerzője Lukács, "a szeretett orvos" (Kol 4,14).
Keletkezésének helyéről nem történik említés. Mivel a könyv közvetlenül Pállal végződik, amint az Rómában várja perének tárgyalását, föltehetően röviddel ezután, tehát Kr. u. 62 táján keletkezett. Az ApCsel kihangsúlyozza a pogánykeresztyén gyülekezetek növekedését és a Szent Szellem munkálkodását.
Felosztása:
1. a jeruzsálemi gyülekezet kezdeti ideje (1-7).
2. Átmenet a zsidómisszióból a pogánymisszióba, beleértve az evangélium hirdetését Samáriában (8), Pál megtérése (9), a szolgálat kezdete a pogányok közt Cézáreában (10) és Antiókhiában (11-12).
3. Pál missziói útjai (13-28).
Nádáb (2) fia (1Krón 2,30).
Kolossébeli keresztyén nő (Filem 2).
Piactér az appiai úton, mintegy 60 km-nyire Rómától. Idáig jöttek Pál elébe a római keresztyének, és itt köszöntötték őt (ApCsel 28,15).
Lásd: APPII FORUM.
Kőből épített csatorna, amely arra szolgál, hogy meghatározott helyre vizet vezessen. Mindmáig fennmaradt a római korból sok művészileg megalkotott vízvezeték.
Helység vagy vidék neve Moáb földjén (4Móz 21,15; 5Móz 2,9.18.29; Ézs 15,1).
Hegyes szúrószerszám, a cipészárhoz hasonló, arra szolgált, hogy vele átfúrják annak a rabszolgának a fülét, aki önként végleg az uránál akart maradni (2Móz 21,6; 5Móz 15,17).
Férfi Áser nemzetségéből (1Krón 7,38).
Helység Júdában (Józs 15,52).
Mélyföld, mely a Hermon hegyétől az Akabai-öbölig húzódik. Különböző szélességű és termékenységű keskeny völgy. A pusztában vándorló zsidók egyik pihenőhelye, később Salamon ennek bányáiból nyert vasat és rezet (5Móz 1,1.7; 11,30; Józs 3,16; 1Sám 23,24; Jer 39,4).
Eredetileg a félsziget északi része a Vörös-tenger és a Perzsa-öböl közt (Ézs 21,13; Ez 27,21). Később az egész félsziget megjelölésére szolgált (Neh 2,19; ApCsel 2,11; Gal 1,17; 4,25). Minthogy Arábia határa szüntelen változott, és Izráellel érintkezett, ez az ország nem jelentéktelen szerepet játszott Izráel történetében, mivel az itteni rabló népesség sok nehézséget okozott a zsidóknak.
Téli vízfolyás, amelynek medre nyáron, a szárazság idején kiszárad (Ám 6,14).
Sémita nyelv, közeli rokona a hébernek; számos tájszólása volt, melyek egész Délnyugat-Ázsiában elterjedtek. Az ÓSZ egyes részeit is arameus nyelven írták: Dán 2,4-7,28; Ezsd 4,8-6,18; 7,12-26; Jer 10,11. Arameus kifejezéseket találunk az ÚSZ-ben is (Mk 5,41; 15,34; Mt 27,46; Róm 8,15; Gal 4,6; 1Kor 16,22).
A babiloni fogságból való visszatérés után Palesztina köznyelve; Jézus Krisztus is ezt a nyelvet használta.
Lásd: ÁSVÁNYOK.
Lásd: BIKA-KULTUSZ.
Arménia megjelölésére szolgáló név (2Kir 19,37; Ézs 37,38; Jer 51,27), de jelenti annak magas hegyét is (1Móz 8,4), amelyen Nóé bárkája földet ért. A terület ma Törökországhoz tartozik.
Lásd: MÉRTÉKEK ÉS SÚLYOK.
Izráel gazdasági élete tisztán mezőgazdasági jellegű volt; ezért az aratás Izráelben mindig rendkívül jelentős esemény volt. Az aratás lefolyását a törvény pontosan szabályozta (3Móz 23,10.14.22; 25,5).
Az ÚSZ-ben az aratás jelképesen a kiválasztottak összegyűjtését jelenti (Mt 13,39), de Isten ítéletének képéül is szolgál (Mt 3,12; Lk 3,17).
Görög költő, akinek verséből Pál idéz az ApCsel 17,28-ban; Kr. e. 270 körül élt.
Jebuzeus férfi, akinek szérűjét Dávid megvette, hogy rajta oltárt állíthasson Istennek (2Sám 24,16-25). Az 1Krón 21,15-25 "Ornán"-nak nevezi.
Óriás, Anák őse (Józs 14,15; 15,13; 21,11). Lásd: KIRJÁT-ARBÁT is.
Dávid hőse (2Sám 23,31; 1Krón 11,32).
Dávid hőse (2Sám 23,35).
Három héber szó megfelelője: "ajin" (szem), "af" (orr) "panim" (arc), valamint a görög "prosopon" szóé (arc).
Olykor jelenthet személyt, jelenlétet vagy jóindulatot. "Az arcot elrejteni" annyit jelent, mint "megvetni, elvetni" (Zsolt 27,9); az arcot betakarni azt jelentette: kárhoztató ítéletet kimondani (Eszt 7,8); arcra esni pedig: magát megalázni, magát alávetni valakinek (1Móz 17,3).
Benjámin (1) fia vagy unokája (1Móz 46,21; 4Móz 26,40).
Ard utódai (4Móz 26,40).
Káleb (2) fia (1Krón 2,18).
Gád fia, az areliták törzsatyja (1Móz 46,16; 4Móz 26,17).
Nabateus király; Heródes (3) Antipás apósa (2Kor 11,32).
Hámán fia, akit a zsidók megöltek (Eszt 9,9).
Hámán fia, akit a zsidók megöltek (Eszt 9,8).
Annak a Józsefnek (10) a hazája, aki tulajdon sziklasírját bocsátotta rendelkezésre, hogy abba Jézust eltemessék (Mt 27,57; Mk 15,43). Pontos helyét nem tudjuk; felteszik, hogy "Ramataim-Cofim"-mal azonos, a Jeruzsálemtől mintegy 30 km-nyire északnyugatra fekvő kis helységgel (Sámuel próféta szülőfaluja, 1Sám 1,1). Lásd még: RÁMA (3).
Hámán fia, akit a zsidók megöltek (Eszt 9,9).
Tesszalonikai férfi, Pál útitársa (ApCsel 19,29; 20,4; Kol 4,10; Filem 24).
Római keresztyén, akinek Pál üdvözletét küldte (Róm 16,10).
Személy vagy helység; a név pontos jelentése bizonytalan (2Kir 15,25).
Kánaánnak (1) Arkeus föníciai városból származó utódai (1Móz 10,17; 1Krón 1,15).
Samáriának Erekből származó lakói, akik a perzsa királynál panaszt tettek amiatt, hogy a zsidók újra felépítették Jeruzsálemet (Ezsd 4,9).
Nagy Heródes fia; Kr. e. 4-Kr. u. 6-ig uralkodott Júdea, Samária és Idumea fölött (Mt 2,22). Lásd még: HERÓDES (2).
A kolossébeli keresztyén gyülekezet egyik tisztségviselője (Kol 4,17; Filem 2).
Föltehetően egy népcsoport neve Efraimban (Józs 16,2).
Csak a Jel 16,16-ban fordul elő; Isten seregei és az Antikrisztus közti végső nagy csata színhelye. Jezréel síkságának déli szegélyén fekszik, ahol Izráel, történelme során sok döntő csatát vívott (Bír 5,19-20; 6,33; 1Sám 31; 2Kir 23,29-30). Lásd még: MEGIDDÓ.
Saul fia, akit a gibeoniták megöltek (2Sám 21,8-11).
Salamon leszármazottja (1Krón 3,21).
Folyó, mely keleten a Holt-tengerbe torkollik, valamelyest északra annak középső részétől. Mózes idejében a moábiták és az emoreusok közti határt képezte (4Móz 21,13). Később pedig Izráel és a moábiták közti határ volt (5Móz 2,24; Józs 12,1).
Használatos mind szó szerinti, mind képes értelemben (1Krón 29,15; Zsolt 17,8; 23,4; Ézs 30,3); allegorikus értelemben is, valamilyen teológiai kijelentés szemléltetésére (Kol 2,17; Zsid 8,5; 10,1).
Az aroditák törzsatyja (4Móz 26,17).
Mózes és Miriám (1) fivére (4Móz 26,59; 2Móz 6,20); három évvel idősebb, mint Mózes (2Móz 7,7); első ízben akkor van szó róla, amikor Mózes azt feleli Istennek; nem lehet Izráel vezére, mert nincs beszédkészsége. Isten erre azt válaszolja: "ő lesz neked száj gyanánt" (2Móz 4,14.16); felesége Eliseba, Júda egyik fejedelmének testvérhúga (2Móz 6,23; 1Krón 2,10), aki négy fiat szült neki: Nádábot (1), Abihut, Eleázárt (1) és Itámárt. Együtt állt Mózessel a fáraó előtt, és segítőtársa volt a negyven évi pusztai vándorlás alatt. Húrral együtt ő segített felfelé tartani Mózes karjait az amálekitákkal vívott csatában (2Móz 17,9-12). Áronnak voltak jellembeli gyengeségei. Sínai hegyénél aranyborjút készített, miután Mózes sokáig távolmaradt a hegyen (2Móz 32); Miriámmal együtt megbírálták Mózest, mert kúsita asszonyt vett feleségül (4Móz 12,1-2). Áron tekintélyét a kivirágzott vessző csodája erősítette meg (4Móz 17). Mózes és Áron tekintélyét a nép Méribá vizénél kétségbe vonta (4Móz 20,12-13). Sínai hegyénél egy örökölhető papság főpapja és feje lett (2Móz 28,1), és fiait pappá szentelték (3Móz 8-9). Amikor 123 éves korában a Hór hegyén Mózes oldalán meghalt, a főpapi tiszt Eleázár nevű fiára szállt (4Móz 20,22-29; 33,38; 5Móz 10,6; 32,50). A Zsid 5,4-5-ben úgy áll előttünk, mint Krisztusra mutató előkép.
Áron leszármazottai, akik Dávidnak segítettek (1Krón 12,27).
Helység Hámát (I) közelében (2Kir 18,34; 19,13; Ézs 10,9; Jer 49,23).
Sém fia, Ábrahám őse (1Móz 10,22; 11,10-13; 1Krón 1,17; Lk 3,36).
Ela (3) izráeli király udvarmestere (1Kir 16,9).
Tulajdonnév; talán több perzsa király címe is. Az ÓSZ-ben két vagy három perzsa király található ezen a néven; Artahsasta (Új fordítás szerint, Ezsd 4,17-23); a "Longimanus" előnevű, aki teljesítette Ezsdrás (3) (Ezsd 7,6) és Nehémiás (3) (Neh 2,1-8) kérését, hogy hazamehessenek Jeruzsálembe. Talán még egy további király neve, aki Kr. e. 516-tól uralkodott (Ezsd 6,14).
Pál kísérője Nikápolyban (Tit 3,12).
A vadászat istennője a görög mitológiában; megfelel a rómaiak Diana istennőjének. Legnagyobb és leghíresebb temploma Efézusban állt; ez az akkori világ hét csodája közé tartozott (ApCsel 19,23-40).
Vidék Júdában, ahonnét Salamon királyt élelmiszerrel látták el (1Kir 4,10).
Helység Sikem közelében, ahol Abimélek (3) lakott (Bír 9,41). Lásd még: RUMA.
Sziget a föníciai tengerpart mentén (Ez 27,8.11), lakói Hámtól származtak (1Móz 10,18; 1Krón 1,16).
Sáfán írnok atyja (2Kir 22,3).
Város, mely először Júda törzsének jutott (Józs 15,42), majd Simeon osztályrésze lett (Józs 19,7; 1Krón 4,32). Később lévitaváros (1Krón 6,59).
Júda leszármazottja (1Krón 4,16).
Énekes lévita Dávid idejében (1Krón 25,2). Az 1Krón 25,14-ben: "Jésarela".
Család, amelynek tagjai takácsok voltak (1Krón 4,21).
Benjámin (1) fia (1Móz 46,21; 4Móz 26,38).
A filiszteusok öt fő városának egyike, félúton Joppe és Gáza közt. Az anákok hazája; Júda törzsének jutott osztályrészül (Józs 13,3); a Dágon-kultusz központja; Dágon halformájú bálvány volt. Asdódba hurcolták el a filiszteusok a frigyládát, később azonban visszahozták (1Sám 5,1-7); Uzziás (1) elfoglalta a várost és a falait lerombolta (2Krón 26,6); Ámos, próféta megjövendölte a lerombolását (Ám 1,8); Asszíria királya, II. Szargon elfoglalta (Ézs 20,1); Nehémiás (3) korában ez a város is megkísérelte megakadályozni a zsidókat abban, hogy újra felépítsék Jeruzsálemet és a templomot (Neh 4,7-9; 13,23-24). A görög ÓSZ-ben és az ApCsel 8,40-ben "Azótus" néven szerepel; Fülöp evangélista hirdette ott a Jézus Krisztusról szóló evangéliumot.
Lásd még: ASTARÓT és ASTÓRET.
Áserből való emberek; Isbósetnek, Saul fiának hívei voltak (2Sám 2,9).
Júda leszármazottja, Tékoa alapítója (apja) (1Krón 2,24; 4,5).
Görög szó Ázsia vezetőinek megjelölésére; állami és papi tisztségviselők Ázsia római tartományában. Évenként választották őket, hogy a nyilvános játékokat és színházi előadásokat vezessék (ApCsel 19,31).
Hámát városának bálványa, amelynek tiszteletét Sénahérib asszír király mintegy Kr. e. 715-ben Samáriában is bevezette (2Kir 17,30).
Keresztyén férfi a római gyülekezetben; Pál apostol egyik barátja (Róm 16,14).
A filiszteusok öt fő városának egyike, Gázától 18 km-nyire északra, Júda törzse foglalta el, a filiszteusok azonban hamarosan visszafoglalták, és csaknem az egész ÓSZ-i korban birtokukban tudták tartani. Ámos (1,6-8). Sofóniás (2) (2,4-7) és Zakariás (17) (9,5) nyíltan megbélyegezték a várost; Kr. u. 1270-ben lerombolták.
Hámán fia, akit a zsidók megöltek (Eszt 9,7).
Az udvarmesterek feje Nabukodonozor udvarában (Dán 1,3.7).
Dédán leszármazottai, arab törzs (1Móz 25,3).
Tengeri kikötő a kisázsiai Misiában (ApCsel 20,13-14).
Város Básánban, amelyet valószínűleg Astarte pogány istennő benne található templomáról neveztek el (5Móz 1,4; Józs 9,10; 12,4). Lásd még: ASTÓRET.
Istennő a kananeusok vallásában, férfi megfelelője valószínűleg Baál volt. Mindkettőt szexuális kicsapongásokkal tisztelték. Kultikus szertartásaikon időnként az izráeliták is, kivált az északi országrész népe, részt vettek (Bír 2,11-23; 1Sám 7,3-4; 1Kir 11,4-8). Kultuszhelyeiket és oltáraikat Jósiás király lerontatta (2Kir 23,13-14). Lásd még: ASERA.
Az ásványtan (mineralógia) meglehetősen fiatal tudomány, melyet az ókorban nem ismertek. Sokszor nem lehetünk bizonyosak abban, hogy a különböző ásványok bibliai nevei azonosak-e az ásványtan mai elnevezéseivel. A Bibliában a következő ásványok fordulnak elő:
Áser leszármazottja (1Krón 7,33).
József (1) felesége, aki két fiat szült neki, Efraimot (1) és Manassét (1) (1Móz 41,45-52).
Földi szurok (kátrány), amelyet tömítésül használtak víz ellen (2Móz 2,3; 1Móz 6,14), és amely a bábeli torony építésénél malter gyanánt szolgált (1Móz 11,3).
Előfordulási helye végig a Holt-tenger mentén, az Eufrátesz mellett és egyéb helyeken is.
Asszíria királya, akit általában Asszurbanipállal azonosítanak (Ezsd 4,10).
Olykor Assúrt jelölik vele; első fővárosa Assúr volt, később Ninive. Eredetileg a Tigris felső folyása és a Sab folyó közt terült el; fénykorában magában foglalta a Fekete-tenger, a Káspi-tenger, a Perzsa-öböl és a Földközi-tenger, közti egész területet, beleértve Egyiptomot is. Lakossága sémita volt. Királyai gyakran viseltek hadat Izráel ellen (2Kir 15,19.29; 16,7-9; 2Krón 28,20); végül legyőzték az északi országot, Izráelt és népét Kr. e. 721-ben fogságba vitték (2Kir 17,6; 18,11).
Ninivét Kr. e. 612-ben az újbabilóniai birodalom hódította meg.
Isten teremtette a férfi mellé segítőnek és társnak (1Móz 2,18-24); az ÓSZ-i korban gyakran baromként dolgoztatták; elsőrendű hivatása, hogy feleség és anya legyen; Mózes törvénye védelmezi (5Móz 15,12; 23,17; 24,1-5.17); Jézus különleges együttérzést tanúsított az asszonyok iránt (Mt 9,18-26; Lk 10,38-42); az ősgyülekezetben voltak női próféták, diakonisszák és az apostoloknak voltak női munkatársaik; az első megtért ember Európában asszony volt (ApCsel 16,13-15).
Asszíria királya, Kr. e. 668-626-ig uralkodott; komolyan érdekelték a tudományok és a kutatások, maga is szorgalmas kutató volt. Mintegy 22.000 agyagtáblából álló könyvtára maradt fenn. Lásd még: ASZNAPÁR.
A refeusok lakóhelye Ábrahám korában (1Móz 14,5). Pontos helyét nem ismerjük.
Lásd: CSILLAGJÓSLÁS.
Jordántól keletre eső hely, ahol egy szérű volt (1Móz 50,10-11).
A Júda törzséből való Uzziás (5) fia, Pérec leszármazottja, a fogság után Jeruzsálemben élt (Neh 11,4).
Város Júdában (1Sám 30,30).
A szövetség sátránál az oszlopokat felül összekötő keresztrudak, amelyek a szentek szentjét elválasztó függönyt tartották (2Móz 27,10-11; 38,10-19).
Jerahméel (1) felesége (1Krón 2,26).
Lásd: ATTAI (3).
Attika, görög tartomány fővárosa, melyet védő-istennőjéről, Pallas Athénéről neveztek el; sziklás domb (Akropolis) körül épült. Kr. e. 490-ben és 480-ban az athéniek legyőzték a perzsákat, és kisebb fajta világbirodalmat építettek ki. Politikai virágzásának tetőpontját Athén Periklész dicsőséges uralkodása alatt érte el (Kr. e. 459-431).
Kr. e. 146-ban a rómaiak Athént Akhája tartomány részévé tették; mégis a műveltség jelentős központja maradt. Pál második missziói útja során járt Athénben (ApCsel 17).
Zsidó férfi, aki elbocsátotta idegen feleségét (Ezsd 10,28).
Valakinek bajt, rosszat kívánni; Isten felől nézve, valakire Isten ítéletét helyezni (1Móz 3,14.17).
Aki szüleit átkozta, halállal bűnhődött (3Móz 20,9). A keresztyéneket inti a Biblia, hogy áldjanak, és ne átkozzanak (Mt 5,44; Lk 6,28; Róm 12,14).
Szent víz, porral keverve; a pap adta inni annak az asszonynak, aki férje előtt titkos hűtlenség gyanújába keveredett; ha valóban vétkes volt, ez a víz átokká lett benne, ha a víz nem ártott neki, úgy ez az ártatlanságát bizonyította (4Móz 5,11-31).
Lásd: ATARÓT (4).
Város Gád törzsi területén (4Móz 32,35).
Pamfília kikötővárosa Kisázsia déli részen (ApCsel 14,25).
Bibliai jelentésének különböző árnyalatai vannak. Jelenthet:
Istent az Írás a világosság Atyjának (Jak 1,17) és az egész emberi nemzetség teremtőjének (Mal 2,10) nevezi.
Az ÓSZ-i korban nagyon lényeges; gyakran prófétai szó a gyermek jövőjét illetően (1Móz 27,4.12.27-29; 49,1-28).
Az első római császár, uralkodott Kr. e. 27-Kr. u. 14. Uralkodása alatt született Jézus (Lk 2,1).
Vidék Asszíriában, amelynek lakóit Palesztinába vitték, hogy Samáriát újra benépesítsék (2Kir 17,24.31). A 2Kir 18,34-ben és 19,13-ban: "Hivva"; Ézs 37,13-ban: "Ivva".
Bálványimádása miatt nevezte Hóseás (1) próféta Bételt (1) Bét-Ávennek (Hós 10,5-8). Ám 1,5-ben vétkes cselekedetről van szó; itt ugyanez a héber szó az alapja. Azon a helyen is pogány bálványimádás folyt.
Hadád, Edom királyának székvárosa (1Móz 36,35).
Kananeus nép, Gáza lakói a filiszteusok előtt (5Móz 2,23; Józs 13,3).
Város Benjámin területén (Józs 18,23).
Lévita, Jésua (8) atyja (Neh 10,9).
Béla (3) atyja, Rúben törzséből (1Krón 5,8).
A szó pontos jelentése bizonytalan; kizárólag a 3Móz 16,8.10.26-ban fordul elő, kapcsolatban azoknak a kecskebakoknak egyikével, amelyek a nagy engesztelési napra bűnért való áldozatul voltak kiszemelve. A nevet vonatkoztatják mind személyre, mind pedig személytelen valamire:
Nehémiás (2) atyja (Neh 3,16).
Helység Júda északnyugati részében (Józs 10,10-11; 15,35; 1Sám 17,1).
A babiloni fogságból hazatért család őse (Ezsd 2,12; 8,12).
Zsidó férfi, aki elbocsátotta idegen feleségét (Ezsd 10,27).
Helység Tábor hegyétől nem messze (Józs 19,34).
Jézus Krisztus őse a babiloni fogság után (Mt 1,13-14).
Paltiélnek (1), Issakár törzse fejedelmének atyja (4Móz 34,26).
"Menjetek és tanuljátok meg, mit jelent: Irgalmasságot akarok, nem áldozatot. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket." Máté 9.13
